Veszélyben az egészségügy

Az egészség jövőnk alapja - tilos a hazárdjáték!

Egyetlen felelős politikai vezetésnek sincs joga arra, hogy az ország népét gazdasági, pénzügyi stabilizáción, EU-csatlakozáson, és más, még rövidtávon is bizonytalan következményű folyamatokon alapuló jobb jövő ígéretével áltassa, miközben jól láthatóan nem áldoz komolyabb forrásokat az ország európai összehasonlításban kirívóan súlyos egészségügyi állapotának és halandósági viszonyainak javítására.

A rendszerváltozás óta az embertelen versenyhelyzetben gazdaságilag leszakadtak számára nem képvisel megélhető értéket az ország gazdasági mutatóinak javulása, a munkahely megszerzése vagy megtartása érdekében folytatott versenyben viszont az egészség hiánya naponta teremt érzékelhető esélyegyenlőtlenséget.
Az egészség javulása ellenben az elemi esélyt és reményt nyújthatná az érintettek számára, főként, ha az ország vezetése részéről az egészségügyi viszonyok megjavításának határozott - költségvetési számokból is látható - szándékát is érezhetnék. Ennek azonban nyoma sincs, pedig egészségesebb népesség és munkaerő nélkül az EU-ban sem lehetünk versenyképesek.

Évek óta húzódik a közgyógyellátás igazságosabb és hatékonyabb megoldása, noha a jelenlegi rendszer egyszerre méltánytalan és pazarló. A ténylegesen rászorulók számára nem biztosítja maradéktalanul a szóba jöhető legmegfelelőbb gyógyszerek elérését (diszkrimináció?), miközben alkalmat ad a gyógyszerkasszát jelentősen megterhelő, igen komoly visszaélésekre is.
Arra is van példa, hogy a magyar krónikus betegek olyan öt éve elismerten igen hatékony új típusú szerekre nem kaphatnak támogatást, melyek bevezetése lehetővé tenné a betegek előnyösebb ellátását (esetenként az eddig csak korlátozottan kezelhetőek esetében is), ugyanakkor már a nálunk sokkal szegényebb országokban is elérhetik a rászorulók.
A reflexszerű spórolás olykor ésszerűtlen túlhajtása odáig fajult, hogy egy nyilvánvalóan indokolhatatlan jogszabályhely miatt férfiak nem vehetnek igénybe támogatást több hatékony, nők számára kiadható csontritkulás elleni gyógyszerhez (ez, ha nem is szándékos, de nemi alapú diszkrimináció).

Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke egy tudományos konferencián a napokban hangsúlyozta: az egyik legfontosabb kérdés ma Magyarországon az egészségügy problémáinak megoldása. A professzor kifejtette, hogy egészségügyi és szociális bomba ketyeg hazánkban, és egyetlen egészségügyi kormányzat sem meri bevallani, hogy nem lehetséges a jelenlegi struktúrában működtetni az egészségügyet. Azt is kiemelte, hogy az egészségügy teljes rendszerét érintően volna szükség olyan változtatásokra, amelyek a beteg érdekeltségére, felelősségére is kihatnak.
Nyilvánvaló, hogy ilyen mérvű változások eredményes megvalósítása közmegegyezés nélkül nem lehetséges.

Az egészségügy átalakításában csak a valóban lényeges kérdéseket megkerülő pótcselekvések történtek. A politikai vezetés az évtizedek óta közismerten legkárosabb, és a hatékony működést leginkább hátráltató jelenségek megszüntetését meg sem kísérli, a tervezett változtatásokról pedig úgy dönt, hogy azok lényegét, előnyeit és veszélyeit a közvélemény lényegében meg sem ismerheti.

Érdemi társadalmi megvitatásról nem lehet beszélni a kórházak privatizációs lehetőségeit szabályozó törvény ügyében sem, pedig az meghatározó módon befolyásolhatja a teljes hazai népesség jövőjét, az eljárás tehát súlyosan sérti a jogbiztonságot. Ilyen ügyek eldöntését nem szerencsés két párt egyszerű többségi erejével kikényszeríteni.

Riasztó előjel, hogy a felelős minisztérium hónapok óta képtelen az eredményes változtatások megvalósításában megkerülhetetlen MOK-kal és az EDDSZ-szel konstruktív tárgyalásokba bocsátkozni, de arról sem lehet beszélni, hogy érdemi kísérletet tett volna a betegek véleményének megismerésére.

Kérdéses, van-e ma egyáltalán politikai szándék Magyarországon arra, hogy az érdekeltekről az érdekeltek véleménye ismeretében döntsenek.

A népességet túl sok csalódás érte a rendszerváltozás kapcsán. Az egészségügyet meg kell védeni a felelőtlen kísérletezésektől. Nincs időnk, nem tűrhető a további hazardírozás, ez már közvetlenül a bőrünkre menő kérdés. Halaszthatatlan a teljes nyilvánosságot bevonó nyílt társadalmi vita megkezdése, a nehezen kezelhető gondok elleplezése helyett azok felelős bemutatása, és az erőből kikényszerített, komoly kockázatot jelentő, és közmegegyezést nélkülöző kórháztörvény hatályának felfüggesztése.

2003. november 24.
Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)