Az oxigén az egészségünket, sőt életünket is veszélyeztetheti!

Az oxigén nem csak életünk fenntartásának legrövidebb ideig nélkülözhető feltétele, hanem egészségünket, sőt életünket is igen súlyosan veszélyeztetheti, ha természetellenesen nagy mennyiségben, azaz a szervezetünk számára az adott időben éppen szükségesnél jelentősen nagyobb mennyiségben juttatjuk szervezetünkbe. Még akkor is, ha ezért a lehetőségért tájékozatlan vagy félrevezetett emberek egészségük megóvása, gyógyulásuk vagy nagyobb teljesítőképességük reményében még komoly összegeket is hajlandók fizetni.

Az utóbbi időszakban ugrásszerűen megnőtt azon vállalkozások száma, amelyek tüdőnk helyett a saját (jól fizető) feladatuknak érzik, hogy ők biztosítsák testünk és sejtjeink megfelelő mennyiségű oxigén utánpótlását. Jóhiszemű ügyfeleikkel gyakran a természetesnél többször nagyobb nyomásértéken és/vagy a tiszta levegő helyett az annak oxigéntartalmát csaknem ötszörösen meghaladó arányú, a természetben elő sem forduló töménységű, általában 100 százalékos oxigént lélegeztetnek be.
Mivel a megkérdőjelezhető módon általuk terápiaként említett eljárás alatt egyes cégek állítása szerint az így belélegzett oxigén hatására a szervezet oxigénszintje a normális értéknek a 15-20-szorosára emelkedik, szerintük hatványozottan aktiválódnak a szervezet regenerálódásáért és gyógyulásáért felelős élettani folyamatok, sőt az eljárás által állítólag megelőzhető a tipikus menedzserbetegség, a burn-out (azaz kiégés) szindróma. Nagy kérdés, hogy mindezen állításokból mennyi az igaz, mi a reménykeltő, de valótlan állítás, és mi a közönséges oktalanság. Fontosabb azonban, hogy hol marad a kockázatok és veszélyes mellékhatások ismertetése.
Az könnyen elképzelhető persze, hogy a brutális oxigénbevitel miatt beindulhatnak ahhoz hasonló, a végső veszélyhelyzetekre való öngyógyító folyamatok, mint egyes fafélékben, amelyek a fajfenntartás céljából termőre fordulnak, amikor fejszével törzsükbe vágva komoly sokkhatásnak teszik ki őket. Azonban gyakran a fa is belepusztul a tulajdonosa úgyis mindegy alapon végzett kísérletezésébe.

Nem közismert, de igaz, hogy a szükségesnél rendszeresen többet lélegezni, tehát több oxigént beszívni még a túlzott evésnél is sokkal inkább káros lehet az egészségünkre. Gondoljuk meg, az evéssel történő táplálékbevitel bár rendszeresen visszatérő, de alkalmi, míg a légzéssel történő oxigénbevitel folyamatos tevékenység. Ha hibásan vagy oktalan mértékben végezzük, az előbbi rendszeresen visszatérően, az utóbbi viszont folyamatosan árthat nekünk.

Az egészségünk többet ér, nem válhatunk magánhasznok tájékozatlan kiszolgáló eszközévé! Felelősen állítjuk, az ismeretük nélkül vállalt kockázatok sokszorosan nagyobbak lehetnek, mint az ígért, de hitelesség tekintetében súlyosan aggályos eredmények.

Józanésszel gondolkodók számára például az is megfontolandó, hogy a szervezetünkben szükségszerűen végbemenő, vegyileg égésnek, oxidációnak nevezett folyamatoknak a többszörös oxigénbevitellel való indokolatlan gyorsítása hasznos lehet-e, ha szinte közismert az ellenkező hatású antioxidánsok számunkra éppen egészségünk egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepe. Ezzel itt csak arra utalunk, ne tegyünk meggondolatlanul olyant a szervezetünkkel, amihez nem értünk!

Az eljárás veszélytelenségét egyes vállalkozások például olyan vitathatóan fajsúlyos érvekkel próbálják alátámasztani, hogy azt már Magyarországon is több mint kétezer ember használta mindenféle komplikáció nélkül.

Ezzel szembeállítható egyrészt az, hogy önmagától a normális légzéstől eddig senkinek nem voltak komplikációi, sem a Föld lassan 7 milliárd lakója, sem a történelem folyamán, összes ősünk közül.

Viszont a normálisnál nagyobb nyomáson és/vagy túlzott mértékben belégzett oxigén következtében maradandóan súlyos egészségromlást felmérhetetlenül sokan szenvedtek már, és igen sokan meg is haltak. Őket nagyrészt annak ellenére sújtották az említett következmények, hogy rendszeresen ellenőrzött, jó egészségű speciális munkát végző emberek, vagy szintén ellenőrzött sportolók, így különleges feladatokat végző búvárok voltak.

Érdemes megfigyelni, hogy az emberek természetellenes mértékű oxigénellátásából élő cégek szakértőként leginkább nem orvosokra, hanem fizikusok, biológusok, táplálkozás-szakértők és mások elméleti fejtegetéseire hivatkoznak. Amikor orvosok véleményét idézik, a hivatkozás többnyire álságos, mert azokban fennálló súlyos betegségek orvosilag ellenőrzött mértékű, egészen más feltételek között végzett kezeléseiről van szó, nem pedig az ígérgetett megelőzésről, és teljesítménynövelésről (azaz a szervezet esetleg túlzott megterheléséről, kihasználásáról). Végül olyan eset is van, amikor ebben a témában érdektelen szakirányon képzett orvost meggyőznek, és ő vélhetőleg tájékozatlanul az üzlet érdekében érvel.

Fontos lenne végezetül azt a szempontot is figyelembe vennünk, hogy miközben szervezetünket jóhiszeműen, de feleslegesen ismeretlen mértékű veszélyeket rejtő úgynevezett terápiáknak tesszük ki, melyekért olykor még komoly anyagi áldozatokat is vállalunk, ezzel olyan vállalkozásoknak hajtunk azonnali hasznot, melyek helyett majd csak a közpénzekből, egyre nehezebben működtetett egészségügyi ellátórendszerhez, vagy a többség számára elérhetetlen árú magánklinikákhoz fordulva reménykedhetünk, hogy próbálják meg mérsékelni felelőtlenségünk súlyos következményeit.

Az ilyen, veszélytelennek, vagy legfeljebb némi saját kockázatot jelentőnek vélt, az egészségügyi hatóságok által nem is ellenőrzött piaci terápiával mind a magunk, mind mások számára jelentősen csökkenthetjük a más betegségek esetén szükségszerűen fontos gyógyító eljárások közpénzeken alapuló feltételeit.
Ki az, aki szürke hályogjának megműttetése céljából szemklinika helyett manapság is a hétvégi vásáron keresné a középkorból ismert hályogszúrót, és a klinikát csak szabad piacon elfuserált szemével keresné fel?

Kérünk minden a közjóért, a közegészségügy lehetőség szerint jobb állapotáért, és a közpénzeknek az intézményes gyógyításban való felelős felhasználásáért is tenni akaró embert, hogy segítse elő olyan viszonyok kialakítását, amelyekben majd nem az egyébként is szűkös közös pénzügyi forrásokból kell meggyógyítani a magánérdekek felelőtlen érvényesítése kapcsán megbetegedett, félrevezetett embereket.

Felkérjük a felelős magyar törvényhozókat is, hogy pártállásuktól függetlenül megfelelő törvények kezdeményezésével és mielőbbi megalkotásával vessenek véget azon vállalkozások közveszélyes ténykedésének, amelyek az állami egészségügyi ellátás hiányosságai miatt elkeseredésükben egyéb utakat keresők számára ellenőrizetlen és szabályozatlan körülmények között, sokszor kifejezetten veszélyes, de az adott vállalkozások részére kiugróan nagy hasznot hozó kezeléseket ajánlanak és végeznek.

Budapest, 2011. október 26.
Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)