Maszkhasználat felelőtlen előírásai, hiányos kivételei

Miután a kutyák egészségügyi célú sétáltatása az éjszakai kijárási tilalom ellenére villámgyorsan megoldódott, remélni lehetett, hogy rövidesen felmerül, talán az emberek egészsége is ér annyit, mint az állatok közül leghűségesebb társainké.

Érdemes elgondolkoznunk, hol is áll hazánkban az emberek érdekérvényesítő ereje.

A média naponta változó, logikailag súlyosan ellentmondó híreket közölt azzal kapcsolatban, hogy – nehezen indokolható késés után, de – végre Magyarországon is elkezdtek foglalkozni a COVID-19 járvány fékezése céljából kötelezően elrendelt maszkhasználat alóli okszerűen kívánatos felmentés vagy legalább használatkönnyítés kérdésével (az autistáknak nem, az értelmi fogyatékkal élőknek kell maszkot viselniük). Aztán a téma ismét érdektelenné vált!?

Szövetségünk már 2020. július 29-én, az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül közérdekű közleményben hívta fel a figyelmet a járvány kapcsán előírt maszkhasználat több ellentmondással is terhelt voltára, ebből is adódóan az előírás betartatásánál tapasztalható hiányosságokra, illetve a kötelező viseléssel okozott nehézségekre, létező hátrányokra, akár komoly veszélyekre.

A közlemény megadta a szövetség internetes felületén elérhető, bővebb indoklásokat tartalmazó részletes dokumentum címét is, ahol többek között arról is szó van, hogy az idősek és bizonyos krónikus betegségekben érintettek gyakran kénytelenek orrukról lehúzni a maszkot, ha levegőhöz akarnak jutni (https://abosz.hu/2020/07/28/covid-19-maszkhasznalat/.

Nincs nyoma, hogy a vitathatatlanul közérdekű felvetések a legcsekélyebb mértékben is kiváltották volna az Operatív törzs vagy az EMMI, illetve más hazai döntéshozók érdeklődését, annak ellenére, hogy Európa és a világ más, az emberi problémákra talán érzékenyebb államaiban időközben rendkívül részletesen kidolgozott országos, sőt helyenként tartományi szinten is specifikált szabályozások bő köréből lehetett volna igen használható mintákat találni.

Sőt, a magyar sajtó már májusban is hiába ismertette, hogy a brit szabályok a maszkviselést illetően megengedőbbek az ilyen betegségekben szenvedők esetén, a légzési problémákkal küzdők maguk dönthetik el, hogy felveszik-e vagy nem.

Nyilvánvaló persze, hogy az ehhez hasonló könnyítések kivételként való bevezetése, a társadalmi bizalom (s így a szabálykövetés) megőrzése érdekében kiegészítő rendelkezéseket is feltételez (pl. hivatalos igazolások kiadása), ami azonban a hazai egészségügyi nyilvántartások mellett még a járványügyi körülmények közt sem kivitelezhetetlen.

Léteznek például olyan átlátszó, ill. az arcot inkább pajzs-szerűen fedő, így a légzést is könnyítő maszkok többféle kivitelben ill. több gyártó által is elérhetően (pl. https://www.clearshield.health), amelyek ideálisak lehetnek bárki számára, aki asztmában, COPD-ben, tüdőtágulatban, autizmusban, mentális vagy egyéb, olyan fizikális problémákban szenved, ami miatt nem viselhet, életminőségét drasztikusan rontó hatások nélkül normál maszkot.

Az ilyen maszkok, a leirat szerint szintén védenek a vírus ellen és nem is kerülnek jelentősen többe, mint más drágább maszkok, ellenben évekig használhatóak. Különösen alkalmasak lehetnek pl. kisdedóvók gondozói vagy az idősotthonokban dolgozó ápolók számára is, akik így főként a kisgyermekeket és a demens ápoltakat tudnák megkímélni az átlátszatlan maszkok okozta nyomasztó, szorongást, akár páni félelmet is kiváltani képes helyzetektől, amita felismerhetetlen, és arcukkal érzelmet kimutatni is képtelenné tett gondozók látványa okoz.

Elgondolkodtató az is, hogy a gondoskodó állam miért nem képes legalább az egészségi állapotuk alapján fokozottan veszélyeztetett állampolgárai számára orvosi rendelvényre kiírható, kedvezményes árú hozzáféréssel segíteni a maszkok, akár az átlagosnál valóban hatékonyabb, könnyebb légzést biztosító, viszont sokszor aránytalanul költséges típusok elérhetőségét.

Ennek hiányában ma az a jellemző, hogy igen sokan azzal is veszélyeztetik egészségüket, hogy akár hetekig, hónapokig olykor esetleg kimosva használnak egyszer használatos, négy óra folyamatos használatra alkalmas, viszonylag olcsó sebészmaszkokat, vagy többnyire igen kérdéses hatékonyságú, házi gyártású textilmaszkot.

Szúrópróba jelleggel érdemes lenne használt maszkokat az utcán új, jó minőségű maszkok ellenében begyűjteni, és laboratóriumi vizsgálattal meggyőződni arról, jellemzően védi-e (elsősorban környezetét), vagy inkább (más kórokozókkal) veszélyezteti magát a túlhasznált maszkokkal még önmagát is védeni vélő átlagos magyar állampolgár! Ez az államnak sem lehet közömbös!

Sehol nem lehetett tapasztalni, hogy a döntéshozók észrevették volna, hogy az átlagembernél sokkal inkább szabálytisztelő, illetve a megszégyenítő leszállítástól és a büntetéstől sokkal jobban félő idősek a tömegközlekedési eszközökön való maszkviselési szigorítások óta sokkal kevésbé mernek az utazásban részt venni, a csaknem minden közterületre kiterjesztett előírások óta pedig már az utcákon is jóval kevesebb időst látni.

Manapság, amikor a közterületek, és a tömegközlekedési eszközök is be vannak kamerázva, a járványban nehézkesebb kikérdezés nélkül is igen könnyen ellenőrizhető és kiértékelhető lenne a változás tendenciája és mértéke.

Az átgondolatlanul egyszerűsítő szabályzások ugyanis, a korábban lehetséges mozgásmennyiség kényszerű, de nem mindig feltétlenül szükségszerű korlátozásával az idősek további életesélyeit is komolyan veszélyeztetik: esetükben nemcsak közvetlen testi leépülésre, de a beszűkült és jóval ingerszegényebb környezet miatt más tekintetben is gyors életminőség-romlásra lehet számítani. Ez már rövidebb távon is pszichés és/vagy szellemi leépüléshez, depresszióhoz, akár az életigenlés teljes elvesztéséhez vezethet, az ezzel társuló, jól ismert következményekkel. Ezek az kockázatok az idősebb korosztályt egyéb eszközeik híján másoknál jóval drasztikusabban fenyegetik.

Összeegyeztethető mindez az idősek és veszélyeztetettek kiemelt védelmével?

Amennyiben a fentebb felvetett könnyítő lehetőségeket az állam nem biztosítja, azzal nem csak az egészségügyi, hanem a szociális ellátási rendszer további, még súlyosabb túlterhelését is kiválthatja. Megéri?

Az előbbi ártalmas hatásokat felerősítő, teljesen abszurd, észszerűen indokolhatatlan és összességében káros előírás például, hogy november 11-től kívánatos igényességű pontosítás nélkül kötelező a közterületi maszkviselés a tízezer főnél nagyobb települések egyes közterületein is. A területek kijelölése a polgármester feladata.

Senkitől nem várható el, hogy naprakészen tudja, településenként hol vannak pontosan a kötelező maszkviselésre kijelölt területek, és senki nem adhat értelmes magyarázatot arra, ugyan miért kell maszkot viselnünk akkor is, ha 6-10 méteren túl, vagy akár látótávolságon belül egyetlen ember sincs a közelünkben.

A gondatlanul megfogalmazott, illetve oktalan szabályok betartását viszont, fegyveres katonákkal kiegészített rendőrjárőrök ellenőrzik, sőt páncélozott honvédségi járműveket is láttatnak. Vigyáznak ránk, nehogy stresszhiányban szenvedjünk?

Nem lenne egyszerűbb, betarthatóbb és sokkal hatékonyabb is a közterületi maszkviselést kijelölt területek nélkül, általánosan pusztán a 6 méternél kisebb szociális távolságon belülre előírni?

A maszkhasználat kötelezővé tétele kapcsán, gondos államvezetést feltételezve elvárható lenne, hogy az Operatív törzsön vagy közvetlenül a tisztifőorvoson keresztül az állampolgárok időről-időre részletes és valós tájékoztatást kapjanak arról, mely maszktípus milyen célra való, milyen kezelési szempontokkal használható.

A kereskedelmet ugyanis elárasztották a legkülönbözőbb célra gyártott, a vírusvédelemmel összefüggésbe sem hozható, e tekintetben nem is jelölt, így az ajánlott típusoktól egyszerűen meg sem különböztethető, ipari célú, vagy csak ipari szemétnek minősíthető maszkok.

Nemcsak elvárható, de a jelen felhatalmazási törvény hatálya alatt talán egyszerűbben is megvalósítható lenne, hogy a megfelelő hatóság statáriálishoz mérhető horribilis büntetésekkel kitakarítsa a piacról a valós alkalmazhatóságot félrevezetően vagy meg sem jelölve hamis biztonságtudatot adó, így közvetve a vírus terjedését elősegítő maszkokat és a forgalomba hozásukkal adott esetben halált okozni is képes nyerészkedőket.

Kérjük a miniszterelnököt, az Operatív törzset, az EMMIt, és valós jogalkotói ráhatási lehetőségüktől függetlenülminden egyes országgyűlési képviselőt, akár frakcióban vagy azon kívül dolgoznak is értünk, mutassák meg, mennyire veszik komolyan az állampolgárok egészségi és életesélyeit abban a világjárványban, amely az egész Földet a spanyolnátha óta leginkább veszélyezteti!

Kérjük továbbá azt is, hogy a felelős döntéshozók a továbbiakban a közvélemény számára is átlátható és a különböző álláspontokat dokumentáló módon konzultáljanak a hozzáértő szakorvosok és kutatók lehetséges sokkal bővebb körével.

Végeztessenek célzott, politikával végre nem átjárt, név nélküli adatközléssel járó és nyilvános eredményű felméréseket a magyar népesség járvány által különbözően érintett köreiben annak felmérése céljából, hogy miként vélekednek a járvány kezelésének eddigi módszereiről, azok eredményességéről és az azok által kiváltott életvezetési és egészségügyi nehézségek elviselhetőségéről, illetve adott esetben a problémák megoldását célzó milyen javaslataik lennének.

Az előbbi és hasonló kezdeményezések nagy eséllyel a teljes népesség számára pozitív és kézzelfogható változások alapját teremthetnék meg a vírusjárvánnyal terhelt időszak alatt – sőt, ezután, akár hosszabb távra is, ami egyetlen felelős kormány számára sem lehetne közömbös.

Budapest, 2020. november 23.

Pós Péter
az ABOSZ elnöke