[Legfontosabb jogszabályok] [Közvetlen környezetünk] [Külső környezetünk ] [Génmanipuláció]

  • Legfontosabb jogszabályok

1995. évi LIII. törvény
a környezet védelmének általános szabályairól

Az Országgyûlés tekintettel arra, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megõrzése és védelme, minõségének javítása alapfeltétel az élõvilág, az ember egészsége, életminõsége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövõ generációk létét és számos faj fennmaradását, ezért az Alkotmányban foglaltakkal összhangban a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § (1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlõdés környezeti feltételeinek biztosítása.

(2) A törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelõ kereteket teremt az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére és elõsegíti

a) a környezet igénybevételének, terhelésének és szennyezésének csökkentését, károsodásának megelõzését, a károsodott környezet javítását, helyreállítását;

b) az emberi egészség védelmét, az életminõség környezeti feltételeinek javítását;

c) a természeti erõforrások megõrzését, fenntartását, az azokkal való ésszerû takarékos és az erõforrások megújulását biztosító gazdálkodást;

d) az állam más feladatainak a környezetvédelem követelményeivel való összhangját;

e) a nemzetközi környezetvédelmi együttmûködést;

f) a lakosság kezdeményezését és részvételét a környezet védelmére irányuló tevékenységben, így különösen a környezet állapotának feltárásában, megismerésében, az állami szerveknek és az önkormányzatoknak a környezet védelmével összefüggõ feladatai ellátásában;

g) a gazdaság mûködésének, a társadalmi, gazdasági fejlõdésnek a környezeti követelményekkel való összehangolását;

h) a környezetvédelem intézményrendszerének kialakítását, illetve fejlesztését;

i) a környezet védelmét, megõrzését szolgáló közigazgatás kialakítását, illetve fejlesztését.

A törvény hatálya

2. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az élõ szervezetek (életközösségeik) és a környezet élettelen elemei, valamint azok természetes és az emberi tevékenység által alakított környezetére;

b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybe vevõ, terhelõ, veszélyeztetõ, illetõleg szennyezõ tevékenységre.

(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre terjed ki

a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket kötelezettségek terhelnek;

b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).

(3) A törvény hatálya kiterjed a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok ellátására, ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik.

3. § (1) E törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvények rendelkeznek, különösen:

a) a nukleáris energiáról és a radioaktivitás felhasználásáról,

b) a bányászatról,

c) az energiáról,

d) az erdõkrõl,

e) az épített környezet alakításáról és védelmérõl,

f) a termõföldrõl,

g) a halászatról,

h) a közlekedésrõl, közlekedési alágazatonként,

i) a katasztrófák megelõzésérõl és következményeik elhárításáról,

j) a területfejlesztésrõl,

k) a vadgazdálkodásról

l) a vízgazdálkodásról,

m) a hulladékokról,

n) a veszélyes anyagokról.

(2) Az élõvilág változatossága, élõhelyeinek megõrzése, a tudományos, kulturális vagy esztétikai értékekkel bíró területek, képzõdmények, létesítmények megõrzése és helyreállítása érdekében - e törvénnyel összhangban - külön törvények rendelkeznek:

a) a természet és a táj védelmérõl,

b) az állatvédelemrõl, továbbá az állategészségügyrõl,

c) a növényvédelemrõl, továbbá a növényegészségügyrõl,

d) a mûemlékek védelmérõl.

Alapfogalmak

4. § E törvény alkalmazásában

a) környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz, az élõvilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi;

b) környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;

c) természeti erõforrás: a - mesterséges környezet kivételével - társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevõi;

d) környezet igénybevétele: a környezetben változás elõidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erõforráskénti használata;

e) környezet-igénybevettség: a környezetnek vagy elemének természeti erõforráskénti használata mértéke;

f) környezetterhelés: valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása;

g) környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése;

h) környezetszennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhetõ állapota;

i) környezethasználat: a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység;

j) környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be;

k) környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékû változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minõsége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetõleg, amely az élõvilágot kedvezõtlenül érinti;

l) környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elõ;

m) környezetre gyakorolt hatás: a környezetben környezetterhelés, illetõleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkezõ változás;

n) hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol jogszabályban meghatározott mértékû környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

o) érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik;

p) érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik;

r) helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési önkormányzat területén;

s) igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû igénybevétele, amely kizárja a környezetkárosítást;

t) kibocsátási határérték: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékû terhelése, amely kizárja a környezetkárosítást;

u) szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan - jogszabályban meghatározott - mértékû szennyezettsége, amelynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elõ;

v) leghatékonyabb megoldás: a környezeti, mûszaki és gazdasági körülmények között elérhetõ, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység;

w) fenntartható fejlõdés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megõrzi a jelen és a jövõ nemzedékek számára, a természeti erõforrásokat takarékosan és célszerûen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminõség javítását és a sokféleség megõrzését;

x) elõvigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövõbeni károsodásának megelõzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés;

y) megelõzés: a környezethasználat káros környezeti hatásai elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától;

z) környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelõzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelõzõ állapot helyreállítása.

5. § E törvény hatálybalépését követõen törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet határozhat meg környezethasználatnak minõsülõ tevékenységet.

A környezet védelmének alapelvei

Az elõvigyázatosság, a megelõzés és a helyreállítás

6. § (1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy

a) a legkisebb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ;

b) megelõzze a környezetszennyezést;

c) kizárja a környezetkárosítást.

(2) A környezethasználatot az elõvigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az elõállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni.

(3) A megelõzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni.

7. § A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály elõírhatja a környezethasználat feltételeit, illetõleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket állapíthat meg.

8. § (1) A környezetet veszélyeztetõ vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztetõ vagy károsító tevékenységet.

(2) A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetésérõl, a károsodott környezet helyreállításáról.

Felelõsség

9. § A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más jogszabályokban szabályozott módon felelõsséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.

Együttmûködés

10. § (1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végzõ szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttmûködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttmûködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.

(2) Az együttmûködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve az önkormányzat rendeletben állapítja meg.

11. § (1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy többoldalú nemzetközi környezetvédelmi és más, a környezetvédelemmel összefüggõ együttmûködési, tájékoztatási, segítségnyújtási megállapodásokkal is elõsegíteni köteles, különösen a szomszédos országokkal való kapcsolatában.

(2) Nemzetközi szerzõdés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedõ környezetterhelés, illetõleg környezetveszélyeztetés csökkentésére, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás megelõzésére.

Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

12. § (1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

(2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetõvé teszi a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését.

(3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetõvé tenni, és a megfelelõ tájékoztatást megadni.

(4) A környezethasználót - e törvény rendelkezései szerint - tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetés tekintetében.

II. Fejezet

A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETÕ TÉNYEZÕK

A környezeti elemek egységes védelme

13. § (1) Minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységben és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni. Igénybevételüket és terhelésüket ennek megfelelõen kell szabályozni.

(2) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minõségének, mennyiségének és készleteinek, valamint az elemeken belüli arányok és folyamatok védelmét.

A föld védelme

14. § (1) A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira.

(2) A föld védelme magában foglalja a talaj termõképessége, szerkezete, víz- és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét is.

15. § (1) A föld felszínén vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetõk el, amelyek a föld mennyiségét, minõségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják.

(2) Az anyagok elhelyezésének környezetvédelmi feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

16. § Beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése elõtt - külön jogszabály rendelkezése szerint - gondoskodni kell a termõréteg megfelelõ letermelésérõl és termõtalajkénti felhasználásáról.

17. § (1) A kõzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni.

(2) A kitermelés mértéke, továbbá a bányászattal és a bányatermékek elõkészítésével, feldolgozásával összefüggésben keletkezõ meddõ elhelyezésekor, valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkezõ környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja meg a jogszabályban vagy jogszabály rendelkezései szerint hatósági határozatban megállapított határértéket.

(3) A föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is - a terület ütemezett helyreállításáról, rendezésérõl, illetõleg újrahasznosításának feltételeirõl a terület használója köteles gondoskodni.

A víz védelme

18. § (1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minõségére és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára és a víztartó képzõdményekre.

(2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és partját csak a vízi életközösségek megfelelõ arányainak megtartásával és mûködõképességük biztosításával szabad megváltoztatni.

19. § (1) A víz - mint alapvetõ életfeltétel és korlátozottan elõforduló erõforrás - kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a területi adottságoknak megfelelõen, igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A vízigények kielégítésének sorrendjérõl külön törvény rendelkezik.

(3) A környezet igénybevétele - így különösen a vízviszonyokba történõ beavatkozások - esetén gondoskodni kell arról, hogy

a) a víz, mint tájalkotó tényezõ fennmaradjon;

b) a vízi és vízközeli élõvilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint

c) a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minõségi körülmények

ne romoljanak.

20. § Az

a) ivóvízellátást biztosító,

b) az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló,

c) a természet védelme szempontjából jelentõs,

d) az üdülési, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt vízkészleteket fokozott védelemben kell részesíteni.

21. § (1) A vizek igénybevétele, terhelése, a vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése - megfelelõ kezelést követõen - csak olyan módon történhet, amely a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minõségi megújulását nem veszélyezteti.

(2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A kitermelést és a használt víznek a vizekbe történõ visszavezetését, valamint a vizek átvezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és -befogadó közeg készleteit, minõségét és élõvilágát kedvezõtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne veszélyeztesse.

A levegõ védelme

22. § (1) A levegõ védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és összetételére, valamint a klímára.

(2) A levegõt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemû, szilárd anyaggal minõségét veszélyeztetõ, vagy egészséget károsító módon terheli.

(3) A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek elõállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyezõ anyagok kibocsátása a lehetõ legkisebb mértékû legyen.

Az élõvilág védelme

23. § (1) Az élõvilág védelme - az ökológiai rendszer természetes folyamatainak, arányainak megtartása és mûködõképességének biztosítása figyelembevételével - valamennyi élõ szervezetre, azok életközösségeire és élõhelyeire terjed ki.

(2) Az élõvilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetõleg funkcióit nem veszélyezteti.

(3) Az élõvilág igénybevétele mértékének és helyének szabályozására jogszabály vagy hatósági határozat igénybevételi határértéket állapíthat meg.

Az épített környezet védelme

24. § Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre és mûszaki létesítményekre.

25. § (1) A települések területén a környezet terhelhetõsége és a településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni.

(2) Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön jogszabályban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott védõtávolság, védõterület megléte és a védelmi elõírás megtartása esetén engedélyezhetõk.

(3) A kijelölt védõterületen vagy védõtávolságon belül az adott övezet rendeltetésével össze nem férõ tevékenység - külön védelmi intézkedés nélkül - nem folytatható.

26. § A település területén zöldterületeket, védõerdõket külön jogszabály szerint kell kialakítani és fenntartani.

27. § A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a területrendezési és településrendezési tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti hatásait is fel kell tárni, és értékelni, a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben - vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetõleg programban - kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg.

Veszélyes anyagok és technológiák

28. § (1) A veszélyes anyagok károsító hatása elleni védelem kiterjed minden olyan természetes, illetve mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során felhasznál, elõállít, vagy forgalmaz, és amelynek minõsége, mennyisége robbanás- és tûzveszélyes, radioaktív, mérgezõ, fokozottan korrózív, fertõzõ, ökotoxikus, mutagén, daganatkeltõ, ingerlõ hatású, illetõleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást elõidézhet.

(2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és alkalmazásukat - továbbá, veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetésének kockázatát jogszabályban meghatározott mértékûre csökkentik, vagy kizárják.

29. § (1) A környezetveszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a környezetveszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez igazodó védõterületet, illetõleg védõtávolságot kell kijelölni.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védõterület, illetve védõtávolság - hatósági engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelõsség arányában kell viselni.

(3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkezõ rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott tevékenység megkezdése elõtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.

Hulladékok

30. § (1) A hulladékok környezetre gyakorolt hatásai elleni védelem kiterjed mindazon anyagokra, termékekre - ideértve azok csomagoló- és burkolóanyagait is -, amelyeket tulajdonosa eredeti rendeltetésének megfelelõen nem tud, vagy nem kíván felhasználni, illetve, amely azok használata során keletkezik.

(2) A környezethasználó köteles a hulladék kezelésérõl (ártalmatlanításáról, hasznosításáról) gondoskodni.

(3) A hulladékok kezelésére (ártalmatlanítására, hasznosítására) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a különbözõ tisztítási, bontási mûveletek során leválasztott, illetõleg elkülönülõ anyagok, a hulladékká vált szennyezett föld, továbbá a bontásra kerülõ vagy bontott termékek esetében is.

Zaj és rezgés

31. § (1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztetõ vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak.

(2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében mûszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani:

a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését;

b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását;

c) a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét.

Sugárzások

32. § A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hõsugárzásokra.

Közös szabályok

33. § A környezet védelme érdekében - e törvény szerint - meg kell határozni a környezeti elemek mennyiségi és minõségi értelemben elérendõ célállapotát [38. § g) pont].

34. § (1) A környezeti elemeknek vagy azok rendszerének a veszélyeztetõ hatások elleni védelme érdekében védelmi övezetek jelölhetõk ki.

(2) A védelmi övezetekben - külön jogszabályok rendelkezése alapján - egyes tevékenységek korlátozása vagy tilalma, építési, anyagfelhasználási, területhasználati korlátozások és tilalmak, illetõleg rendszeres mérési és megfigyelési kötelezettségek rendelhetõk el.

(3) A védelmi övezetek kijelölésénél is a 29. §-ban foglaltak az irányadók.

35. § (1) A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások elleni védelem érdekében - az e törvényben meghatározottak szerint - igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a környezet tényleges és elérendõ célállapotát is.

36. § A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztetõ hatások elleni védelemre vonatkozó átfogó szakterületi szabályokat külön törvények, a törvényi szabályozást nem igénylõ részletes szabályokat - az e törvényben foglaltak alapulvételével - a Kormány rendeletben állapítja meg.

III. Fejezet

A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG

Az állam környezetvédelmi tevékenysége

37. § (1) A környezet védelmének jogi szabályozását, a környezet védelmével összefüggõ jogok és kötelezettségek megállapítását és megtartásuk ellenõrzését, a környezet védelmének tervezését és irányítását az állam és a helyi önkormányzat szervei látják el.

(2) Az állam biztosítja a környezet védelméhez fûzõdõ állampolgári jogok és a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények, szerzõdések érvényesülését.

38. § A környezetvédelem állami feladatai különösen:

a) a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az állam más irányú feladatai ellátása során;

b) a környezet igénybevételének, megóvásának, károsodása megelõzésének, veszélyeztetése megszüntetésének, helyreállításának, illetve állapota fokozatos javításának irányítása;

c) a környezetvédelem kiemelt feladatainak meghatározása;

d) a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és mûszaki szabályozórendszer megállapítása;

e) a környezetvédelmi államigazgatási feladatok ellátása;

f) a feladatok végrehajtását megalapozó, a környezet állapotát és az arra gyakorolt hatásokat mérõ-, megfigyelõ-, ellenõrzõ-, értékelõ- és információsrendszer kiépítése, fenntartása és mûködtetése;

g) a környezet állapotának, mennyiségi és minõségi jellemzõinek feltárása, terhelhetõsége és igénybevétele mértékének, továbbá elérendõ állapotának (célállapot) meghatározása, figyelembe véve a népesség egészségi állapotának mutatóit is;

h) a környezetvédelem kutatási, mûszaki-fejlesztési, nevelési-képzési és mûvelõdési, tájékoztatási, valamint a környezetvédelmi termék- és technológia-minõsítési feladatok meghatározása, és ellátásuk biztosítása;

i) a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása.

Az Országgyûlés környezetvédelmi tevékenysége

39. § Az Országgyûlés a környezet védelme érdekében:

a) érvényesíti törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket;

b) elfogadja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot, és kétévente értékeli annak végrehajtását;

c) dönt a Kormánynak a környezet állapotáról szóló beszámolójáról;

d) meghatározza az állampolgári jogok védelmének országgyûlési biztosa környezetvédelmi feladatait;

e) meghatározza a Kormány és a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatait;

f) jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat, és ellenõrzi felhasználásukat.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program

40. § (1) A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az Országgyûlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban: Program).

(2) A Programnak - a Program idõtartamára vonatkozóan - tartalmaznia kell:

a) a környezet állapotának bemutatását;

b) az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;

c) a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét;

d) a kitûzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények forrásának tervezett megjelölését is;

e) azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések tartalmát.

(3) A Kormánynak a Program megújítására irányuló elõterjesztés benyújtásakor az Országgyûlés elõtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról.

(4) A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének [Alkotmány 19. § (3) bek. c) pont] meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.

(5) A Programmal összhangban - külön törvény rendelkezései szerint - regionális és megyei környezetvédelmi programok készítendõk.

A Kormány környezetvédelmi tevékenysége

41. § (1) A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét.

(2) A Kormány az éves költségvetés elõterjesztésekor javaslatot tesz a Programban kitûzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközökre.

(3) A Kormány a Programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az Országgyûlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetérõl, továbbá irányítja és összehangolja a Programban meghatározott feladatok végrehajtását.

(4) A kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a Kormány érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõsegíti a környezet állapotának javítását.

(5) A Kormány környezetvédelmi feladata különösen:

a) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi kötelezettségek teljesítése és jogok érvényesítése;

b) a környezetvédelem követelményeinek megfelelõ környezetkímélõ vagy környezetbarát termékek elõállításának, technológiák, létesítmények megvalósításának, elterjedésének elõsegítése;

c) a jelentõs környezetkárosodások, illetve a rendkívüli környezeti események (beleértve a Magyarország területén folytatott hadgyakorlatot is) következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható;

d) az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének biztosítása, és a kötelezettségek teljesítése.

A környezetvédelemért felelõs miniszter feladatai

42. § A környezetvédelemért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) miniszteri jogkörben

a) irányítja:

aa) törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi tevékenységeket,

ab) a nemzetközi szerzõdésekbõl adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtását,

ac) a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást;

b) elemzi és értékeli:

ba) a környezet állapotát és védelmének helyzetét,

bb) a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás folyamatait,

bc) a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerû fejlesztésének tapasztalatait,

bd) a környezeti veszélyhelyzet kialakulásának megelõzését, valamint a környezeti veszély- és katasztrófahelyzet elhárítását szolgáló környezetvédelmi szakmai tevékenységeket az illetékes szervekkel együttmûködve;

c) a b) pont szerint elvégzett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza, és a Kormány elé terjeszti a Programtervezetet;

d) közremûködik a természeti erõforrások felhasználására vonatkozó szakmapolitikai koncepciók kialakításában;

e) közremûködik a környezetvédelmi szakképesítési rendszer kialakításában és mûködtetésében.

A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél

43. § (1) A környezetvédelemmel összefüggõ törvényjavaslat és más jogszabály (a továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei, területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményezõ döntések (a továbbiakban együtt: döntés) elõkészítõje köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.

(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetõleg döntés, amely

a) a környezeti elemekre,

b) a környezet minõségére, vagy

c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.

(3) A környezetvédelemmel összefüggõ gazdasági szabályozó eszközök (vám-, adó- és illetékszabályok stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá jelentõs módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni.

44. § (1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie:

a) a tervezett elõírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetõleg javíthatják a környezet állapotát;

b) a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet, illetõleg a lakosságot;

c) a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések bevezetéséhez;

d) a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására;

e) a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e;

f) a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól.

(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történõ benyújtás elõtt - véleménynyilvánítás céljából - meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra - a tervezet kézbesítésétõl számított - legalább harminc napot kell biztosítani.

Országos Környezetvédelmi Tanács

45. § (1) A környezetvédelem széles körû társadalmi és tudományos, szakmai megalapozása érdekében - legfeljebb 22 tagú - Országos Környezetvédelmi Tanács (a továbbiakban: Tanács) mûködik.

(2) A Tanács a Kormány mûködési ideje alatt, annak tanácsadó szerveként állást foglal a különbözõ környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és döntésekkel (43. §) kapcsolatban és egyéb környezetvédelmi ügyekben. A Tanács az Országgyûlés vagy a Kormány hatáskörébe tartozó döntésekkel kapcsolatos állásfoglalásait a Kormány elé terjeszti.

(3) A Tanácsban egyenlõ arányban vesznek részt

a) a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek, valamint

b) a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek a maguk által meghatározott módon választott,

c) a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre megbízott

képviselõi.

(4) A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján látja el.

(5) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a Kormány képviseletében társelnöke a Tanácsnak.

(6) A Tanács e törvényben meghatározott feladatait e törvény szabályai szerint látja el, egyéb tevékenységét illetõen pedig maga határozza meg ügyrendjét.

(7) A Tanács mûködési költségét a környezet védelméért felelõs minisztérium költségvetésében külön címen kell biztosítani.

IV. Fejezet

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI

46. § (1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fõvárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében

a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat;

b) a Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban illetékességi területére önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselõ-testülete (közgyûlése) hagy jóvá;

c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetõleg határozatot hoz;

d) együttmûködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel;

e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot;

f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elõsegíti a környezeti állapot javítását.

(2) A megyei önkormányzat az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében

a) a települési önkormányzatokkal egyeztetett környezetvédelmi programot készít;

b) elõzetes véleményt nyilvánít a települési önkormányzati környezetvédelmi programokról, illetve kezdeményezheti azok megalkotását;

c) állást foglal a települési önkormányzatok környezetvédelmet érintõ rendeleteinek tervezetével kapcsolatban;

d) elõsegíti az 58. § (7) bekezdése szerinti egyezség létrehozását;

e) javaslatot tehet települési önkormányzati környezetvédelmi társulások létrehozására.

(3) A megyei jogú város tekintetében a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti feladatokat az egyeztetõ bizottság [ÖT 61/A. §] keretében kell ellátni.

47. § (1) A 46. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott települési környezetvédelmi programnak tartalmaznia kell, különösen:

a) a települési környezet tisztasága,

b) a csapadékvíz-elvezetés,

c) a kommunális szennyvízkezelés, -gyûjtés, -elvezetés, -tisztítás,

d) kommunális hulladékkezelés,

e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetû zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem,

f) a helyi közlekedésszervezés,

g) az ivóvízellátás,

h) az energiagazdálkodás,

i) a zöldterület-gazdálkodás,

j) a feltételezhetõ rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének,

településre vonatkozó feladatait és elõírásait.

(2) A települési önkormányzat gondoskodik a települési környezetvédelmi programban foglalt feladatok végrehajtásáról, a végrehajtás feltételeinek biztosításáról, figyelemmel kíséri az azokban foglalt feladatok megoldását, és a programot szükség szerint - de legalább kétévente - felülvizsgálja.

(3) A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a település rendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával - kell végrehajtani.

(4) Települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is készíthetnek.

48. § (1) A települési önkormányzat képviselõ-testülete, illetõleg a fõvárosi önkormányzat esetén a fõvárosi közgyûlés önkormányzati rendeletben - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben - illetékességi területére a más jogszabályokban elõírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi elõírásokat határozhat meg.

(2) A települési önkormányzat környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek, határozatainak tervezetét, illetve a környezet állapotát érintõ terveinek tervezetét, a környezetvédelmi programot [46. § (1) bek. b) pont] a szomszédos és az érintett önkormányzatoknak, valamint a területi környezetvédelmi hatóságnak [65. § (1) bek. a) pont] megküldi. A területi környezetvédelmi hatóság szakmai véleményérõl harminc napon belül tájékoztatja a települési önkormányzatot.

V. Fejezet

A KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK MEGALAPOZÁSA

Környezetvédelmi információs rendszer és tájékoztatás

49. § (1) A környezet állapotának és használatának figyelemmel kísérésére, igénybevételi és terhelési adatainak mérésére, gyûjtésére, feldolgozására és nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint - mérõ-, észlelõ-, ellenõrzõ (monitoring) hálózatot, Országos Környezetvédelmi Információs Rendszert (a továbbiakban együtt: Információs Rendszer) létesít és mûködtet.

(2) Az Információs Rendszert úgy és olyan területi sûrûséggel kell megszervezni és telepíteni, hogy annak alapján

a) a környezet igénybevételének, terhelésének és a környezet állapotának változása - a társadalmi-gazdasági összefüggésekkel és a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatások szempontjából is értékelhetõ formában - mennyiségileg és minõségileg meghatározható, és nemzetközileg összehasonlítható legyen;

b) a környezetre gyakorolt hatások okai kielégítõ pontossággal megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak megállapításához szükséges részletes bontásokat is);

c) a környezetveszélyeztetés a lehetõ legkorábban felismerhetõvé váljon;

d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetõk legyenek;

e) felhasználható legyen tervezésre.

(3) Az Információs Rendszer mûködtetéséhez szükséges területi feladatokat a területi környezetvédelmi hatóság [65. § (1) bek. a) pont] látja el.

(4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban meghatározott - adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az adatszolgáltatásra kötelezett viseli.

50. § (1) A környezethasználó köteles a tevékenysége során okozott környezetterhelést, környezet-igénybevételt - jogszabályban meghatározott módon - mérni, vagy technológiai számítással alátámasztani, nyilvántartani, nyilvántartását a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatóságok rendelkezésére bocsátani, illetõleg adatszolgáltatást teljesíteni.

(2) A környezetvédelmi feladatokat ellátó önkormányzati és állami szervek - kormányrendeletben meghatározottak szerint - kötelesek az Információs Rendszer mûködtetéséhez szükséges és náluk keletkezett adatokat az Információs Rendszer rendelkezésére bocsátani.

51. § (1) A környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó, állami költségvetésbõl fedezett vizsgálati adatok a közérdekû adatokra vonatkozó jogszabályok szerint kezelendõk.

(2) A miniszter az adatgyûjtés alapján évente jelentést terjeszt a Kormány elé az ország környezeti állapotának alakulásáról.

(3) A lakóhelyi környezet állapotának alakulásáról a települési önkormányzat szükség szerint, de legalább évente tájékoztatja a lakosságot.

Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba

52. § (1) Jogerõs hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.

(2) A bejegyzést a környezetvédelmi hatóság köteles kérni, illetve azt - felelõsség bírósági megállapítása esetén - a bíróság hivatalból rendeli el.

(3) A bejegyzés alapjául szolgáló környezetszennyezettség ténye, mértéke és jellege megszûnését, illetve megváltozását az ingatlan tulajdonosa kérelmére a bejegyzést kérõ hatóság, illetve a bejegyzést elrendelõ bíróság állapítja meg, majd a bejegyzés törlése, illetve módosítása iránt hivatalból intézkedik.

Környezetvédelmi kutatás, mûszaki fejlesztés

53. § (1) A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a mûszaki fejlesztés szervezésével, továbbá a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elõ kell segíteni.

(2) A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére irányuló kutatás kiemelten támogatott kutatási feladat. E kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és állami környezetkutatási célok teljesítésének biztosítása - a tudományos kutatásokért felelõs miniszterrel együttmûködésben - a miniszter feladata.

Környezeti nevelés, képzés, mûvelõdés

54. § (1) Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.

(2) A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés, iskolai nevelés, képzés, mûvelõdés, iskolarendszeren kívüli oktatás és továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás) elsõsorban állami és önkormányzati feladat.

(3) Az állami feladat ellátása során a miniszter a környezeti ismeretek szakszerû oktatásának biztosítása és azok folyamatos fejlesztése érdekében együttmûködik a mûvelõdésért és közoktatásért felelõs miniszterrel és más érdekelt miniszterekkel.

(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint a miniszter közremûködik a közoktatás intézményei számára készülõ tantervi követelmények és taneszközök szakmai elõkészítésében.

(5) A miniszter környezeti nevelési, képzési programot készít, amely összefoglalja

a) az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatás, képzés, továbbképzés és ismeretterjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint

b) az öntevékeny közmûvelõdés, a környezeti tudatosság fejlesztésének irányelveit,

c) a környezetvédelmi szakmai képzés irányelveit, ismérveit.

(6) A környezeti oktatásnak és ismeretterjesztésnek az alapvetõ komplex (természettudomány-ökológiai, társadalomtudományi, mûszaki-technikai,) ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi ismeretekre, a környezetet veszélyeztetõ tevékenységekre, a veszélyhelyzet megelõzésének és elhárításának alapvetõ kérdéseire, az egészséget befolyásoló környezeti hatásokra, továbbá a környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok és kötelezettségek ismertetésére is ki kell terjednie.

55. § (1) Az 54. §-ban megjelölt feladatokat az állam az oktatási és a közmûvelõdési intézményeken keresztül, a környezetvédelmi egyesületekkel és a környezet védelmével foglalkozó lakossági szakmai szervezetekkel együttmûködve látja el. Az állam az egyes nevelési, képzési feladatokat ellátó szervezeteket, az egyházakat, a tudományos intézményeket, szakmai szervezeteket, egyesületeket környezeti nevelési, képzési tevékenységük eredményesebb ellátása érdekében - szükség esetén megfelelõ pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával - támogatja.

(2) A környezeti ismeretek oktatásának megszervezése és az ismeretekkel kapcsolatos tananyagok, oktatási programok elõkészítésének szellemi és anyagi támogatása a mûvelõdésért és a közoktatásért felelõs miniszter, valamint a miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter gyakorolja a szakképesítésért felelõs miniszter jogait, ellátja a felsõoktatás szakirányába tartozó állami feladatokat, és segíti a szakirányba tartozó felsõoktatási intézmények oktató munkáját.

VI. Fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI

56. § (1) A központi költségvetés

a) támogatja a Programban meghatározott kiemelt környezetvédelmi és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását;

b) hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor az másra át nem hárítható, illetõleg a károk okozója ismeretlen, vagy a károkozásért való felelõssége nem érvényesíthetõ;

c) megelõlegezi az azonnali beavatkozást igénylõ környezetkárosítás csökkentése, megszüntetése költségeit;

d) támogatja a környezetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az Információs Rendszer kiépítése és mûködtetése, a közigazgatási ellenõrzés, az oktatás és ismeretterjesztés, a kutatás, a társadalmi környezetvédelmi tevékenység területén.

(2) A környezet kisebb igénybevételét és terhelését okozó technológiák alkalmazása, a környezetkímélõ termékek elõállítása és szolgáltatások nyújtása, adó-, vám- és illetékkedvezmények biztosításával támogatható.

(3) A szennyvízcsatorna-hálózat építés beruházási költségeihez befizetett lakossági hozzájárulás mentes az általános forgalmi adó fizetése alól.

1999/150. APEH iránymutatás a hálózatfejlesztési hozzájárulások áfa-kötelezettsége

Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésû elõirányzat

57. § A környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésû elõirányzat a környezetkímélõ gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelõzését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását - a külön törvényben meghatározott tájrendezést -, továbbá természeti értékek, területek fenntartását, a leghatékonyabb megoldások ösztönzését, elõmozdítását, a társadalom környezeti szemléletének fejlõdését, valamint a környezetvédelmi kutatást elõsegítõ elõirányzat.

Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok

58. § (1) Környezetvédelmi feladatai (46. §) megoldásának elõsegítése érdekében a települési önkormányzat - Budapesten a fõvárosi önkormányzat is - önkormányzati rendelettel önkormányzati környezetvédelmi alapot hozhat létre.

(2) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap bevételei:

a) a települési önkormányzat által jogerõsen kiszabott környezetvédelmi bírság teljes összege,

b) a területi környezetvédelmi hatóság [65. § (1) bek. a) pont] által a települési önkormányzat területén jogerõsen kiszabott környezetvédelmi bírságok összegének harminc százaléka,

c) a környezetterhelési díjak és az igénybevételi járulékok külön törvényben meghatározott része,

d) a települési önkormányzat bevételeinek környezetvédelmi célokra elkülönített összege,

e) egyéb bevételek.

(3) Ha a települési önkormányzat nem hoz létre önkormányzati környezetvédelmi alapot, a (2) bekezdés c) pontjában foglalt bevétel nem illeti meg.

(4) Az önkormányzati környezetvédelmi alapot környezetvédelmi célokra kell felhasználni.

(5) A települési önkormányzati környezetvédelmi alap felhasználásáról a képviselõ-testületnek évente a költségvetési rendelet (Áht. 65. §) és a zárszámadás (Áht. 85. §) elfogadásával egyidejûleg kell rendelkeznie.

(6) A környezet igénybevételével, terhelésével, szennyezésével érintett települési önkormányzat kezdeményezheti a (2) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti bevétellel rendelkezni jogosult települési önkormányzatnál a bevétel arányos megosztását a hatásterületen lévõ települési önkormányzatok között. Igényének mértékét adatokkal alá kell támasztania.

(7) Ha a (6) bekezdés szerinti megosztás kérdésében, illetõleg mértékében az érintett települési önkormányzatok között nem jön létre egyezség, a kezdeményezõ települési önkormányzat a megyei bíróság székhelyén mûködõ városi bírósághoz, a fõvárosban a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz keresetet nyújthat be. Az eljárás illetékmentes.

BH1997. 495. A környezetvédelmi bírság összegének a települési önkormányzatok közötti megosztásával kapcsolatos perre - a pertárgy értékétõl függetlenül - a megyei bíróság székhelyén mûködõ városi bíróságnak, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak van hatásköre [1995. évi LIII. tv. 58. § (2), (6) és (7) bek.].

A környezet használata után fizetendõ díjak

59. § (1) A környezet terhelését, igénybevételét csökkentõ intézkedések fedezetét megteremtõ díjak:

a) környezetterhelési díjak,

b) igénybevételi járulékok,

c) termékdíjak,

d) betétdíjak

(a továbbiakban együtt: díjak)

(2) A díjak mértékét úgy kell megállapítani, hogy azok ösztönözzék a környezethasználót a környezet igénybevételének és terhelésének csökkentésére.

(3) A díjak mértékét és a felhasználás célját a díjfizetésre kötelezettek érdekképviseleteivel egyeztetve kell kialakítani. A díjakat idõben és mértéküket tekintve fokozatosan kell bevezetni.

(4) A díjakról rendelkezõ külön jogszabályban úgy kell meghatározni a felhasználás céljait és módját, hogy a befolyt összeg döntõ része a díj fizetésének meghatározásakor alapul vett környezetterhelés, illetõleg környezetigénybevettség mérséklésére legyen fordítható.

(5) A díjak befizetése törvényben meghatározott alapokba történik.

Környezetterhelési díj

60. § (1) A környezethasználó a környezetterhelésért - külön jogszabályban meghatározott esetekben - környezetterhelési díjat köteles fizetni.

(2) A környezetterhelési díj fizetésére kötelezett környezethasználó köteles az általa okozott terhelést nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(3) A környezetterhelési díj olyan anyagra és energiafajtára határozható meg, amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelynek kibocsátása anyagmérleg vagy mûszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható.

(4) Az (1) bekezdés szerint meghatározott környezeti elemekbe juttatott szennyezõ anyagok után fizetendõ környezetterhelési díjat meghatározott anyagokra, energiafajtákra vagy ezek csoportjára külön, a kibocsátott anyag vagy energia mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényezõ területi kategóriától és a kibocsátási határértékektõl függõen eltérõ lehet.

(5) A környezetterhelési díj fizetési kötelezettség alá tartozó anyagok, energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Igénybevételi járulék

61. § (1) A környezet valamely elemének egyes igénybevételi módjai után a környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni.

(2) Nem kell igénybevételi járulékot fizetni olyan környezeti elem igénybevételéért, amely után a környezethasználó bányajáradékot fizet (Bt. 20. §).

(3) Az igénybevételi járulék fizetésére kötelezett környezethasználó köteles az igénybevétel mértékét nyilvántartani, arról adatokat szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(4) A környezeti elem igénybevétele után fizetendõ járulékot a környezeti elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az arányossági tényezõ területi kategóriától függõen eltérõ lehet.

(5) Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

Termékdíj

62. § (1) A környezetet vagy annak valamely elemét a felhasználása során vagy azt követõen különösen terhelõ, illetõleg veszélyeztetõ egyes termékek elõállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termékdíj fizetési kötelezettség terheli.

(2) A termékdíj fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó köteles a termék mennyiségét és forgalmát nyilvántartani, arról adatot szolgáltatni, illetve bevallást tenni.

(3) A termékdíj fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg.

(4) A termékdíj mértékét az elõállított, behozott, illetve forgalmazott termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani.

(5) A termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott termékek visszafogadására és megfelelõ kezelésére a termék elõállítója, illetõleg forgalmazója, ideértve az importõrt is, jogszabály rendelkezése alapján kötelezhetõ.

(6) A visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját - az 59. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a visszafogadott, elhasználódott termékek hasznosítására vagy ártalmatlanítására, illetve az ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani.

Betétdíj

63. § (1) Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése érdekében indokolt. A visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell felszámítania.

(2) A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék visszavételérõl és megfelelõ kezelésérõl gondoskodni, továbbá a forgalmazáskor felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának megfizetni.

VII. Fejezet

A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS

A környezetvédelmi igazgatás

64. § (1) A környezetvédelmi igazgatás körébe tartozik

a) a környezetvédelmi hatósági tevékenység ellátása, így különösen a környezethasználat - e törvényben meghatározott szabályok szerinti - engedélyezése, a környezetért való közigazgatási jogi felelõsség érvényesítése;

b) az Információs Rendszer mûködtetésével kapcsolatos feladatok ellátása;

c) anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi szempontból történõ minõsítési rendszerének meghatározása, forgalomba hozataluk, illetõleg alkalmazásuk engedélyezése;

d) a környezeti károk elhárítására irányuló feladatok szervezése.

(2) A környezetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, továbbá a területi környezetvédelmi hatóságok, illetõleg más államigazgatási szervek, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyzõ látják el.

A környezetvédelmi hatósági feladatok ellátása

65. § (1) A környezetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon

a) a helyi önkormányzat hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a területi környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelõség),

b) a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyekben - külön jogszabályok rendelkezései szerint - a polgármester (fõpolgármester), illetve a jegyzõ (fõvárosi fõjegyzõ) (a továbbiakban együtt: önkormányzati környezetvédelmi hatóság),

c) az olyan ügyekben, amelyekben a hatósági feladat tárgyát képezõ vagyontárgy települési önkormányzat tulajdonában vagy többségi települési önkormányzati tulajdonban van, a felügyelõség

látja el.

(2) A felügyelõség - e törvényben nem szabályozott - feladat- és hatáskörét a Kormány, illetékességi területét a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) A felügyelõség a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét érintõ környezetvédelmi ügyekben együttmûködik az illetékességi területén mûködõ önkormányzati környezetvédelmi hatóságokkal, és segíti õket környezetvédelmi feladataik ellátásában.

A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése

66. § (1) A környezethasználat

a) környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek esetén a felügyelõség által - más, a tevékenységgel összefüggõ engedélyeket megelõzõen, illetõleg feltételeként - kiadott környezetvédelmi engedély [70. § (2) bek. b) pont; 71. § (4) bek. a) pont],

b) környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a felügyelõség által kiadott környezetvédelmi mûködési engedély [79. § (1) bek. a) pont],

c) egyéb, az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó - a külön jogszabályokban meghatározott - esetekben a felügyelõség, illetõleg az önkormányzati környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) által kiadott határozat, vagy szakhatósági állásfoglalásuk figyelembevételével más hatóság által kiadott határozat

jogerõre emelkedését követõen kezdhetõ meg, illetõleg folytatható.

(2) A felügyelõség az (1) bekezdésben meghatározott hatósági határozatairól, illetõleg szakhatósági állásfoglalásairól hatósági nyilvántartást vezet.

Környezeti hatásvizsgálat

67. § (1) A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység [(2) bek. a) pont] megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

(2) A környezeti hatásvizsgálat szempontjából

a) környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységnek minõsül valamely - a Kormány által rendeletben meghatározott - létesítmény vagy mûvelet telepítése, megvalósítása, meglévõ létesítmény vagy mûvelet felhagyása, jelentõs bõvítése, valamint a technológia- és a termékváltás, illetve ezek jelentõs módosítása;

b) kérelmezõ: az a) pontban meghatározott tevékenység kezdeményezõje, illetõleg gyakorlója.

68. § (1) A hatásvizsgálat elõkészítõ és - szükségessége esetén e törvény szabályai szerint - részletes vizsgálati szakaszból áll.

(2) A hatásvizsgálati szakaszok eredményeit a kérelmezõnek

a) elõzetes környezeti tanulmányban és

b) részletes környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia.

(3) A hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó más mûveletek, továbbá a meghibásodás vagy baleset miatt várható környezeti hatásokat is.

Elõzetes környezeti tanulmány

69. § (1) A tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezõnek be kell jelentenie (a továbbiakban: kérelem) a felügyelõségnek. A kérelemhez elõzetes környezeti tanulmányt kell csatolni.

(2) Az elõzetes környezeti tanulmánynak tartalmaznia kell:

a) a tervezett tevékenység célját, telepítési és technológiai lehetõségei leírását, a létesítmény szükségességének indokolását, továbbá a tervezett tevékenység elmaradásából származó környezeti következmények leírását;

b) az a) pontban foglaltak megvalósításából származó, várható környezetterhelés és környezet-igénybevétel mennyiségi és minõségi leírását;

c) a környezetre várhatóan gyakorolt hatások elõzetes becslését, továbbá új telepítés esetén a telepítés helyén a tájban és ökológiai viszonyokban várható változások részletes leírását;

d) azokat a kérdéseket, amelyek csak további, részletes hatásvizsgálat alapján válaszolhatók meg;

e) azoknak az adatoknak a megjelölését, amelyek törvény értelmében államtitkot, szolgálati vagy üzleti titkot képeznek.

70. § (1) A felügyelõség az elõkészítõ szakaszban szakhatóságként bevonja minden esetben:

a) az illetékes természetvédelmi igazgatóságot, illetve nemzeti park igazgatóságot;

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei (fõvárosi) intézetét;

c) a külön jogszabályban meghatározott más szakhatóságot.

(2) A kérelem és az elõzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelõség

a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elõ, és meghatározza a részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó kérdéseket, illetõleg a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható (kielégítendõ) követelményeket,

b) kiadja - a telepítés tervezett helye (helyei) szerint illetékes települési önkormányzatok egyidejû tájékoztatásával - a tevékenységhez szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy

c) a kérelmet elutasítja.

(3) A felügyelõség a környezetvédelmi engedélyt visszavonja, ha a jogerõre emelkedéstõl számított három éven belül a tevékenységet, illetve az ahhoz szükséges építési elõkészítési munkákat nem kezdték meg, illetõleg ha a jogosult nyilatkozik arról, hogy a környezetvédelmi engedéllyel nem kíván élni, továbbá akkor is, ha az engedélyezéskor fennálló feltételek lényegesen megváltoztak.

A részletes környezeti hatástanulmány

71. § (1) Az elõzetes környezeti tanulmány alapján készítendõ, helyszíni vizsgálatokkal alátámasztott részletes környezeti hatástanulmánynak - a felügyelõség által meghatározott mélységben és részletezettségben - tartalmaznia kell:

a) a 69. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak részletes leírását, és a választott technológia összehasonlítását a leghatékonyabb megoldással;

b) a hatásterületek behatárolását, ideértve a térképi bemutatásukat is, és e területek környezeti állapotának ismertetését a tevékenység megvalósítása nélküli helyzetben;

c) a környezet állapotában a tevékenység következtében létrejövõ változásoknak a környezeti elemekre és az emberi egészségre gyakorolt hatása elõrejelzését, értékelését;

d) a környezet állapotának változása miatt várható egészségügyi, gazdasági és társadalmi következmények becslését;

e) a lehetséges igénybevettséget, szennyezettséget és károsítást megelõzõ, csökkentõ, illetve elhárító intézkedések meghatározását;

f) a környezetet érõ hatások

fa) mérésének, elemzésének módját a tevékenység folytatása során, valamint

fb) utóellenõrzésének módját a tevékenység felhagyását követõen;

g) a részletes hatástanulmány összeállításához felhasznált adatok forrását, a hatásvizsgálatban alkalmazott módszereket, azok korlátait és alkalmazási körülményeit, az elõrejelzések érvényességi határait (valószínûségét), a hatások és vizsgálati eredmények értékelésénél felmerült bizonytalanságokat;

h) a felhasznált tanulmányok listáját, a tanulmányokhoz való hozzáférés módját;

i) azoknak az adatoknak a megjelölését az a) pont szerint elkészített tanulmányrészekben, amelyek törvény értelmében államtitkot, szolgálati vagy üzleti titkot képeznek;

j) a nyilvánosság számára közérthetõ összefoglalót.

(2) A felügyelõség a részletes vizsgálati szakaszba bevonja a 70. § (1) bekezdésében meghatározott szakhatóságokat.

(3) A részletes vizsgálati szakaszban közremûködõ szakhatóság - szakhatósági állásfoglalásában - nyilatkozhat arról is, hogy a kérelmezõ által szolgáltatott adatok alapján a hatáskörébe tartozó elvi, illetve területfelhasználási engedélyt külön eljárás nélkül a környezetvédelmi engedély megadásával egyidejûleg megadja.

(4) A felügyelõség az ügyben rendelkezésre álló összes adat alapján határoz és

a) kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy

b) a kérelmet elutasítja.

(5) A környezetvédelmi engedély visszavonására a 70. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

A környezetvédelmi engedély tartalma

72. § (1) A környezetvédelmi engedély megadására vonatkozó határozatnak tartalmaznia kell:

a) az engedélyes és az engedélyezett tevékenység megnevezését, adatait, továbbá az engedély érvényességi idejét:

b) azokat a környezetvédelmi elõírásokat, valamint jogszabályban meghatározott biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket, amelyek kielégítése az engedélyezett tevékenység telepítésének, megvalósításának, módosításának, végzésének és felhagyásának feltétele;

c) a szakhatóságoknak az engedélyezett tevékenység környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos állásfoglalását;

d) indokolásában részletes ismertetést azokról a körülményekrõl, amelyek figyelembevételével a felügyelõség az engedélyt megadta, illetõleg amelyekre döntését alapította.

(2) A környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasító döntésnek részletes indokolást kell tartalmaznia, ebben közölni kell azokat a tényeket és megfontolásokat, melyekre a felügyelõség az elutasítást alapította. Egyben a kérelmezõt tájékoztatni kell, hogy az elutasított kérelemtõl eltérõ megoldással a tevékenység lehetséges-e, vagy arra az adott térségben egyáltalán nincs lehetõség.

Környezetvédelmi felülvizsgálat

73. § (1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenõrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) kell végezni.

(2) A felülvizsgálat szempontjából:

a) tevékenységnek minõsül valamely - a környezet igénybevételével, veszélyeztetésével vagy környezetszennyezéssel járó - mûvelet, illetõleg technológia folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása;

b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója.

74. § (1) A felügyelõség az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körû vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor, ha környezetveszélyeztetést vagy környezetkárosítást észlel.

(2) A felügyelõség felülvizsgálatot rendel el, ha az érdekelt

a) környezetvédelmi engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg vagy folytat, továbbá

b) kiemelten védett, védett, illetõleg védõterületen (nemzeti park, természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, vízminõség-védelmi terület, hidrogeológiai védõterület, ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védõterületei) a környezetet veszélyeztetõ tevékenységet folytat.

(3) Ha a felügyelõség a környezetvédelmi felülvizsgálat alatt környezetveszélyeztetést vagy környezetkárosítást észlel, akkor az azt okozó feltárt tevékenységet a hatásterületen teljeskörûen vagy részlegesen korlátozhatja, illetõleg felfüggesztheti.

75. § (1) A teljes körû felülvizsgálatnak ki kell terjednie

a) az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések mûszaki állapotának, korszerûségének bemutatására;

b) a tevékenység folytatása során okozott környezetterhelések és -igénybevételek adatokkal alátámasztott bemutatására;

c) a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó mûveletekre, különösen az anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és szennyvízkezelésre;

d) az esetleg bekövetkezõ meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt feltételezhetõen a környezetbe kerülõ szennyezõ anyagok és energia meghatározására;

e) a környezetveszélyeztetés megelõzése, a környezetkárosodás elhárítása érdekében tett és tervezett intézkedések bemutatására;

f) a tevékenység felhagyása után teendõ intézkedésekre.

(2) A felülvizsgálat során a környezetszennyezés megszüntetésének - s ha ez nem lehetséges - a környezetigénybevétel és -szennyezés mérséklésének lehetõségeit és feltételeit meg kell határozni.

(3) A részleges felülvizsgálatnak az (1) és (2) bekezdésben írt feltételek közül a felügyelõség által megjelöltekre kell kiterjednie.

76. § (1) A felülvizsgálatot az érdekelt saját költségén maga végezheti, illetõleg ilyen vizsgálat végzésére feljogosított személlyel vagy szervezettel végeztetheti.

(2) Az érdekelt felelõsséggel tartozik a felülvizsgálat hitelességéért, illetõleg a közölt adatok valódiságáért.

(3) A felügyelõség, ha ellenõrzése során a felülvizsgálat eredményének hibás voltáról, illetve tartalmának részbeni vagy teljes valótlanságáról gyõzõdik meg, az érdekelt költségén új felülvizsgálatot végeztet (megismételt felülvizsgálat).

(4) A felügyelõség a megismételt felülvizsgálatról az érdekeltet köteles értesíteni; az érdekelt pedig köteles a felügyelõségnek, illetve a felügyelõség által megbízott szervezet(ek)nek a kért adatokat szolgáltatni és a kiegészítõ méréseket elvégez(tet)ni.

A környezetvédelmi teljesítményértékelés

77. § Az érdekelt a 73-76. §-ok megfelelõ alkalmazásával saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére (tevékenysége átvilágítására), tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére felmérést végezhet (végeztethet) és - kérelmére - azt a felügyelõség jóváhagyja.

A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös szabályai

78. § A 73. § szerinti - a felülvizsgálat eredménye alapján indult - eljárásban, illetõleg a 77. § esetén a felmérés eredményének jóváhagyásakor az illetékes természetvédelmi, illetõleg nemzeti park igazgatóságot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fõvárosi) intézetét, valamint az ügyben érdekelt - és külön jogszabályban hatáskörrel felruházott - más hatóságokat szakhatóságként be kell vonni.

79. § (1) A felülvizsgálat eredménye alapján a felügyelõség

a) engedélyezi a tevékenység folytatását (a továbbiakban: mûködési engedély);

b) az engedély megadásával egyidejûleg a szükséges környezetvédelmi intézkedések megtételére kötelezi az érdekeltet, ideértve a 72. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt biztosítékadási és céltartalék képzési kötelezettségeket is;

c) korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja a tevékenység folytatását, illetõleg az erre hatáskörrel rendelkezõ szervnél azt kezdeményezi. A korlátozás és a felfüggesztés esetén meghatározza a tevékenység folytatásának környezetvédelmi feltételeit.

(2) A 77. § szerint végzett felmérés jóváhagyásakor a felügyelõség egyszerûsített határozatot hoz [Áe. 43. § (2) bek.], illetõleg az eljárást tovább folytathatja az (1) bekezdés b) és c) pontja rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával.

80. § A 74. § (2) bekezdésének a) pontja esetén - a nyilvánosság bevonásának biztosítása érdekében - a felügyelõség köteles közmeghallgatást tartani.

81. § A határozatnak tartalmaznia kell:

(1) A 79. § (1) bekezdés a) pontja esetén:

a) a tevékenység és az érdekelt megnevezését, valamint a tevékenység célját;

b) a tevékenység folytatásának helyét és hatásterületének behatárolását;

c) a tevékenységet jellemzõ - a 75. § alapján megállapított - adatokat;

d) a tevékenységgel összefüggõ környezetvédelmi elõírásokat; e körben a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérések rendjét, dokumentálását, az ebbõl származó adatok szolgáltatásának és értékelésének módját;

e) a határozat érvényességi idejét.

(2) A 79. § (1) bekezdés b) pontja esetén az (1) bekezdésben elõírtakon túl:

a) a tevékenység folytatásához szükséges intézkedések meghatározását;

b) a környezetre gyakorolt hatás megfigyeléséhez szükséges mérõhelyek kialakítását;

c) az intézkedések sorrendjét és azok idõbeli ütemezését.

(3) A 79. § (1) bekezdés c) pontja esetén:

a) a kötelezett megnevezését;

b) a megállapított kötelezettség tartalmát, teljesítésének módját és határidejét;

c) mindazokat a lényeges elõírásokat (feltételeket), amelyeket a tevékenység során meg kell tartani, illetve teljesíteni kell;

d) a környezetkárosodás megszüntetésére vonatkozó követelményeket és az azok kiegészítésére alkalmazható általános megoldásokat (azok lehetséges változatait).

Bejelentési kötelezettség, ellenõrzés

82. § (1) A mûködési engedélyben, illetõleg a 66. § (1) bekezdésének a) és c) pontja szerinti esetben az alapul vett körülmények jelentõs megváltozását, továbbá a tulajdonosváltozást az érdekelt köteles a felügyelõségnek tizenöt napon belül bejelenteni.

(2) A felügyelõség hivatalból is vizsgálja a környezetvédelmi engedélyben, illetõleg a 66. § (1) bekezdés c) pontja szerinti határozatban alapul vett körülmények változását. Ha ezek jelentõsen eltérnek az engedélyezéskori körülményektõl, a környezetvédelmi hatóság felülvizsgálatot rendel el, amelynek elbírálásáig a tevékenység folytatását részlegesen vagy teljesen korlátozhatja, felfüggesztheti, illetõleg az erre hatáskörrel rendelkezõ szervnél ezt kezdeményezi. Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentés elmulasztása esetén a hatáskörrel rendelkezõ szerv felfüggeszti a tevékenységet.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából jelentõs változásnak minõsül a körülmények, a technológia olyan megváltoztatása, amely valamely környezeti terhelésnek vagy igénybevételnek az engedélyezettnél nagyobb mértékét eredményezi.

83. § Csõdeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel esetlegesen okozott környezetkárosodás feltárása, megszüntetése érdekében külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minõsítése

84. § (1) A környezetre veszélyt jelentõ, megfelelõ kezelés vagy kialakítás hiányában azt szennyezõ termékeket és technológiákat környezetvédelmi szempontból minõsíteni kell, és gondoskodni kell a minõség biztosításának feltételeirõl.

(2) A környezetre veszélyt jelentõ anyagokat, azok esetleges környezetbe kerülésükkor érvényesülõ környezeti hatásuk alapján - külön jogszabály szerint - veszélyességi fokozatokba kell sorolni.

(3) A környezetvédelmi követelményeket érvényesíteni kell az anyagok, termékek és technológiák egyéb célú minõsítése során is.

(4) A minõsített anyag, termék vagy technológia környezeti veszélyeirõl és hatásairól, a felszámolás, valamint az elhasználódás utáni kezelés feltételeirõl és módjáról a használati utasításban a gyártónak, illetve a forgalmazónak tájékoztatást kell adnia.

85. § Egyes, a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítását, behozatalát, forgalmazását, technológiák alkalmazását a minõsítésen túl külön engedélyhez kell kötni, illetve szükség esetén meg kell tiltani.

86. § (1) A környezetbarát vagy környezetkímélõ termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb környezet-igénybevételt, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélõ termék vagy technológia megkülönböztetõ jelzés alkalmazható.

(2) Megkülönböztetõ jelzés jogosulatlan használata külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi bírságot von maga után.

Határértékek

87. § (1) A határértékeket igénybevételi [17. § (1) bek.; 19. § (1) bek.; 23. § (3) bek.], illetõleg kibocsátási és szennyezettségi (35. §) határértékként kell meghatározni.

(2) A védendõ környezeti elem sajátosságaitól, illetõleg a szennyezés jellegétõl függõen meghatározhatók:

a) általános jellegû,

b) területi,

c) helyi,

d) egyedi,

e) védelmi övezetekre vonatkozó

ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyzetben alkalmazandó határértékek.

88. § (1) A környezeti elemek igénybevételének mértékét és a környezetbe kibocsátható anyag és energia mennyiségét, minõségét, koncentrációját (a továbbiakban: határérték) a környezet, illetve az érintett környezeti elem állapotának megõrzéséhez, illetõleg helyreállításához meghatározott célállapot figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Kibocsátási határérték megállapítható:

a) valamely termékre (termék határérték);

b) valamely technológiára, vagy szennyezõanyagra jellemzõ kibocsátás mennyiségére (technológiai határérték; amely lehet kibocsátási koncentráció vagy anyagfelhasználás, termelés, energiatermelés mennyiségére vonatkozó fajlagos érték stb.)

c) adott területen a szennyezõforrás által kibocsátható szennyezõanyag vagy energia mennyiségére (területi határérték);

d) meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezõforrás csoportra vonatkozó összmennyiségben.

(3) Igénybevételi határérték megállapítható:

a) valamely környezethasználatra vonatkozóan az igénybevétel megengedhetõ mértékére (az elõidézhetõ környezeti változás mértéke, az összesen vagy egy idõegység alatt kitermelhetõ természeti erõforrás mennyisége);

b) valamely területen az igénybe vehetõ környezeti elem elvonásának, használatának megengedhetõ mértékére;

c) meghatározott kitermelõi, illetve felhasználói körre vonatkozó összmennyiségben.

89. § (1) A határértékek megállapításánál figyelembe kell venni a környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, és a leghatékonyabb megoldást. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési idõt.

(2) A határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a természeti folyamatok és az egyes környezetterhelõ tényezõk várható együttes hatását is.

(3) A határértéket a miniszter - az érdekelt miniszterekkel együttesen kiadott - rendeletben, vagy rendeletben meghatározott esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.

A környezetvédelmi közigazgatási szervek hatósági eljárásának különös szabályai

90. § A környezetvédelmi hatósági eljárásokra - e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni.

Elintézési határidõk

91. § A környezetvédelmi engedély megszerzésére, továbbá a mûködési engedély kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidõ legfeljebb kilencven nap.

Eljárás szakhatóságként

92. § (1) Környezetvédelmi ügyekben az eljárásban közremûködõ szakhatóság szakhatósági állásfoglalását a megkeresést követõ harminc napon belül köteles megadni.

(2) A környezetvédelmi hatóság más hatóság eljárásában szakhatósági állásfoglalását a kérelem vagy megkeresés beérkezését követõ harminc napon belül köteles megadni.

Közmeghallgatás

93. § (1) A felügyelõség részletes környezeti hatástanulmány benyújtása után köteles nyilvános tárgyalást (a továbbiakban: közmeghallgatás) tartani, kivéve, ha a tevékenység katonai titokvédelem alá esik. A titkos katonai tevékenység környezeti hatásairól a felügyelõség az érintett önkormányzatot tájékoztatja.

(2) A közmeghallgatás helye a tevékenység telepítési helye szerint illetékes, illetve a leginkább érintett település(ek) önkormányzata által biztosított helyiség, ahova a felügyelõség meghívja az ügyben érdekelt szakhatóságokat [70. § (1) bek.], az érintetteket [4. § o) pont] és az érintett önkormányzatokat [4. § p) pont], a kérelmezõt, továbbá a környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületet, és más társadalmi szervezeteket, ha ezek részvételi szándékukat bejelentették és ügyféli minõségüket [98. § (1) bek.] igazolták.

(3) A közmeghallgatás napjáról, helyérõl és arról, hogy a részletes környezeti hatástanulmány hol tekinthetõ meg, az érintett település(ek) lakosságát az érintett önkormányzat(ok) - közzététel útján - értesíti(k).

(4) A közzétételnek legalább harminc nappal a közmeghallgatás idõpontja elõtt kell megtörténnie.

(5) Az észrevételeket a közmeghallgatás idõpontjáig a felügyelõséghez vagy a közmeghallgatás helye szerint illetékes települési önkormányzathoz lehet benyújtani.

(6) A felügyelõség az ügyben a környezetre gyakorolt hatás megítélése szempontjából lényeges észrevételeket köteles a döntéshozatal elõtt érdemben vizsgálni.

(7) Több érintett önkormányzat esetén, vagy ha az érintettek számára tekintettel ez indokolt, több helyszínen is tartható közmeghallgatás.

A közmeghallgatási jegyzõkönyv

94. § (1) A közmeghallgatásról a felügyelõség jegyzõkönyvet készít és arról a közmeghallgatást követõ tizenöt napon belül másolatot küld a kérelmezõnek és az eljárásban részt vevõ szakhatóságoknak. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell az észrevételek érdemi összefoglalóját is.

(2) A jegyzõkönyvet a felügyelõség megküldi az eljárásban részt vevõ szervezetnek [98. § (1) bek.], és nyilvánosságát biztosítani kell a felügyelõségnél és minden érintett települési önkormányzatnál.

Végrehajtható határozatok

95. § A környezet veszélyeztetésével és a környezet károsításával járó rendkívüli esemény kapcsán hozott határozat elleni jogorvoslati kérelemnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.

96. § (1) Ha a környezetvédelmi hatóság által hivatalból indított eljárás kötelezettséget megállapító határozattal zárul, az államigazgatási eljárás költségeit a kötelezettnek kell viselnie.

(2) A környezetvédelmi engedélyezési eljárásban tartott közmeghallgatás, illetve az eljárásba bevont külsõ szakértõ közremûködésével felmerült költségeket az engedélyes köteles viselni.

VIII. Fejezet

AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZVÉTELE A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN

97. § (1) Az állampolgárok - e törvényben és más jogszabályban meghatározott módon - jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos eljárásban.

(2) Mindenkinek joga, hogy környezetveszélyeztetés, környezetkárosítás vagy környezetszennyezés esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja. Az erre vonatkozóan írásban tett felhívásra a hatáskörrel rendelkezõ szerv intézkedésének megtétele mellett a törvényben elõírt határidõn belül érdemi választ köteles adni.

(3) Az állampolgári részvétel gyakorolható:

a) személyesen vagy képviselõ útján,

b) társadalmi szervezetek révén,

c) települési önkormányzatok útján.

Állampolgárok környezetvédelmi egyesülése

98. § (1) Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minõsülõ - a hatásterületen mûködõ - társadalmi szervezeteket (a továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél jogállása illeti meg.

(2) A szervezet joga, hogy tagsága érdekeit képviselve

a) közremûködjön a mûködési vagy tevékenységi területét érintõ területfejlesztési, területrendezési tervek és környezetvédelmi programok kidolgozásában;

b) részt vegyen - e törvény szabályai szerint - a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban;

c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati jogszabályok tervezeteit.

(3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése érdekében a jogszabályt elõkészítõ minisztériumnál, illetve települési önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét.

(4) A minisztériumok évente - december 31-ig - a következõ évre tervezett környezettel kapcsolatos jogszabályaik cím szerinti jegyzékét megküldik a miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési önkormányzatok az általuk kiadni szándékozott ilyen jogszabályokról a helyben szokásos módon adnak tájékoztatást.

99. § (1) Környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés vagy környezetkárosítás esetén a szervezet a környezet védelme érdekében jogosult fellépni, és

a) állami szervtõl, helyi önkormányzattól a megfelelõ, hatáskörébe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a

b) környezethasználó ellen pert indítani.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben az ügyfél kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt

a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl);

b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.

100. § A 98. § (2) bekezdés c) pontja, valamint (3) bekezdése szerinti véleményezési jog a szakmai érdekképviseletet is megilleti az általa képviselt szakmát érintõ ügyben.

IX. Fejezet

FELELÕSSÉG A KÖRNYEZETÉRT

A jogi felelõsség általános alapja

101. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetõleg tevékenységét a környezetvédelmi elõírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértõ tevékenység) az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetõjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelõsséggel tartozik.

(2) A jogsértõ tevékenység folytatója köteles

a) az általa okozott környezetveszélyeztetést, illetõleg környezetszennyezést megszüntetni, illetõleg környezetkárosítást abbahagyni;

b) az általa okozott károkért helytállni;

c) a tevékenységet megelõzõ környezeti állapotot helyreállítani.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy eredménytelensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a tevékenység folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek biztosításáig felfüggesztheti vagy megtilthatja.

(4) A környezethasználó - külön jogszabály szerint - tevékenységének megkezdéséhez kötelezhetõ környezetvédelmi biztosíték adására, céltartalék képzésére vagy felelõsségbiztosítás megkötésére.

102. § (1) A jogsértõ tevékenységért való felelõsség a büntetõjogi és szabálysértési jogi felelõsség kivételével - az ellenkezõ bizonyításáig - annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetõleg folytatták.

(2) A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelõsség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelõsség nem õt terheli.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni a nem helyhez kötött (mozgó) környezetszennyezõ forrás tulajdonosára és birtokosára (használójára) is.

(4) Ha több környezethasználó közösen hoz létre olyan gazdálkodó szervezetet, amelyben korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítõ tevékenységüket egyesítik, a környezetvédelmi kötelezettségek tekintetében a létrehozott gazdálkodó szervezet az alapítók jogutódjának minõsül, felelõssége pedig az alapítókkal egyetemleges.

Kártérítési felelõsség

103. § (1) A környezet igénybevételével, illetõleg terhelésével járó tevékenységgel vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztetõ tevékenységgel okozott kárnak minõsül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai) kell alkalmazni.

(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az elévülési idõn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésû elõirányzat javára az igényt érvényesítheti.

104. § Ha a jogsértõ tevékenységet folytató személyében változás áll be, e tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelõsségének szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a felek a szerzõdésben ettõl eltérõen állapodtak meg.

105. § A környezethasználó jogutód nélküli megszûnése esetén a felszámolás vagy végelszámolás során, illetve állami vállalat gazdasági társasággá alakulása, állami vagyon hasznosítása és értékesítése során, állapotfelmérés alapján a vagyonfelmérésben szerepeltetni kell a tevékenység következtében létrejött környezetkárosodások kárelhárítási és kártérítési költségeit.

Környezetvédelmi bírság

106. § (1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatba foglalt, a környezet védelmét szolgáló elõírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép - az általa okozott környezetszennyezés, illetõleg környezetkárosítás mértékéhez, súlyához és ismétlõdéséhez igazodó - környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A környezetvédelmi bírságot a környezet igénybevételi járulékon és a környezetterhelési díjon felül kell megfizetni.

107. § A környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

Környezetvédelmi megbízott

108. § (1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetében - a környezetvédelemmel összefüggõ feladatok ellátása érdekében - a környezethasználónak megfelelõ szakismerettel rendelkezõ környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban: megbízott) kell alkalmazni, megbízni.

(2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését írásban (munkaszerzõdésben, szerzõdésben) kell rögzíteni.

(3) A megbízott köteles elõzetesen felhívni a szervezet minden szerve és tisztségviselõje figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés környezetvédelmi jogszabályt, elõírást sért.

(4) Nem lehet megbízott, akit környezet sérelmével vagy veszélyeztetésével kapcsolatos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek, az ítélet hatálya alóli mentesülésig.

(5) A Kormány által meghatározott államigazgatási szerveknél környezetvédelmi biztost kell alkalmazni.

Az ügyész szerepe a környezetvédelemben

109. § (1) Az ügyész a büntetõeljárási törvényben meghatározottak szerint jár el a környezeti elemek Büntetõ Törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése esetén.

(2) Környezeti veszélyeztetés esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtõl való eltiltás, illetõleg a környezetveszélyeztetõ tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.

(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján közremûködik a környezetvédelmi hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.

X. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

110. § (1) Ez a törvény a kihirdetésétõl számított 180. napon lép hatályba, egyidejûleg az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény hatályát veszti.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a)

b)

(3) A Program hatévi idõtartamra szóló javaslatát elsõ ízben az Országgyûléshez a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslattal egyidejûleg kell benyújtani.

(4) Az Országos Környezetvédelmi Tanácsot a törvény hatálybalépésével egyidejûleg létre kell hozni, az ezzel kapcsolatos szervezõmunkát a miniszter végzi.

(5) A törvény rendelkezéseit - a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az elsõfokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(6) A környezeti elemekre és az azokat veszélyeztetõ tényezõkre vonatkozó új jogszabályok hatálybalépéséig a szabályozás tárgyát képezõ kormány-, illetõleg miniszteri rendeletek elõírásait kell alkalmazni.

(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzõjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét;

b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelõségek feladat- és hatáskörét;

c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályait, illetõleg a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább kétévente felülvizsgálja;

d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során biztosítékadási kötelezettség, valamint céltartalék képzési kötelezettség és a felelõsségbiztosítás szabályait;

e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítása, behozatala, forgalmazása, valamint tevékenységek és technológiák alkalmazása, minõsítése és engedélyezése részletes szabályait;

f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, megállapításának módját;

g) meghatározza a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák körét, a minõsítés szabályait, valamint a minõsítõ hatóságokat és intézményeket, a minõsítés rendjét;

h) meghatározza azokat a környezethasználatokat, amelyek esetén környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni;

i) megállapítsa a hatásterület meghatározásának szabályait;

j) szabályozza és meghatározza Magyarország területén a védelmi és honvédelmi feladatok során alkalmazható környezetvédelmi eljárások, technológiák, anyagok, készletek fajtáját és mennyiségét.

(8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg

a) a környezetvédelmi felügyelõségek illetékességi területét;

b) a termékdíj fizetési kötelezettség alá tartozó elhasználódott termékek visszagyûjtésére és megfelelõ kezelésére vonatkozó elõírásokat;

c) a környezetbarát, környezetkímélõ megkülönböztetés feltételrendszerét;

d) a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályait;

e) a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeit;

f) a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai feltételeit és a feljogosítás módját;

g) a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeit;

h) a hatósági nyilvántartás [66. § (2) bek.] vezetésének részletes szabályait.

A környezetvédelem szempontjából fontos további jogszabályok elérhetők a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján.

 

  • Közvetlen környezetünk (ami csak rajtunk múlik)
  • Tartalommal feltöltés előtt!

  • Külső környezetünk (ami rajtunk is múlik)

Az MTI Országos Sajtószolgálat 2000. november 8-ai anyagából:

MÁV Rt. az elmúlt időszakban kísérleti jelleggel néhány InterCity járatán nemdohányzó kocsikat közlekedtetett. A kedvező tapasztalatok és visszajelzések alapján a dohányfüst-mentes utazás légkörének biztosítása céljából a vasúttársaság kibővíti a nemdohányzó vonatok közlekedését.

A MÁV vonalain november 15-től valamennyi InterCity vonat nemdohányzó kocsikkal közlekedik. A dohányzó utasok számára egy másodosztályú kocsit jelölnek ki. A MÁV ezt az intézkedését a nemdohányzó utasok kérései, észrevételei alapján, illetve a gyermekek és asztmások egészségének védelme, a dohányfüst-mentes utazás megteremtése érdekében hozta meg. A vasút kéri a dohányzó utasok megértését és segítségét a szabályok megtartása érdekében.

 

  • Génmanipuláció (tudjuk? tudják? ki tudja? kik mit tesznek?)

Tartalommal feltöltés előtt!