Kinek jó egy stratégiai partnerség a Vidékfejlesztési Minisztérium és a zöldek között?

Levél Fazekas Sándor Vidékfejlesztési Miniszternek

Tisztelt Miniszter Úr!

Alulírottak a VM és a környezetvédő mozgalom közötti együttműködés fejlesztésében vagyunk érdekeltek – erre vonatkozólag konkrét elgondolásaink is vannak –, és meg vagyunk győződve arról, hogy azok a környezetvédő társaink, akik hónapokkal ezelőtt konfrontációt robbantottak ki a környezetügyi ágazat vezetésével, rossz módszert választottak. Ennek szüleménye az a levél is, amelyet ma Önnek eljuttattak.

Megalapozatlannak tartjuk az ebben kifejtett kifogásokat, legfőképp annak nehezményezését, hogy nem jött létre Stratégiai Partnerségi Megállapodás (SPM) a tárca és a mozgalom ez iránt érdeklődő szervezetei között.

Mindenekelőtt belső, mozgalmi okokból alap nélküli a panasz: E szervezetek ugyanis – először csak egy szervezet, majd újabb változatban egy alkalmi koalíció – mindvégig igényt tartottak arra, hogy a tárcával létrehozandó jogviszonyban ne csupán önmagukat képviseljék, hanem a Megállapodás megkötéséhez megkapják a mozgalom egészének a jóváhagyását, amit korábban az Egyeztető Fórum, majd az Országos Találkozó, újabban pedig a Koordinációs Tanács útján kívántak megszerezni. De soha nem sikerült a mozgalom többségét meggyőzniük arról, hogy a mozgalomnak mint egésznek szüksége lenne rá, hogy létrejöjjön SPM a VM-mel. Valamint arról sem, hogy az ilyennek a megkötését leginkább szorgalmazó szervezet – illetve szervezeti koalíció – képes lenne arra, hogy a törvény előírásainak, valamint az SPM elveinek megfeleljen, és minden jogalkotási kérdésben a lehetséges mértékben egyeztetett mozgalmi véleményt tudjon képviselni a tárca előtt. Erre a célra a mozgalomnak immár kevés híján két évtizede fennálló, többé-kevésbé beváltan működő struktúrái vannak – az állásfoglalásokat hozó Országos Találkozó, illetve az OT által a különböző állami döntéselőkészítő testültekbe delegált (kötött mandátummal rendelkező és a mozgalom szervezeteinek szakmai véleményét közvetíteni köteles) küldöttek rendszere –; ezen struktúrák funkcióit pedig nem lehetnek képesek egyes szervezetek kiváltani, s az SPM-et állítólag a mozgalom érdekében szorgalmazók nem is ígértek ilyet.

Másrészt külső, jogi-adminisztratív okokból is megalapozatlan a panasz: Ugyanis fikcionális az, amivel e környezetvédő társaink által megfogalmazott levél indokolni próbálja az SPM-kötés elmaradása miatti felháborodását, állítván, hogy a minisztérium részéről megkeresés történt, sőt, szerződés-ajánlat született, továbbá hogy az SPM létrejöttére csupán a környezetügyi államtitkárság közbelépése miatt nem került volna sor. Jóllehet, nincs okunk kétségbe vonni, hogy voltak kapcsolatfelvételek egyes környezetvédő társaink és a minisztérium bizonyos munkatársai között, ezeket azonban úgy beállítani – ahogyan ez a mozgalom tagjai számára is történt –, mintha ezekre "a minisztérium részéről" került volna sor, ellentétes a valósággal, hiszen az egyeztetések olyan VM-munkatársakkal folytak, akiknek sem képviseleti, sem kiadmányozási joguk nincsen, és legfőképp: nem rendelkeztek szó- vagy írásbeli felhatalmazással sem a tárca vezetésétől azon lépések megtételéhez, amelyek megtörténtére a levél hivatkozik.

A levél továbbá azt is kifogásolja, hogy az illetékes államtitkárság által rendszeresen megtartott környezet-, illetve természetvédelmi szakmai civil fórumok állítólag "kiüresedtek". A valóság ezzel szemben az, hogy a fórumok bojkottját múlt év szeptembere óta igyekszik megszervezni az SPM megkötésével 2012 februárja hiába próbálkozó ernyőszervezet, melynek vezetője a tavalyi fórumon összezördült az államtitkársággal, de az ismételt bojkott-felhívás általános mozgalmi támogatása elmaradt. Talán épp amiatt, mert már az összezördülés – azaz a civil fórumról való kivonulás – indoka sem volt a jelenlévők és a mozgalom számos más szervezete számára hiteles.

A mi javaslataink éppen ezeknek a – kritikusai által jogosulatlanul a Koordinációs Tanács nevében kifogásolt – szakmai civil fórumoknak a hatékonyabbá tételére vonatkoznának az elmúlt 3 év tapasztalatai alapján. A pillanatnyi helyzetben azonban az elgondolásainkat nem kívánjuk Miniszter úrral kivonatosan sem ismertetni, hiszen nem a magunk számára, hanem valamennyi civil környezetvédő érdekében lettek kidolgozva, az elégedetlenségüket most levélbe öntőkre is kiterjedően. Ezért előbb megvárjuk a környezetvédő társaink levelére Ön által adott választ, amely remélhetőleg mindenki számára egyértelmű üzenettel szolgál majd – lehetetlenné téve az indokolatlan és értelmetlen konfrontáció folytatását. Ennek nyomán lesz majd lehetőség a konstruktív együttműködés légkörének helyreállítására.

Budapest, 2013. július 17.

Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége, Pós Péter, elnök;

Kék Forrás Egyesület, Obermayer András, elnök;

Lakóközösségi Szervezetek Szövetsége, Ignéczi Tibor, elnök