Kedves Betegtársaink, Honlaplátogatóink!

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megalakulásáról és munkájáról jelenleg legátfogóbban a Magyar Orvosi Kamara ( www.mok.hu ) honlapján szerezhetnek ismereteket. A későbbiekben a témához tartozó további tudnivalókat szükség és lehetőségünk szerint itt is elhelyezünk.

 



A több biztosítós rendszer alkalmazása pártideológia és propaganda, vagy a tények, szakmai ismeretek alapján mérlegelendő kérdés?

Több hazai "szakértő" már pártideológia részeként kívánja elfogadtatni a társadalombiztosításunk privatizációját, vagyis "az egymással a betegekért versengő" egészségbiztosítók üzletét (a mindent megoldó verseny, piac, a befektetők, stb.). A média nagy teret ad ezeknek a - párthoz köthető és ideológiai alapokból levezetett - tényeknek és tapasztalatoknak ellentmondó, zavarkeltő elképzeléseknek.

Nézzük a tényeket:

1988-1989-ben döntések születtek a társadalombiztosítás központi költségvetésről történő leválasztásáról, az egészségbiztosítási rendszer létrehozásáról és 1990. január 1-jétől való működtetéséről. (Az elképzelés az volt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat az azonnali feladatellátás mellett folyamatos fejlesztés útján szervezik meg.) 1991-ben a Világbank a hazai rendszerváltás támogatásának részeként javasolta a "chilei modell bevezetését" a hazai társadalombiztosításban. 1992-ben kormánydelegáció utazott Chilébe, hogy tanulmányozza a bevezetésre javasolt "chilei modellt". A delegáció tapasztalatai szerint az üzleti biztosítók által privatizált társadalombiztosítási egészségbiztosítás ketté szakította a társadalmat a fiatal, egészséges, gazdag és az öreg, szegény, beteg emberekre. A működési költség 5%-ról közel 30%-ra növekedett, és közel megháromszorozta az egészségügyi ellátás költségeit, valamint mivel a járulékfizetők nagyrészt átmentek az ületi biztosítókhoz, megszűnt a fedezete a szegény, öreg emberek ellátásának. 1992. június 10-én az új demokratikus Chilei Kormány szociális államtitkára Monterolla úr Magyarországra látogatott és közvetlenül beszámolt arról, hogy Augusto Pinochet diktátor és a leánya által - amerikai szakértők tanácsára - 1981-ben végrehajtatott társadalombiztosítás privatizáció milyen negatív társadalmi-politikai-gazdasági következményekkel járt. A Világbank és különféle "szakértők" tanácsára több országban bevezették a Pinochet reformjához hasonló privatizált egészségbiztosítást, pl. Columbia, Argentína, Peru, Mexikó, Csehszlovákia (ennek kárait a mai Szlovákia és Csehország viseli) Hollandia, Lengyelország. A következmények hasonlók voltak, mint amit Chilében tapasztaltak.
E szakmai körökben közismert tények, tapasztalatok ellenére - nagyrészt azonos csoportok - a döntéshozókat visszatérően próbálják politikai (hatalmi) és médián keresztüli nyomással rávenni a társadalombiztosítás privatizációjára.

A fő próbálkozások:

1989. decemberében, az Egészségügyi Kerekasztal határozatával és az Országgyűlés Társadalombiztosítási Bizottsága döntésével hiúsította meg e próbálkozást. 1998. januárjában Dr. Pusztai Erzsébet képviselő Horn Gyula miniszterelnökhöz, az Országgyűlésben többször feltett kérdésével a nyilvánosság erejének útján hiúsította meg a tervezett döntést. 1999. áprilisában informális kormányülésen született elutasító döntéssel hiúsították meg e negatív törekvést. 2004. áprilisában az "ellátásszervezőkről" szóló törvényjavaslatot a Kormány elvetette, azonban az egészségbiztosítási törvénybe 2005-ben beemelték az ellátásszervezőket. Végül 2005. novemberében a kisebbik kormánypárt elkészítette "a 2005. évi .. törvény az egészségbiztosítókról" című törvényjavaslatot, amit már előzetesen 2005. szeptemberében az őszi ülésszak megnyitásakor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr elutasított.
A felsorolt nyílt "demokratikus normák" körébe soroltakon túl "lopakodó technikájú" romboló tevékenység is folyik. Például az Irányított Betegellátási Modellkísérlet folytatásának egyöntetű szakmai, és vizsgálók általi elutasítása ellenére történt törvénybe foglalása, a Regionális Egészségügyi Tanácsok hatáskörének szakszerűtlen, mértéknélküli növelése, a Vasúti Társadalombiztosítási Igazgatóság újraélesztése.
Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár alapításakor ígért "menetközbeni fejlesztés" 1995-ben megszűnt, egyben a működési költsége 3%-ról 1,6%-ra csökkent. Ezzel egy időben a feladatok, hatáskörök, felelősségi viszonyok, irányítási jogkörök felelőtlen meghatározása miatti összehangolatlanság következtében a működése szintén nagymértékben ellehetetlenül. Ez a folyamat aláássa a társadalombiztosítás egyben tartását célzó törekvéseket a hozzá nem értő és elsősorban érzelmi alapon döntő közösségek körében.
Az ismertetett tények alapján felmerül az emberben az a kérdés, hogy miért kéri számon több "politikus" és "szakértő" az optimális működést az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron, illetve miért meri azt állítani, hogy a társadalombiztosítás privatizációja bármiféle pozitív eredménnyel járna.

Határozati javaslat

1. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal a társadalombiztosítás privatizációjára vonatkozó elképzeléseket elveti, mert több mint két évtizedes, fent ismertetett gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy visszafordíthatatlan társadalmi szakadást és ellátási egyenlőtlenséget okoz, egyben megsokszorozza a költségeket. Egyúttal felszólítjuk az e témában nyilatkozókat, publikálókat, hogy a tényeknek megfelelően tájékoztassák a döntéshozókat, szakmai közösségeket, a társadalmat.
2. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és intézményeinek, alrendszereinek abbahagyott fejlesztését tovább kell folytatni annak érdekében, hogy képes legyen az elvárható mértékben és módon ellátni feladatát.
Budapest, 2006. március 28.

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal
Szakértői Csoportja

A határozati javaslatokat a NEK 2006. 03. 30-án elfogadta.