Tisztelt Honlap-látogatóink!

Amennyiben esetleg úgy vélnék, hogy a közszolgálati médiának nincs közvetlen köze az asztmások és allergiások életéhez, kérem, gondoljanak arra, hogy más testi tünetcsoportban megnyilvánuló, lelki alapú betegségekhez hasonlóan, az allergia és különösen az asztma kialakulása, és a beteg aktuális állapota is többé-kevésbé szoros kapcsolatban áll lelki tényezőkkel, tehát az ismertebb környezeti hatások mellett bármilyen, a társadalmi környezet minőségét, a közhangulatot befolyásoló körülménnyel is. Ilyenek többek között a munkahelyi, megélhetési, létbiztonsággal összefüggő körülmények vagy a bármilyen idegi megterhelést, stresszt okozó közéleti hatás.

Egy közvetlenebb indoka is van azonban ezen új rovatunk megnyitásának. Kérem, gondoljanak bele, fontos-e nekünk a független, másként szólva pártatlan nyilvánosság, amikor 15 évvel az ellentmondásos eredményű rendszerváltás után, most az egészségügy teljes átalakítását célzó (nyilván több éven át húzódóan megvalósítható) tervekről hallunk, amelyeknek egyébként már éppen ideje lenne.

Sajátos azonban, hogy mindez a csaknem párbeszédképtelen politikai tömbök által túlpolitizált közállapotok mellett, hosszú tehetetlenség és teljes egyeztetési képtelenség után, egy váratlan fordulattal történik meg, és olyan, az egészségbiztosítással összefüggő alapjogokat is érintő tervekkel, amelyek széleskörű, a közérdekek mentén való megegyezésre törekvés nélkül igen komoly feszültségeket kelthetnek.

Kérem, hogy amennyiben nem akarnak várakozásaikban újra és újra csalódni, lehetőleg mindkét politikai érdektömb sajtójából, és a pártokhoz szorosan nem kötődő civil forrásokból is próbáljanak informálódni!

Főtevékenységünknek természetesen nincs szoros kapcsolata a közszolgálati feladatú médiával, de éppen ennek a közérdekek szolgálatára hivatott eszköznek lenne feladata, hogy ne pártcsatározások kiterjesztett terepéül, ne a profitérdekű, közvetett hatásukban gyakran egészségromboló hatású reklámok felületéül szolgáljon, és ne zülleszthesse tovább a közerkölcsöket a leghatékonyabb, tehát reklámcélra jól értékesíthető időszak jelentős műsorhányadában.

A pártpolitikai és kereskedelmi célok kiszolgálása helyett a közszolgálati médiának sokkal többet kellene foglalkoznia például az iskolákból gyakorlatilag száműzött egészségtan oktatását pótló ismeretterjesztéssel, illetve a közegészségügyi helyzetünket veszélyeztető tényezők, körülmények tényszerű, független ismertetésével.

A jelenlegi közmédia közismerten messze áll a fenti, a józan gondolkodású állampolgárok többségének érdekével találkozó célok teljesítésétől.

Fontos, tehát hogy ez a média ne legyen továbbra is a pártok pillanatnyi politikai csatározásainak eszköze, hanem az Alkotmányban meghatározott feladata szerint a civil társadalom érdekét szolgálja.

Ahhoz, hogy a közmédiából alkotmányosan, törvényesen működő közszolgálati média legyen, nélkülözhetetlen az ilyen feladatkörű intézmények (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Duna Televízió és nem utolsósorban az MTI) pártpolitikai befolyásolástól való megtisztítása.

Ennek első lépcsője, hogy egyszemélyi vezetőik az alkotmányos célnak megfelelően, az elvárt szellemiséget tekintve az államfőhöz hasonló elvek szerinti (de nem a pártok által közvetetten megválasztott), határozott egyéniségű a pártokhoz vagy bármilyen csoportosulásukhoz nem kötődő személyek legyenek.

Jellemző médiatörvény egyszemélyi vezetőre vonatkozó sajátos előírása, amely a gazdasági társaságok szokásos vezetésével és minden logikával szemben megkönnyíti a vezetés befolyásolását! Legfőbb ideje lenne már, hogy a közvélemény nyomása kikényszerítse a pártokból a sok rejtett taposóaknát tartalmazó médiatörvény közérdeknek megfelelő megváltoztatását.

Addig azonban a jelenlegi törvény előírásait kellene betartaniuk és betartatniuk az arra felhatalmazottaknak.

Arra, hogy ez még ma is mennyire aggályos, néhány példát fogunk megjeleníteni ezen a felületen. Most időszerűen, először a Magyar Rádió új elnökének a pártérdekű sajtóban sajátos szemellenzővel bemutatott választási folyamatáról. Mi, számunkra természetesen, a vitatott kérdésekben, amennyiben hozzájárulnak leírt érveik közzétételéhez, lehetőséget adunk az itt esetleg bírált másik fél dokumentumainak elérésére is.

Első dokumentumként annak a levélnek az eredeti, teljes szövegét mutatjuk be, amelynek hatására a legutóbbi napokban, társadalmi kurátorként végzett tevékenysége miatt az elektronikus és a nyomtatott sajtó egy részében szennyáradat zúdult az ABOSZ elnökére.

Budapest, 2005. május 13.

Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Levél a Magyar Rádió Közalapítvány kurátorainak



A Magyar Rádió Zrt. elnökeként ismert Such György négy éves mandátumának 2010. júliusi lejárata előtt felmerült egy a médiatörvény tizennégy éve történt hatályba lépése óta csak egyszer alkalmazott lehetőség: pályázat kiírása nélkül hosszabbítsák meg újabb négy évre Such György mandátumát.

Such György a Magyar Rádió Zrt. elnökeként a cégbíróságnál egy átmeneti felfüggesztés után, jogilag máig vitatott (jelenleg is a Legfelsőbb Bíróság ítéletére váró) körülmények alapján bejegyzett személy.

Tevékenysége igen ellentmondásos, sokak szerint romboló hatású, mandátuma alatt más értékes programok mellett gyakorlatilag eltűntek a Magyar Rádió műsorából az egészségügyi kérdésekkel mélyebben és rendszeresebben foglalkozó műsorok is.

Vannak azonban ennél is komolyabb, jogilag is súlyosan aggályos okok arra, hogy nála sokkal inkább alkalmas elnököt keressenek az egyetlen közszolgálati feladatú rádió élére.

Ezek az okok a Rádió elnökének megválasztására jogosult kurátoroknak szóló levélben olvashatók. A levél tartalmának megnyitásához kérem, kattintson IDE.

Budapest, 2010. március 22.

Pós Péter társadalmi kurátor,
az ABOSZ elnöke




A közszolgálat és a pártszolgálat határa a médiában és a politikában
A helyzet komoly!


A Média-Mágia pártpolitikai színdarab jelen, többszörösen felújított állapotában 1996. január 1.-je, a ma még hatályos médiatörvény hatályba lépése óta folyik. (Elnézést kérek Dr. Botond Gyulától, azonos című könyve címének felhasználásáért, de úgy vélem, a ma még csak cím, úgyis fogalommá válik!)

A színdarab legújabb felújításaként azonban komoly, összpárt-politikai szándék mutatkozik a közszolgálati feladatú média eddigi - egyébként is ellentmondásos jogosítványú - társadalmi felügyeletének teljes megszüntetésére (vagy legfeljebb végképp bohócfórummá züllesztésére), és egyúttal az eddig is csak igen korlátozottan közszolgálatúnak mondható médiának mindenkori többségi-pártszolgálatúvá alakítása melletti visszaállamosítása, azaz még rövidebben: pártállamosítása érdekében. Aki nem hiszi, annak csak egy linket (www.mediaparlament.hu), és az eddigieknél jóval kevesebb indokolhatatlan mértékű jóhiszeműséget ajánlok. Az ajánlott felületen remélhetőleg sokáig elérhető lesz a most olvasható sok tanulságos testületi, illetve magánvélemény. A szerzők közül többen mindhárom fordulójában véleményezték a távolabbi jövő által majd bizonyára szégyellnivalónak minősített médiatörvény-tervezeteket.

Amennyiben azt hisszük, hogy a jelenlegi formájában a - pártok akarata szerint egyébként is hónapokon belül megszüntetendő - társadalmi kurátori rendszer bármire is alkalmas az egyre gátlástalanabbá váló pártpolitikai szándékokkal szemben, akkor szörnyen nagyot fogunk csalódni! Ennél sokkal hatékonyabb és nagyon sürgős lépésekre lenne szükség.

A módszerváltás idején jellemző volt túlzott jóhiszeműségünknek már eddig is áldozataivá váltunk. Azóta a "mi kutyánk kölyke" iránti mértéktelen elnézéseinkkel, a hazugsággal azonosan káros jóindulatú elhallgatásokkal folyamatosan növeljük bajunkat. Mindez előbb-utóbb végzetessé válhat! 2009. február 28.-án, ugyanerről a témáról, "A közszolgálat és a pártszolgálat határa" címmel, egy vetítettképes előadást tartottam egy nemzetközi konferencián. Az előadás írott anyaga vetítés formájában megtekinthető IDE kattintva.

Budapest, 2009. március 2.

Szebb jövőt, de kizárólag a jóakaratú többségnek!

Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Kik akarják hazánkban az áldemokráciát?


Kik akarnak hazánkban szabad tájékoztatás, nyilvánosság nélküli áldemokráciát?

Remélem, az alábbiak elolvasása után, véleménye megalkotását mindenki könnyebben, önállóan is elvégezheti.

A mindenkor időszerűen hatalomgyakorló pártok számára kínos hír, tüntetés, sztrájk, nyilatkozat, petíció, egy visszaállamosított, ugyanezen pártok által felügyelt médiában a társadalom számára nem létezik, mert nem is tud róla!

A négyévente győztes érdekcsoportok mindent visznek? A civil társadalom majd mindig a következő partiban, négy év múlva kap újra lapot?

Néhány háttérhír az egyébként meglehetős csendben folyó közszolgálat-mentesítésről:

Ötpárti támogatás (11.05.) www.emasa.hu/cikk.php?id=4363
Mégse támogatnák? (11.12.) http://nol.hu/belfold/lap-20081112-20081112-54
Az MSZP is támadja (11.18.) www.emasa.hu/cikk.php?page=radio&id=4398
A MÚOSZ lesújtóan (11.18.) www.emasa.hu/cikk.php?page=lobbi&id=4404
Három párt másként (11.19.) www.emasa.hu/cikk.php?page=lobbi&id=4406
Még módosítgatnák (12.03.) www.emasa.hu/cikk.php?id=4448
Alkotmányos elvek nem számítanak? (12.09.) www.emasa.hu/cikk.php?page=radio&id=4466
Sólyom: - Nem! (12.09.) www.emasa.hu/cikk.php?page=televizio&id=4509
SZDSZ mégis örülhet (12.23.) www.emasa.hu/cikk.php?page=lobbi&id=4507


Amennyiben az eddig is csonka sajtószabadság maradékának kivégzését, azaz a visszaállamosítást és a sajtónak a mindenkori parlamentet megtöltő - négyévenként vészesen fogyatkozó számú - pártok általi irányítását nem tudjuk megakadályozni, akkor majd majdnem felesleges lesz tüntetgetni, sztrájkolgatni, nyilatkozatokat, petíciókat, megfogalmazni, mert azokról leginkább csak a résztvevők fognak tudni.

A parlament honlapján olvasható véleményezési lehetőséggel most még - aki véletlenül tudott róla - élhettünk.

A magam véleményét mindenesetre megírtam, IDE kattintva olvasható.

Szebb jövőt kívánok a jóakaratú többségnek!

Pós Péter elnök, társadalmi kurátor
Tel./fax: (1) 316-9008
Tel.: (1) 315-1801



A Magyar Rádió mielőbbi törvényes vezetése érdekében


Ha politikai osztály nem tud valamit tisztességesen megoldani, akkor a civil társadalom képviselőin van a sor. Ez összhangban van az Alkotmány szellemével és az alaptörvénynek a közhatalom gyakorlására vonatkozó előírásaival is. Szerencsére már nem példa nélküli az ilyen eljárás, legutóbb az államfőválasztás alkalmával tapasztalhattunk hasonlót, és ezt a bevált módszert nyugodtan folytathatjuk a Rádió elnökének megválasztásakor is.

Mivel a közszolgálati műsorszolgáltatók a törvény szerint műsoraik többségében közszolgálati feladatú műsorszámokat szolgáltatnak, és műsorstruktúrájukért (sajátos módon) közvetlenül csak a műsorszolgáltatók egyszemélyi vezetője felelős, az elnöknek természetszerűen nem a politikai osztály vagy egyszerűbben a pártok, hanem a civil társadalom számára kell megfelelőnek lennie.

Jó okkal feltételezhető tehát, hogy a társadalom összessége számára a legelfogadhatóbb, legmegbízhatóbb elnök a közszolgálati feladatú Magyar Rádió élén:

1. akinek előéletében nem mutatható ki semmilyen szoros kapcsolat vagy elfogultság valamelyik párt vagy holdudvara irányában,
2. akiről előélete és szakmai felkészültsége alapján leginkább feltételezhető, hogy eredményesen fel tud lépni a közszolgálati rádió függetlenségének megteremtése és a megszerzendő függetlenség megvédése érdekében,
3. aki éppen a fenti tulajdonságai miatt csekély eséllyel kerül szóba kerülhető elnökjelöltként a média befolyásolásában érdekelt politikai tömbök látóterébe,
4. akiről előélete alapján feltételezhető, hogy az egyenlő távolságtartás elvén alapuló kulturált kapcsolattartásra képes a mindenkori politikai csoportosulásokkal és a civil világ képviselőivel, életszemléletében az érdekelvűség helyett az értékelvűség a meghatározó,
5. akinek fenti tulajdonságait a Rádió belső életével kapcsolatos közvetlen, széleskörű tapasztalatok is jól kiegészítik,
6. akinek előélete nem kizárólag a Rádióhoz vagy az elektronikus médiához kötődik, tehát nem csak médiaszempontok alapján, hanem kívülről - az utca emberének szemével - kritikusan is látni képes a média viszonyait.


(A pályázatok és a pályázók előélete hozzáférhető részének alapos vizsgálata alapján, fenti elvek összességének, több kurátor véleménye szerint leginkább Dr. Balogh Gábor felelne meg.)

A médiatörvény 66. § (2) b) pontja szerint a kuratórium pártok által jelölt és a parlament által megválasztott elnökségének kizárólagos feladat- és jogköre javaslattétel az elnök megválasztására. A 69. § (2) bekezdése szerint viszont az elnököt a pályázat alapján a kuratórium választja meg. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, tehát a kuratórium társadalmi kurátor tagjainak egyenként, sőt a „nagykuratórium” testületének akár együtt is joga van arra, hogy véleményének közlésével segítse az elnökséget a javaslattétel munkájában.

Látva az elnökség tagjainak azon komoly nehézségeit, amellyel az elnökválasztás törvény által előírt, de egyúttal meg is nehezített feladata és a háttérben lévő pártpolitikai elvárások között vívódva a jogszabályokhoz nem illeszthető elnökpótló megoldások kitalálására kényszerül, a társadalmi kurátorok az elnökség segítségére siethetnek, és a gyorsabb törvényes megoldás érdekében, minden kötelezettség nélkül közölhetik, melyik pályázót támogatnák legszívesebben.



Fenti írása egy-egy példányát 2005. szeptember 19-én, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának a sajtó számára is nyitott ülésén Pós Péter társadalmi kurátor szétosztotta valamennyi civil és párthátterű kurátor számára, miután a Kuratórium elnöksége ismét nem tett javaslatot a Magyar Rádió elnökének megválasztására. Az országos napilapok nevében jelenlévő újságírók is kaptak az írásból.
Elgondolkodtató, mi lehet az oka annak, hogy a több hónapon keresztül húzódó botrányos eseménysor újabb kudarca után sem az írott, sem az elektronikus sajtó nem tudósított sem a civil kezdeményezésre nyílt ülésként megtartott eseményen elhangzott komoly vitákról, sem a törvényes elnökválasztás esélyét elősegítő fenti ajánlatról.

Nem volt tehát hírértéke a párthátterű sajtóban:
- sem annak, hogy a társadalmi kurátorok egyéni politikai szimpátiájuktól függetlenül, szinte egységesen, és indulatosan, de eredménytelenül kérték számon a párthátterű elnökségen, hogy a 14, korábban általuk dicsért pályázó közül miért nem voltak képesek elnök megválasztására javaslatot tenni,
- sem annak, hogy miért egyezett meg a párthátterű elnökség, abban a médiatörvénnyel össze nem egyeztethető megoldásban, hogy egy elnök mielőbbi törvényes megválasztása helyett, a korábban a legkülönbözőbb jogi fórumok által is elítélt kísérletekhez hasonlóan, ismét a Rádió ideiglenes vezetésére találjanak ki egy a közszolgálati feladatú intézmény alkotmányellenes függőségét megerősítő, méltatlanul demokráciaellenes megoldást,
- sem annak, hogy az így kitalált ideiglenes vezetés gyakorlatát milyen viták után tudta a Rádió Alapító Okiratába is belepréselni a társadalmi kurátorok túlzottan jóhiszemű, a politikai hátterű elnökség kivételes egyetértésének örülő hányada segítségével az elnökség,
- sem annak, hogy az ideiglenes vezetésnek elvben éppen úgy nincs végső határideje, mint ahogyan egykori a nagy testvérünk hadserege is csaknem 5 évtizedet tartózkodott hazánkban ideiglenesen.

A párthátterű média most nem támadja a pártkurátorokat, mert megegyeztek a számukra lényeges kérdésekben, a kényszerűen többpárti ellenőrzésű, de így is legalább közvetett pártpolitikai felügyeletű kézi vezérlésben. Csend és béke honol, a törvényalkotó (névleges) szándéka és a valóság közötti szégyenletes ellentét nem okoz gondot a politikai osztálynak.

A civil gondolat azonban a társadalmi kurátorok között jó fogadtatásra talált, és eddig még puha politikai támadást sem kapott.

Reménykedjünk talán?

Budapest, 2005. szeptember 21.

Pós Péter társadalmi kurátor
(az ABOSZ elnöke)



A mai napon futár útján megérkezett Szili Katalin házelnök asszony hivatalos válasza. Rövid levél, szó szerint közlöm:


Pós Péter úrnak
a Magyar Rádió Közalapítvány társadalmi kurátorának
Budapest

Tisztelt Pós Péter Úr!

Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki, hogy a Kuratóriumnak mindeddig nem sikerült a Magyar Rádió Részvénytársaság új elnökét megválasztania.

Levelére válaszolva tájékoztatom, hogy a Magyar Rádió Részvénytársaság elnöke vezetésével kapcsolatosan kialakult helyzetet illetően felkértem a Kulturális és sajtó, valamint az Alkotmány- és igazságügyi bizottságok elnökeit, hogy a bizottságok foglaljanak állást abban a kérdésben, hogy mi a törvényes megoldás az ideiglenes vezetést illetően.

Budapest, 2005. augusztus 12.


Üdvözlettel:

Dr. Szili Katalin



A válasz tartalmát véleményezni nem akarom, de azt megjegyzem, többet, és mást vártam. A parlamenti bizottságok (úgy emlékszem) nem gyors, határozott, pártérdekektől a legkevésbé sem befolyásolt, a közszolgálatiság szempontjait mindennél inkább szem előtt tartó munkájukról közismertek. Szeretném, természetesen, ha kivételesen kellemesen csalódnék bennük! Abban még reménykedem, hogy amennyiben a házelnök asszony azt tapasztalja, hogy az említett bizottságoktól gyors eredményt nem várhat, akkor mégiscsak megfontolja majd, hogy közismert pártvélemények mellett megismerkedjen a társadalmi kurátorok által felvetendő kérdésekkel és megoldási javaslatokkal is.

Annál is inkább, mert a törvényalkotó valamiért szükségesnek tartotta, hogy a médiatörvénynek legalább a felületes olvasói azt hihessék, hogy a közszolgálati feladatú média nem pártok befolyása, hanem komoly civil társadalmi felügyelet alatt áll. Abból mindenképpen ilyen szándék érzékelhető, hogy a 29 tagú kuratórium több mint kétharmadának (21 fő) a törvény erejénél fogva nem párthátterű, hanem társadalmi kurátornak kell lennie. Még akkor is, ha ezen a sajtó nagy része is jó esetben csak élcelődni, rosszabb napokon gusztustalanul gúnyolódni tud.

Budapest, 2005. augusztus 15.


Pós Péter társadalmi kurátor
(az ABOSZ elnöke)



Magyar Köztársaság Országgyűlése
Szili Katalin elnök
1054 Budapest, Kossuth tér 1-3.


Tárgy: súlyos, az Európai Unió tagállamához méltatlan demokráciahiány a közszolgálati feladatú médiában, illetve diktatórikus ámokfutásra utaló viselkedési jegyek Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának a Magyar Köztársaság Országgyűlése által megválasztott elnöke tevékenységében

Tisztelt Elnök Asszony!


Tájékoztató levelemmel a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának egyik társadalmi kurátoraként fordulok Önhöz abban a meggyőződésben, hogy a mi véleményünk meghallgatására is nyitott.

A 2005. augusztus 1-én, a Magyar Rádió Közalapítványának kuratóriumi ülésén, a társadalmi kurátorok általi kezdeményezésre történteknek komoly visszhangja van az elektronikus és nyomtatott sajtóban egyaránt. Az ügyben a legkülönbözőbb fórumokon megszólaltak már a kuratórium pártok által jelölt, az Országgyűlés által megválasztott (és ettől kezdve párt-semlegesen tevékenykedni köteles) elnöke és elnök-helyettese illetve más elnökségi tagok is, valamint a legkülönbözőbb pártpolitikusok. Mind az elektronikus, mind a nyomtatott sajtó - a szokásoknak megfelelően - pártháttér szerinti függésének (vagy pártszimpátiájának) megfelelően számolt be az eseményekről. Eddig éppen csak az ügy közvetlen előzményét kiváltó társadalmi kurátorok véleményére nem volt kíváncsi senki, azokéra, akiknek túlnyomó többséggel támogatott álláspontját annak eredetileg elfogadott, rendelkezésre álló, és az MTI számára is megküldött értelmében az említett politizáló sajtó sehol nem közölte.

Mint a társadalmi kurátorok által támogatott állásfoglalás egyik megfogalmazója, a Napkelte vezetőjének levelet írva, megkérdeztem Gyárfás Tamás úrtól, nem tartaná-e fontosnak, hogy műsorukban az ügyről megszólaljanak olyan személyek is, akik a leginkább vitatott esemény elindítóiként a valós tényektől eltérő összefüggésben említésre kerültek, illetve olyan társadalmi kurátorok, akik állást foglaltak a vitatott, közérdeklődésre jogosan számot tartó javaslat támogatásáról.

Mindezt annak jegyében is kérdeztem, mert enélkül megerősíteni látszanak azt az egyre szélesedő közvélekedést, mely szerint a társadalmi kurátorok csak a demokrácia látszatának fenntartása céljából lennének a kuratóriumokban, és mely szerint csak zavart keltenének a közszolgálati feladatú médiának voltaképpen a pártok többé-kevésbé rejtett akaratérvényesítése körébe tartozó elnökválasztásai körül.

Jeleztem, hogy válaszát a médiatörvénynek a közszolgálati feladatú médiát a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kötelező előírásai alapján is várom.

Gyárfás úrtól csak azután kaptam nagyon szívélyes hangú meghívást, miután az ORTT Panaszbizottságánál kezdeményezendő eljárás első lépéseként műsoraik ellen kifogást jelentettem be Rudi Zoltán MTV elnökhöz, és azt tájékoztatásul elküldtem Gyárfás úrnak is. A Napkelte vezetőjének kérésére két másik társam részvételét is megszerveztem, de kértem, hogy így legalább nettó 15 perc adásidőt kapjunk azért, hogy éppen kérésüknek megfelelően még sokrétűbben fejthessük ki az üggyel kapcsolatos álláspontunkat. Erre a kérésemre válaszukban nem kitérve megkaptuk a meghívást augusztus 8-án reggel 8 órára. Előtte való este döbbenten láttuk a képújság előzetes műsorismertetőjéből, hogy 8.40 órakor kezdődik a mi blokkunk, és összesen 7 perc bruttó műsoridőt szántak a civil kurátorok megszólalására. Ez valószínűleg lehetetlenné teszi még a legfontosabb mondanivalónk közlését is a legszélesebb társadalom kiegyensúlyozott tájékoztatására kötelezett MTV közszolgálati feladatú műsorában. Azok számára nem tudjuk közölni tehát álláspontunkat, akik képviseletében a társadalmi kurátorok feladatául tette a törvény, hogy a politikai osztályon kívüli érdekekre is figyelve, felelősen tevékenykedjenek a Magyar Rádió tulajdonosi testületében.

Az erre egyedül alkalmas élő adásban olyan információkat kellett volna elmondanunk, amelyek máshol nem voltak elérhetők, és az előzmények alapján később sem számíthatunk rá, hogy azokat bárkinek érdeke lenne közölni.

Ilyen tudnivalók többek között a Rádió társadalmi kurátorainak munkájáról:

1. Nem vettünk részt az ügyvezetéssel megbízható személyek kiválasztásában, nem is lenne ilyesmire jogunk (mint ahogyan az elnökségnek sem volt), csupán megállapítottuk, hogy a kérdést hiányosan szabályozó jogszabályok keretei között Hollós János az intézmény átmeneti vezetője.

2. A kuratórium civil tagjai politikai szimpátiájuk szerint sokfélék, de abban mindannyian egységesek, hogy nem vállalhatják a törvénysértő tevékenységben való részvételt.

3. Legfontosabb tennivalónk az volt, hogy kimondjuk, a kuratórium elnökségének nem volt joga a Rádiót átmenetileg vezető tulajdonosi megbízott kijelölésére, és a Rádió belső életébe való beavatkozásra.

4. Nem hoztunk olyan döntést, amely akár ellenkező értelemben megismételte volna a kuratórium elnökének (elnökségének) törvénysértő döntését, amely beavatkozást jelentett volna, bármilyen közvetlen jogkövetkezményt jelentene, csak kimondtuk, hogy mi az álláspontunk az elnökség tevékenységéről.

5. A helyzetért az évek óta köztudottan hibás médiatörvény kijavításának hiánya, tehát a parlamenti pártok, az Országgyűlés összessége a felelős, a mindenkori hatalmi viszonyoknak és törvényhozásra való ráhatási esélyeknek megfelelő arányban.

6. Példátlannak tartjuk, hogy Gellért Kis Gábor, a kuratórium elnöke ismétlődően visszaél vélt elnöki jogaival, így napirendre vett téma megtárgyalása utáni döntéshozatalt úgy akadályoz meg, hogy nem hajlandó a kérdésről megszavaztatni a kuratóriumot, vagy egyszerűen a kuratórium túlnyomó többségének akaratával szemben bezártnak nyilvánítja az ülést. Ezt a civil világban - ahová nem a politika delegálja a leválthatatlan elnököt - sehol sem tehetné meg.

7. A kuratórium jogásza az egész ülés alatt nem nyilvánult meg, az ellenőrző testület jogász tagja viszont egyértelműen közölte, hogy a kuratóriumnak joga van álláspontját döntésben megfogalmazni.

8. Szándékunk, hogy mindhárom közszolgálati feladatú médium kuratóriumának civil tagjaival egyeztetve a törvényhozáshoz, szükség esetén az Alkotmánybírósághoz, vagy a Köztársasági elnökhöz fordulunk a médiatörvény valóban közszolgálati célú átalakítása érdekében.

A fentieken kívül is sok, sőt egyre több visszásságot tapasztalunk általában a közszolgálati feladatú média működése körül, szűkebb területünkön pedig, a Magyar Rádió ügyében, a közeli jövőben fontos döntések meghozatala vár ránk, amelyek érdemi meghozatalát komolyan veszélyeztetheti Gellért Kis Gábor elnök úr tevékenysége.

A sajtóból örömmel értesültünk arról, hogy Ön meghallgatja Gellért Kis Gábort a közelmúltban történt eseményekről.

Megtisztelő lenne számunkra, ha Elnök Asszony időt szakítana arra, hogy meghallgassa a társadalmi kurátorok véleményét és felelősségteljes aggodalmait, kérdéseit is, illetve a hazai médiaviszonyok jobbítására szolgáló elképzeléseinket.

Úgy gondoljuk, hogy 15 évvel a rendszerváltozásnak nevezett események után már valóban eljöhetett az ideje annak, hogy a közszolgálati feladatú média a pártszolgálattól elválasztva, önállóan is működőképessé váljon. Mi, különböző politikai érdeklődésű társadalmi kurátorok nyitottak vagyunk valamennyi parlamenti párttal ilyen célú eszmecserére, a felesleges, de az eddigi tapasztalatok alapján valóságos gyanúsítgatások megelőzése érdekében azonban célszerűbbnek tartjuk, ha ez nem közvetlenül, hanem az Országgyűlésen keresztül történhetne.

Budapest, 2005. augusztus 7.

Tisztelettel:

Pós Péter
társadalmi kurátor
1025 Budapest, Mandula u. 24.
Tel./fax: 316-9008

 

Változó hang a Népszvában

Örvendetes változásként lehet értékelni egy csaknem egyórás beszélgetés alapján készült riport korrekt közlését, miután 2005. május 10-én a Népszava Online változatában Egy civil kurátor hiúsította volna meg a rádióelnök választást? címmel, majd a nyomtatott újságban május 11-én A nap embere, illetve 12-én A Magyar Rádió elnökválasztását ezúttal nem a pártok, hanem a társadalmi kurátorok hiúsították meg cím alatt is felelőtlenül gyalázkodó stílusú írások jelentek meg a társadalmi kurátorokról, bűnbakként leginkább az ABOSZ elnökét emlegetve.

A Népszava 2005. június 7-ei számában közölte A civil kurátorok nem bábok! címmel azt a riportot, amely egy csaknem egy héttel korábban, az újságíró és Pós Péter egyidejű hangfelvétele mellett készült.

A hangnem egyébként a Népszava fentebb idézett, botrányos korábbi írásai után, már két másik tudósítással, és e riport előkészítése idején is jelentősen változott.
További érdekesség, hogy a riport éppen a beszélgetésben is a közszolgálati média elnökeinek kívánatos függetlensége szempontjából mintául emlegetett államfőválasztás napján jelent meg.

Azért ettől függetlenül fontos továbbra is arra gondolnunk, hogy a médiatörvény és a választás körülményei továbbra is szégyenletesek, igencsak, és sürgősen változásra érettek!
Ettől függetlenül eredmény viszont, hogy ha ez így megy tovább, a végén még nem is fognak közellenségnek kikiáltani. Bár engem ez kevéssé érdekel, nekem számomra pusztán a lelkiismeretem jelenti a mércét.

Budapest, 2005. június 7.

Pós Péter társadalmi kurátor,

az ABOSZ elnöke

 

Gondolatok az elnökválasztásra és jövendő munkánkra

1. Sürgős-e elnököt választanunk május 9-én?

A pályázatok átnézése után úgy vélem, nyugodtan várhatunk még a jelenlegieknél komolyabb elképzelésekkel, meggyőzőbb képességekkel és függetlenebb előélettel rendelkező személyre, mint hogy feltétlenül válasszunk a méltatlan pályázati feltételekkel kiírt pályázat alapján elnökségre most pályázók közül. A jelentkezőknek indokolhatatlanul előrehozott határidő mellett, a pályázat kihirdetése után 4-6 nappal már el kell dönteniük, hogy megveszik-e 50.000 Ft-ért a pályázati csomagot (3 napnyi lehetőségük volt a pályázat személyes átvételére).

Várhatunk még olyan pályázóra, aki komolytalannak, vagy inkább szándékosan elriasztónak minősíti ezeket a megszorításokat ahhoz, hogy ilyen megalázóan kényszerítő feltételeknek meghajolva döntsön, indul-e egy országos jelentőségű feladat, még inkább szolgálat betöltésére, egy olyan pozícióba, ahol közszolgálati feladatkörben, leginkább attól idegen, pártérdekek mentén gerjedő támadásokra, sárdobálásra, magánéletét szétziláló, állandó, alantas akciókra számíthat.

A pályázat pártok által jelölt (a parlamentben pártpaktum után megválasztott elnökségi tag) kiírói nem adtak alkalmat arra az egyébként elvárható lehetőségre, hogy azok a felelős gondolkodású honpolgárok, akik az elnökséggel járó kínokat a közszolgálat érdekében esetleg mégis vállalnák, a pályázat beadásának csaknem a végső határidejéig átgondolják lehetőségeiket, előre megfogalmazzák, leírják terveiket. Ezután, csak akkor vették volna meg a pályázati csomagot, ha alaposan felkészültek, és még időben, az utolsó napok egyikén kinyomtatva és sokszorosíttatva, beadhatták volna kiérlelt pályázatukat.

Sajnos a jelenlegi pályázatokon nem is igen érződik ez az elvárhatóan alapos kiérleltség.

Ennek az ügyhöz méltó, normális pályázati feltételeknek a biztosítása a kiíróknak, vagy jelölőiknek - úgy tűnik - nem volt érdeke. Ez pusztán a 10 millió magyar állampolgárnak lenne érdeke, és azoké a honfitársainké, akiket a történelem a határon túlra szorított, de akik onnan is magyar adást szeretnének hallgatni annak ellenére, ahogy a közelmúltban bántak velük az anyaországiak.

2. Valóban nem tudjuk, hogy mi a közszolgálatiság?

Elfogadható-e, éppen a kuratórium elnökétől, Gellért Kis Gábortól, amikor azt fejtegeti, hogy a közszolgálatiság lényegét meg sem határozza a médiatörvény? Éppen ő, akinek a törvényhozásban döntő szerepű pártháttere van. Éppen ő, akinek jelölő pártja koalíciós társával együtt kétharmados erővel rendelkezett, amikor a törvényhozás szégyenének minősíthető médiatörvényt a parlament elfogadta.

Ugyanakkor éppen ő, és háttere támadta folyamatosan a Rádió jelenlegi elnökét éppen azzal a váddal, hogy szétverte volna a Rádió korábbi közszolgálati jellegét (azt tehát, ami meg sem határozható?).

Náluk keményebb hajthatatlansággal csak a magát liberálisként meghatározó párt támadta Kondor Katalin nyilván nem teljesen hibátlan tevékenységét. Az a párt, amelyet egy másik elnökségi tag (Szente Péter) Alkotmányunk és a médiatörvény tiltása ellenére nem szégyellt megnevezni alakuló ülésünkön azzal, hogy ő körünkben is ezt a pártot képviseli.

A közszolgálatiság lényegéről egy valamit biztosan mindannyian tudunk: nem egyenlő a pártszolgálattal.

Tudunk még egyebeket is, bár nem ismerhetjük mindannyian részletesen a médiatörvényt. A lelkünk mélyén - akik akarjuk tudni - tudjuk például azt is, hogy a közszolgálat biztosan nem hasonló a korlátlanul tobzódóan liberális, közízlést sértő és közerkölcsöt romboló Tilos Rádió szellemiségével.

3. Mi a legfőbb feladatunk?

Legfőbb feladatunk a közszolgálati feladatú Magyar Rádió függetlenségének védelme. De mi veszélyezteti egyáltalán a közszolgálati feladatkör függetlenségét?

Az a mindennapos gyakorlat veszélyezteti, amellyel a közmegbecsülési sorrend végén kullogó pártpolitikusok a közszolgálat számára törvényben védetten fenntartott maradék lehetőségeket is pártszolgálati feladatok érdekében szeretnék elfoglalni. Az a mindennapos gyakorlat fenyegeti a közszolgálatnak a 15 évvel ezelőtti módszerváltozás óta még el sem ért függetlenségét is, amely egyre fokozódó ütemben teszi nézhetetlenné a tömegbefolyásolás leghatékonyabb eszközét, a televíziót, és ami még a sokkal kisebb hatékonyságú rádióról sem tud lemondani, mert azt is a mindenkori hatalom eszköztárában szeretné tudni.

4. Milyen a megfelelő elnökjelölt?

Fontos megfogalmaznunk azt az igényt, hogy egy új elnök megválasztása semmilyen szempontból ne jelentsen visszalépést a jelenlegi helyzethez képest, sőt törekednünk kellene egy olyan személy megválasztására, aki alapos szakmai felkészültsége mellett, eddigi pályafutása során határozott, kemény, hajlíthatatlan egyéniségről tett bizonyságot, tehát feltételezhető róla, hogy ellen tud állni a korábbiak után sajnos most is várható politikai nyomásgyakorlásoknak.

Találtunk-e ilyent a most jelentkezett 7 fő között? Úgy vélem egy sincs olyan, akinek pályázatából is látszana, hogy legalább szakmai szempontból megközelíti a jelenlegi elnök asszony képességeit, a Rádió vezetéséhez szükséges ismereteit.

A pályázatokból sajnos nem a közszolgálat iránti elkötelezettség, hanem több esetben inkább az a képesség érzékelhető, hogy meglátják a kiugróan jelentős jövedelem megszerezhetőségének esélyét. Bárki érvelhet persze azzal, hogy a felelős munkát meg kell fizetni, és ez elfogadható is lenne, ha biztosak lehetnénk, hogy a közpénzből fizetett felelősség a közszolgálat és nem a pártszolgálat irányában nyilvánul meg. Az utóbbi is lehet persze becsületes munka, csak azt a pártirodákban kell teljesíteni, és a pártkasszákból kell megfizetni.

Feltűnő a pályázatokban a reklámok sugárzásának minden komolyabb kritika nélküli elfogadása. Ez túlzott "hajlékonyságra" utal, mert a közszolgálati média esetében egyáltalán nem szükségszerű, hogy a parlament hazánkban a túlnyomórészt silány és etikailag is kifogásolható reklámok sugárzására, és ezzel a kereskedelmi rádiókkal való esélytelen versenyre kényszeríti a közszolgálati feladatú Rádiót ahelyett, hogy az Alkotmány szellemében normatív támogatást adna.

A politikai körök paktumos jelöltjeként a sajtóban megnevezett, és elnökségi körből származó súgások során is említett személy esetében, szakmai életrajzi adatai (és máshol elérhető kiegészítő adatok) alapján az sem sugárzik, hogy bármilyen értékrend mellett határozottan kiállt volna. Nem fenyegetheti nagyobb veszély a Rádió jövőjét, mint egy a mindenkori igények és elvárások irányában nyitott, hajlékony egyéniségű vezető, olyan, aki természetesen éppen ezért kedvező lehet az egymást váltó politikai kurzusok számára.

Röviden: aki mellett könnyen kötnek a pártok paktumot, az alkalmatlan a közszolgálatra.

Fordítva is igaz: aki szakmailag alkalmas, de különösebben egyik pártnak sem kedvence, az a legalkalmasabb a közérdek szempontjából.

Elriasztó példaként tekinthetjük az államfő megválasztása vagy az Alkotmánybíróság kiegészítése körüli jelenlegi alantas, a közérdeket és az alkotmányban előírt feladatköröket durván sértő, szégyenletes pártharcokat.

Nekünk, civileknek az a kötelességünk, hogy semmibe véve a pártok elvárásait, értékelvű döntésünkkor kizárólag a 10 millió állampolgár pártérdekben közös nevezőre úgysem hozható közös érdekét nézzük, és minden más szempontot figyelmen kívül hagyjunk.

Eljött az ideje, hogy az elrontott rendszerváltás (azaz a sikeres módszerváltás) tanulságait levonva, ragaszkodjunk a közszolgálati média pártoktól független működésének alkotmányos előírásaihoz. Ez egyébként is a törvényben meghatározott kötelességünk, és sikeres tevékenységünkkel jelentősen hozzájárulhatunk, hogy az elcsalt rendszerváltozás végre elkezdődhessen.

5. Félrevezet-e, diszkriminál-e törvénysértően a párthátterű elnökség?

Példa a félrevezetésünkre, amikor Gellért Kis Gábor mereven érvelt amellett, hogy nem tesznek a törvényben előírtakon túl különbséget a párthátterű elnökségi tag kurátorok és a társadalmi delegáltak között. Már az alakuló ülés végére kénytelen volt visszalépni védhetetlenül hamis álláspontjától, és a pályázatok pár nappal későbbi átvételénél világosan ki is derült, hogy érvelése valótlan volt. Az újabb titoktartási nyilatkozat jobb alsó sarkában írtakból kiderült, az elnökségi tagoknak eleve lehetővé tették a pályázatok elvitelét, és csak minket, társadalmi kurátorokat tartották olyan megbízhatatlan elemeknek, akik visszaélhetnek a kapun kívül náluk lévő pályázatokkal.

Minket azokkal azonosan, csak betekintést biztosítva akartak kezelni, akiknek - velünk ellentétben - a médiatörvény szerint előzetesen nem is kötelező a pályázatokba betekintést biztosítaniuk (az ellenőrző testület tagjai). Ha komolyan vesszük, hogy kötelező a közszolgálatot, a közérdeket képviselnünk, és egyáltalán embernek, és nem pártérdekek elvtelen kiszolgálóinak tekintjük magunkat, akkor nem tűrhetjük, hogy az elnökség a törvényes kereteken túl, önkényesen próbálja meg korlátozni jogainkat.

Nem csak a betekintési jogunkat próbálták azonban korlátozni, van még ennél fontosabb, ma is fennálló diszkriminációjuk,a meghallgatás lehetőségéből való kirekesztésünk.

Választásnak minősíthető-e egyáltalán egy olyan eseménysor, amelyben az elnökség törvénysértő megkülönböztetéssel nem teszi számunkra is lehetővé, hogy döntésünkhöz személyes benyomásokat is szerezzünk az egymással összehasonlítandó pályázókról?

Elegendő-e, hogy olyan papírcsomagok alapján döntsünk személyekről, amelyekről az sem biztos, hogy a pályázók saját szellemi termékei, amelyek akár fizetett médiaszakértők és reklámpszichológusok csapatának olyan készítményei is lehetnek, amelyek teljesen idegenek a velük pályázók szellemiségétől.

Ilyen megalázóan diszkriminatív feltételek felállítására az elnökségnek nincs joga, de még méltányolható indokot sem próbált találni. Az ilyesmit a kevéssé udvarias köznyelv szemérmetlenség nek hívja!

Vegyük komolyan a feladatkörünket, ne hagyjuk, hogy az engedelmes szavazógép szerepkörébe szorítsanak minket. Tudjuk, a szégyenletesen félreértelmezhető, alkotmányossági szempontból is aggályos médiatörvény csak annyi szerepet szánt nekünk, hogy velünk lehessen takargatni a média váltogatott színezetű párturalom alatt tartását.

Egy másik félrevezetést is tetten érhettünk már az alakuló ülésen. Gellért Kis Gábor elnök úr sokáig mereven kiállt amellett, hogy a pályázati csomagokat azok adatvédelmi tartalma és szerzői jogi szempontok miatt nem adhatja ki a nyugodt értékelést és összehasonlítást biztosító otthoni tanulmányozásra.

Ez a "jogkövető érvelés" tragikomikusan gyenge lábakon áll ahhoz a tényhez viszonyítva, hogy megkérdezésünk és hozzájárulásunk nélkül jogsértő módon , az eredeti céltól eltérő módon kiosztották minden társadalmi kurátornak egymás adatait , miközben ismét "megfeledkeztek" az elnökségi tagok adatainak hasonlóan nyilvános kezeléséről.

Még gyengébb az a logikátlanul hamis érvelés , amellyel a pályázatok alapos megvizsgálását, összehasonlíthatóságát akadályozták annak ellenére, hogy a pályázók elemi érdeke, hogy a kurátorok minél teljesebben megismerhessék elképzeléseik bemutatását.

A minket állításuk szerint nem megkülönböztető elnökség magára természetesen ismét nem tartotta érvényesnek ezeket a szánalmas érveket.

6. Kiknek az érdekével kell azonosulnunk?

A pártok messze nem képviselik teljes mértékben társadalmat, nekünk pedig a médiatörvényben előírt kötelességünk, hogy védjük meg a közszolgálati média függetlenségét. Ha hátralévő életünkben is nyugodtan szeretnénk a tükörbe és hozzátartozóink szemébe nézni , ne válasszunk meg olyan elnökjelöltet, akit politikai érdekcsoportok szeretnének a Rádió elnöki székébe ültetni.

Észre kell vennünk, hogy egy régen várt, de eddig teljes mértékben meg nem kapott közszolgálati Rádió helyett ismét párt (csoport) szolgálatos rádiót szidhatnánk. Nem akarom senkinek a politikai érzékenységét megsérteni, ezért egy történelmi példával próbálok meg rávilágítani a közszolgálat és a pártszolgálat különbségére . A durva példák általában hatásosak: pártszolgálatot végeztek például 1944-ben a nyilas "testvérek", közszolgálatot pedig ugyanakkor, a hadikórházakban az irgalmas nővérek.

Bárkinek bármilyen, az Rt. felelős vezetésének biztonságára és hasonlókra utaló felvetésével szemben felelősségünk csak abban a tekintetben óriási, hogy milyen elnököt választunk, és legkevésbé sem a döntés gyorsasága számít.

Attól az elnökségtől, amely a társadalmi kurátorok véleményének meghallgatása nélkül utasította el a Rádió elnöke megbízatásának a törvény szerint lehetséges folytatását, nem hiteles semmilyen minket mielőbbi döntésre sarkalló érvelés. A törvény szerint ugyanis: "A kuratórium a részvénytársaság elnöke megbízatását egy ízben pályázat kiírása nélkül a megbízatás lejártától számított további négy évre meghosszabbíthatja." A törvény itt nem az elnökség, hanem a kuratórium jogköréről ír! Elnökségünk pedig még arra sem méltatott minket, hogy megkérdezze, legalább elvben élnénk-e az állásfoglalás jogával. Vagy talán Alkotmányunk vonatkozó, határozott előírásaitmegsértve automatikusan bízzuka pártok háttéralkujára a választás érdemi részét?

Alkotmányunk - ahogyan a médiatörvény bevezető sorai is rögzítik - a független rádió követelménye által is biztosítja az állampolgárok jogát a tájékoztatás függetlenségéhez, kiegyensúlyozottságához és tárgyilagosságához, a tájékozódás szabadságához, az ennek segítségével is megalapozható véleménynyilvánítás szabadságához, a többek között ennek révén is támogatható egyetemes és a nemzeti kultúra eléréséhez, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatásához, továbbá megakadályozni rendeli a tájékoztatási monopóliumok kialakulását.

Az Alkotmánybíróság már 1992-ben kimondta, hogy az Országgyűlés befolyása a közszolgálati médiában éppen úgy alkotmányellenes, mint a kormány hasonló tevékenysége. Amennyiben viszont az Országgyűlés pártjai befolyással bírnak a Rádió elnökének megválasztására, úgy rajta keresztül a műsorokat is meghatározó mértékben befolyásolhatják.

Mindenkinek megfontolt, kurátori feladatkörünkhöz méltó döntést, és további hasonló szellemű munkát kívánok! Csak akkor válasszunk elnököt, ha biztosak vagyunk benne, hogy akire szavazunk, az nem hajlékony pártszolga, esetleg pártpaktum engedelmes végrehajtója, hanem a közszolgálat lelkiismeretes elkötelezettje!

Budapest, 2005. május 9. (A győzelem napja!)

Pós Péter társadalmi kurátor

 

Válasz a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökének

Gellért Kis Gábor elnök
( gellertkisg@radio.hu )
Takács Anna hivatalvezető (tájékoztatásul, és az ET felé továbbítás kérésével)
( takacs.anna@radio.hu )
Dr. Mészáros László, az Ellenőrző Testület elnöke (tájékoztatásul)

Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma
1800 Budapest, Bródy S. u. 5-7.
www.mrka.hu
Tel.: (1) 328-7783, fax: (1) 328-8728

Tárgy : válasz Gellért Kis Gábor elnök úr 2005. május 10-én kelt, kurátortársaknak címzett, első sora szerint írásom helyreigazítását célzó levelére (SÜRGŐS)

Tisztelt Elnök Úr!

Mint Elnök Úr egyik kurátortársa, fontosnak tartom, hogy mielőbb válaszoljak levelére, amelyet ugyan a teljes kuratórium minden tagjának címzett, de mondanivalójának nagy része az elnökválasztást megelőzően írásban közölt gondolataim, pontosabban az Ön által gondolataim mozgatórugójául feltételezett szándékaim, valamint azokon keresztül személyem és tevékenységem alaptalan gyalázásában merült ki .

Már elöljáróban közlöm, hogy nem fogok elmerülni a levelében "pontról pontra" írtak mélyelemzésében, mivel ennek semmi szükségét nem érzem. Meggyőződésem, hogy kurátortársaink minden segítség nélkül el tudják dönteni, hogy az általam megalapozott indoklással felvetni merészelt kérdésekre Ön válaszolt-e, vagy valamilyen egészen más irányú tevékenységet, esetleg további félrevezetést (szaknyelven dezinformálást) végzett. Nekem erről természetesen van véleményem, de az Ön durván személyeskedő támadása után ennek megfogalmazása előtt megpróbálok tájékozódni, van-e még egyáltalán véleményszabadság Magyarországon.

Lehet, hogy nem vettem észre, visszajöttek a hatvanas évek elejéről jól ismert feltételek, és egy már idejét múlt jogi környezetre utaltam volna levelem végén a következőkkel?

" Alkotmányunk (.) biztosítja az állampolgárok jogát a (.) véleménynyilvánítás szabadságához (.)."

Kérem, hogy - mint a kuratórium felelős vezetőjeként nálam bizonyára sokkal jobban tájékozott tisztségviselő, illetve volt politikus - szíveskedjék időben felvilágosítani minket arról, hogy bimbózó demokráciánkban mit szabad, és mit nem szabad mondanunk, gondolnunk.

Önnel ellentétben én nem rendelkezem gondolatolvasói képességekkel, és ezért nem állíthatom, hogy előre megfontolt szándékkal törekedett volna lejáratásomra a levelében írtakkal, és az írásával azonos napon, a Magyar Televízió Napkelte című műsorában tevékenységemről elmondottakkal.

Nagyon remélem, hogy mindezt csak az a remélhetőleg múló jellegű felfokozott indulata idézte elő, amely méltányolható, miután veszni látta a Magyar Rádió leendő elnöke személyének kiválasztása érdekben kifejtett hosszú és fáradságos munkája gyümölcsét.

Arról egyébként nem vagyok egészen meggyőződve, hogy a Such úr személyében kicsúcsosodva megállapodó egyezkedés mennyire jogkövető már hónapokkal a pályázat kiírását megelőző időszakban, tehát akkor, amikor az egyezkedőknek nyilván fogalmuk sincs arról, hogy kik fognak egy nem meghívásos pályázat ra jelentkezni. Mint Ön elárulja nekünk: "másfelől egyáltalán nem könnyen köttetett meg ez a megállapodás, hanem egy hosszú, csaknem négy hónapos előkészület végén".

Csak megkérdezem tisztelettel, mit tettek volna, ha a pályázók között véletlenül találnak egy Önök számára kevéssé ismert személyt, aki kimagaslóan jó szakmai minőségű dolgozattal (még Such úrénál is meggyőzőbbel!) jelentkezik, de nincs idejük a több hónapos tárgyalásos előkészületek, és különösen az azt megalapozó, megnyugtató biztonságú lekáderezés elvégzésére? Gondolom abban a szellemben, amely Such úr pályázatából is sütött (a nem kifogásolható politikai nézetekre gondolok).

Nehéz és felelősségteljes a pártpolitikai háttér által nyomasztott elnökség munkája, fogadják őszinte együttérzésemet!

A társadalmi kurátoroknak könnyű dolguk van, nekik bezzeg pusztán a közérdekre és közszolgálatra, no meg az Ön által levele szerint nem különösebben túlbecsült, de a törvény által mindannyiunk számára (az Ön számára is!) előírt függetlenség érvényesülésére van gondjuk. Annak ellenére, hogy Öntől megtanulhatnánk, a függetlenség csak megfelelő bevételek megszerzésével együtt értékelendő : "Csökkenő bevételek mellett ugyan mit ér az a függetlenség, amely képtelen hatni a társadalomban?" Magam viszont - bizonyára naivan, de azért az Alkotmánnyal együtt - még mindig úgy gondolom, a kereskedelmi rádiókkal való esélytelen versenyre kényszerített közszolgálati feladatú Rádiót nem piaci bevételekből, hanem éppen a függetlenség elérése (nem megtartása!) érdekében kellene törvényben meghatározott módon normatív támogatás révén fenntartani.

Körültekintően paktumképes (magyarul mutyi-képes) politikusi gondolkodásra bizonyára születési hibából képtelen emberként, továbbra is ragaszkodom a pártpolitikailag független közszolgálatiság alkotmányos elvárásához.

Azt azért engedelmével gorombaságnak érzem, hogy vállalt politikai éretlenségemet, Ön úgy minősíti, mintha előre megfontolt, becstelen szándékkal, primitíven leegyszerűsítve " Pártszolgálatosokra és közszolgálatosokra " osztanám a világot.

Nem is személyekről írtam, tehát (az Ön furcsán magára, magukra értett érzete ellenére) nem vonatkoztattam a jelzőt senkire, pusztán feladatkörünk szerint azt az aggodalmamat fejtettem ki, mely szerint meg kell előznünk, hogy "közszolgálati Rádió helyett ismét párt (csoport) szolgálatos rádiót" kelljen elviselnünk. A történelmi példában is a két nagyon eltérő tevékenységre utaltam, a legkevésbé sem állítva, hogy akkor csak nyilasokból és irgalmas nővérekből állt volna hazánk népessége, vagy e két csoport jellemezte volna a többiek világnézetét is.

Azt, hogy a világ nem ilyen egyszerű, az is bizonyítja, hogy a korábbi nyilasok egy része néhány évvel később az ÁVO berkeiben, egy másik párt szolgálatában is fellelhető volt. (Politikailag ugyan képzetlen vagyok, de történelemből készültem. Muszáj volt!)

Fentiek miatt becsületemet súlyosan sértő fejtegetésnek értékelem , amikor olyanokat ír, mintha nézeteim kifejtése " aljas szójáték " lenne, és levelében több helyen úgy értékeli tevékenységemet, mintha a médiatörvény Öntől eltérő értelmezése részemről általában nem "figyelmetlenség", hanem " alkalmasint tudatos ferdítés ", ami Önt idézve: " aligha tekinthető véletlennek ".

Azt a félreolvasást, mely szerint én akár Önt, akár Szente Pétert, akár az elnökség bármely tagját pártszolgálatosként minősítettem volna, végképp csak a csalódottságával összefüggően vélhető kimerültségével magyarázom, ezért csak tisztelettel megkérem, olvassa el ismét a vonatkozó sorokat, és ha igaza lenne, feltétlenül pereljen be becsületének súlyos megsértéséért.

Sajnos - mivel Önhöz hasonlóan én is kényes vagyok a saját becsületemre - magamnak is hasonlóan kell gondolkodnom az Ön által ellenem elkövetett gyalázkodás miatt, de most még bizakodom abban, hogy ismét átolvasva levelemet belátja, hogy érdemtelenül és méltatlan eszközökkel támadott meg.

Két, demokráciában, tisztességes embertől elvárható megoldást látok lehetségesnek:

  1. •  örülnék, ha egyértelműen átértékelt véleményének , ugyanazon körben, ahol rossz híremet keltette , hangot adna , vagy
  2. •  amennyiben változatlanul fenntartja levelében írt álláspontja megalapozottságát, akkor a legnagyobb nyilvánosság előtt vállalja azt , és tegye elérhetővé legalább a Közalapítvány honlapján az Ön által támadott levelemmel és jelen válaszommal együtt.

Végtére is, éppen az Ön leveléből, valamint televíziós megnyilatkozásából, amelyben láthatóan nem zavarta, hogy jelenlétem nélkül, az etika elemi szabályait áthágva rágalmazott, illetve az azt követően felbolydult (közismert mértékben semleges) sajtót figyelve, megerősítve érzem azt a magamban régen megalkotott mély meggyőződésemet, hogy itt országos jelentőségű ügyről van szó, ami igényli a nyilvánosságot .

 

Ön ilyeneket írt:

  • "Egy sincs, aki vindikálhatná magának a nemzet képviseletének jogát, hiszen a nemzet huszonkilenc felnőtt ember képében ott ül az asztal körül ."
  • ". a Magyar Rádió járt rosszul"
  • ". ha valaki - adott esetben egy csoport - nem él a neki adott jogokkal, az így keletkezett űrbe más fog belépni. Mert az eleven közösségi létben ismeretlen a vákuum fogalma. Tudniuk kell, most űrt idéztek elő."

Magam ilyeneket írtam:

  • "Nekünk, civileknek az a kötelességünk, hogy semmibe véve a pártok elvárásait, értékelvű döntésünkkor kizárólag a 10 millió állampolgár pártérdekben közös nevezőre úgysem hozható közös érdekét nézzük, és minden más szempontot figyelmen kívül hagyjunk."
  • ". ragaszkodjunk a közszolgálati média pártoktól független működésének alkotmányos előírásaihoz".

Amennyiben a nemzet képviseletére vonatkozó sorait, és egyéb állításait megalapozottan támasztanák alá az Ön engem sértő érvei, nincs oka tartani a nyilvános megmérettetéstől.

A magam által írtakért, és indoklásukért természetesen én is vállalom a felelősséget.

Budapest, 2005. május 11.

Méltó tisztelettel:

 
Pós Péter
társadalmi kurátor

A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökének levele

Gellért Kis Gábor elnök úr Pós Péter tevékenységét alaptalanul, durván támadó levelét kurátortársainak írta, és egyelőre nem jelezte, hogy az nyilvánosságra kerülhet. Hozzájárulása esetén itt azonnal közöljük.