A klinikai kutatások érdekviszonyai és a hazai ellátási nyomor, mint nemzetközi versenyelőny

Kinek az érdekében folynak a klinikai vizsgálatok? A gyógyszergyárak, a kutatásokban résztvevő intézmények, orvosi-, kutatói-, szakdolgozói közreműködők anyagi és tudományos fejlődése érdekében, vagy legalább járulékosan az előbbieket végső soron eltartó betegek érdekében is?

Két nappal a Hogyan dizájnolták kedvezőbbre a klinikai vizsgálatok eredményeit? című cikk megjelenése után tartották meg az MTA székházának igen nívós termében a „Klinikai Kutatások Konferencia 2015: Az egészségügy mint a legnagyobb magyar tudományos kutatási intézmény” című rendezvényt az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének szervezésében, a három hónapos Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökének fővédnöksége alatt.

A konferencián mutatkozott be a három nappal az esemény előtt létrehozott Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet egyelőre megbízott főigazgatója, dr. Pozsgay Csilla.

A konferencia fő céljaként hazánk klinikai kutatásokban való eddigi részvételének megőrzése, sőt növelése, és főként az ennek eredményeként elérni remélt jelentős bevételek megszerzési lehetősége volt érzékelhető.

Az érvek között kiemelt szerepet kaptak a kutatásokban részt vállaló intézmények és azok szakembereinek komoly bevételi lehetőségei, valamint ebben a megközelítésben a bevételek, mint a szakemberek itthon tartásának a hivatalos egészségügyi forrásokat pótló eszközei.

A rendezvényen a betegek szempontjai és szerepe méltatlanul csekély, és a valóságos problémákat mértéktelenül mellőző megvilágítást kapott, illetve végig hangsúlytalan volt.

Részvétlenül, csak versenyelőny tényezőként szóba került viszont, hogy a magyar betegek azért vesznek részt másoknál sokkal nagyobb hajlandósággal a klinikai kutatásokban, mert a költségesebb egészségügyi ellátások sokkal kisebb köréhez jutnak hozzá hivatalosan támogatva, mint a polgáraik egészségével jobban törődő országokban élő társaik. A kockázatok e vonatkozásban nem kerültek szóba!

Mivel az egészséges ember a civilizációs népbetegségek korában lassan kivételnek minősül, kirívó nemzetárulásnak minősíteném, ha valóban kiderülne, hogy Magyarországon komolyan figyelembe veendő versenyelőnyként veszik számításba a hivatalos egészségügy ellátási nyomorát, a gyógyulásukat már csak jelentős kockázatok vállalása árán, kísérleti alanyokként remélni tudó betegek kiszolgáltatottságát.

A Der Spiegel szerint az egykori keletnémet pártállam eladta beteg polgárait, prostituálta az országot. Az akkor ebből hasznot húzó, ma is működő gyógyszergyárak az NDK-ban végzett kísérletekre vonatkozó kérdéseket igyekeznek levakarni magukról, mint kutya a bolhát.

A téma igen időszerű. Negyedszázad elmúltával egyesek újrakezdenék?

A felelős állam elsősorban a polgáraiért és nem a számára is kiugró pénzügyi hozadékot ígérő, de leginkább profitérdekekben gondolkodók kiszolgálásáért felelős!

Pós Péter elnök