A Nemzeti Konzultációk szükségtelenek!

A Nemzeti Konzultáció a hazánkban bevezetett formájában szükségtelen, mert nem nemzeti és nem konzultáció! Nem nemzeti, mert a többnyire csak a nemzet töredékét tudja megszólítani, és a nemzet még kisebb részétől kaphat, és tőlük is csak irányított válaszokat. Nem konzultáció, mert semmi köze nincs a szó létező jelentéseinek egyikéhez sem. Nem tanácskozás (a résztvevők nincsenek egymással valós kapcsolatban), nem mások szakértői véleményének kikérése, és nem is ennek fordítottja, amikor egy téma néhány szakértőjétől kérhetnek segítséget az abban kevésbé tájékozottak. A Nemzeti Konzultáció mai formájában politikai trükk, egyszerűbben szólva átverés!

Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) a nemzeti konzultáció fogalmának a hazai politikai közbeszédben való megjelenése óta többször részletesen indokolva, de teljesen hiábavalóan sürgette, hogy az egészségügy eredményes megmentése érdekében legyen Nemzeti Konzultáció. Úgy véltük, a magyar emberek egészsége is megér ennyit, de mindannyiszor csalódnunk kellett.

Már nem sürgetjük a Nemzeti Konzultációt, mert nem alibi célú, a mindenáron kedvelőket szórakoztató, a kritikusokat megbotránkoztató, a legigényesebbeket meg is alázó cirkuszi mutatványokra, hanem tényleges, sokoldalú, nagy nyilvánosság előtt folyó, tehát átlátható tárgyalásokra van szükség.

Olyanokra, ahol a résztvevők mindegyikének joga van értelmes kérdéseket megfogalmazni! Olyanokra, ahol az adható válasz módja sem csak a trükkös mondatok közötti ikszelgetést jelenti.

Ma jellemzően a kézi vezérelt kiszolgáló média cenzorai által átengedett, valótlan összefoglalókból tájékozódhat az, aki megelégszik a hírek valósággal közismerten köszönőviszonyban sem lévő tartalmával és a pártpolitikai brosúrákéhoz hasonló színvonalával.

A miniszterelnöknek illene mielőbb válaszolnia a kérdésre: Csak ennyit ér számára az általa oly sokszor emlegetett MAGYAR EMBEREK egészsége, gyermekeink, unokáink egészséges (mert még az EU-ban is csak így versenyképes!) jövője?

Mikor válaszol Orbán Viktor a 2010 óta egyre megalapozottabb kérdésekre? A magyar egészségügy kapcsán valóban csak a fiatalok stadionokban sportoltatását, az ez által elérhető betegségmegelőzést látja fontosnak? Igazán lényegesnek tartja a heveny betegségekkel küszködők mielőbbi meggyógyítását is? Az életük végéig krónikus betegségükkel együtt élni kénytelen emberek, köztük a már munkaképtelenek, valamint az önhibájukon kívül megöregedetten beteggé váltak sorsára is figyel, őket is emberszámba kívánja venni?

Az utóbbi két kérdésre elvben adható miniszterelnöki igen válasznak semmi jelét nem látjuk!

Pedig jó lenne bebizonyítaniuk, nem csak a tulajdonviszonyok átalakításában, de számon kérhető értékrendjükben is különböznek a korábban oly buzgón bírált, magukat szociálliberálisokként bemutató kormányok egészségpolitikájától.

Vagy mégsem? Csak mi, betegek nem változtunk?

Pós Péter elnök