Időszerű, máig ható és a közelmúlt kérdései


Az egészség alkotmányos garanciáiról



A közügyek iránt érdeklődők körében közismert, hogy a parlament kormánypártjainak támogatásával folyamatban van egy új Alkotmány elkészítése. Ismert az is, hogy az alkotmányozási szándékot, illetve főként az alkotmányozás módját az ellenzéki pártok egymástól is igen eltérő, és sokszínű okfejtéssel vitatják.

Nem vitatható azonban, és így egyetlen párt által sem vitatott, hogy egy működő jogállamnak megfelelően, alkotmányosan szabályozott alaptörvényekre, és azok részletesebb kibontását megvalósító törvényekre és más jogszabályokra van szüksége.

Ezen a felületen kiemelt súllyal csak az egészség alkotmányos garanciáival, azok meglétével vagy hiányos voltával, illetve e fontos alapjog változásaival foglalkozunk.

Mindamellett kifejezzük, hogy a társadalom jó közérzete, azaz jólléte (ami nem azonos a jóléttel) szempontjából igen fontos lenne, ha a nép egyszer végre ismét magáénak érezhetné az Alkotmányát. Egy olyan alkotmányt, amilyent 1944 márciusáig használhatott, és amelyre egész Európában csaknem egy évezreden át büszkék lehettünk.
Ennek megvalósulására igazi esély sajnos most sem nagyon ígérkezik, mert a Nemzeti Konzultáció ezen a téren eddig sikertelennek, a politikai osztály önmérséklete pedig hiányosnak mutatkozik.

Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság annak bármiféle jele nélkül készítette el, és 2010. december 20.-án úgy nyújtott be a parlament számára országgyűlési határozati javaslatot Magyarország Alkotmányának szabályozási elveiről, hogy munkáját vagy akár csak szemléletét érzékelhető módon megérintette volna az a körülbelül 250 javaslat, amelyet összesen kapott.

Az ABOSZ képviseletében benyújtott javaslat elérhető IDE kattintva.

(Az ABOSZ elnökének, Pós Péternek magánszemélyként benyújtott javaslata elérhető IDE kattintva.)

Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság rendelkezésére bocsátott összes javaslat, észrevétel elérhető. Ezek között vannak külön-külön csoportosítva a bizottság felkérésére állami szervek, például a Köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, Legfelsőbb Bíróság elnöke stb., és egyéb szervek képviselői által készített, illetve független szakértők által írt, vagy külön megszólítás nélkül, társadalmi szervezet nevében vagy magánszemélyként beküldött javaslatok is. Valamennyi javaslat elérhető IDE kattintva.

A Bizottság benyújtott javaslata elérhető IDE kattintva.

Felkérjük honlapunk látogatóit, hogy amennyiben érdekli Önöket az egészségük megőrzésével kapcsolatos alkotmányos jog változása, olvassák el a szövetségünk nevében benyújtott javaslatot, és írják meg, támogathatónak tartják-e azt.
(Pós Péter, az ABOSZ elnöke is hálás lenne, ha magánszemélyként benyújtott javaslatait is némi figyelemre méltatnák.)

A meghirdetett alkotmányozási program szerint 2011 márciusáig van még időnk és reményünk arra, hogy megpróbáljuk elérni választott képviselőink nagyobb figyelmét.

Budapest, 2011. január 10.
Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Manipulált-e népirtás témában az OVB és az Alkotmánybíróság?



Közel a jog halála hazánkban, vagy már elvégeztetett? Van-e még valóban megbízható őrző testülete az alkotmányosságnak? A XXI. században már érdemben nem tiltandó a népirtás? Embert ölni bárhogy büntetendő, népet irtani viszont csak a szándékosság bizonyíthatóságával, és csak akkor, ha valamely kisebbség ellen folytatják? A többség talán nem is érdemel védelmet? Színt kellene vallani végre!

Előbb az Országos Választási Bizottság, majd az Alkotmánybíróság is elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelynek célja a népirtás következetes tiltása, büntetése volt.

Sok kezdeményezés elvérzik az előzetes jogi szűrőkön, nem is állítható, hogy többnyire nem okkal. Az utóbbi időben azonban egyre többször érdemes utánanézni, valóban jogosak-e az elutasítások, vagy csak annak tűnnek… Aki nem a csodától várja, ha nem is a világ, de legalább hazánk sorsának jobbra fordulását, annak érdemes tájékozódnia!

Amennyiben Ön nem a csodavárók közé tartozik, kérem, kattintson a bővebb adatokért IDE!

Budapest, 2010. január 25.
Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Elutasították a népirtás tényleges büntethetőségét célzó népszavazás-kezdeményezést



Az Országos Választási Bizottság (OVB) után az Alkotmánybíróság is elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelynek célja a népirtást okozó tettek és intézkedések minden módjának büntethetősége volt.

Az OVB határozata ellen az Alkotmánybírósághoz benyújtott, részletesen indokolt kifogást IDE kattintva, az Alkotmánybíróság döntését pedig, annak indokolásával együtt ITT lehet megtekinteni. Aki a két dokumentum összehasonlító elemzése után úgy érzi, hogy megválaszolatlan kérdések merülnek fel benne, annak egyelőre csak azt tudom mondani, kérdéseket feltenni, és véleményt nyilvánítani a hatályos jogszabályok keretei között még Magyarországon is szabad.

Azzal kapcsolatban, hogy a fentiek kapcsán szóba kerülhető kérdések feltevéséhez hová érdemes fordulni, és milyen minőségű válaszokat remélhetünk, már nem tudok megbízható eredményt ígérő választ adni.

Budapest, 2010. január 22.
Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Hihetetlen hamisításokkal bőven adatolt panasz az ügyészség elutasító határozata ellen



Hihetetlen mértékű adathamisítások a H1N1 oltáskampány folyamán, köztük a létező kockázatok jelentőségének századára, ezredére csökkentése, a várandós anyák halálozási arányának a valóságoshoz képest tízezer(!)-szeres mértékűnek sugallása. Valóban szándékos törekvés lehet a népesség nagyobb arányú beoltása akaratából az ilyen arányú félrevezetés?

A fentiek számos példájáról, de korántsem az összesről győződhet meg az ABOSZ ügyészséghez továbbított panaszbeadványából.

Kattintson a panaszbeadvány megtekintéséhez.



Feljelentés a Legfőbb Ügyészhez a H1N1 oltáskampány ügyében



Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr
Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége


1055 Budapest, Markó u. 16.
1372 Budapest, Pf.: 438.
Fax: 269-2862


Tárgy: feljelentés ismeretlen tettes ellen a H1N1 oltáskampány törvénysértő, valamint egészséget, illetve életet veszélyeztető előkészítése és végrehajtása, illetve közbizalom elleni bűncselekmények miatt

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

A Rendőrség helyett azért fordulok feljelentésemmel közvetlenül a Legfőbb Ügyészséghez, azon belül Önhöz, mert véleményem szerint a lehetséges tettesi körben akár közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy felelőssége is szóba jöhet, és a büntetőeljárásról szóló törvény szerint ilyen esetekben kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást, illetve ezen belül közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a legfőbb ügyész indítványozza a mentelmi jog felfüggesztését.

Feljelentésemet ismeretlen tettes ellen teszem meg a H1N1 oltáskampány törvénysértő, valamint egészséget, illetve életet veszélyeztető előkészítése, és hasonló feltételek melletti végrehajtása miatt, minden közreműködőre vonatkoztatva, aki a törvényes feltételek hiányában akár a nem megfelelő tájékoztatásban, akár a tájékoztatást nélkülözően a tényleges oltásban tevőlegesen részt vesz, illetve aki a valóságnak meg nem felelő felvilágosítással és adatszolgáltatással közbizalom elleni bűncselekményt követ el.

Nem tűrhető, hogy az ügyben vélhetőleg a legmagasabb vagy a második legmagasabb döntési helyzetben lévő szakminiszter, teljesen figyelmen kívül hagyja azokat a vonatkozó törvényi előírásokat, amelyek végrehajtásáért és végrehajtatásáért elsősorban ő felelős, és az országos tisztifőorvossal együtt a népesség többségét érintő alapvető közegészségügyi kérdésben elhallgatják az állampolgárok megfelelő döntését lehetővé tevő legfontosabb információkat, és ezzel tömegesen veszélyeztessék az állampolgárok egészségét, adott esetben életét is.

Az említett egészségügyi kormányzati felső vezetői kör mérhetetlenül felelőtlen tevékenységével azt is kockáztatja, hogy az ellentmondásosan szabályozott jogi és kiszolgáltatott felelősségi helyzetben lévő orvosokat és egészségügyi szakdolgozókat – azok akarata ellenére – bevonja a tömeges törvénysértő és veszélyeztető, illetve a közbizalmat sértő polgári és büntetőjogi elkövetői körbe.

Míg az eddigi törvénysértői kör jól körülhatárolható, legfeljebb néhány tíz emberre terjedhet ki, az oltások változatlanul előkészítetlen tömeges megkezdésével, minden oltás beadásával, eggyel nőne az elkövetett törvénysértések száma.

Nem tudom, volt-e már Magyarország történelme folyamán olyan eset, amikor akár 6-7 millió törvénysértést is elkövettek úgy, hogy az elkövetői körbe éppen a méltán leginkább közmegbecsülésnek örvendő foglalkozást folytató réteget (mint jelen esetben a csaknem 7000 háziorvost) kényszerítették bele.

Ezzel az eljárással egyébként éppen a legérzékenyebb és így talán legfontosabb viszonyban, a bizalmat nem nélkülözhető orvos-beteg kapcsolatban tovább rombolják az ország közbizalmát is.

Álláspontom szerint a H1N1 vírus elleni védőoltás kampány eddigi előkészítettsége, pontosabban a megfelelő előkészítés hiánya miatt súlyosan aggályos:
- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. és 14. §-ai szerinti tájékoztatáshoz való jog, és az önrendelkezéshez való jognak különösen a törvény 15. és 16. §-aiban leírt követelményeinek megsértése,
- az említett egészségügyi jogszabályok megsértése esetén az oltás kockázatait megfelelő ismeretek hiányában vállaló, különösen a sajátos helyzetük miatt veszélyeztetett személyek terhére megvalósulhat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 171. §-a szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elkövetése is.

Hangsúlyozom, hogy a beteg önrendelkezéshez való joga csak a tájékoztatáshoz való jog tényleges érvényesülésén alapulhat. A törvény szellemében védőoltás előtt mindenkinek írásos anyagon alapuló, részletes tájékoztatást kellene kapnia, majd aláírásával igazolnia, hogy annak tartalmát megértette, és az oltás kockázatát vállalja.

Ezzel szemben a háziorvosok számára eddig az egészségügy felelős szervei által rendelkezésre bocsátott dokumentumok a legkevésbé sem biztosítják alkalmas háttéradatokkal, még a védőoltást vállalók felelős tájékoztatására a törvény súlyával kötelezett orvosok megfelelő tájékoztatását sem.

Ennek hiányában az oltást beadó orvosok és nem orvos egészségügyi dolgozók erre vonatkozó akaratuk ellenére sem tudják a törvényben előírt tájékoztatást megtenni, és akaratukon kívül részeseivé válhatnak mind az egészségügyi törvény, mind a büntető törvénykönyv megsértésének.

Ez a helyzet már csak azért is méltatlan, mert nem elég, hogy az orvosok arra vonatkozó elkeseredett kísérleteit is akadályozzák, hogy a rájuk kényszerített helyzet lehetséges jogi következményeit csökkentsék, de korábbi sajtóinformációk szerint mind hazánkban, mind a világ más országainak többségében az állami szervek az új oltóanyagok kockázatainak megfelelő vizsgálatára rendelkezésre nem álló idő miatt átvették az oltóanyagok gyártóit egyébként terhelő garanciális felelősséget.

2009. szeptember 30.-ai levelemben felkértem az egészségügyi minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a tájékoztatáshoz való jog, és az azon alapuló önrendelkezéshez való jog tényleges érvényesülésének megvalósítása, illetve a magyar állampolgárok terhére tömeges méretekben véghezvihető foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megakadályozása érdekében.

Közöltem a miniszter úrral, hogy nem igazak Falus Ferenc országos tisztifőorvos félrevezető sajtónyilatkozatai, amelyben arra utalt, mintha a H1N1 vakcina vonatkozásában nem állnának rendelkezésre, ill. nem lennének beszerezhetőek az október 29.-én az MTI Országos sajtószolgálatnál is megjelentetett közleményemben említettekhez hasonló korábbi adatok.

Kértem a miniszter urat, hogy mindaddig, amíg a törvényben előírt, érdemi mélységű tájékoztatás nem valósul meg, tiltsa meg a H1N1 oltáskampány folytatását, mindenekelőtt az oltások tényleges megkezdését.

Nem tudok arról, hogy a miniszter úr bármit tett volna, amellyel megakadályozhatná a hazánkban történelmi mértékben is példátlan törvénysértés-sorozat kiteljesedését.

Tisztelettel kérem Legfőbb Ügyész Urat, hogy a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel járjon el az ügy jogállami rendezése érdekében.

Budapest, 2009. október 1.

Tisztelettel:
Pós Péter, az ABOSZ elnöke

Törvénysértő a H1N1 oltáskampány?



Székely Tamás miniszter úrnak
Egészségügyi Minisztérium
Fax: (1) 332-8128

Budapest, 2009. szeptember 30.

Tárgy: a H1N1 oltáskampány törvénysértő, valamint egészséget, illetve életet veszélyeztető vonatkozásai

Tisztelt Miniszter Úr!

Csatoltan megküldöm Önnek a tegnapi napon az MTI Országos Sajtószolgálata útján közzétett, reményeim szerint az Egészségügyi Minisztériumhoz és az ügyben felelősséggel terhelt szerveihez is eljutott közleményemet.

Álláspontom szerint a kampány eddigi előkészítettsége, pontosabban a megfelelő előkészítés hiánya miatt súlyosan aggályos:
- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. és 14. §-ai szerinti tájékoztatáshoz való jog, és az önrendelkezéshez való jognak különösen a törvény 15. és 16. §-aiban leírt követelményeinek megsértése,
- az említett egészségügyi jogszabályok megsértése esetén az oltás kockázatait megfelelő ismeretek hiányában vállaló, különösen a sajátos helyzetük miatt veszélyeztetett személyek terhére megvalósulhat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 171. §-a szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elkövetése is.

Hangsúlyozom, hogy a beteg önrendelkezéshez való joga csak a tájékoztatáshoz való jog tényleges érvényesülésén alapulhat. A törvény szellemében védőoltás előtt mindenkinek írásos anyagon alapuló, részletes tájékoztatást kellene kapnia, majd aláírásával igazolnia, hogy annak tartalmát megértette, és az oltás kockázatát vállalja.

Ezzel szemben a háziorvosok számára eddig az egészségügy felelős szervei által rendelkezésre bocsátott dokumentumok nem biztosítják alkalmas háttéradatokkal még a védőoltást vállalók felelős tájékoztatására a törvény súlyával kötelezett orvosok megfelelő tájékoztatását sem.

Ennek hiányában az oltást beadó orvosok és nem orvos egészségügyi dolgozók erre vonatkozó akaratuk ellenére sem tudják a törvényben előírt tájékoztatást megtenni, és akaratukon kívül részeseivé válhatnak mind az egészségügyi törvény, mind a büntető törvénykönyv megsértésének.

Ez a helyzet már csak azért is méltatlan, mert nem elég, hogy az orvosok arra vonatkozó elkeseredett kísérleteit is akadályozzák, hogy a rájuk kényszerített helyzet lehetséges jogi következményeit csökkentsék, de korábbi sajtóinformációk szerint mind hazánkban, mind a világ más országainak többségében az állami szervek az új oltóanyagok kockázatainak megfelelő vizsgálatára rendelkezésre nem álló idő miatt átvették az oltóanyagok gyártóit egyébként terhelő garanciális felelősséget.

Ebből pedig az következik, hogy adott esetben (hasonlóan a magánbankok megmentéséhez) közpénzből, közvetve éppen az egészségügyi ellátások terhére – azok színvonalát tovább rombolva – lesznek kénytelenek az esetleges tömeges kártérítési összegeket kifizetni.

Felkérem Miniszter Urat, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a tájékoztatáshoz való jog, és az azon alapuló önrendelkezéshez való jog tényleges érvényesülésének megvalósítása, illetve a magyar állampolgárok terhére tömeges méretekben véghezvihető foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megakadályozása érdekében.

Nem igazak Falus Ferenc országos tisztifőorvos tegnapi félrevezető sajtónyilatkozatai, amelyben arra utalt, mintha a H1N1 vakcina vonatkozásában nem állnának rendelkezésre, ill. nem lennének beszerezhetőek a közleményemben is említettekhez hasonló korábbi adatok.

Kérem, hogy mindaddig, amíg a törvényben előírt, érdemi mélységű tájékoztatás nem valósul meg, tiltsa meg a H1N1 oltáskampány folytatását, mindenekelőtt az oltások tényleges megkezdését.

Tájékoztatom Miniszter Urat, hogy a fentiekről az ügynek a népesség többségét érintő nagyságrendje miatt értesítem a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészét, és az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosát abból a célból, hogy törvényben biztosított eszközeikkel segítsék elő a demokratikus jogállami feltételrendszer érvényesítését.

Üdvözlettel:
Pós Péter elnök

Melléklet:
A levélben említett MTI OS közlemény szövege.

Törvénysértő a H1N1 oltáskampány és ma még az oltás is?

Jogunk van tudni, mit miért kockáztatunk! Ki a felelős az esetleges szövődményekért? Ki fizeti a kártérítést és miből? A gyártótól átvett felelősség alapján ismét közpénzből? A döntéshozók magánvagyonából, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapján? És ha abból a jogos igények töredékére sem telik?

Nem kaptunk választ az alábbi kérdésekre.
Az átlagos H1N1 vakcina az egészséges felnőttekben és gyermekekben milyen arányban előzi meg a fertőzést? Pl. 80-90 százalékkal?

Az átlagos H1N1 vakcina a természetesen gyengülő immunrendszerű 65, 70, 80 év feletti felnőttekben milyen arányban előzi meg a fertőzést? Pl. 40-50, 15-30, 5-10 százalékkal?

Az átlagos H1N1 vakcina a betegségük miatt vagy gyógyszerek mellékhatásaként legyengült immunrendszerű betegekben milyen arányban előzi meg a fertőzést?

A mégis kialakult fertőzéskor, mennyire csökkenti a kórházi ápolás szükségességét? Pl. 75 százalékkal?

Milyen arányban előzi meg a fertőzést az átlagostól eltérő módon készült, nem ismertetett összetételű magyar H1N1 vakcina az egészséges felnőttekben és gyermekekben, a legyengült immunrendszerű 65, 70, 80 év feletti idősekben és/vagy betegekben?

Még fontosabb, eddig szintén válasz nélküli kérdések:
- a magyar H1N1 vakcina esetleges mellékhatása az egészséges várandós anyák egészséges magzatára milyen kockázatot jelenthet?
- a magyar H1N1 vakcina esetleges mellékhatása a legyengült immunrendszerű idősekre és/vagy betegekre milyen kockázatot jelenthet?
- melyik csoportban mennyivel nagyobb az oltással elérhető kockázatcsökkenés, mint a mellékhatás kockázata?
Különösen fontos a legutóbbi kérdés a többiekhez képest nyilvánvalóan nagyobb kockázatért is gyengébb megelőző hatásra számító idősek és betegek, valamint talán még inkább a saját immunrendszerrel még nem rendelkező magzatok, vagy a még gyenge immunrendszerű kisgyermekek esetén!

Falus Ferenc országos tisztifőorvos ismét kijelentette, ez a védőoltás a gyermekek számára sem kötelező, csak ajánlott. Ez rendben van, de az már nem, hogy ezt is képes volt mondani:
- Mindenki azt kockáztat, amit akar!

Az egészségügyről szóló törvény szerint a beteg önrendelkezéshez való joga csak a tájékoztatáshoz való jog tényleges érvényesülésén alapulhat. Az eddigi kampány során az előírások betartásának, vagy arra való törekvésnek az Egészségügyi Minisztérium illetve tisztifőorvos részéről nyoma sincs. Ennek hiányában Falus Ferenc idézett mondata végtelenül szemérmetlen, még egy kórházi segédmunkáshoz is méltatlan lenne!
A törvény szellemében védőoltás előtt mindenkinek írásos anyagon alapuló, részletes tájékoztatást kellene kapnia, majd aláírásával igazolnia, hogy annak tartalmát megértette, és az oltás kockázatát vállalja.

A Magyar Orvosi Kamara honlapján összeállítás olvasható Véd vagy árt az újinfluenza oltás? címmel. Különösen megfontolandók Sebő Zsuzsanna gyermekorvos kérdései.

Budapest, 2009-09-29

Pós Péter, az ABOSZ elnöke



A népirtó hatás okozása nem lehet államcél!



Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke

Áder János, az Országgyűlés alelnöke
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke
Mandur László, az Országgyűlés alelnöke
Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke

Országház Elnöki Kabinet
1054 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Fax: 441-4806
Tárgy: közérdekű bejelentés és javaslat a népirtó hatású, de a hatályos jogszabályok szerint népirtásnak nem minősülő cselekmények törvényben előírtan soha el nem évülő népirtásnak, és ehhez mérten büntetendőnek minősítése érdekében Tisztelt Házelnök Asszony!
Tisztelt Alelnök Urak!

Tájékoztatom Önöket arról, hogy a mai napon a csatolt levél mellékleteként országos népszavazást kezdeményező aláíróívet nyújtottam be az Országos Választási Bizottsághoz a következő kérdéssel:

"Akarja-e Ön, hogy a szándék bizonyíthatóságának hiányában is soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek, és ehhez mérten büntetendők legyenek mindazon tettek és intézkedések, amelyek az emberek bármilyen csoportjának tagjai számára a népirtást büntetni rendelő hatályos jogszabályokban felsorolt következményeket okozzák?"

Kérem, hogy szíveskedjenek kezdeményezni, hogy az Országgyűlés ne várja meg az ismert okok miatt hónapokig, évekig húzódó eljárást, és az azt követő népszavazás eredményét, hanem - remélhetőleg egyetértve a felvetés fontosságával - saját döntése és törvényalkotó akarata szerint szabályozza a kérdést.

Kérésem indokának lényege, hogy a hatályos jogszabályi háttér szerint a népirtó hatású cselekmények, ellentétben az egyenként végrehajtott, szándékos vagy nem bizonyíthatóan szándékos emberöléssel, kizárólag abban az esetben büntethetőek, ha a népirtó szándék bizonyítható.

Úgy gondolom, nem szükséges nagyon bőven bizonygatni, hogy ez egy normális, okszerű érvekkel nemigen védhető különbségtétel, amelynek alapján akár arra a következtetésre is juthat a jogállamiság minőségét kritikusan vizsgáló és értékelő állampolgár, hogy az emberölés csak kicsiben tilos, azonban nagyban, nem egyértelműen átlátható eszközökkel, de "üzemszerűen" végezve akár elfogadható államcél(?) is lehet.

Mivel az emberi akarat, a szándék gondolati háttere csak a demokratikus jogállamokban nem elfogadott gondolat-rendőrségi eszközökkel valószínűsíthető, és csak igen korlátozottan bizonyítható, indokolt a népirtó hatású cselekmények megfelelő, azaz népirtásként büntetése a szándék bizonyíthatóságának hiányában is.

A legutóbbi években egymást érik az olyan új jogszabályok és jogszabály-módosítások, amelyeknek következtében az embereknek főként az egészségügyi ellátáshoz fűződő alkotmányos jogai, de az egészséges környezethez, az egészséges táplálkozáshoz és ivóvízellátáshoz fűződő hasonlóan fontos jogai, és nem utolsósorban a biztonságos életvezetéshez szükséges megbízható információkhoz való hozzáférés lehetősége is csökkentek és folyamatosan csökkennek, vagy legalábbis a korábban megszokott állami felelősségű, hatósági eszközökkel biztosított viszonyokhoz képest nehezebben ellenőrizhetővé, átláthatatlanabbá váltak.

Köztudott, hogy ezen változásokért maguk a jogalkotók csak politikai felelősséget viselnek, arra azonban nehéz lenne elfogadható magyarázatot találni, hogy a végső döntést meghozó, de a jogi felelősség alól laikus voltuk által is felmenthető jogalkotókon kívül miért nem található semmilyen felelős személy abban a körben sem, ahol a jogalkotási törvény szerinti háttérfolyamatok, a jogalkotást megelőző koncepciók kidolgozása és a változásokat érdemben meghatározó normaszövegek szakértői megfogalmazása történik.

Jó lenne, ha az Országgyűlés nem ismételné meg azt a jogilag meglehetősen vitatható, erkölcsileg pedig súlyosan elmarasztalandó gyakorlatát, amely szerint már csak népszavazás elrendelésére kényszerülten kezdett érdemben foglalkozni olyan üggyel, amely okkal és joggal okozott a nép igen jelentős hányadában feszültséget, haragot, a becsapottság és a kiszolgáltatottság érzetét.

Jó, ha senki nem feledkezik meg arról, hogy a Magyar Köztársaságban, legalábbis az alaptörvény szerint, minden hatalom birtokosa a nép.

Petőfi Sándor örökbecsű képi megfogalmazása a népfelség elvéről (Habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr!) ugyan nem elsősorban a hétköznapi hatalomgyakorlásról szól, de akkor jó a napi (képviseleti) ügyvezetés minősége, ha nincs, vagy csak kivételes esetben van szükség a népszavazástól a forradalomig sorolható végső biztosítékok igénybevételére.

Kérem, hogy levelemet, mint az Országgyűlésnek, a Magyar Köztársaság legfőbb állami szervének felelős vezetői, szíveskedjenek az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ai alapján közérdekű bejelentésként és javaslatként kezelni, mivel az adott eset nem pusztán egyéni érdeksérelemként, hanem tipikusan is fennálló és kezelendő problémaként is jelentkezik.

Mivel a felvetett körülmények orvoslása, illetőleg megszüntetése az egész társadalom érdekét szolgálja, a fokozódó esélyegyenlőtlenség kapcsán is különösen érintett krónikus betegek képviselőjeként elvárom, hogy közérdekű bejelentésemet és az abban foglalt (a hivatkozott törvény 141. § (3) bekezdése szerinti) javaslatot az Országgyűlés frakciói pártbeli értékrendektől függetlenül, valamennyien közös nemzeti ügyként vizsgálják meg, és a népfelség legelemibb érdekeit feladatuk szerint szolgáló felelős képviselőkként, jogalkotói minőségükben is támogassák.

Budapest, 2009. augusztus 6.-án

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)

Csatolt dokumentum: Népszavazási aláíróív a népirtó hatású cselekmények büntethetősége érdekében

Országos Választási Bizottság
1051 Budapest, Roosevelt tér 1-3.
levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.
fax: (+36-1) 441-1729

Tisztelt Országos Választási Bizottság! A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (1) bekezdésének első fordulata szerint országos népszavazást kezdeményezek a mellékelt aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdésben.
Kérem a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, hogy szíveskedjék a mellékelt, jogszabályi feltételeknek megfelelő, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtására vonatkozó - az országos népszavazásról és az országos népi kezdeményezésről szóló - 34/2002. (XII. 23.) BM rendelet szerint elkészített aláírásgyűjtő ívet, illetőleg a vonatkozó tartalmi követelményeknek megfelelő kérdést, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 117. § (1) bekezdése alapján, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 2. §-ában foglalt hatáskörben eljárva, hitelesíteni.

Az országos népszavazást kezdeményező aláíróív kérdése:

"Akarja-e Ön, hogy a szándék bizonyíthatóságának hiányában is soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek, és ehhez mérten büntetendők legyenek mindazon tettek és intézkedések, amelyek az emberek bármilyen csoportjának tagjai számára a népirtást büntetni rendelő hatályos jogszabályokban felsorolt következményeket okozzák?"

Indoklás

A népszavazási indítvány megfogalmazásakor logikailag iránymutatóként figyelembe vett hatályos jogszabályhelyek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek a népirtásról szóló 155. §-a, illetve az emberölésről szóló 166. § különösen a (2) bekezdés f)-h) pontjai és (4) bekezdése, a Btk. 168. és 169. §-a, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés 171. §-a, valamint a büntethetőség el nem évülését szabályozó 33. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai.

Kezdeményezésem indokának lényege, hogy a hatályos jogszabályi háttér szerint a népirtó hatású cselekmények, ellentétben az egyenként végrehajtott, szándékos vagy nem bizonyíthatóan szándékos emberöléssel, kizárólag abban az esetben büntethetőek, ha a népirtó szándék bizonyítható.
Úgy gondolom, nem szükséges nagyon bőven bizonygatni, hogy ez egy normális, okszerű érvekkel nemigen védhető különbségtétel, amelynek alapján akár arra a következtetésre is juthat a jogállamiság minőségét kritikusan vizsgáló és értékelő állampolgár, hogy az emberölés csak kicsiben tilos, azonban nagyban, nem egyértelműen átlátható eszközökkel, de "üzemszerűen" végezve akár elfogadható államcél(?) is lehet.

Mivel az emberi akarat, a szándék gondolati háttere csak a demokratikus jogállamokban nem elfogadott gondolat-rendőrségi eszközökkel valószínűsíthető, és csak igen korlátozottan bizonyítható, indokolt a népirtó hatású cselekmények megfelelő, azaz népirtásként büntetése a szándék bizonyíthatóságának hiányában is. Sajátos szerencséje van a magyar egészségügy maradék biztosítékait is elpusztító, a még állami felelősségi körben lévő intézmények mielőbbi eltulajdonításán ügyködő, az államot végképp kifosztó érdekcsoportoknak és büntetőjogilag jól körülbástyázott, politikus kiszolgálóiknak. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény népirtást meghatározó, hatályos, 155. paragrafusa csak akkor nevezi ugyanis népirtásnak a népirtást, és csak akkor rendeli ekként, el nem évülő módon büntetni, ha az valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából történik. Az egészségügy megreformálása kapcsán vagy más jogi szabályozásból kifolyólag elkövetett, hatásukban népirtó következményekkel (így például az állampolgárok bármilyen csoportjának halálával, súlyos testi vagy lelki sérelmével, a rájuk kényszerített életfeltételek következtében pusztulásával, körükben a születések meggátolásával, gyermekeik más csoportba kényszerülésével) járó intézkedések tehát jogilag nem jelentenek népirtást:
  • Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a magyar népcsoportra olyan alkalmatlan egészségügyi ellátórendszert kényszerítenek, amelyek a magyar népcsoport tagjainak halálát okozzák, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik. Ezt ma legfeljebb a kívánatos pénzügyi-gazdasági egyensúly megteremtését célzó, szükségszerű gazdasági megszorító intézkedések sajnálatos mellékhatásaként értékelik.
  • Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a magyar népcsoportra olyan alkalmatlan egészség- és balesetbiztonsági rendszert kényszerítenek, amelyek elenyésző kivételtől eltekintve nem kötik hatósági ellenőrzés feltételéhez közismerten veszélyes létesítmények és berendezések üzembehelyezését és üzemeltetését, vagy akár gyógyászati segédeszközök, és a gyártók által más, egészségügyi célúnak állított készülékek és berendezések gyártását, forgalmazását, szolgáltatások nyújtását, és ezzel a magyar népcsoport tagjait indokolhatatlanul veszélyeztetve, rendszeresen előfordulóan, összességében tömeges egészségkárosítást, halált okoznak. A népirtó hatású intézkedések és jogszabályváltoztatások nem számítanak népirtásnak, ha azokat nem (vagy nem bizonyíthatóan) a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából hozzák meg. Az ilyen következmények előfordulását ma legfeljebb gondatlanságból elkövetett emberölések valamiért nagy számban történő előadódásaként értékelik.
  • Magyarországon ma nem népirtás, ha valakik a magyar népcsoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet, ezek következményeként pedig tömeges testi és lelki egészségromlást okoznak, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
  • Magyarországon ma nem népirtás, ha a magyar népcsoportot olyan életfeltételek közé kényszerítik, amelyek a népet vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
  • Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők olyan intézkedéseket tesznek, amelyek a csoporton belül a születéseket erősen gátolják, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
  • Magyarországon ma még az sem számítana népirtásnak, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a népcsoporthoz tartozó gyermekeket máshova elhurcolnák, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából tennék.
Megjegyendő, hogy a fenti cselekmények mindegyike népirtásnak minősülne a hatályos Btk. szerint is, ha a csoporthoz tartozásuk miatti legalább részleges kiirtási cél bizonyítható lenne. Mivel azonban a szándék legtöbbször nem, vagy csak igen korlátozottan bizonyítható...

Mindazok a gaztettek, amelyek:
  • a magyar nép tagjai számára a szükségszerű egészségügyi ellátás elérését (ugyanazokra vagy akár más-más személyekre nézve is sorozatosan ismétlődően) veszélyeztetik,
  • az ellátást az egyén egészségét vagy életét is veszélyeztető módon, csak hosszú várakoztatást követően, és/vagy alacsonyabb színvonalon teszik lehetővé,
  • a közismerten veszélyes létesítmények és berendezések üzembehelyezését és üzemeltetését, hatósági engedélyekhez kötő korábbi, hatékonyabb szabályozás helyett alkalmatlan egészség- és balesetbiztonsági rendszert vezetnek be,
  • súlyos testi vagy lelki sérelmeket okozó közállapotokat és ezek következményeként tömeges testi és lelki egészségromlást okoznak,
  • a magyar népcsoportot és annak egyes tagjait lassú pusztulással fenyegető életfeltételek közé kényszerítik,
  • sajátos intézkedések következtében magyar népcsoporton belül a születéseket erősen gátolják, és/vagy a mégis megszületett gyermekeket - a felnevelésükhöz szükséges anyagi források hiányában - máshova, más családokhoz, nevelőintézetekbe kényszerítik,
remélhetőleg legalább részben még bűnök, de enyhébb, így elévülést is biztosító módon büntetendők, és csak akkor, ha a leírt következményekhez nem a parlamenti képviselők jogalkotó tevékenysége vezet.

Nem büntethető Magyarországon, aki laikus képviselőként olyan jogszabályokat szavaz meg a parlamentben, amelyeknek következményei a fentiekhez hasonlóak. Elvileg talán büntethetők lennének, de gyakorlatilag jelenleg semmilyen következmény nem fenyegeti azokat a jogalkotás előkészítésében részt vevő "szakembereket", akiknek a tevékenysége a népirtásról a jogszabályokban leírtakhoz hasonló következményekkel jár.

A fasizmus a régiek szerint a nem termelő tőke diktatúrája, hogy a maga számára az irreális mértékű profitot biztosító hatalmi rendszert fenntarthassa. A problémák megoldása során a fasizmus jellemzője az erőszak elfogadása, alkalmazása.

Közismert, hogy a magyar parlament és egyes alacsonyabb rendű jogalkotói, így az egészségügyi kormányzat a reformként emlegetett jogalkotása kapcsán sorozatban fogadnak el olyan jogszabályokat, amelyek létrehozásánál nem csak a jogalkotásról szóló törvényt, hanem azt az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt is durván megsértették, amely törvénynek legfontosabb célkitűzései éppen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003. november 17-i 2003/98/EK irányelvének való megfelelést szolgálnák - ha Magyarországon is betartanák azokat.

Mivel a magyar Alkotmány 2. §-a szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, melyben minden hatalom a népé (amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja), továbbá senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására, valmint az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni, az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a jelenlegi hatalomnak az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében tiltott alkotmányellenes, erőszakos hatalomgyakorlása keretében meghozott egészségügyi jogszabályainak érvényesíthetősége az ugyanezen szakaszban mindenki számára kötelezően előírt törvényes úton megkísérelt ellenállás eszközeivel nem akadályozható meg.
Ennek oka többek között az, hogy a törvényhozás a rendszerváltozás óta eltelt csaknem két évtizedben sem alkotta meg azokat a jogszabályokat, amelyek pontosabban meghatároznák az erőszakos hatalomgyakorlás eseteit, és az azok elleni törvényes úton való eredményes fellépés módját. Úgy tűnik, mintha ebben a törvényhozás ugyanúgy nem lenne érdekelt, mint a saját perelhetőségét biztosító törvény (amely a komolyabb jogállamokban létezik!), vagy az ügyészségnek a mindenkori Kormány ellenőrzésére is lehetőséget biztosító törvény megalkotásában.

Figyelemmel továbbá arra a tényre, hogy a népirtással összefüggésben folytatott nemzetközi bírósági eljárások ellentmondásos értelmezési és ítélkezési gyakorlata láthatóan még háborús viszonyok között sem biztosít megfelelő védelmet a népirtó hatású intézkedések ellen, fontos lenne, hogy nagyobb fenyegetettség terhelje a nép nagyobb csoportjait bármilyen okból veszélyeztető döntéshozókat.

Legjellemzőbb nemzetközi példaként a Hágai Nemzetközi Bíróság 2007. február 26.-i döntését érdemes említeni, melynek értelmében népirtás volt a több ezer boszniai muszlim életét kioltó srebrenicai mészárlás. A testület ugyanakkor felmentette Szerbiát a kollektív bűnösség alól. A bírák csak azért marasztalták el Belgrádot, mert bár megtehette volna, nem előzte meg a vérontást.

Vonatkozó internetes címek:
http://echotv.hu/index.php?akt_menu=73&newsid=29048
http://www.origo.hu/nagyvilag/20070226egesz.html
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=16753
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=9500
http://jesz.ajk.elte.hu/takacs1.html
http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20070227&cl=181527
http://kulpol.transindex.ro/?hir=5983
http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2006/02/hoffmann.pdf
http://www.argus.org.yu/irasok/9.htm
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12805

Tudom, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, de ez a korlát nem tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket teljesítő magyar jogszabálynak a kötelezettség teljesítésén túl történő bővítését.
Mindezekre tekintettel fontosnak mutatkozik a magyar népesség fokozott védelme érdekében a fentebb meghatározott tartalmú kérdéssel országos népszavazás kezdeményezése.

A kérelem indoklását a Tisztelt Országos Választási Bizottság jelen kérelem tárgyában tartandó ülésén kívánjuk kiegészíteni.

Budapest, 2009. augusztus 6.-án

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)



Jogunk van tudni, de elhallgatják, hogy mi veszélyes és mi előnyös számunkra!



A jogállamok fő feladata olyan közoktatásügyi és közegészségügyi rendszer biztosítása, amely az egészségügyben nem csak a gyógykezelést, hanem legalább annyira az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését is szolgálja. Az egészségügyi hatósági tevékenységről szóló magyar törvényben azonban a lakosság hiteles és világos tájékoztatása a legfontosabb közegészségügyi kérdésekről, kockázatokról és feladatokról nem nevesített állami feladat. Magyarországon a lakosság egészségvédelménél fontosabbnak tartják az üzleti érdekek szolgai kiszolgálását. Hatékonyan szervezett betegségmegelőzés gyakorlatilag nincs, a gyógyítás pedig ennek következtében is túlterhelt, és csökkenő hatékonyságú. Kinek az érdeke mindez?

Kilencvenkét éve, az Országos Közegészségügyi Intézet felállításakor az egyik legfontosabb cél volt a lakosság hiteles és világos tájékoztatása a legfontosabb közegészségügyi kérdésekről és az időszerű feladatokról. Úgy tűnik, hazánkban ma már ez sem fontos, bár teljes egészében állami feladat lenne!

Nincs olyan kötelező népegészségügyi előírás, amely hatékonyan szolgálná a lakosság közegészségügyi tájékoztatását. Ez a tény alkotmányos szempontból is igen súlyos esélyegyenlőtlenséget okoz, mivel az iskolázottabb és tájékozottabb, illetve az információkhoz anyagi lehetőségei révén jobban hozzáférő állampolgárokhoz képest a többiek egészségügyi esélyei elenyészőek. Ők talán nem is számítanak?

Jellemző, hogy az egészségügyről szóló törvény előírja például, hogy az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és televízió műsorpolitikájának kialakítása során is figyelembe kell venni, de semmiféle szankció nem terheli a közszolgálati média felelős vezetőit, ha ennek az előírásnak nem tesznek eleget. A médiatörvény pedig az adott vezetés felelősségérzetére bízza az ilyen ügyeket, akiknek döntésébe érdemben senki, még a műsorszolgáltató tulajdonosi testülete sem szólhat bele. Ennek a hiányos, tehát semmit nem érő szabályozásnak a hatása egyik-másik intézmény műsorkínálatán jól érzékelhető.

Ugyancsak az egészségügyről szóló törvény általánosan szól ugyan arról, hogy a lakosság egészségét veszélyeztető tényezőket és tevékenységeket észlelő, illetve ilyen tevékenységet folytató személyeket és szervezeteket bejelentési kötelezettség terheli, és arról is, hogy az ilyen információkat az egészségkárosodás megelőzéséhez szükséges ismeretekkel kiegészítve nyilvánosságra kell hozni, de egyrészt nem rögzíti, hogy mit ért a lakosság egészségét veszélyeztető tényezőkön és tevékenységeken, másrészt nem egyértelmű, hogy itt milyen személyekről szervezetekről szól, beletartoznak-e ebbe a körbe maguk a termékgyártó vagy szolgáltató cégek, vállalkozások.

A gyártó és a szolgáltató nyilván nem fog külön erre vonatkozó jogszabály nélkül azzal foglalkozni, hogy terméke tartós és/nem átlagosan tájékozott személy általi használat esetén súlyos egészségügyi következményeket válthat ki.

A termékkel kapcsolatos mélyebb vagy akár tudományos szintű saját ismeretek hiányában még rosszakaratot sem lehet feltételezni, hiszen igen sokan forgalmaznak a legjobb szándékkal, akár kifejezetten egészségjavító céllal is veszélyes termékeket, szolgáltatásokat.

Kiugróan sok olyan termék van, amely tökéletesen alkalmas eseti felhasználásra, de igen komoly, és hosszan, akár egész életre szólóan tartó egészségkárosodást okoz, ha éppen eredményessége miatt a valóban indokoltnál gyakrabban, és nem eléggé elővigyázatosan használják. Ezeken a termékeken jelenleg semmiféle erre utaló figyelmeztetés nem található, mégpedig jogszerűen, mert nincs rá kötelező előírás!

Az egészségügyi hatóságnak igen szűk körön kívül nem feladata a termékek és szolgáltatások veszélyességének vizsgálata, jellemzően csak a gyártó vagy szolgáltató nyilatkozatát követelik meg. Sajnos így van ez még az egészségügyi célra kínált termékeknél is. Nincsenek megfelelő előírások a tartós kockázatok feltüntetésére, illetve az azok elkerülésének módját leíró írásos tájékoztatásra.

Ez az oktalan neoliberális szabályozás akár életet is veszélyeztető következményekkel, tartós egészségügyi kockázatnak teszi ki a lehetséges veszélyekről jellemzően mit sem tudó lakosságot!

Mit tehet az állam által magára hagyott társadalom?

Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) az általa képviselt betegségcsoport életére kihatással bíró termékek illetve szolgáltatások kockázati szempontból történő értékelésének és ismertetésének megkezdését tervezi. Várjuk olyan cégek jelentkezését, akik számára fontos a tisztesség, a vásárlók megbízható tájékoztatása.

Nagyon reméljük, hogy vannak még olyan döntéshozók, akik nemcsak a mindenáron való haszonszerzést tartják céljuknak. Mindemellett kifejezett anyagi előnyt is jelenthet számukra, ha a vásárlók között ismertté válik, hogy az ő termékeiket, szolgáltatásaikat nyugodtan megvásárolhatják, igénybe vehetik.

Pontosan megnevezve közzé kívánunk tenni mind előnyös, biztonságos, nyugodtan ajánlható, mind a jelen formájukban vagy bővebb vevőtájékoztatás nélkül kockázatos, vagy veszélyes termékeket, szolgáltatásokat. Jelentéktelen költséget igénylő tájékoztató anyag hozzáadásával ez utóbbi termékek túlnyomó többsége is a megbízhatóan piacképes termékek közé átsorolhatóvá tehető.

Saját kezdeményezésünk mellett egyúttal nemzeti mozgalmat hirdetünk, és várjuk más civil szervezetek csatlakozását, hogy egyre hatékonyabban védjük magunkat egy olyan országban is, amelynek állama számára nem fontos az ember egészsége, életkilátása.

Budapest, 2009. május 18.

Pós Péter, az ABOSZ elnöke



Új célt hirdetünk a 2009. május 5.-ei Asztma Világnapra!



Nem adjuk fel! Gyógyulni szeretnénk, nem csak jól kezeltté válni! Számunkra nem eléggé biztató az évek óta első új, de lényegében csak kiegészítő szlogen: A gyermeked asztmája is féken tartható! Jövőre talán csak azt tudjuk majd meg, hogy az unokánk asztmája is féken tartható? Szeretnénk meghaladni végre a tünetkezelést. Számunkra az egészségmegőrzés, azaz a betegségmegelőzés és a gyógyulás is kitűzött cél, nem akarunk belenyugodni az asztma szinte elkerülhetetlennek elkönyvelt terjedésébe és élethosszig tartó gyógyszeres kezelgetésébe. Erre ösztönöz egyébként a hazai gyógyítás lassú ellehetetlenülése is.

Természetesen ismét közöljük az idei Asztma Világnap üzenetét is, hiszen elkészítettük és elérhetővé tesszük a nemzetközi angol nyelvű anyagok közérthető fordítását, de ennyivel már nem elégedhetünk meg.

A nemzetközi ismertetők (három régi és az új kiegészítés) mellett, azokkal együtt ajánljuk az érintettek figyelmébe az új célunknak megfelelő, általunk kiemelten fontosnak tartott ismertető anyagot is, amely a világ nyitottabb részein végre rohamosan terjedő, és a szakirodalom szerint is igen komoly eredményeket felmutató módszerről szól.

Az idén 12. alkalommal megrendezésre tervezett Asztma Világnap nemzetközi üzenetei ismét csak arról szólnak, hogyan tudná a betegek legnagyobb része eredményesen féken tartani az asztmáját.

Mit jelent az asztma megfékezése? - A válasz elérhető ide kattintva.
Hogyan fékezheted meg az asztmád? - A válasz elérhető ide kattintva.
Fel kell ismerned az állapotromlásaidat! - A válasz elérhető ide kattintva.
Az Ön gyermekének az asztmája is féken tartható! - A tudnivalók elérhetők ide kattintva.


Magunk azonban, mint már írtuk, szeretnénk tovább lépni, a hangsúlyt arra fektetni, hogy a nélkülözhetetlen tünetkezelésen túl számunkra az igazi, hosszabb távú cél csak a betegségmegelőzés, azaz az egészségmegőrzés, illetve a gyógyulás lehet!
Nem akarunk belenyugodni az asztma szinte elkerülhetetlennek elkönyvelt terjedésébe és élethosszig tartó gyógyszeres kezelgetésébe.

Több évtizede létezik, de sokáig szerteágazó okok miatt nem vált ismertté egy elmélet, és azon alapuló állapotjavító módszer, amely az asztma és néhány, a végső okok egy részét tekintve közös alapú betegség legmélyebb okát a hibás akaratlagos légzésben találta meg. A legutóbbi években azonban már nem csak a kidolgozó egykori hazájában, hanem a nyugati világ néhány fontos területén, főként az angolszász országokban egyre eredményesebben használják a bajt következményei helyett a gyökerénél megragadni kívánó módszert.

Legfőbb ideje, hogy hazánkban is sokkal több figyelem irányuljon rá. Az ügy alapos vizsgálatában, nyílt megvitatásában, a bizonyítékokon alapuló orvoslás szerinti bevezetésében a magyar egészségügynek is bőven lenne feladata!

Az alaposabb vizsgálódásra régen megérett módszer szerint ugyanis helyes légzéssel megfékezhető, sőt, sokszor meg is előzhető az asztma!
A legfontosabb tudnivalók elérhetők ide kattintva.

Budapest, 2009. május 4.

Pós Péter elnök

Alkotmánybírósági indítvány a gyógyszerár-támogatások durva lecsökkentése, elvonása ellen



Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége az Alkotmánybírósághoz fordult a gyógyszerár-támogatások durva lecsökkentése, elvonása ellen, és az alkotmányellenesség megállapítása esetén kéri a jogszabály teljes megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság korábban is megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozata szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez.

Úgy tűnik, a fenti két alkotmányos megközelítés most fordítva érvényesül, az állam olyan, az emberek egészségére és élettartamára is kiható egészségügyi ellátási feltételrendszert teremt, amelyekkel biztosítja a kevesebb közpénz-forrás főként gazdasági-pénzügyi célokra való felhasználását, sőt nemzetközi magán bankár-érdekek hazai közpénzből történő kiszolgálását, annak ellenére, hogy ezekről nem állítható, hogy az emberek elemi életérdekeinek feltételei lennének.

Az ABOSZ indítványának teljes szövege IDE kattintva érhető el.





A hazugság állama meg az igazmondó ombudsman



Mindegy, hogy a politikai korrektségnek hazudva elvárt öncenzúra, vagy a rendőrállam tiltja-e az igaz szót, ahol kimondása bűn, ott diktatúra van. A hazugság államában érdekelt megélhetési és pártérdekű ál-civilek, meg a szolgasajtó egy része megtámadta a nekik elviselhetetlen, orruk elé igazmondó tükröt tartó Szabó Máté ombudsmant. Úgy tűnik, nem számít, hogy az állampolgári jogok biztosa eddig minden elődjénél nagyobb akarattal, rátermettséggel, következetességgel, keménységgel és főképp politikai függetlenséggel védte jogainkat. Valószínűbb, hogy éppen ez volt a baj, és csak az alkalomra vártak, hogy mikor iktathatják ki végre azt az embert, aki egyre többször mondja: meztelen a király!

Szabó Máté másfél év alatt százhúsz közleményben, jelentésben, tájékoztatóban, biztosi levélben foglalt állást az állampolgárok jogainak védelmében. A jellemzően inkább csak a politikai botrányok közvetítésében érdekelt sajtó elhallgatta állásfoglalásainak jelentős részét, azok megakadtak a biztos honlapja (www.obh.hu) és az MTI közlemény szintjén. Ismert sajtószakmai elv ugyanis, hogy a jó hír nem hír! Most azonban, éppen amikor Sólyom László is elkezdte ráirányítani a figyelmet a politikának a cigányság nyomorba döntésével kapcsolatos felelősségére, Szabó Máté pedig a mélynyomorral összefüggő bűnözési következmények kezelésének a struccpolitikát meghaladó kezelésére, az eddig mérgét nyelő darázsraj egyszerre felbolydult.

Úgy tűnik, mintha az okokért felelős hazug és fosztogató állam helyett a feladata szerint is az okozattal, és azzal kiválóan foglalkozó Szabó Mátét, az állampolgári jogok biztosát akarnák kiiktatni, eltávolítani a módszerváltás óta az egész országot minden korábbinál hatékonyabban romba döntő politikai osztály útjából.

A szerkesztőségi címadás, sajtó féltve őrzött, szinte érinthetetlen kiváltsága, amely már oly sokszor okozott komoly politikai feszültségeket, most is hozzájárult a primitív műbalhé alapjának kifaragásához. Egy hatásvadász címmel (Szabó: figyelmeztetni kell a cigánybűnözésre) olyan kifejezést adtak a biztos szájába, amit ő még véletlenül sem mondott ki! www.fn.hu/belfold/20090401/szabo_mate_figyelmeztetni_kell

Az ügy utóéletében is előkerültek a hazug államban beidegzett hírhamisítás eszközei. Egy új szerkesztőségi cím: A civilek kikeltek Szabó Máté ellen. Az itt hazug jelentést adó címkezdő határozott névelőt illesztették egy olyan írás fölé, amelyből csak annak végigolvasói számára derül ki, hogy két, politikailag jól körülírható, de jogilag civil társaság megszólalásával már akár a teljes belföldi civilség véleménye is helyettesíthető. Persze, csak a hazugok kultúrájában! www.fn.hu/belfold/20090403/civilek_kikeltek_szabo_mate

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint, Szabó Máté fenti nyilatkozatával megsértette a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amikor a romák emberi méltóságát semmibe véve, kirekesztő és megalázó állításokat fogalmazott meg. Álláspontjuk szerint, aki ilyeneket mond, nem alkalmas arra, hogy az Alkotmányban foglalt feladatait ellássa. Mint írják, ezen nem változtat az a tény sem, hogy Szabó Máté utóbb közleményt adott ki, amelyben a szerkesztőségi címadást tette felelőssé az általa elmondottakért. Az, hogy a sajtó hibáztatása mellett a kiadott közlemény az Alkotmánnyal összhangban teszi nyilvánvalóvá, hogy a romák egyenrangú állampolgárok, akik a kirekesztettség és az előítéletek legnagyobb áldozatai, még nem teszi semmissé az országgyűlési biztos által az interjúban elmondottakat - hangsúlyozta a TASZ. www.jogiforum.hu/hirek/20323

Az Eötvös Károly Intézet még tovább megy: az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nyilatkozata után úgy tekinti, hogy amíg Szabó Máté tölti be ezt a tisztséget, nincs a Magyar Köztársaságnak általános ombudsmanja. www.jogiforum.hu/hirek/20329 Színezi a véleményük súlyát, hogy a derék Eötvös Károly Intézet egy korábbi véleménye szerint állást kell foglalni abban a kérdésben is, megengedhető-e az állampolgári kezdeményezésre induló népszavazás! www.jogiforum.hu/hirek/17640

A támadás sokoldalúnak tűnik. Miután Szabó Máté a figyelőnet.hu című portálnak április 2-án, a rabokról szólva azt a kijelentést tette, hogy biztos van köztük sok ártatlanul elítélt, az Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület (IBIKE) felhívta a biztos figyelmét arra, hogy bizonyítottság nélküli kijelentései nemcsak saját hitelességét ássák alá, de alkalmasak az igazságszolgáltatás egészébe vetett bizalom megingatására is. Az IBIKE szerint adott esetben dr. Szabó Máté előtt két út áll: állítását tényekkel bizonyítja, vagy lemond. Kijelentéseket ugyanis visszavonással nem lehet meg nem történtté tenni. www.jogiforum.hu/hirek/20328

Sajátos, hogy az IBIKE nem támadja a Kádár rezsim egykori hadbírájának, egyben az LB most távozott elnökhelyettesének, Kaposvári Bertalannak hasonló, de sokkal súlyosabb állításait. Egy korábbi felvétel bejátszásával, a Kossuth Rádió április 7.-ei, reggeli fél 8-as híreket követő negyedórás, a bíróságok ítélkezési minőségéről szóló blokkjában, mások mellett Kaposvári Bertalan is beszélt. Ő nagy százalékban előforduló téves ítéletekről, ártatlan emberek elítéléséről, melyeknek számát senki nem vizsgálja. Elhangzott, és nem cáfoltatott olyan kérdés jogossága sem, mely szerint a bíróságokon negyven éven át nem volt érdemi minőségi vizsgálat. Kaposvári az Élet és Irodalomban arról is írt, hogy elfogadhatatlannak tartja az igazságszolgáltatás felelős vezetői részéről, hogy szemet hunytak az ítélkezés anomáliái fölött, nem tettek hatékony lépéseket ezek kivizsgálására, azok feltárására. www.jogiforum.hu/hirek/20239

Érdekes ezek után felvetni, ugyan miért nem az Igazságos szóval kezdődik az IBIKE neve? Mi is lehetne számukra az Ideális? Talán tudják, de hallgatnak róla, hogy hazánkban az igazságszolgáltatás csak közvetve, inkább csak jogszolgáltatásként valósulhat meg? Mégis arról papolnak, hogy Szabó Máté szavai alkalmasak az igazságszolgáltatás egészébe vetett bizalom megingatására? Miért nem követelik, hogy az Igazságügyi Minisztériumot nevezzék ezentúl egyszerűen Jogügyi Minisztériumnak? Meg azt, hogy az igazságszolgáltatás szót ezentúl - éppen az igaz szóhasználat érdekében - csak történelmi értelemben szabadjon használni! Így legalább tudná a magyar, hogy mire számíthat, ha saját kis jogának maradékával is a nála egyenlőbbek jogát sérti.

Amikor Szabó Máté a magyar jogrendben túlzottan szabadjára engedett APEH eljárásait kezdte firtatni, az ombudsman és munkatársai körül jellemzően a diktatúrákban előforduló furcsaságok következtek be. www.jogiforum.hu/hirek/19221 Az ombudsman szerencsére nem adta fel, folytatta, amit kötelességének érzett. www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=254801

Pillantsunk ki csak röviden hétköznapi hazugságok uralta államunk határain túlra, vajon a demokrácia állítólagos minta-országaiban is ilyen szájzárat húznak-e a közszereplőkre?

A távozása előtt őszintére váltó Tony Blair kijelentette, a feketék jól megkülönböztethető kultúrájában gyökerezik a késelésekbe torkoló erőszakhullám. A volt kormányfő szerint a problémán nem segít, ha politikailag korrekten félrenéznek. Bár őt is komolyan támadták, nem hírlik, hogy szalonképtelenné nyilvánították volna. http://index.hu/kulfold/nwa5481

David Duke amerikai elnökjelöltet sem tiltották ki a politikából, amikor adatokra hivatkozva állította, hogy az Egyesült Államokban 2005-ben 37460 fehér nő esett áldozatul feketék által elkövetett nemi erőszaknak, míg 0 és 10 közé tehető azon fekete nők száma, akiket fehér elkövető erőszakolt meg. Bővebben az angol eredetiben: www.davidduke.com/general/dr-david-duke-interviewed-by-michele-martin-of-npr_5453.html#more-5453

Aki ma is tagadja a különböző rasszokhoz tartozó emberek testi-lelki különbségeit, az a tudományt tagadja meg ugyanúgy, mint amikor megégettek embereket azért, mert állították, hogy a Föld gömbölyű és forog! A különböző rasszokhoz tartozók DNS-állományában is sajátos különbségek lehetnek. A genetikai vizsgálatok segítséget jelenthetnek a gyógyszer-mellékhatások, a sikertelen terápia okának feltárásában; a beteg terápiájának megfelelő kiválasztásában. A betegségek gyakorisága, erőssége és leghatékonyabb gyógyítási módja is különbözhet attól függően, hogy az adott beteg melyik rasszhoz tartozik. A jövőben még azt is megérhetjük, hogy mindezek figyelembe nem vétele esetén még akár a népirtás gyanúja is felvethető lesz! A sclerosis multiplex például a kaukázusi rassz betegsége, maorik, cigányok közt ritkább. A kaukázusi (fehér) emberek között kétszer olyan gyakori a hólyagrák, mint az afroamerikai vagy a kreol népességben, különösen ritka azonban Ázsia népcsoportjainál. Felvethető-e egyáltalán normális aggyal, hogy ami különbséget jelent az emberek fizikai valójában, annak biztosan semmi hatása nincs a lelki, kulturális stb. tulajdonságokra?

Kulturális antropológiai tananyagból ismert, hogy a kultúra az egy adott komplex egész, amely magában foglalja mindazt a tudást, hiedelemrendszert, szokásokat, művészetet, törvényt, morált, viselkedést, amit az egyén egy közösség tagjaként tanul meg. Ez a tudomány minden népcsoportra nézve igaz, csak mindig éppen azokra - jelen esetben a cigányokra - nem, akiket egy hazug államban éppen szennyes politikai érdekek mentén, nem mellesleg az adott kisebbség népirtással is felérő kisemmizése mellett, eszközként felhasználnak?

Félreértés ne essék, a fentiekből nem az a tanulság, mintha a hazai cigányok vagy az amerikai feketék eleve bűnözőknek születtek volna. A tanulság az, hogy mindkét népcsoport, más, még összetartani képes népekkel együtt (hosszan lehetne sorolni a világ különböző helyein üldözöttként még tartósan ellenálló népeket) másként viselkedik, mint azok, amelyeknek összetartó, közösségi létüket már sikeresen szétverték a globalista érdekek kiszolgálói. Az emberi életfeltételektől megfosztott közösségektől sehol nem várható, hogy a hazug, a szuverenitás mellett még az igazságszolgáltatást is a nemzetközi tőkeérdekek prédájául vető államhatalommal együttműködjenek. Nem lenne könnyű ítéletet mondani a nyomorgók tetteiről, azaz az okozatról, ha figyelnénk azok kiváltó okaira is. A lényeg azonban az, és ezzel remélem, minden tisztességes cigányember egyetért, hogy a jellemzően megélhetési okból és a sajátos gondok megfelelő kezelésének hiánya miatt ugrásszerűen megszaporodó cigánybűnözésnek ne politikai indíttatású elhallgatási oka, hanem kiváltó okai szűnjenek meg.

Gondoljuk el, mit tennénk (esetleg mit fogunk tenni), ha a magyar lakosság többsége is munka nélkül tengődő páriává válna saját hazájában? Ez a veszély egyre inkább fennáll. Mi nem fogunk lopni, mert ahhoz is élhetetlenek leszünk? Inkább éhen halunk, vagy felkötjük magunkat, mint Bajnai kifosztottjai? Esetleg megelégszünk majd azzal, hogy rólunk is azt hazudják majd mások, mi is ugyanolyanok vagyunk, mint a nálunk egyenlőbbek? Nyissuk végre ki a szemünket, ami most a cigánysággal már folyik, az a teljes magyarsággal következők főpróbája is lehet!

A hazugság államát pedig, a jóakaratú többség tisztességes hazájává kell változtatnunk!

Budapest, 2009. április 8. (a Nemzetközi Roma Napon)

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)





Kinek az érdekét szolgálja a parlament?



A parlament - az Alkotmány szerint - nyilván a nép érdekét képviseli, hiszen a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást (sajnos) leginkább választott képviselői útján gyakorolja.

Azért, akinek még van ideje a létbiztonság maradékának megőrzése érdekében folytatott küzdelem mellett, az feltehetne öt kérdést képviselőjének, és intézhetne hozzá egy rövid kérést az alábbiak szerint.


A javasolt kérdések:
1. Miért van az, hogy a magyar képviselők utolsóként sem követik az EU-nak a népesség egészségét hatékonyan védő dohányzásellenes elvárásait?
2. Miért van az, hogy a dohánygyárak - más iparágakkal ellentétben - olyan remekül érzik magukat hazánkban?
3. Miért van az, hogy egyre többen halnak meg nálunk - általában hosszú, súlyos szenvedéseket követően - a dohányzás következtében?
4. Mit tett a nép állítólagos képviselője azért, hogy az előző három kérdés feltevése mielőbb feleslegessé váljon?
5. Legközelebb is képviselő szeretne maradni?


A javasolt kérés:
- Kérem, viselkedjék a nép képviselőjeként!


A témához egy újabb segédanyagként a Magyar Tüdőgyógyász Társaság és a Magyar Kardiológusok Társasága itt elérhető sajtóközleményét is ajánljuk. A téma Magyarországon - az országgyűlési képviselők számára - nem tűnik sürgősen megoldandó kérdésnek. E véleményünk alátámasztására egy 2005.-ben készült, ma is változatlanul időszerű sajtóanyagunkat ajánljuk a törvényhozóknál komolyabban érdeklődők figyelmébe itt.



Országrontók nemzetmentő szerepben, avagy takarodó, amíg lehet!



Tényleg megszűnt működni az ország immunrendszere? Tényleg nem restellik a felelős helyzetbe kerültek, hogy újra és újra kiszolgálják egy a többség érdekeinek képviseletére sokszorosan alkalmatlannak bizonyult kormányfő vesztési pánikban kiizzadt ötleteit? Tényleg nem találunk mást egy egyébként szükségszerű egyeztetés vezetésére, mint az önjelölt nemzeti csúcs szervezőt, a legismertebb nárcisztikust, a leghatékonyabb országrontót? Tényleg éppen azt a politikust kell ebben a szerepben eltűrni, aki a hazánkat sújtó csapások haszonélvezőinek leghűbb kiszolgálója? Tényleg eltűrjük, hogy éppen ez a magát hazafinak álcázó ember, és önmagához mérve mondhassa meg, ki számít hazafinak az országban?

Csődkezelést célzó egyeztető nemzeti csúcsot bárki összehívhat, kivéve a hivatalban lévő miniszterelnök, akinek a csőd megelőzése, és nem az utókezelése a kötelessége. Ő csak lemondása után hívhatna össze ilyesmit, miután beismerte, hogy az üzemszerű demokratikus állami módszerekkel való kormányzásra ugyan alkalmatlannak bizonyult, de segíteni kíván az általa okozott károk csökkentésében. Kormányfőként tehát a bukás kényszerű beismerését és a jogállami kormányzást is kikerülő, alkotmányellenes módszer a nemzeti felemelkedés programjának megalkotására, tehát egy elvárható kormányprogram létrehozására nemzeti csúcsot összehívni. Gyurcsány Ferenc azonban láthatóan képtelen a beismerésre és a tanulságok becsületes levonására, azaz az Európában ilyenkor egyedüli megoldásra, a lemondásra. Ehelyett minden eszközt megragad alkalmatlanságának leplezésére és a hatalom megtartására, még annak árán is, ha ebbe az egész ország belerokkan.

Mindenki tudja, hogy egy versenyképes gazdaságot nem lehetséges egészségében lepusztult népességgel létrehozni. Az egészségügy megerősítésére tehát soha nincs nagyobb szükség, mint gazdasági vészhelyzetben. Ennek kapcsán is jellemző, ahogy még a csúcsra összehívottak listájából is kiderül, a miniszterelnök lelkivilága a legkevésbé sem hasonlítható egy felelős államférfiéhoz. Gyurcsány ugyanis szinte mindenkit meghívott, aki saját haszonelvű nagytőkés lelkülete alapján eszébe jutott, de senkit sem, akinek bármi köze lenne a végső soron az ő jóváhagyásával és felelősségével tönkretett egészségügyhöz. Pedig a Biztonság és Partnerség: Feladatok az Egészségügyben 2010-ig című, kormányprogramnak sugallt, de óvatosan meg sem nevezett műfajú dokumentum első soraiból idézhetjük a következő két mondatot is: Az egészség az egyén és a közösség legfontosabb értéke, amely meghatározza az egyes emberek életét, életminőségét, a társadalom jövedelemtermelő-képességét. Erős és versenyképes társadalom csak az egészségüket megőrizni, illetve azt helyreállítani képes emberekből állhat. Bár a dokumentum ígérete szerint a kormány alapvető célja és feladata, hogy a társadalom egészségi állapota, a lakosság egészsége javuljon, ebből már sokadszorra is semmit sem láthatunk. A dokumentumról szóló társadalmi egyeztetésnek hazudott, itt a piros, hol a piros szintű szemfényvesztés alkalmával begyűjtött 600 oldalnyi észrevételt nem is merték nyilvánosságra hozni, helyette önkényesen összeállított, hamis végkövetkeztetéseket hoztak nyilvánosságra. Hiába van pszichiátriai vészhelyzet Magyarországon ugyanezen kormány tevékenysége folytán, a súlyos ellátási és létszámhiány, illetve a megfelelő szociális és rehabilitációs ellátórendszer szétverése miatt, az egészségügyi világszervezet szerint is. Hiába mondható el ugyanez szinte már a legtöbb egészségügyi ágazatról is. Az OPNI és a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet kiiktatása után még a Kékestetői Szanatóriumot is kivonnák az országos betegellátási feladatkörből. Hiába az egészségügy zavartalan működésének alapfeltétele az egészségügyi dolgozók megtartásához, bérük igen jelentős emelése, erre irányulóan még csak szándéknyilatkozat sincs. Székely Tamás egészségügyi miniszter legfeljebb az átlagosnál nagyobb béremelésre (ami köztudottan legfeljebb a reálbér megőrzésére elég) hajlandó utalni, és megnyugtat minket, nem lesz elvonás jövőre az egészségügyben. Ez magyarul azt jelenti, pluszforrásokat nem kap az egészségügy! Egy elemző és tanácsadó szakcég szerint azonban jövőre reálértéken közel 50 milliárd forinttal kevesebb jutna az egészségügyre, és ez a költségvetésnek a már az időközben a pénzügyi világválság miatt visszavont tervezete szerinti állapotán alapult. A tanácsadó cég semmiképpen nem tekinthető avatatlannak, hiszen vezetője Baraczka Mariann, az Egészségügyi Minisztérium néhány hónappal korábbi szakállamtitkára.

A nemzeti csúcsra a miniszterelnök túlnyomórészt olyan közszereplőket hívott, akiknek a tervezett megegyezés jogszerű kialakítására nincs alkotmányos felhatalmazásuk. A jelenlegi öt közjogi méltóságon kívül meghívta a rendszerváltás utáni időszak valamennyi volt köztársasági elnökét, miniszterelnökét, házelnökét, a parlamenti pártok jelenlegi elnökeit, frakcióvezetőit, az Európai Parlament delegációvezetőit, a Magyar Nemzeti Bank rendszerváltozás utáni elnökeit, az Országgyűlés illetékes bizottságainak elnökeit, illetve az MTA rendszerváltás utáni elnökeit, az önkormányzati szövetségek vezetőit, valamint az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkáltató és munkavállalói szervezeteit, és a kormány szakminisztereit is.

A magyar Alkotmány szerint viszont a nép a hatalmát, még manapság meghagyott maradékában is választott képviselői útján, valamint közvetlenül, de nem általa nem választott társaságok népfrontosan diktált mutyija útján gyakorolja. Figyelemre méltó, hogy az Alkotmánybíróság éppen a minap semmisítette meg az alkotmányellenes mutyiba is meghívott OÉT számára ugyanezen kormány által már 2006 végén biztosítani kívánt, de alkotmányos alapokat nélkülöző, leendő jogokat. Akinek egy csöppnyi érzéke van a jogállami viszonyok iránt, annak számára ennyi figyelmeztetésnek is elégnek kellene lennie. Akinek nincs, attól nincs mit várnunk!

Volt már olyan az előző világháború végén, hogy egy nemzetbiztonsági kockázat miatt korábban többször betiltott törpe párt külső segítséggel, állítólagos nemzetmentő szerepbe, nemzetvezetőt erőltetett az országra, akinek rövid, de hatékony nemzetvesztő tevékenysége alapján azután mások, kollektíven bűnösnek bélyegezve, az egész magyar népet hazudták utolsó csatlósnak. Mások a mai törpe- és szolgapártok, mások a külső beavatkozók, mások az ön- és kijelölt nemzetmentők, más nemzetvesztők taszítják a reménytelenség gödrébe az országot, és bár még él bennünk a végképp eltörölni nem sikerült múlt, a frissen ásott verem mélységét még felbecsülni sem tudjuk. Akadályozzuk meg, hogy a számunkra készült veremből sírgödör váljon!

Sólyom Lászlónak, államfőként, még a többség szolgálatára alkalmatlan kormányfő böszmeségeiről is illik udvariasan fogalmaznia. Az erőszakos hatalomgyakorlás által kifosztott és egészségén túl létében is veszélyeztetett állampolgárt azonban, a közvetett népirtást folytatókkal szemben, már nem kötheti az elvárt udvarias politikai párbeszéd elve. Ez ugyanis csak tisztességes viszonyok között várható el, nemzetvesztők vészhelyzetben ilyesmire nem tarthatnak igényt. Októberben van mire emlékeznünk. Akár a Haynau rémuralma idején kivégzett 120 forradalmárra, és katonára, akár az elődjét 2-3-szorosan felülmúló Kádár akaratából, mindmáig pontosan megállapíthatatlan számban kivégzettekre, de említsük meg az országból a levert forradalom után elmenekült kétszázezer ember általi veszteséget is. De tudjuk-e 2008 októberében, jogunk van-e megtudni, hogy eddig összesen hányan haltak meg, és havonta folyamatosan hány betegnek kell még meghalnia az embertelen egészségügyi intézkedések következtében, mert úgymond nincs pénz még a korábbi színvonalú ellátásra és a szükséges mennyiségű műtétek elvégzésére sem. Kivel és milyen felhatalmazással akar alkotmányellenes politikai mutyit kötni éppen az az önjelölt nemzetvezető, aki a békeidőben, kötél és golyó nélkül, közvetett eszközökkel, azaz ellátásmegvonással megtörténő népirtásért is felelős? Olyan népirtásért, amiről az erőszakos hatalomgyakorlók elvárják, hogy tűrjük, mert sajátos jogi viszonyaink között, más aljas bűnözésekhez hasonlóan, mint mondják: csak erkölcstelen, de nem jogellenes!

Elég volt egyszer, a rendszerváltoztatást a kezdetektől módszerváltássá silányító, felhatalmazás nélküli, de a többség érdekeit máig ható következményekkel eláruló paktumból!

A köztársasági elnök végre pontosan fogalmaz, amikor az ország lassan két évtizedes kifosztása után azt mondja: az állam nem így működik. Persze a rendszerváltozásnak indult folyamat elején is mondhatta volna, hogy mi nem szolgálja a felelősségi viszonyok tisztázását, és mit nem lát technikailag célravezetőnek, hiszen a résztvevők akkor is ugyanígy, semmilyen felhatalmazással nem rendelkeztek arra, hogy bárkire nézve kötelező döntést hozhassanak. Bárcsak mondta volna 18 éve is, hogy azt tartja fontosnak, ha a felelősségeket nagyon tisztán tartjuk, hogy egy ilyen formátlan tanácskozás inkább elmossa, mintsem kirajzolja a felelősségi viszonyokat. Persze akkor még volt indok a nem rendszerszerű egyeztetésre, mert egy diktatúrát kellett (volna) sikeresen jogállamként működő állammá alakítani. Ma azonban más a helyzet, igaza van az államfőnek, amikor a jogállami módszereket kéri számon. Persze, ha így megy tovább, hamar eljuthatunk annak felismeréséhez is, hogy most már tényleg ideje lenne egy sikeres és valóságos rendszerváltozásnak!

A nemzetvesztőknek azonban addig is, talán inkább takarodniuk kellene, amíg békésen lehet! Most még engedik, hogy szóljunk hozzájuk, de ha sokáig maradnak, már ezt sem fogják tűrni. Óvjuk meg őket attól, hogy majd esetleg későn, és nem is biztos, hogy politikailag egészen korrekt viszonyok között, fájdalmasan, Petőfitől kelljen megtanulniuk: habár fölül a gálya... azért a víz az úr! Segítsük elő mielőbbi távozásukat, fújjon nekik minden tüntetésen szépen takarodót, akinek hallása, és kürtje, trombitája vagy hasonló eszköze, no meg tüdeje is van hozzá!

A nemzetmentőket pedig, soha nem azok között kell keresnünk, akik egymással versengve privatizálták a nemzeti vagyont, közben pedig erőszakszervezeteikkel államosították a népképviseletet.

Budapest, 2008. október 16.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője






Meddig élhetünk még utódaink jövőjének kifosztása árán, változatlanul?



Fontosnak tartjuk, hogy közreadjuk a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport által készített tanulmányt, egy olyan jövőképet, amelyre a legkevésbé sem lehet azt állítani, hogy alaptalan lenne, és sajnos már a legközelebbi jövőben megvalósulhat.

Sajnos nem jó hírt hozunk, de azoknak, akik még nem adták fel minden reményüket, a tanulmány esélyt is kínál a tehetetlen sodródás megelőzésére.

A leírtak ismerete súlyos terheket ró minden tisztességes politikusra, amennyiben vannak még ilyenek. A legkisebb feladatuk az lenne, hogy a nyilvánosságot időben, széles körűen, és alaposan tájékoztassák, szükség szerint felkészítsék a legfontosabb tennivalókra. Ilyesminek egyelőre nyomát sem látjuk!

Milyen felelősségünk van, mit tehetünk? A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, szavát azonban fölemeli, mert ennyit ma még megtehet.
A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője nem véletlenül kapta a Felélt jövő címet.
Figyelmébe ajánljuk mindenkinek, akinek fontos a jövő, saját közvetlen jövője, gyermekei, unokái jövője, illetve hazája jövője.

A közösségek szerepe óriási. Megtartó erőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, tájékozódási pontul szolgálnak tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké, és megőrzött tudásközpontjaiké.
A Himnusz szerzője, Kölcsey Ferenc 1833-ban, Emléklapra című művében megfogalmazta a nemzedékről nemzedékre átörökítendő legfőbb értéket: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.

Amennyiben újra megértjük, hogy a még valóban a magunk javát szolgáló legnagyobb közösségünkként, utódaink, illetve saját magunk támaszaként, szeretteink túlélésének biztosítékaként csak a hazánkra számíthatunk, és rá is csak akkor, ha államból, országból ismét hazává változtatjuk, akkor lehet még esélyünk, és élhető, sőt a mainál élhetőbb jövőnk is.

Mindehhez első lépésként ajánljuk a tömör, de gondolatébresztő helyzetértékelés elolvasását, illetve további ajánlását.

A felélt jövő című tanulmány elérhető IDE kattintva.

A téma fontosságáról szóló újságcikk elérhető IDE kattintva.

Budapest, 2008. szeptember 17.



A "Biztonság és Partnerség" valós szándék vagy csak kommunikáció?



Kiegészítő vélemény a "Biztonság és Partnerség: Feladatok az Egészségügyben 2010-ig" című üzenetről.

A teljes dokumentum word formátumban letölthető innen,



Biztonság és Partnerség helyett semmiből semmit!



Előzetes vélemény a "Biztonság és Partnerség: Feladatok az Egészségügyben 2010-ig" című üzenetről.

A teljes dokumentum Word formátumban letölthető innen.



A keselyűk már a Mátra körül szimatolnak?



Ez még nem a felmelegedés újabb jele, csak az emberszabású keselyűk tevékenysége fokozódik egyre inkább Heves megyében. Míg a tőlünk már kipusztult valódi keselyűk hasznosak voltak, az emberszabásúakról ez a legkevésbé sem mondható el. Eger, Gyöngyös, Parád után az egész észak-magyarországi régióban feltünedező, de már Kiskunhalason is lábát megvetett betegleső fajta most épp a csúcson, Kékestetőn vizsgálódik új támaszpontra vágyva. A május óta egészségügyi miniszter Székely Tamás megkísérelte kivonni a Mátrai Gyógyintézetet a keselyűk vadászterületéről, de úgy tűnik, a magyar betegek maradék életterét is uralni vágyó, a koncot már megszimatolt madarak éhes vijjogásának ő sem állhat ellen.

Július elején a miniszter kénytelen volt átgondolatlanná minősíteni saját, alig másfél hónapos, a közérdeknek még megfelelő döntését, mely szerint május végétől már a Debreceni Egyetem keretein belül tevékenykedett volna a Mátrai Gyógyintézet (MÁGY).
Időközben ugyanis felerősödhetett azok hangja, akik nehezen tudják elviselni, hogy nem kapják meg a már meghitt, zárt érdekkörükben tudott, vélhetően korábban beígért koncot.
Az újraosztás után a május előtt reméltnél ugyan kevesebbet kapnának a befolyásos körök, mégis jobban járnának, mert megkapnának minden értékeset, miközben örömmel lemondhatnak a számukra csak terhet okozó többiről.
A nemzetközi hírű Kékestetői Szanatórium nyilvánvalóan a Mátrai Gyógyintézet legértékesebb része, amely kis módszerváltással akár magánzsebekbe profitot tömő vállalkozássá is átalakítható.
Míg ez a ma még bárki számára elérhető, országos beutalási lehetőségű egység az egyedülálló klimatikus adottságok miatt a mindig jó időben jó helyen lévőknek hozná a pénzt, addig a Debreceni Egyetemen keresztül az állam nyakán hagynák azt, ami belátható ideig csak vinné a pénzt: a Mátraházán lévő kórház funkciójú egységet, amely Heves megye tüdőgyógyászati betegeinek ellátását szolgálja. Biztos, ami biztos, a tiszta levegőről azért csendesen kilakoltatnák az idősek otthonát, átköltöztetve őket Gyöngyösre, a tervezett gumigyár majdani szennyével dúsított levegőt szívni. Ebben örömmel nyújtana segítséget Hiesz György gyöngyösi polgármester.
Úgy tűnik, változatlanul hat Horváth Ágnesnek a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet szétverése kapcsán, a tiszta levegő szükségtelenségéről alkotott véleménye, amit Falus Ferenc országos tiszti főorvos a tüdőgyógyászat szégyenére támogatott.


A hirdetett politikai értékrendjük ellenére a magántőke érdekeit oly lelkesen kiszolgáló Heves megyei káderek érdekérvényesítő képességét még mi, a betegek érdekeit képviselő szervezetek is megirigyelhetnénk, ha az, közérdek-ellenessége miatt nem volna olyan taszító.
Hiszen épp a minap kaptunk "Biztonság és Partnerség: Feladatok az egészségügyben 2010-ig" címmel jóhiszeműen megvitatandó, támogatásra váró tervet Székely Tamás miniszter úrtól. Meglátjuk, van-e olyan janicsárrá vált betegszervezet, amely szemet hunyva minden, az általa képviselt betegek elleni árulás fölött, megelégszik a benne olvasható, biztosíték nélküli ígéretekkel, olyanokkal, amihez hasonlót már sokat olvashattunk, de amelyekből eddig senki, semmit be nem tartott.


A MÁGY, eddigi programja szerint épp az egyedülálló klimatikus adottságokra alapozottan tervezte saját fejlesztését olyan központtá, amely magasabb színvonalú gyógyító, egészségmegőrző és rehabilitációs egészségügyi szolgáltatásokat biztosított volna.
Ez kerül most ismét súlyos veszélybe, legalábbis az ország nem Heves megyében élő túlnyomó többsége számára. Ez a másként nem pótolható lehetőség veszik el az esélyegyenlőség újabb megcsúfolásával. Bizonytalanság már csak akörül van, hogy a Heves megyei vagy a Gyöngyös városi korifeusok kapnak-e nagyobb szeletet az eddig minden beteg érdekében fenntartott Kékesi Szanatóriumból. Lehet persze, hogy csak átmeneti hatáskörrel, amit majd, mint a többit, átjátszhatnak a keselyűéhes magántőke számára.
A módszer már ismert. Az állam, hogy szabaduljon az őt terhelő felelősségtől és a kiadásoktól, leadja az intézményeket olyan önkormányzatoknak, amelyeknek még kevésbé van pénze a közérdekű fenntartásra. A következő lépcsőben már csak sajnálkozó ábrázattal ki kell hirdetni, nincs más lehetőség, mint a kényszerű idegen kezelésbe adás illetve privatizáció.
A döntést, úgy hírlik, augusztus elején, épp a szabadságolások idején, etikát és jogot immár rutinszerűen megsértve hozzák meg, ismét a betegek és érdekképviseleti szervezeteik háta mögött, ráadásul úgy, hogy még a kórházi felügyelő tanács tagjait sem értesítik.


Székely Tamás egészségügyi miniszter iránt kiválasztása és beiktatása idején széleskörű bizalom volt tapasztalható. Ez jelentősen eltért az addigra már teljesen hitelét vesztett egészségügyi kormányzat és egyáltalán az éppen egészségpolitikájába leginkább belerokkant kormány bizalmi szintjétől.
A kezdeti bizalom azonban igen gyorsan eltűnhet!
Székely Tamás nagyon rosszul kezdett. Beiktatása után másfél hónappal levették a napirendről a nemdohányzók védelméről szóló jogszabály szigorítását. Pedig még két rosszhírű elődje is azt hirdette, kitiltják a dohányzást az éttermekből, a kocsmákból és a játszóterekről. A kormányszóvivő szerint a törvény szigorítása azért nincs benne az egészségügyi tárca idei programjában, mert a társadalmi vita időigényes.
Az idő relatív fogalom? Jelenleg éppen a legnagyobb nyári uborkaszezonban folytatnak úgymond társadalmi vitát elvileg ennél sokkal fontosabb ügyben, melyben az egészségügy következő, teljes két éves programtervezetét tárgyalják, mégis elegendőnek ítélnek rá bő három hetet.
A Mátra tiszta levegőjén való gyógykezelési lehetőség megvonását pedig eldöntenék csendben, az érintettek megkérdezése nélkül, hiszen érdemtelenül felelős pozícióba helyezett, tekintély nélküli szakképzettségűek (Horváth, Falus) már biztosították a népet afelől, hogy a csóró beteget, akár gyerek, akár felnőtt, jól lehet gyógyítani koszos belvárosi levegőn is, ez csak gyógyszerkérdés.
A tiszta levegő legyen csak a jól fizető keselyű-befektetők által magánhaszonra gyógyítandó pénzes kiváltságosok gyógyszere, az ő kényes tüdejük ugyanis nehezen viseli a belvárosi szmogot, érzékeny szervezetük pedig megkímélendő a gyógyszerek túlzott kockázataitól!


Sajnos a magyar beteg számára részletkérdés, hogy az új miniszter szándékaiban vagy erejében kell csalódnunk, látván, ő sem képes ellenállni azoknak a háttérerőknek, amelyek az egészségügy kifosztása témájában csupán ideiglenes kivárásban képesek gondolkodni.

A fő kérdés, hogy tűrjük-e mindezt, mint a kimúlás előtti utolsó rúgásig is csak panaszosan bégető birkák. Ha igen, talán meg is érdemeljük!
Ha nem tűrjük, akkor a betegeknek gyógyulást, enyhülést adó Mátrának még a környékéről is el kell riasztanunk a rablótőke címerállatának beillő, emberszabású, falánk dögkeselyűket!
Főként azok érdekében, akik egyáltalán nem hasonlítanak a nyertesek azon törpe kisebbségéhez, akik jó időben jó helyen, akkor és ott nem véletlenül előfordulva, immár politikauraló tőkeerőként erősítették meg korábbi, akkor még a közvetlen diktatúrairányításban kipróbált politikai erejüket.


Bővebben, előzmények, háttér:
http://www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html#avilagnap
http://www.hevesmegyeihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2008.07.16&r=124&c=686701
http://www.gyongyostv.hu/index.php?page=hirek&hir_id=2147
www.magy.eu


Budapest, 2008. július 22.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Mátrai Gyógyintézet Felügyelő Tanácsának tagja
a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja




Az Asztma Világnap, a magyar beteg és a paraziták



Ugyan mi indokolhatja egy nemzetközi, de mégiscsak egynapos eseménynek, az Asztma Világnapnak, az elég alapos vizsgálatot feltételezve tízmillió magyar betegnek, és az élősködő lények általánosító, biológiai szakkifejezéssel való megnevezésének egy címben szerepeltetését? A szoros összefüggés! Itt ugyanis különleges, köz- és önveszélyes, ráadásul a saját fajukon élősködő parazitákról, és azoknak az asztmások mellett más betegeket is veszélyeztető hatásáról van szó.

Meg tudod fékezni az asztmádat! Ez a jelmondata az idén május 6-ára eső Asztma Világnapnak. Az üzenet ígérete tavaly is ugyanez volt. Bár a világon már több mint 300 millió ember asztmás, és számuk rohamosan nő, a betegek legnagyobb része a tisztességes, felelős vezetésű országokban, megfelelő gyógykezeléssel képes lenne az asztmáját féken tartani. Nálunk azonban más a helyzet.

A gyógyszerellátás, a kórházi és a sürgősségi ellátás lepusztítása mellett sorban veszítjük el a felelős elődeink által létrehozott azon értékes, testi és lelki értelemben is gyógyhatású intézményeinket, amelyek eredendően tiszta környezetük, klimatikus területi előnyeik miatt is igen sokat érnek, és amelyekben még a humánusként ritkán emlegetett korábbi diktatúrákban is gyógyulhattunk. Előbb az asztmás, allergiás illetve még sok más betegségben szenvedő gyermekek gyógyításában kimagasló eredményeket elért Svábhegyi Gyermekgyógyintézettel, majd a szintén nyugalmas, tiszta környezetben lévő és igen eredményes gyógyító munkát végző Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel kapcsolatban derült ki, hogy nálunk egyes érdekcsoportosulások ingatlanbefektetési és általános profitszerzési szempontjai jóval lényegesebbek az emberek egészségében megnyilvánuló közérdeknél. Más, kisebb port felvert, de szintén érzékeny veszteségek után, úgy tűnik, most az egyik legújabb fenyegetettséget a kékestetői és mátraházai gyógyintézeteket közvetlenül érintő funkció- és tulajdonosváltás jelenti.

Alaptalannak egyáltalán nem állítható hírek szerint az Egészségügyi Minisztérium jogutód nélkül megszünteti a korábbi Mátrai Állami Gyógyintézetet (MÁGY), amelynek nevéből 2005. decemberétől az Állami csendesen kikopott. Pedig a kórház és szanatórium nemzeti kincset jelentő klimatikus gyógyhelyen, az I. világháborút követő gazdasági recesszió idején, az Országos Közmunkatanács állami finanszírozási hátterével épült. Az ügyben már évekkel ezelőtt ellentmondásos, a közvélemény előtt jól elleplezett folyamatok kezdődtek a Heves Megyei Önkormányzat, Gyöngyös város, és a Debreceni Egyetem spekulatív körbe vonásával. Mátraháza-Kékestető Építési Szabályozásának 2005-ös rendelettervezete és Heves Megye Területrendezési Terve is gyanúsan homályos, indokolhatatlanul pongyola megfogalmazásokat tartalmazott. A korábban szintén a MÁGY-hoz tartozó, de 1994-től Parádfürdői Állami Kórház néven ismét önálló részleg máris a sajátos hírű HospInvest csoport érdekeltségében van.

A Mátrai Gyógyintézet honlapján az új Alapító Okirat elektronikus formában nem érhető el. A költségvetési beszámolók elektronikus formában nem érhetőek el. Az átláthatóság érdekében létrehozott ún. üvegzseb törvényben előírt közzétételi kötelezettségeiből az intézet itt szinte csak a dokumentumok címét közli. Igen részletes információkat olvashatunk azonban a honlapon a jól fizető egészségturizmus, és gyógyturizmus rovatok alatt. A 75 éves gyógyintézet Egészség a csúcson címmel tartott rendezvényének sajtóanyaga a háttérben folyó tervekre nem tartalmaz semmilyen utalást.

Újabb fejlemény, hogy a miniszterelnök hathatós eszmei támogatásával éppen most foglal hídfőt a térségben a súlyosan környezetszennyező és egészségkárosító anyagokat felhasználó gumiipar is. Az indiai Apollo Tyres gumiabroncsgyártó a kelet-európai gyártóbázisát tervezi Gyöngyösön megvalósítani.

Az Asztma Világnapnak a világ boldogabb része számára szóló üzenetéről és a magyar betegek értékük szerinti(?) kezeléséről már írtam, ideje világosabban kifejteni a parazitakérdést is.

A növényi és állati élősködő (parazita) élőlény más fajú gazdaszervezetet használ ki, abból él, az által szaporodik. Főként táplálékelvonás révén vannak a gazda kárára, amit csak akkor tudnak súlyosabban károsítani, ha annak ellenálló képessége lecsökken. Az élősködés a gazdaszervezet károsodásával, többnyire azonban nem teljes pusztulásával jár, mivel ez már a parazita további élősködését is veszélyeztetné. Az egészséges gazdaszervezet védekező erőinek mozgósításával igyekszik az élősködők ellen hatni.

A parazita szót a köznyelv nem indokolatlanul használja olyan emberekre is, akik az élővilágra nem jellemzően saját fajukon élősködve, a többség érdekét súlyosan veszélyeztetve, a társadalmat gazdaszervezetként használják, a többség kárán élnek, általa gazdagodnak, és mivel a többséggel ellentétben ebből futja bőven gyermekeik felnevelésére is, ez által szaporodnak. A magyar társadalom sajnos nem tűnik egészséges gazdaszervezetnek, mert védekező erőinek mozgósításával nem igyekszik az élősködők ellen hatni. Pedig az ország sorsa mégiscsak fontosabb, mint a paraziták sorsa!

A Mátrai Gyógyintézetről: www.magy.eu


Ajánlott irodalom:
- Karl Sigmund: Az élet játékai (Akadémiai Kiadó). Fontos idézet: "A kizsákmányolókkal szembeni ellenállás képességének feladása veszélyes dolog. Ha Ön megengedi, hogy kizsákmányolják, akkor nemcsak a saját helyzetét rontja: a kizsákmányolók eltartásával az egész közösséget veszélyezteti." (Ez pedig itt éppen a magyar nép!)
- Az ingatlanmagazin.com interjúja Makovecz Imrével 2008/04/24; Makovecz: "Itt honfoglalás történik, amelyet náció nélküli, a pénzvilághoz tartozó szervezetek hajtanak végre."


Mindhárom témakörről: www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html

Budapest, 2008. május 5.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Mátrai Gyógyintézet Felügyelő Tanácsának tagja
a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja




A 2008. május 6.-ai Asztma Világnap legfontosabb üzenetei



Az idén 11. alkalommal megrendezésre tervezett Asztma Világnap legfontosabb üzenete ismét arról szól, hogyan tudná a betegek legnagyobb része eredményesen féken tartani az asztmáját.

Az alábbi három, jól használható, nemzetközi felhasználásra szánt angol anyag lefordításával szövetségünk is készül a Világnapra, de figyelmünket főként hazai lehetőségeinkre fordítjuk!

Mit jelent az asztma megfékezése? - A válasz elérhető ide kattintva.
Hogyan fékezheted meg az asztmád? - A válasz elérhető ide kattintva.
Fel kell ismerned az állapotromlásaidat! - A válasz elérhető ide kattintva.




Félmillió ember népszavazást kezdeményező akarata nem lehet politikai mutyik alapja!



Már félmillió kezdeményezője van annak, hogy az őszi népszavazáson a nép döntsön arról, amire a politikai osztály jelenleg alkalmatlan. A népszavazás elhalasztásáról tehát csak ők valamennyien dönthetnének, és még az eredeti első kezdeményezőknek, az Albert házaspárnak sem lenne joga önhatalmúlag visszavonni történelmi jelentőségű elhatározását! Ha bárki mégis feljogosítottnak érezné magát félmillió állampolgár akaratának semmibevételére, akkor hozza sürgősen nyilvánosságra, hogyan tudja jogilag is alátámasztani véleményét! Mindegy, hogy pártról, szakszervezetről, vagy magánszemélyről van-e szó. Aki ilyent tesz, az jobb, ha mielőbb megtudja magáról, semmilyen érzéke sincs a demokráciához!

Az őszi népszavazás előkészületeivel(?) kapcsolatban történő megnyilatkozásokból sok minden egyre inkább érthetetlen, hogy egyelőre azt ne mondjuk, gyanús. Egymást követik az arra irányuló követelések, hogy a kormány vonja vissza az egészségbiztosításról szóló törvényt. Ezzel még nem is lenne baj, csak azzal, ami követi. A nyilatkozók azt fejtegetik, hogy a törvény visszavonása esetén az 5 milliárd forintba kerülő népszavazás fölöslegessé válna, a pénz az egészségügy helyzetének javítására fordítható. A kezdeményezők visszalépnének, ha a kormány hatályon kívül helyezné a szolidaritást mellőző törvényt. Felszólítják a kormányt, azonnal kezdeményezzen érdemi tárgyalásokat a népszavazásban közreműködő szervezetekkel. Megállapodás-tervezetet készítettek, választ 2008. április 9.-éig várnak.
Kinek a nevében nyilatkozik például a MOSZ így: A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a népszavazásban közreműködő szervezetek hajlandóak eltekinteni az aláírásgyűjtő ívek leadásától, ha a kormány visszavonja az egészségbiztosításról szóló törvényt.

Agyrém! Mi ebből az igaz?
Az egészségügy helyzetének javításában a mintegy 5 milliárd forint sajnos elenyésző összeg, és még jogi magyarázata is lenne a kormánynak, hogy miért nem fordíthatná erre a célra!
A bibliai Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak elsőszülöttségi jogát. Most a nép helyett egyesek kéretlenül lemondanának a nép alkotmány szerinti legfőbb hatalmának gyakorlásáról!
Talán mindegyik szervezet tárgyalgat erről a kormánnyal? Ha nem, akkor milyen alapon nyilatkoznak mindegyik nevében?
Amit a kormány visszavon, bármikor, bármely kormány (a számára legkedvezőbb időpontban) újra benyújthatja, akár még rosszabb formában is! A népszavazás ezzel szemben három évig alkotmányos védelmet biztosít!
Sürgősen nyilatkozzanak azok, akik feljogosítottnak érzik magukat, hogy bármilyen, jogilag egyébként sem érvényesíthető ígéret alapján megakadályozzák félmillió állampolgár aláírásával megerősített azon akaratát, amely jogszabályban is előírva így kezdődik: Alulírottak országos népszavazás kitűzését kezdeményezzük.

Bővebben: www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html


Budapest, 2008. április 3.

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)


Vélemény a gyógyszerellátás kapcsán folyó veszélyeztetésről



TÁJÉKOZTATÓ VÉLEMÉNY
az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága 2008. április 2-án tartandó ülésére a biztonságos és gazdaságos gyógyszer-ellátás és forgalmazás szabályozási céljainak megvalósulásáról szóló 2006. évi XCVIII. törvény végrehajtásának tapasztalatairól

az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) nevében
Pós Péter elnök véleménye hangsúlyosan az ügyben korábban kiadott MTI OS közleményeinek kivonatait is felhasználva.

A teljes dokumentum letölthető innen.

Ne légy a rabja! - a Duna Palotában megtudhatja, mennyit öregítette tüdejét a dohányfüsttel



Az egészséges életmódot propagáló Kor Kontroll Társaság nevű civil szervezet és a Springmed Kiadó által a Duna Palotában (Budapest V. Zrínyi u. 5.), 2008. április 25-én rendezendő nyílt napon többek között arról lesz szó, hogy a dohányzás olyan szenvedélybetegség, amelyről egy ponton túl már alig, vagy csak minimális eséllyel tudunk leszokni saját elhatározásunkból.

Leszokni azonban mégis lehetséges! Arról, hogy miként, további részletekért kattintson IDE!



Válasz Horváth Ágnes miniszter asszony kárenyhítésben közreműködést kérő igényére



Horváth Ágnes egészségügyi miniszternek

Miniszter Asszony!


Ön Dr. Gara Imrén, a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) egyik - a Tanács belső tevékenységére vonatkozóan alelnöki feladatokkal megbízott tagján keresztül - a NET-hez fordult egy rendkívül sajátos kéréssel.

Dr. Gara Imre tagtársunk szerint:
"Miniszter Asszony kéri sürgős állásfoglalásunkat a vizitdíj, a kórházi napidíj eltörlése miatti károk enyhítésére.
Mivel a megoldást a társadalombiztosítás keretei között kell megtalálni, - segédanyagként - az OEP által készített 2008. évi E alap előirányzatot mellékeljük.
E mellett vegyék figyelembe azt az értesülést is, mely szerint az OEP 50 milliárd forintos megtakarítást ért el.


Kérjük javaslataikat 2008. március 17-én délig küldjék el a NET titkárságára."

Szeretném Miniszter Asszony figyelmét felhívni a következőkre:

Előzetes észrevételeim:

Miniszter Asszony "a vizitdíj, a kórházi napidíj eltörlése miatti károk enyhítésére" kéri sürgős állásfoglalásunkat.
Felhívom figyelmét, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített népfelség elve alapján nem értelmezhetők kárként, csak az egészségügyi kormányzat korábbi károkozásai egy részének a nép által kötelező erővel történő megszüntetéseként.
Jelen ügykörben tehát legfeljebb az Önök eddigi tevékenységével okozott károkat lehetne és kellene tovább enyhíteni.


Az eredményes és sikeres népszavazás Önöket csak 2009. január 1-jétől kötelezi a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére. Az Alkotmánybíróság ugyanis ebben a formában hagyta jóvá a népszavazás kérdéseit, éppen azért, hogy egy sikeres eltöröltetés ne okozzon zavart az idei költségvetés céljainak megvalósításában.
Önök éppen olyan jól tudják, mint azok, akik a népfelség akaratának érvényesítése érdekében Önökkel szemben igennel szavaztak, hogy az áprilistól tervezett előrehozott eltörlésre Önöket a népszavazás nem kötelezi.
Amennyiben mégis erőltetik az előrehozott eltörlést, akkor biztosítsák hozzá a forrásokat úgy, hogy azzal a legcsekélyebb mértékben se terheljék a költségvetés egészségügyi fejezetét. Ellenkező esetben pusztán azt bizonyítják, hogy Önöknek csak a további károkozás vagy a politikai zavarkeltés a céljuk.


Az ügy törvényi hátteréről:

1. A hatályos törvényi háttér szerint a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak, mint a kormányzati egészségpolitika kialakításában és az ezzel összefüggő döntések meghozatalában feladata szerint kezdeményező, javaslattevő, véleményező és tanácsadó szervnek nincs olyan feladatköre, amely szerint Ön a NET-et, mint testületet felkérhetné az említett feladatra.

2. A NET működése a hatályos törvényi háttér szerint csak testületként értelmezhető, annak tagjai által külön, magánemberként megfogalmazott személyes vélemények a NET titkárságán keresztül összegezve sem használhatók fel a NET állásfoglalásaként.

3. A NET elnökének feladata a hatályos törvényi háttér szerint a Tanács üléseinek összehívása. A mindenkori egészségügyi miniszter, mint a NET társelnöke számára jogszabály a Tanácson belül semmilyen feladatot nem nevesít. Mivel a NET nem jogi személyiségű szervezet, a külvilág felé még az elnöknek sincs olyan hatásköre, amely meghaladná a Tanács testületi álláspontjának képviseleti jogát. Ilyesmire végképp nincs joga a NET ügyrendje szerint, a belső tevékenység hatékonyságának növelése céljából létrehozott posztokat betöltő alelnököknek.

4. A NET legutóbbi, 2008. március 4.-i ülésén hozott, a Tanács elnökét és/vagy alelnökeit az előbb leírtakkal szemben, a Tanács, mint testület nevében véleményezésre feljogosítani kívánó határozat súlyosan jogszabálysértő, megfelelő előzetes tájékoztatás és megvitatás nélkül született, és ezért okkal remélhető, hogy egy következő ülésén a Tanács azt visszavonja.

5. Nemcsak különösen visszatetsző, hanem még az egészségügyi kormányzat által eddig elkövetett erőszakos jogalkotást is felülmúlóan gyalázatos, erkölcstelen lenne, ha megkísérelnék ezen az alibi jellegű módon véleményeztetni, legitimmé tenni az ún. pénztártörvény végrehajtási rendeleteinek utólag, tehát a jogalkotási törvény ismételten durva megsértésével történő létrehozását. Egy ilyen kísérlet egyébként is csak saját köreik számára elfogadható.


A kérése szerinti ügykörben azért mégis van néhány javaslatom a vizitdíj, a kórházi napidíj elmúlt évi bevezetése miatti károk enyhítésére.

A vizitdíj automaták, de akár a kötelezően a kórházakra tukmált széfek gyártói és forgalmazói is vélhetően komoly haszonra tettek szert a magyar betegek egészségügyi ellátására való források profitérdekű megcsapolása révén. Amennyiben önként visszafizetnék a kárunkon szerzett nettó hasznukat, vagy annak egy jelentős részét, e nemes cselekedetükről honlapunkon (www.abosz.hu) térítésmentesen beszámolnánk. Ugyanígy szívesen biztosítunk szolid, de ingyenes reklámfelületet, az egészségügyi kormányzat ügyben felelős tagjai, vagy az egészségügyet súlyosan veszélyeztető jogszabályok bevezetését megszavazó képviselők esetleges kárenyhítő befizetéseinek.

Miniszter Asszony az Ön és támogatói által okozott károk enyhítésére legtöbbet egyébként mielőbbi lemondásával tehetne.


Budapest, 2008. március 17.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja



A népszavazáson házépítésről vagy sírásásról döntünk





A népszavazáson nem csak a vizitíj, a kórházi napidíj, a felsőoktatási tandíj eltörlésére mondhatunk igent, de megálljt mondhatunk az erőszakos, törpe kisebbség által vezérelt hatalomgyakorlásnak is. Nemcsak élhetünk szavazati jogunkkal, hanem teljesíthetjük az Alkotmány második szakaszában megfogalmazott kötelességünket! Alaptörvényünk szerint senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos gyakorlására, és az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki köteles fellépni. Az elárult választók és az esélyét vesztett, kiszolgáltatott nép ilyen fellépésére a ma hatályos jogrend csak egyetlen hatékony törvényes utat, a népszavazást biztosítja. Éljünk vele mindannyian!

Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely hatalmát választott képviselői útján a parlamentben, valamint közvetlenül, elsősorban a népszavazáson gyakorolhatja. Ha a parlamentben a nép többségi akaratával szemben hoznak törvényeket, akkor a nép elorzott hatalmát csak közvetlen döntésével szerezheti vissza a megbízásukkal visszaélő képviselőitől. Ha ennyit sem teszünk, akkor önként mondunk le a demokratikus jogállamra való jogunkról, amelynek megszüntetésére, sőt már felépítésének megakadályozására is mindig bőven volt elég ellenérdek.

Ha eltűrjük, hogy az elhíresült mondat szerint saját országunkban békaként bánjanak velünk ("a békákat sem kérdezzük meg, hogy lecsapoljuk-e a mocsarat"), akkor ne siránkozzunk, hogy a rendszerváltáskor a környező országok által irigyelt, de mára már általuk is lesajnált hazánkat kifosztás után elhagyott pusztasággá vagy tényleg mocsárrá züllesztik azok, akik számára, mikor magánhelikopterükről lenéznek, csak kihasználható gazdasági terepről készült térkép e táj.

A népszavazás nem politikai oldalak bulija, ne is engedjük azzá tenni, hiszen ezek a kérdések mindannyiunk jövőjéről szólnak, bárki fogalmazta is meg azokat. Ha most elég sokan megmutatjuk a politikusoknak, hogy az általunk eltűrt szemérmetlenségnek is van határa, akkor üzenetünk az egész politikai osztálynak szól. Végre alkalmunk van valóban fontos kérdésben kinyilvánítani, még emlékszünk rá, hogy alkotmányos demokráciában minden hatalom a népé, és a megbízást az érdemtelenektől akár vissza is vonhatjuk. Egyelőre nem egyenként, de ha így folytatják, még arról is elgondolkodhatunk!

Mindenki tudja, házat, hazát csak biztos alapokra lehet építeni, az építkezéshez a sok munkaképes mesterember és a segítők mellett tanult tervezőkre, építésvezetőkre is szükség van. Ha eltűrjük, hogy éppen egészségünk és felsőfokú képzésünk ostoba vagy profithajhász veszélyeztetésével alkalmatlanná, versenyképtelenné tegyenek minket mind házunk, mind hazánk építésében, akkor nemsokára már csak arra lesz szabadon lehetőségünk, hogy megássuk saját és utódaink sírját.

Budapest, 2008. március 6.


Pós Péter elnök
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal állandó résztvevője



Sólyom Lászlóhoz hazánk egészséges demokráciája érdekében



Dr. Sólyom László köztársasági elnök
Köztársasági Elnöki Hivatal


Tárgy: Felkérés a 2008. február 11.-én megszavazott formájában először elfogadott betegbiztosítási törvény ügyében

Tisztelt Elnök Úr!

Az egyik legtöbb embert érintő népbetegségi kör érdekképviseletét ellátó szervezet képviseletében tisztelettel arra kérem Önt, aki Alkotmányunk szerint őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, hogy a rendelkezésére álló minden további, még lehetséges eszközzel, így az Alkotmánybírósághoz fordulva is akadályozza meg az egészségbiztosítási törvény életbe lépését.

Rögtön jeleznem kell, hogy figyelemmel kísérem mind Elnök Úr tárggyal kapcsolatos megnyilvánulásait, mind más jogi szakértők állásfoglalásait, és tudom, hogy felvetésem ezek tükrében indoklásra szorul.

Hosszas és gondos vizsgálódásom alapján kialakított, felelősen átgondolt álláspontom a következő.

A hatályos Alkotmány nem kötelezi a köztársasági elnököt arra, hogy egy megváltoztatott, tehát az előzővel nem azonos tartalmú törvénnyel úgy járjon el, mint ahogyan a változtatás nélküli, tehát azonos törvény esetében kellene eljárnia, amennyiben a megfontolásra visszaküldött törvényt a parlament újra megtárgyalja, és a megfontolás után - azt az elnök kétségeivel szemben is megfelelőnek tartva - a törvény változtatás nélküli elfogadásáról ismét határozott volna.

A hatályos Alkotmány egyáltalán nem foglalkozik azzal az esettel, amikor a parlament érdemben megváltoztatja a törvényt, tehát a jogalkotás logikája szerint ilyenkor egy új szövegű törvény első elfogadásának megfelelően kell eljárni. Ennek megfelelően Köztársasági Elnök Úr számára újra megnyílt a visszaküldés lehetősége (amelynek a történtek után további értelmét nem látjuk), de véleményezésre megküldheti az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróságnak is, amennyiben az új törvényben tartalmi, vagy meghozatala során közjogi alkotmányellenességet tapasztal.

Úgy vélem, éppen a most befejeződött eljárásban erősödött meg, vagy bizonyítódott be minden eddiginél erősebben az eddig is alapos gyanú, hogy az Ország Háza nem demokratikus parlamentként, a képviselők alkotmányos szabad mandátuma alapján működik, hanem Pártok Házaként, ahol a képviselői mandátumokkal a pártok jellemzően (1%-nál is kisebb "hibával"!) alkotmánysértően, pártmandátumként gazdálkodnak.

Ez önmagában elég indok lehet Elnök úr számára, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon, és minden sajátos eszközével rámutasson a parlamentnek, mint az államszervezet legfőbb szervének súlyosan demokráciahiányos, az Alkotmány szerinti képviselői szabad mandátum elvét alapjaiban és következetesen megsértő működésére.

Nem várhatunk demokratikus, jogállami körülményeket az ország közéletének semmilyen fontos területén sem addig, amíg éppen a jogalkotó parlament teheti meg minden következmény nélkül, hogy a képviseleti demokrácia legfontosabb szabályait is lábbal tiporja, sőt, mindeközben következetesen törekszik a nép számára alkotmányos garanciaként elvben - kivételes használatra - rendelkezésre álló közvetlen demokrácia eszközeinek folyamatos korlátozására, vagy az igénybevétel ellehetetlenítésére. A parlamentnek a képviselői szabad mandátumot és a közvetlen demokráciát is korlátozó tevékenysége már olyan mértékben következetessé vált, hogy konkrét döntő lépés megtétele nélkül Elnök Úr őrködése az államszervezet demokratikus működése felett lassan már csak megfigyelői szerepkörre korlátozódna.

Remélem, bizalommal kérhetem Elnök Urat, tegye meg a döntő lépést hazánk egészséges demokráciája érdekében!

Budapest, 2008. február 14.
Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)




A Kormány hazugságának szabadsága vagy a leleplezés fontossága



"Az új rendszerben egyetlen magyar állampolgárnak sem maradhat meg a korábbival egyenértékű, társadalmi felelősségen alapuló biztosítása."

Az anyag az egymásnak megfelelő (páratlan és páros) kinyomtatott oldal-párok egymás mellé helyezésével, és így, az azonos kérdésekre adott igen eltérő válaszok összehasonlításával használható leginkább.

A szöveg PDF formátumban ITT elérhető.




Gondolatébresztő az egészségügyi reform kapcsán



GONDOLATÉBRESZTŐ

Az egészségügyi rendszer átalakítása kapcsán

Alapgondolatok:

1. Ki kérte az egészségügyi rendszer ilyen átalakítását? (erre nincs adat, de vélhetően azok a jobbára külföldi tőkebirtokosok, akiket az SZDSZ kiszolgál)

2. Ki ígérte meg a választáskor az egészségügyi rendszer ilyen átalakítását? (kizárólag az SZDSZ)

3. Ki valósítja meg most az egészségügyi rendszer ilyen átalakítását? (a parlamentben legerősebb párt, az MSZP, felelőtlenül kiszolgálva a törpe, de gátlástalan zsaroló partnert, a liberál-bolsevik SZDSZ-t)

4. A felmérések szerint a népesség milyen arányban támogatja az SZDSZ/MSZP Kormány egészségpolitikáját? (szinte kimutathatatlanul csekély a támogatásuk, az SZDSZ-es Horváth Ágnes egészségügyi miniszter az ország tartósan legnépszerűtlenebb politikusa)

5. Kit kell képviselnie az országgyűlési képviselőnek az Ország Házában? (a választóit, sőt az őt meg nem választó összes állampolgár többségi érdekét is)

6. Kit képvisel a gyakorlatban az átlagos országgyűlési képviselő? (elenyésző kivételtől eltekintve csak a pártját)

7. Szabad-e a pártok parlamenti képviselőcsoportjainak előny vagy fenyegetés ígéretével, illetve frakciószabályzatba foglalt büntetéssel befolyásolniuk a képviselők szavazatát? (Nem szabad, ez súlyosan törvénysértő, alkotmányellenes, sőt, büntetőjogilag is értelmezhető, hiszen a képviselőknek egyéni felelősségen alapuló szabad mandátumuk van!)

8. Betartotta-e a Kormány az egészségügy átalakítása folyamán az eddigi változtatások, vagy a jelenlegi több-pénztáras (azaz álcázott több-biztosítós) rendszer kialakításakor a jogalkotásról szóló törvény kötelező rendelkezéseit? (Nem tartotta be, sőt minden korábbinál inkább semmibe vette, azaz megsértette a törvényes előírásokat!)

9. Szabad-e a Kormánynak vagy a parlamenti pártoknak következetesen törvénysértő tevékenységet folytatniuk? (Nem, demokratikus jogállamban ez mindenki számára tilos!)

10. Erőszakos hatalomgyakorlásnak minősíthető-e, ha a végrehajtó hatalommal rendelkező Kormány vagy a törvényhozó hatalommal rendelkező parlamenti többség a választók akaratát és a választási programban ígérteket semmibe véve, következetesen a népnek, azaz az Alkotmány szerinti legfőbb hatalom birtokosának akaratával szemben jár el? (Igen, ezzel a Kormány és a parlamenti többség megvalósítja az Alkotmány 2. §-ának harmadik bekezdésében tiltott erőszakos hatalomgyakorlást, amellyel szemben az Alkotmány előírása szerint törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni!)

11. Biztosította-e a törvényhozó hatalom a népnek, hogy az Alkotmány előírása szerint törvényes úton felléphessen az erőszakos hatalomgyakorlás ellen? (Nem, az erőszakos hatalomgyakorló ellen jelenleg csak az erőszakos hatalomgyakorlóhoz, illetve az általa létrehozott, tehát legalábbis közvetett befolyás alatt tartható, álgaranciát biztosító szervekhez lehet fordulni!)

12. A jelenlegi politikai helyzet szerint valós-e az Alkotmányunk 2. §-ában létező (papíron megnyugtató) ígéret, amely szerint "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."? (Nem, tapasztalatunk szerint csak az egy pártit felváltó többpárti diktatúráról lehet beszélni!)

Következmények:

1. Mit tehet a választások alkalmával következetesen becsapott választópolgár? (Megjegyzi, és soha többé nem szavaz sem az őt becsapó pártokra, sem a választók érdeke helyett a pártfrakció kényszere szerint szavazó, azaz pártcsicskás képviselőire, még akkor sem, ha azok pártot váltanának!)

2. Mit tehet a választópolgár, ha nem talál olyan pártot, amelynek programja számára elérhető, és kedvező? Válassza talán a legkevésbé rossznak tűnő parlamenti pártot? (Nem, ne higgye el azt a népbutító maszlagot, hogy demokrataként feltétlenül élnie illik választójogával! Ez csak valóságos demokráciákban van így, hazug, többpárti diktatúrákban inkább ne válasszon, helyette éljen alkotmányos gyülekezési és egyesülési jogával, szervezkedjen, hogy részese lehessen egy tisztességes jogállam létrehozásának! Csak olyan pártra szavazzon, amely megdolgozik a szavazatáért, és időben, tisztességes, megvalósíthatónak tűnő programmal áll elő, illetve annak megvalósításáért végzett következetes munkájával megbízhatónak tűnik Ön előtt.)

3. Mit tehet még a választópolgár a következő választásokig?

a)Támogassa mindazokat a népszavazási törekvéseket, amelyek a választói akarat megcsúfolásának legalább utólagos megakadályozását tűzték ki célul. A népszavazás a nép egyetlen biztosítéka, azon - ha nem akar utólag szégyenkezni - saját belső meggyőződése, és ne a pártpolitikai reklámok hatása alapján vegyen részt. Ne engedje a szokásos hazug, pártpolitikai háttérérdekeket szolgáló érvekkel eltántorítani magát!

b)Követelje országgyűlési képviselőjén keresztül, és ha ez nem elég, utcai rendezvényeken is, hogy Magyarországon vezessék be az Ország Házában bármilyen jogszabály titkos megszavazhatóságát is, mert e lehetőség nélkül a parlamentet legfeljebb a Pártok Házának lehet nevezni.

c)Követelje, hogy legkésőbb a következő parlamenti ciklustól tegyék lehetővé a képviselők szigorúan szabályozott feltételek melletti, de lehetséges visszahívhatóságát, és haladéktalanul kezdjék meg a társadalmi közvélemény felmérését a kétkamarás parlament, illetve az erősebb köztársasági elnöki hatalom bevezetésének, és a választás listás jellege gyengítésének kérdéséről.

d)Jegyezze meg, a politika nem feltétlenül szennyes dolog, a politika szó eredeti, azaz hamisítatlan jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. A pártpolitika is lehet tisztességes, tisztességtelen pártpolitikának viszont érdeke, hogy az emberek tehetetlennek érezzék magukat, hogy bármennyiszer becsapják őket, elhiggyék, rá kell hagyniuk mindent az "arra hivatottakra".

Az Ön személyes segítsége, megfontolt figyelme és a közéletben való tevékenyebb részvétele nélkül biztosan nem várhatja, hogy akár Önnek, akár szeretteinek jobb élete legyen!

Bízzon magában és ismerőseiben, illetve próbálja személyesen is megismerni a környezetében élőket, hogy lehetőleg ne ismeretlen emberek, pártlistás pártkatonák megválasztására szoruljon, hanem valóságos képviselőkre bízhassa jövőjét.

A Gondolatébresztőt összeállította:

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke (www.abosz.hu),
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője
Tel.: (1) 316-9008 és (1) 315-1801




Panaszbeadvány kiegészítése veszélyeztető gyógyszerhelyettesítések miatt



Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya
1055 Budapest, Markó u. 16.

Tárgy: a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 344/2006. sz. - az érdemi intézkedést elutasító - intézkedést tartalmazó levele ellen bejelentett panasz kiegészítése

Tisztelt Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya!

Alulírott Pós Péter, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, az alábbiakban kiegészítem az alulírt (mai) napon, a tárgyi számú ügyben faxon benyújtott panaszomat.

Részletes indoklás:

Beadványom alább megismételt 1. pontjához - pusztán egy konkrét példaként az ismeretlen számú veszélyeztető gyógyszer-helyettesítések közül - ismertetek egy az asztmás betegek számára különösen visszatetsző, kifejezetten veszélyes, és érdemben még senki által meg nem indokolt, indokolni meg sem kísérelt esetet.


Feljelentés ismeretlen tettes ellen és közérdekű bejelentés:
1.az egészségügyi ellátórendszer átalakítása folyamán, azon belül is különösen a sürgősségi betegszállításban és az ellátásban tevékenykedő intézmények ellátási feltételrendszerének átalakítása keretében - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

Az orvosok anyagi biztonságára is fenyegetően ható kényszerítő előírások elvárásai által, több, egymástól is különböző, senki által nem minősített szoftver ajánlásai szerinti gyógyszer-helyettesítésekre vannak kényszerítve, mégpedig a minden komolyabb szakmai egyeztetést nélkülözően, tavaly elfogadott jogszabályokba foglalt, a kommunikáció szerint kifejezetten "költségtakarékossági indokok szerint" de valójában még ilyenekkel sem mindig indokolható intézkedések miatt.

A most konkrét példaként bemutatott gyógyszer-helyettesítési ügyről a Kormány törvénybe foglaltan megnevezett véleményező, tanácsadó, kezdeményező stb. konzultatív jellegű szervének a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak (NET) tagjaként értesítettem már a NET-et is, a probléma ismert az OEP, és a szakminisztérium, sőt már 2007. július 13.-án neki írt levelem óta Horváth Ágnes szakminiszter előtt is. Az ügy megvizsgálására, és indokolt esetben megoldására többször, többektől is ígéretet kaptam, de a mai napig érdemi intézkedés nem történt.
Az asztmások egyik leghatékonyabb, egyik legismertebb, jól bevált korszerű gyógyszeréről, a formoterol hatóanyagú (Oxis Turbuhaler 4,5 mcg) belégzőporról, és az OEP vényíró, gyógyszerkereső szoftvere által alaptalanul "OGYI egyenértékű"-ként ajánlott azonos hatóanyagú (Formoterol Cyclo 12 mcg) belégzőporról mellékletben csatolok egy összeállítást.

Az előbbi gyógyszer (Oxis) támogatását az OEP úgy szüntette meg, hogy annak egyenértékű helyettesítésére megfelelő gyógyszer nem létezik és a betegek csak 10-szeres áron havi adagját tekintve kb. 5000 Ft-ért juthatnak hozzá. Mivel az asztmások minden esetben többféle gyógyszer egyidejű használatára szorulnak, ez az intézkedés gyakorlatilag elérhetetlenné tette a gyógyszert. Azt, hogy ennek következtében hányan szenvedtek már súlyos egészségromlást, vagy hányan haltak meg, csak azért nem tudjuk, mert ilyen irányú közérdekű adatok gyűjtése nem folyik.
Ismételten hangsúlyozom, ez csak egy példa a felmérések, célzott ellenőrzések hiányában ismeretlen számú hasonló intézkedések közül.

A fentiek alapján kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályát, hogy a panaszom kiegészítésében bemutatott konkrét ügyet, a csatolt dokumentumok alapján tekintse át, és panaszomnak ennek alapján is helyt adva rendelje el beadványom érdemi kezelését.

Budapest, 2008. január 11.


Tisztelettel:
Pós Péter elnök
közvetlen elérési címem és telefonom:
1025 Budapest, Mandula u. 24. Tel./fax: 316-9008

Melléklet:
Példa az OEP vényírójának megbízhatóságára (3 oldal)




Panaszbeadvány a legfőbb ügyésznek küldött beadvány elutasítása miatt



Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya
1055 Budapest, Markó u. 16.


Tárgy: panasz bejelentése a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 344/2006. sz. - az érdemi intézkedést elutasító - intézkedést tartalmazó levele ellen Ismeretlen tettes elleni feljelentésem és közérdekű bejelentésem okai az alábbiak voltak:

1. az egészségügyi ellátórendszer átalakítása folyamán, azon belül is különösen a sürgősségi betegszállításban és az ellátásban tevékenykedő intézmények ellátási feltételrendszerének átalakítása keretében - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

2. az alkotmányos képviseleti demokrácia veszélyeztetését és nemzetbiztonsági kockázatot is jelentő azon tény miatt, hogy a képviseleti demokrácia alkotmányos feltételrendszerének hibás működését kihasználva egy méretét és parlamenti mandátumát tekintve törpe párt képes az ország egészségügyét a választópolgárok választásokon 95%-ot meghaladó mértékben kinyilvánított akaratával és a szakmai testületek által szinte kivétel nélkül elutasított véleményével szemben meghatározni

3. amiatt, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselő csoportjai (vagy azok egy része) semmibe véve az Alkotmány előírásait, pártpolitikai céljaik megvalósításának érdekében törvénysértő, erőszakos ráhatással korlátozzák a törvényalkotásra kizárólag személyes, egyenkénti döntési hatáskörrel felruházott képviselők jogait



Tisztelt Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya!

Alulírott Pós Péter, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, feljelentő és közérdekű bejelentő a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 196. § (1) bekezdése alapján panasszal élek, mivel a Budapesti Nyomozó Ügyészség tárgyi levelében - feljelentésemet tartalma szerint nem annak tekintve, közérdekű bejelentésként pedig arra nem is reagálva - az ügyben érdemi intézkedést nem téve, beadványomat elutasította.

INDOKLÁS

Előzmények:

2007. december 12.-én kelt, faxon továbbított beadványomat eredetileg Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úrnak a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége vezetőjének címeztem.
A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya már két nappal beadványom érkezése után kelt levelében értesített, hogy beadványomat illetékes ügyintézésre a Központi Nyomozó Főügyészséghez továbbította. (Ez ellen nem lehet kifogásom.)

Sajátos azonban, hogy ezt követően nem az ügyintézésre kijelölt Központi Nyomozó Főügyészségtől, hanem már azt megelőzően, annak felettes elbíráló szervétől, tehát jelen panaszom címzettjétől, a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályától kaptam egy meglehetősen kioktató stílusú, és jóhiszeműnek a legkevésbé sem értékelhető levelet, melynek alapján logikailag már nem is igen volt várható, hogy az intézkedésre kijelölt nyilván alacsonyabb szintű szerv egyáltalán válaszra méltat. A kioktatás december 17.-én kelt.

Ezután, amíg el nem olvastam, kellemes meglepetésként vettem át 2008. január 3.-án a 2007. december 27.-i keltezéssel írt, mégis az ügyintézésre kijelölt Központi Nyomozó Főügyészségtől érkezett tárgyi, jelen panaszom alapját képező levelet, amely, mint panaszom bevezetőjében írtam, feljelentésemet tartalma szerint nem annak tekintve, közérdekű bejelentésként pedig arra nem is reagálva - az ügyben érdemi intézkedést nem téve, beadványomat elutasította.

Fentiek alapján, az eljáró hatóságoktól következetes jellegű ügykezelést feltételezve, természetesen nincs sok reményem jelen panaszom megfelelő kezelése tekintetében sem, de mivel mindig a remény hal meg utoljára, és már hazánk történelmében is volt példa jó irányú fordulatokra, panaszomat mégis beterjesztem, mégpedig - hogy Dr. Péter Zoltán legfőbb ügyészségi ügyész úr számára ne adjak okot beadványaim válaszadás nélküli irattárba helyezésére - természetesen nem változatlan tartalommal.
Megjegyzem, hogy ilyesmit korábban sem tettem, így az ügyész úr sajátos iktatási módszerére vonatkozó jóindulatú figyelmeztetésének okát, még mindig jóhiszeműséget erőltetve magamra, nem is igen értem.

Részletes indoklás:

Ismeretlen tettes elleni feljelentésem és közérdekű bejelentésem most kiegészítve fenntartott indoklásából semmit sem ismétlek meg, mivel azok előző beadványomból megismerhetők.

Az elutasító ügyészségi levél legjellemzőbb indoka az volt, hogy a beadványomban foglaltak feljelentésnek nem tekinthetők, mivel abban kizárólag általános megfogalmazások, sajtóhírekből származó értesülések, illetőleg véleménynyilvánításként értékelhető kijelentések találhatók, abban bűncselekmény elkövetésére utaló konkrét adatok nem szerepelnek, az előadottak nem tényállásszerűek, stb.

Ezzel kapcsolatban rögzíteni szeretném azt a közismert tényt, hogy a nem rendőr és nem ügyész állampolgároknak nem csak lehetőségük, de joguk sincs nyomozati tevékenységet végezni, a tényállás érdemi felderítése, és a bizonyítékok megszerzése tehát nem lehet feladatuk.

Jogállamokban éppen ezért, és éppen erre a célra tartják és fizetik tehát közpénzből, sajnálatosan egyre csökkenő mértékű demokratikus jogállami remények szerint, a rendőrséget, és az ügyészséget abban hitben, hogy azok az állampolgárok érdekében tevékenykednek, és nem az erőszakos hatalomgyakorlókat szolgálják ki.

Beadványom 1. pontjával szemben az ügyészség fő kifogása az volt, hogy: "A jogszabályok kizárólag az alkotmányellenesség és a nemzetközi szerződésbe ütközés szempontjából vizsgálhatók, amely (...) az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A jogalkalmazói döntések törvényességének és megalapozottságának megítélésére pedig az egyes jogszabályokban rendezett eljárások során a döntéshozó szervek felettes szervei rendelkeznek hatáskörrel, (...) alkalmazott jogszabályok nem minősülnek foglalkozási szabálynak."

Ezzel szemben beadványom 1. pontjában nem jogszabályok vizsgálatát, hanem törvénysértő, a legelemibb állampolgári alapjogokat is megsértő, embereket tömegesen veszélyeztető eljárások gyakorlatának és hátterének feltárását kértem, melynek folyamán egyébként a legfőbb ügyésznek adott esetben, amennyiben szükségét érzi, az ügyészségről szóló törvény 5. §-a alapján joga van Alkotmánybírósághoz fordulni, vagy akár jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését is kezdeményezni. Nem véletlenül fordultam beadványommal éppen a legfőbb ügyészhez.

Beadványom 2. pontjával szemben az ügyészség fő kifogása az volt, hogy a törvények elfogadásához szükséges szavazati arányokat az Alkotmány tartalmazza. Ezek megsértésének kérdésében az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. Az Alkotmány e rendelkezéseinek megszegése egyéb törvényi tényállási elemek megvalósulása nélkül nem alkalmas bűncselekmény megállapítására.

Ezzel szemben beadványom 2. pontjában egy szóval sem írtam ilyesmiről (például kétharmados törvények feles megszavazásáról), hanem egy törpe pártnak az alkotmányos képviseleti demokráciát veszélyeztető és az ország egészségügyének közakarattal és közérdekkel szembeni átalakításán keresztül, nemzetbiztonsági kockázatot is jelentő tevékenységéről, abban a hiú reményben, hogy a nemzetbiztonsági kockázat talán az ügyészséget is érdekelheti. Az ügyészségről szóló törvény 3. § (1) bek. szerint ugyanis az ügyészség közreműködik az alkotmányosság védelmében és a jogszabályok érvényre juttatásában. E hatáskörében védi az Alkotmányban és más jogszabályokban biztosított jogokat, fellép az Alkotmány, a törvények, az egyéb jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei megtartása érdekében, üldözi a tudomására jutott bűncselekményeket, részt vesz az Alkotmány és más jogszabályok iránti tisztelet erősítésében, a jogsértések, a bűnözés megelőzésében. Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az ügyészség a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott ügyekben nyomoz (az ügyészség hatáskörébe tartozó bűnügyek nyomozása), és más, a törvényesség helyreállítása érdekében ellátható tevékenységeket is végez.

Beadványom 3. pontjával szemben az ügyészség fő kifogása az volt, hogy a kifejtettek a következők miatt sem valósítanak meg bűncselekményt:

"A törvény megszavazása alóli "felmentés" nem értelmezhető, ilyen tartalmú rendelkezést sem az Alkotmány, sem a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat nem tartalmaz."
Ezzel szemben beadványom 3. pontjában egy szóval sem írtam arról, mintha magát a kivételesen alkalmazott felmentést tartanám bűncselekménynek. Ellenkezőleg, éppen a felmentés nélküli, tehát a szokásos, befolyás alatti szavazást tartom annak.
Sajnos ilyen mérvű "félreértést" nem tudok jóhiszeműen olvasni, és remélem ezzel is a túlnyomó többséghez tartozom.
Ez ügyben az Országgyűlés elnökének írt korábbi levelemből szó szerint idézek:
"A frakció befolyása alatti szavazás esetén - az országgyűlési képviselők hivatalos személyek lévén - aggályos lehet a Btk. szerinti bűncselekmény(ek) megvalósulása is, így például részükről a hivatali visszaélés, velük szemben pedig még inkább aggályos lehet a hivatalos személy elleni erőszak, illetve a kényszerítés."

Hatályos Alkotmányunk 51. §-a szerint a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban stb.
Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében.

Fenti tevékenységek elvégzésére az ügyészség helyett senki másnak nincs joga, tehát az ügyészségnek éppen ezért is el kellene járnia a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak veszélyeztetése, vagy törvénysértő semmibevétele észlelésekor, még akkor is, ha senki nem szállít számára kész, jogszerűen mások által belátható időn belül meg sem szerezhető bizonyítékokat, például elhallgatott, vagy módszeresen visszatartott közérdekű adatokat.
Olyan adatokat és egyébként köztudomású, részben sajtó által konkrét adatokkal is leírt események bizonyítékait, amelyek a beadványom tárgyában leírtakat polgári vagy büntetőjogi bírósági eljárások megkezdésére alkalmasan is bizonyíthatják.

Kérem tehát a Tisztelt Ügyészséget, hogy az Alkotmány 51. §-a szerint, valamint az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 1. §-ában leírt feladatköre szerint járjon el a beadványomban körülírt ügyek kivizsgálása érdekében, törvénysértés esetén lépjen fel a törvényesség védelmében, gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét, az esetleges bírósági eljárásban képviselje a vádat, továbbá gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat.

Annál is inkább, mivel Alkotmányunk 2. §-a szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, amelyben senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos gyakorlására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
A rendszerváltoztatásként emlegetett, lassan 18 évvel ezelőtti események óta azonban a parlamentnek nem volt még ideje arra, hogy részletesen, törvényben leírtan biztosítsa az állampolgárok részére, hogy a végrehajtó hatalom, vagy akár a jogalkotó erőszakos hatalomgyakorlása esetén milyen érdemi törvényi garanciákat vehet igénybe.

Éppen ezért maradt csak számunkra egyelőre egyetlen, csökkenő reményekkel kecsegtető lehetőségként, hogy elsősorban az Alkotmány szerint ilyen célra létrehozott ügyészségi szervekhez forduljunk. December 12.-én kelt beadványomban éppen ezt tettem, és jelen, korábbi beadványommal összehasonlítva remélhetőleg nem változatlan tartalmúnak mondható panaszomban is ezt teszem.

Amennyiben az ügyészség a fenti, törvényben előírt feladatait nem végzi el, akkor elég nehezen indokolható az alkotmányos jogaik érvényesülése irányában érdeklődésüket még mindig el nem vesztett állampolgárok számára, hogy mi célból is költ az állam közpénzeket az ügyészség működtetésére.

Ebben az esetben nem csodálható, ha a világhálón egyre inkább terjednek az olyan jellegű információk, amelyek a Magyarországon állítólag hónapról hónapra csökkenő közbiztonságról, a bűncselekmények, köztük a felderítetlenek és megtorlatlanok egyre növekvő számáról, és korrupt rendőrökről szólnak.

Példaként egy ilyent idézek is:
"Angol vélemény: Gyurcsány pöcegödröt csinált Magyarországból"
A teljes magyarnyelvű cikk és közvetve az angol eredeti anyag is elérhető a következő világhálós címen: http://www.barikad.hu/node/10478

Egy fontos részlet:
"A rendőrséghez segítségért fordulni (...) bárhol Magyarországon bármilyen ügyben felesleges és értelmetlen dolog. Jellemző, hogy még a magyar ügyvédek is lebeszélik a rendőrségi panasztételről a hazai vagy külföldi károsultakat. Ez az angolszász jogrendszerben élő briteket mélyen megdöbbentő helyzet a szemükben közép-afrikai szintre süllyeszti Magyarországot.
Magyarországon hónapról hónapra csökken a közbiztonság, rakéta gyorsasággal nő a bűncselekmények száma, a rendőrök korruptak, tudatlanok, arrogánsak nem csak a turistákkal, de a magyarokkal szemben is. Ezzel együtt rohamosan növekszik (...) felderítetlen lopások, rablások, vendéglátóhelyi csalások, visszaélések és egyéb bűncselekmények száma."

A fentiek alapján kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályát, hogy panaszomnak helyt adni szíveskedjék.

Budapest, 2008. január 11.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
közvetlen elérési címem és telefonom:
1025 Budapest, Mandula u. 24. Tel./fax: 316-9008



Háttéranyagként a könnyebb feldolgozhatóság céljából, alább beillesztem a panaszolt ügyészségi levelek pontos tartalmát:

LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG
KIEMELT ÜGYEK FŐOSZTÁLYA
1055. Budapest, Markó u. 16.
Telefon: 354-5500


KF. 6301/2006/1.

Pós Péter úrnak
Budapest Mandula u. 24. 1025

Tisztelt Uram!

A 2007. december 12. napján kelt levelével kapcsolatban tájékoztatom, hogy a 11/2003. (Ü.K.7.) LÜ utasítás 11. §-ának (3) bekezdése értelmében az ügyész a beadványt nem megnevezése, hanem annak tartalma szerint bírálja el.

A 2007. december 12. napján kelt beadványa tartalmi szempontból feljelentésként nem volt értékelhető, továbbá abban olyan büntetőjogilag releváns adat, vagy körülmény nem volt, mely ügyészi intézkedésre adott volna alapot.

A 11/2003. (Ü.K.7.) LÜ utasítás 45. §-ának (5) bekezdése alapján az ügyész a változatlan tartalommal megismételt panaszt válaszadás nélkül irattárba helyezi.

Tájékoztatom, hogy a jövőben a változatlan tartalommal megismételt beadványait, válaszadás nélkül irattárba fogom helyezni.

Budapest, 2007. december 17.

Tisztelettel:

Dr. Péter Zoltán legfőbb ügyészségi ügyész




Központi Nyomozó Főügyészség
1066 Budapest, VI. ker., Zichy Jenő u. 14.,
1368 Budapest 5. Pf.: 251.
Tel.: 354-28-10, BM: 12-990, Fax: 354-28-20


Nyom. 344/2006.

Pós Péter Úrnak
Budapest
Mandula u. 24.
1025

Tisztelt Pós Péter Úr!

A 2007. december 12. napján kelt beadványával kapcsolatban tájékoztatom, hogy annak alapján intézkedés megtétele nem vált szükségessé a következő okból:

A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 11. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyész a beadványt nem megnevezése, hanem annak tartalma szerint bírálja el.

Feljelentésnek kizárólag valamely bűncselekménynek a Büntető Törvénykönyv Különös Részében megfogalmazott minden egyes tényállási elemét konkretizáló adatokat tartalmazó beadvány minősül.

A beadványában foglaltak feljelentésnek nem tekinthetők, mivel abban kizárólag általános megfogalmazások, sajtóhírekből származó értesülések, illetőleg véleménynyilvánításként értékelhető kijelentések találhatók, abban bűncselekmény elkövetésére utaló konkrét adatok nem szerepelnek, az előadottak nem tényállásszerűek, azok a Büntető Törvénykönyv Különös Részében meghatározott egyik bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megállapítására sem alkalmasak.

A beadvány 1. pontjában leírtak a következők miatt sem alapozzák meg a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének megállapíthatóságát:

A jogszabályok kizárólag az alkotmányellenesség és a nemzetközi szerződésbe ütközés szempontjából vizsgálhatók, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának a)-c) pontjai értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A jogalkalmazói döntések törvényességének és megalapozottságának megítélésére pedig az egyes jogszabályokban rendezett eljárások során a döntéshozó szervek felettes szervei rendelkeznek hatáskörrel. A jogszabályok megalkotására felhatalmazást adó, illetve a jogalkotás során figyelembe veendő más jogszabályok, valamint a jogalkalmazói döntések során alkalmazott jogszabályok nem minősülnek foglalkozási szabálynak.

A beadvány 2. pontjában foglaltak pedig a következők miatt sem alkalmasak bűncselekmény megállapítására:

A különböző tárgyú törvényeknek az Országgyűlés általi elfogadásához szükséges szavazati arányokat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény tartalmazza. E rendelkezések megsértésnek kérdésében való állásfoglalásra a korábbiakban kifejtettek szerint az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. Az Alkotmány e rendelkezéseinek megszegése egyéb törvényi tényállási elemek megvalósulása nélkül nem alkalmas bűncselekmény megállapítására.

A beadvány 3. pontjában kifejtettek a következők miatt sem valósítanak meg bűncselekményt:

A törvény megszavazása alóli "felmentés" nem értelmezhető, ilyen tartalmú rendelkezést sem az Alkotmány, sem a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat nem tartalmaz.

Az intézkedés ellen a Be. 196. §-ának (1) bekezdése alapján a tudomásszerzéstől (kézbesítéstől) számított nyolc napon belül a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályához címzett panasznak van helye, amelyet a Központi Nyomozó Főügyészségen célszerű írásban benyújtani.

Budapest, 2007. december 27.

Dr. Keresztes Imre
címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész
főügyész



Levél a legfőbb ügyésznek a demokratikus törvényalkotásért



Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úrnak
Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége

1055 Budapest, Markó u. 16.
1372 Budapest, Pf.: 438.
Fax: 269-2862


Tárgy: feljelentés ismeretlen tettes ellen és közérdekű bejelentés:

1. az egészségügyi ellátórendszer átalakítása folyamán, azon belül is különösen a sürgősségi betegszállításban és az ellátásban tevékenykedő intézmények ellátási feltételrendszerének átalakítása keretében - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

2. az alkotmányos képviseleti demokrácia veszélyeztetését és nemzetbiztonsági kockázatot is jelentő azon tény miatt, hogy a képviseleti demokrácia alkotmányos feltételrendszerének hibás működését kihasználva egy méretét és parlamenti mandátumát tekintve törpe párt képes az ország egészségügyét a választópolgárok választásokon 95%-ot meghaladó mértékben kinyilvánított akaratával és a szakmai testületek által szinte kivétel nélkül elutasított véleményével szemben meghatározni

3. amiatt, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselő csoportjai (vagy azok egy része) semmibe véve az Alkotmány előírásait, pártpolitikai céljaik megvalósításának érdekében törvénysértő, erőszakos ráhatással korlátozzák a törvényalkotásra kizárólag személyes, egyenkénti döntési hatáskörrel felruházott képviselők jogait


Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!


Feljelentésem, közérdekű bejelentésem 1. pontjához egy háttéranyagként saját, 2006. szeptember 13.-án már szintén a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége számára benyújtott, hasonló ügyben tett feljelentésemre is hivatkozom, melyet akkor még -feljelentésemet pusztán ellenőrizetlen sajtóhíreken alapulónak minősítve - levélben utasított el a feljelentésemre választ megfogalmazó dr. Kunyák Gergely, a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze azzal, hogy "bűncselekmény megtörténte ezek alapján nem valószínűsíthető".
Kétségtelen, hogy azóta már nehezen követhető számban jelentek meg konkrét, tehát ellenőrizhető, nyomozati úton pontosítható híradások, melyek alapján a kérdéses tényállás egyértelműen bizonyítható. Mintául egy mai konkrétumra utalok, amiről természetesen szintén a sajtóból értesültem, de ez remélhetőleg nem kizáró ok a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelmének aggálya miatti tényfeltárás elrendeléséhez. "Továbbra is óriási gondok vannak az Országos Mentőszolgálatnál, mivel (...) nem tudják személyzettel ellátni az esetkocsikat, emiatt veszélyben van a betegellátás (...) több helyen továbbra sem tudják a kritikus pillanatokban az esetkocsikat szolgálatba állítani (...) szerinte (megj. Toma Lajos mentő-szakszervezeti elnök szerint) a gondokat igazából az okozza, hogy Horváth Ágnes egészségügyi miniszter szeptember elsejétől létszám- és bérstopot rendelt el."
A tények feltárása a nyomozó és bűnüldöző hatóság feladata, az állampolgároknak ilyen irányú tevékenységre nincs jogszabályi felhatalmazásuk.

Feljelentésem, közérdekű bejelentésem 2. pontjához egyelőre nem tartok fontosnak semmit hozzátenni azon kívül, hogy az abban állított ténynek az SZDSZ képviseleti demokrácia szerinti mandátumarányát sokszorosan meghaladó érdekérvényesítő képességére vonatkozó része közismert, és ez önmagában is veszélyezteti hazánk Alkotmányban rögzített, annak 2. § (2) bekezdése szerinti viszonyait, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján valamint közvetlenül gyakorolja.
Nyilvánvaló, hogy a népszuverenitás választott képviselők útján való gyakorlása csak az egyéb jogszabályokban meghatározott parlamenti mandátumok arányában, és nem azoktól teljes mértékben elszakadva jogszerű. Utóbbi esetben csak parlamenti jelmezzel álcázott diktatúráról beszélhetünk, ennek megakadályozása pedig a Tisztelt Ügyészségnek is feladata.

Feljelentésem, közérdekű bejelentésem 3. pontjához a nyomtatott és elektronikus sajtóban többször korábban is leplezetlenül megjelenített nyilatkozatok mellett elég Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető legutóbbi, a távirati irodának tett kijelentésére hivatkoznom, mely szerint, a képviselőcsoport egyetlen tagja sem kért felmentést az egészségügy átalakításáról szóló törvénytervezet december 17-i megszavazása alól.

Általános, a helyzet komolyságára utaló, jelzésértékű adatként szeretném Legfőbb Ügyész Úr figyelmébe ajánlani az a mai sajátos hírt, mely szerint Szili Katalin házelnök asszonynak az egészségügy átalakítását szabályozó törvénytervezet végszavazásának elhalasztását kezdeményező javaslatára a kormányszóvivő közölte, hogy a kormány nem tervezi a végszavazás elhalasztását.
Tudomásom szerint a végszavazás elhalasztásáról szóló döntés nem a kormány, hanem a kormány tevékenységét a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint is - legalább elvileg - felügyelő parlament hatásköre.

A kérdés már csak az, hogy a valóságos demokrácia helyett elfogadunk-e egy a demokráciát pusztán álruhának használni kívánó diktatúrát, vagy még megpróbálunk tenni valamit annak végső beágyazódása előtt.

Budapest, 2007. december 12.

Tisztelettel:
Pós Péter elnök
közvetlen elérési címem és telefonom:
1025 Budapest, Mandula u. 24. Tel./fax: 316-9008



Levél az Országgyűlés elnökének az egészségügy veszélyeztetése kapcsán



Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke

Országház Elnöki Hivatal
1054 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Fax: 441-4806

IGEN SÜRGŐS!


Tárgy: Az országgyűlési képviselők értesítésének kérése, figyelemmel az Alkotmányban a képviselők számára előírt egyéni döntési felelősségére és az Alkotmánynak az egyéni képviselői döntés befolyásolását a pártok képviselőcsoportjai számára is tiltó előírásaira, különös tekintettel az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló T/4221. számú törvényjavaslat végszavazása előtt

Tisztelt Elnök Asszony!

Kérem, engedje meg, hogy mint az Ország Házának felelős vezetőjéhez, illetve több - a közvélemény által is ismert - személyes megnyilvánulása alapján is, bizalommal forduljak Önhöz azzal a kéréssel, hogy jelen levelemet és annak mellékleteit szíveskedjék eljuttatni a tárgyi törvényjavaslat végszavazása előtt valamennyi országgyűlési képviselő számára.

A bizonyára szokatlan kérésem indoka, hogy a rendszerváltás első néhány éve óta nem volt olyan jelentőségű kérdés a parlament előtt, mint az egészségügyi rendszer gyökeres átalakításának céljával készült tárgyi törvénytervezet.

Kérésem lényege, éppen e tény alapján, a képviselők felkérése arra, hogy a tervezet végszavazásakor az alább részletezett döntési tényezőkre is szíveskedjenek különös figyelmet fordítani.

Talán olyan sem fordult még elő, éppen a tervezet jelentőségéhez mérten is, hogy ennyire egyértelmű és különösen szembeszökő legyen az a tény, hogy az előterjesztők a legcsekélyebb mértékben sem tartották be a jogalkotásról szóló törvény vonatkozó előírásait, úgy mint az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülésének, az érdek-összeütközések feloldhatóságának, a szabályozás várható hatásainak és a végrehajtás feltételeinek elemzése, a jogszabálytervezetek véleményeztetése.

Ezen belül is bizonyítható, éppen azokkal az érdekelt társadalmi szervezetekkel és érdekképviseleti szervekkel nem történt meg a jogszabálytervezetek semmilyen egyeztetése vagy a törvényben előírtakra a legcsekélyebb szinten hasonlító véleményeztetése, akiknek képviseltjei közvetlenül maguk a betegek.
Megvalósult tehát a minden demokrácia szégyenét, jobbára végét is jelentő "Rólunk, de nélkülünk döntés" gyakorlata.

Az Egészségügyi Minisztérium honlapján az olvasható, hogy az egészségbiztosítási törvény koncepció szintű előkészítése ügyében egyeztetést folyt az ellátó intézmények képviselőivel, a kamarákkal, az önkormányzatok képviselőivel, orvos szervezetek képviselőivel, védőnők egyik egyesületével, gyógyszer-, és segédeszközgyártók, forgalmazók, valamint fürdők képviselőivel, szakmai kollégiumok vezetőivel, no és persze biztosító társaságok képviselőivel, legalábbis formálisan. (http://www.eum.hu/index.php?akt_menu=5432)

Az egyeztetések eredményéről a minisztérium, sehol máshol nem olvasható, és egyetlen "egyeztető" partner által vissza nem igazolt igazságtartalmú sorokat írt, hasonlóan azokhoz az utólag álságosnak bizonyult mondatokhoz, amelyek szerint alig várja, hogy a parlament egy más által kidolgozott valódi alternatívát is figyelembe véve választhasson.

A legkevésbé sem lebecsülve a meghívottakat, sőt, még a biztosító társaságok képviselőit sem, akiket társadalmi felelősség nem terhel, feladatuk csak a profitszerzés, tehát kakukktojás minőségben szerepeltek, mégis csak illett volna a betegek érdekképviselő szervezetei közül is hívni néhányat, ha másért nem, legalább a durva törvénysértést leplező ürügyként, vagyis úgy, mint a többi meghívottat.
A helyzeten semmit nem változtat az a tény, hogy utólag, 2007. november 19-én, semmilyen törvényes követelményben előírtat nem pótolva, Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök és Kincses Gyula államtitkár látszólagosan egy találkozót biztosított a betegszervezeti képviselők egy része számára, de azon is csak megalázták őket.

Mivel az egészségügyi reform a nép tapasztalata szerint egyre fokozódó mértékben veszélyezteti az ország népességét, ideje számon kérni a szintén fentiekhez hasonlóan törvénysértő módon már hatályba léptetett eddigi, részben alacsonyabb rendű jogszabályok hatályosulásának törvényben előírt vizsgálatát is. Nem tudjuk ugyanis, hogy milyen áldozatokba került az az ámokfutás, mely az Alkotmányban tiltott erőszakos hatalomgyakorlás fogalmát kimeríti, és így hány haláleset, súlyos maradandó egészségromlás hozható ok-okozati összefüggésbe az eddigi intézkedésekkel. A vizsgálatok eredménye közérdekű adat, tehát amennyiben történtek volna ilyen felmérések, azokat közzé kellett volna tenniük!

A helyzet tehát az, hogy az újabb, a korábbiakat még inkább megerősítő törvényről az eddigiek következményeinek ismerete nélkül döntene a tisztelt Ház.

Kifejezetten kérem valamennyi országgyűlési képviselőnket, hogy vegyék figyelembe azt a tényt, mely szerint
Alkotmányunk a képviselők személyes, egyenkénti döntési hatáskörének összességébe helyezi a törvényalkotás végső döntési jogát, és ebben semmilyen szerepet nem enged a pártok számára sőt, képviselőcsoportjaik számára sem, illetve képviselője csak a választópolgároknak van, tehát azok, akik pártjuk elvárása szerint szavaznak, semmibe veszik az Alkotmányt, törvénysértést követnek el.

A törvénysértés büntetőjogilag is értelmezhető, mivel az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a képviselő csak leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt nem vonható felelősségre bíróság vagy más hatóság előtt.

A frakció befolyása alatti szavazás esetén - az országgyűlési képviselők hivatalos személyek lévén - aggályos lehet a Btk. szerinti bűncselekmény(ek) megvalósulása is, így például részükről a hivatali visszaélés, velük szemben pedig még inkább aggályos lehet a hivatalos személy elleni erőszak, illetve a kényszerítés.

Mivel a fenti esetben az országgyűlési képviselők tevékenységüket nem az Alkotmányban előírt módon, a köz érdekében, hanem alkotmánysértően, pártjuk elvárása szerint végzik, ilyen szavazásukra nem vonatkozhat a képviselői jogállásuk alapján járó mentesség, tehát büntetőfeljelentés esetén a törvény megszegőivel szemben (legkésőbb parlamenti mandátumuk megszűnése után) az eljárás akár közvád útján, akár pótmagánvádlói úton lefolytatható.

Kiegészítő szemponttá válhat a későbbiekben, hogy 2007. december 3.-án országos népszavazást kezdeményeztem abban a kérdésben, hogy a hatályos szabályozást kibővítendően, a több emberen, sok ember életét veszélyeztetve vagy különös visszaesőként elkövetett emberöléshez hasonlóan, a népirtási szándék bizonyíthatóságának hiányában is, soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek mindazon intézkedések is, amelyek bármi módon a nép nagyobb csoportjának halálát okozzák, a csoport számára súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak, a csoportot olyan életfeltételek közé kényszerítik, amelyek azt, vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, a csoporton belül a születéseket meggátolják, vagy jelentősen korlátozzák.

Zlinszky János volt alkotmánybíró, nyugalmazott egyetemi tanár a közelmúltban, egy arról készült beszélgetésben, hogy közpénzből nem szabad magáncégek profitját növelni, a következőket mondta:
Papíron a mindenkori kormányzat programjának betartását a parlamentnek kellene ellenőriznie. A gyakorlatban azonban ez nem érvényesül, mert már csak névleg népképviseleti az Országgyűlés - valójában pártképviseletinek kellene hívni. Ha egy kormánypárti képviselő meg akarja őrizni a stallumát, engedelmeskednie kell, még akkor is, ha nem listáról jutott be, hanem egyéni körzetből. Nagy úr az anyagi csábítás is, hisz ma Magyarországon kifizetődő honatyának lenni.

Budapest, 2007. december 11.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)
a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője
Tel./fax: 315-1801


Mellékletek:


A "Ki és milyen szavazattal képviselheti a népet döntő fontosságú ügyekben?" című dokumentum, amely a Magyar Köztársaság Alkotmányából levezetett indoklással jut el a következő mottóhoz: A titkos szavazat a képviselő független, alkotmányos igényű szavazata, a nyílt és a név szerinti szavazat elsősorban a pártjáé! (2 oldal)
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) számára készült "Az Ország Háza nem a pártok háza!" című dokumentum, amely előterjesztésként szerepelt a NEK 2007. december 6.-i ülésén egyhangúlag elfogadott 7. sz. határozatához (3 oldal)



Országos nészavazás kezdeményezése népirtás ügykörben



Országos Választási Bizottság
1051 Budapest, Roosevelt tér 1-3.
levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.
fax: (+36-1) 441-1729

Tisztelt Országos Választási Bizottság!

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (1) bekezdésének első fordulata szerint

országos népszavazást kezdeményezek


a mellékelt aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdésben.

Kérem a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, hogy szíveskedjék a mellékelt, jogszabályi feltételeknek megfelelő, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtására vonatkozó - az országos népszavazásról és az országos népi kezdeményezésről szóló - 34/2002. (XII. 23.) BM rendelet szerint elkészített aláírásgyűjtő ívet, illetőleg a vonatkozó tartalmi követelményeknek megfelelő kérdést, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 117. § (1) bekezdése alapján, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 2. §-ában foglalt hatáskörben eljárva, hitelesíteni.

Az országos népszavazást kezdeményező aláíróív kérdése:

"Akarja-e Ön, hogy a több emberen, sok ember életét veszélyeztetve vagy különös visszaesőként elkövetett emberöléshez hasonlóan, a népirtási szándék bizonyíthatóságának hiányában is, soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek mindazon intézkedések is, amelyek a nép
- nagyobb csoportjának halálát okozzák,
- a csoport számára súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak,
- a csoportot olyan életfeltételek közé kényszerítik, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
- a csoporton belül a születéseket meggátolják, vagy jelentősen korlátozzák,
- a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba kényszerítik?"


Indoklás

A népszavazási indítvány megfogalmazásakor logikailag iránymutatóként figyelembe vett hatályos jogszabályhelyek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek népirtásról szóló 155. §-a, illetve az emberölés súlyosabban minősülő eseteiről szóló 166. § (2) bekezdés f)-h) pontjai, valamint az ezek büntethetőségének el nem évülését is kimondó 33. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai.

Az emberi jogok december 10.-i, közelgő nemzetközi napjára tekintettel is megemlítendő, milyen szerencséje van a magyar egészségügy maradék biztosítékait is elpusztító, a még állami felelősségi körben lévő intézmények mielőbbi eltulajdonításán ügyködő, az államot végképp kifosztó érdekcsoportoknak és büntetőjogilag jól körülbástyázott, politikus kiszolgálóiknak. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény népirtást meghatározó, hatályos, 155. paragrafusa csak akkor nevezi ugyanis népirtásnak a népirtást, és csak akkor rendeli ekként, el nem évülő módon büntetni, ha az valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából történik. Az egészségügy megreformálása kapcsán elkövetett, hatásukban népirtó következményekkel járó intézkedések tehát jogilag nem jelentenek népirtást.

- Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a magyar népcsoportra olyan alkalmatlan egészségügyi ellátórendszert kényszerítenek, amelyek nagyobb embercsoport halálát okozzák, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik. Ezt talán csak gondatlanságból elkövetett emberölések valamiért nagy számban történő előfordulásaként értékelnék.

- Magyarországon ma nem népirtás, ha valakik a magyar népcsoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak, ha azt nem a csoporthoz tartozásuk miatt teszik.

- Magyarországon ma nem népirtás, ha a magyar népcsoportot olyan életfeltételek közé kényszerítik, amelyek a népet vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.

- Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők olyan intézkedést tesznek, amelyek a csoporton belül a születéseket erősen gátolják, ha nem bizonyítható, hogy ezen intézkedések célja a csoporton belül a születések meggátlása.

- Magyarországon ma még az sem számítana népirtásnak, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a népcsoporthoz tartozó gyermekeket máshova elhurcolnák, ha nem lenne bizonyítható, hogy céljuk a népcsoport legalább részleges kiirtása.



Megjegyendő, hogy a fenti cselekmények mindegyike népirtásnak minősülne a hatályos Btk. szerint is, ha a csoporthoz tartozásuk miatti legalább részleges kiirtási cél bizonyítható lenne.

Mindezek a gaztettek remélhetőleg azért még bűnök, de enyhébb, így elévülést is biztosító módon büntetendők, és csak akkor, ha a leírt következményekhez nem a parlamenti képviselők jogalkotó tevékenysége vezet.
Sajnos nem büntethető Magyarországon, aki képviselőként olyan jogszabályokat szavaz meg a parlamentben, amelyeknek következményei a fentiekhez hasonlóak, de ezt nem az ott megnevezett szándékokkal vagy annak bizonyíthatatlansága mellett teszi.

A fasizmus a régiek szerint a nem termelő tőke diktatúrája, hogy a maga számára az irreális mértékű profitot biztosító hatalmi rendszert fenntarthassa. A problémák megoldása során a fasizmus jellemzője az erőszak elfogadása, alkalmazása.

Közismert, hogy a magyar parlament és egyes alacsonyabb rendű jogalkotói, így az egészségügyi kormányzat a reformként emlegetett jogalkotása kapcsán sorozatban fogadnak el olyan jogszabályokat, amelyek létrehozásánál nem csak a jogalkotásról szóló törvényt, hanem azt az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt is durván megsértették, amely törvénynek legfontosabb célkitűzései éppen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003. november 17-i 2003/98/EK irányelvének való megfelelést szolgálnák - ha Magyarországon is betartanák azokat.

Mivel a magyar Alkotmány 2. §-a szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, melyben minden hatalom a népé (amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja), továbbá senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására, valmint az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni, az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a jelenlegi hatalomnak az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében tiltott alkotmányellenes, erőszakos hatalomgyakorlása keretében meghozott egészségügyi jogszabályainak érvényesíthetősége az ugyanezen szakaszban mindenki számára kötelezően előírt törvényes úton megkísérelt ellenállás eszközeivel nem akadályozható meg.
Ennek oka többek között az, hogy a törvényhozás a rendszerváltozás óta eltelt csaknem két évtizedben sem alkotta meg azokat a jogszabályokat, amelyek pontosabban meghatároznák az erőszakos hatalomgyakorlás eseteit, és az azok elleni törvényes úton való eredményes fellépés módját. Úgy tűnik, mintha ebben a törvényhozás ugyanúgy nem lenne érdekelt, mint a saját perelhetőségét biztosító törvény (amely a komolyabb jogállamokban létezik!), vagy az ügyészségnek a mindenkori Kormány ellenőrzésére is lehetőséget biztosító törvény megalkotásában.

Figyelemmel továbbá arra a tényre, hogy a népirtással összefüggésben folytatott nemzetközi bírósági eljárások ellentmondásos értelmezési és ítélkezési gyakorlata láthatóan még háborús viszonyok között sem biztosít megfelelő védelmet a népirtó hatású intézkedések ellen, fontos lenne, hogy nagyobb fenyegetettség terhelje a nép nagyobb csoportjait bármilyen okból veszélyeztető döntéshozókat.

Legjellemzőbb nemzetközi példaként a Hágai Nemzetközi Bíróság 2007. február 26.-i döntését érdemes említeni, melynek értelmében népirtás volt a több ezer boszniai muszlim életét kioltó srebrenicai mészárlás. A testület ugyanakkor felmentette Szerbiát a kollektív bűnösség alól. A bírák csak azért marasztalták el Belgrádot, mert bár megtehette volna, nem előzte meg a vérontást.

Vonatkozó internetes címek:
http://echotv.hu/index.php?akt_menu=73&newsid=29048
http://www.origo.hu/nagyvilag/20070226egesz.html
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=16753
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=9500
http://jesz.ajk.elte.hu/takacs1.html
http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20070227&cl=181527
http://kulpol.transindex.ro/?hir=5983
http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2006/02/hoffmann.pdf
http://www.argus.org.yu/irasok/9.htm
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12805


Tudom, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, de ez a korlát nem tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket teljesítő magyar jogszabálynak a kötelezettség teljesítésén túl történő bővítését.

Mindezekre tekintettel fontosnak mutatkozik a magyar népesség fokozott védelme érdekében a fentebb meghatározott tartalmú kérdéssel országos népszavazás kezdeményezése.

A kérelem indoklását a Tisztelt Országos Választási Bizottság jelen kérelem tárgyában tartandó ülésén kívánjuk kiegészíteni.

Budapest, 2007. december 3.-án.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)
székhely: 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.
Tel./fax: (1) 316-9008 Tel.: (1) 315-1801
e-mail: aboszeln@mail.datanet.hu




Válaszlevél Horváth Ágnes miniszter asszonynak az egészségügyi reformról



Horváth Ágnes miniszter asszony
Egészségügyi Minisztérium
1051 Budapest, Arany J. u. 6-8.
Fax: (1) 332-8128

Ügyiratszámuk: 14141-1/2007-0003EGP

Tisztelt Miniszter Asszony!

Hivatkozva június 25-én kelt (július 3-án érkezett), fenti ügyiratszámú levelére, amelyben az egészségügyi ellátórendszer átalakítása és az új jogszabályi rendelkezések fekvőbeteg és járóbeteg ellátást érintő hatásainak elemzéséhez, értékeléséhez, ezekre vonatkozó összegző véleményünket és konkrét javaslatainkat igényli, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) hivatalos képviselőjeként tisztelettel az alábbiakban válaszolok.

Előzetesen kijelentem, hogy a jelen véleményeztetés a legkevésbé sem pótolja a törvényhozási folyamat elején törvénysértően elmaradt egyeztetési folyamatot.

Kérem, hogy levelemet szíveskedjék az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ai alapján közérdekű bejelentésként kezelni.

Az egészségügyi ellátórendszer átalakításának előkészítéséről és magáról az átalakításról véleményemet az alábbi szempontok szerint csoportosítva foglalom össze
- Az előkészítés elvi alapjairól (az egészségügy helyett pusztán betegségügy)
- Az előkészítés jogszabályi alapjairól (jogalkotási törvény megsértése)
- Az előkészítés logikai alapjairól (hibás átalakítási sorrend, pl. kórházi intézményi reform az alapellátás megerősítése nélkül)
- Néhány konkrétum (esélyegyenlőtlenségi szempontok, veszélyeztetések, gyermekek, idősek érdeksérelme kiemelten)
- Javaslatok (mit kell azonnal abbahagyni, veszélyeztetés, mit kell újra kezdeni, vizitdíj-beszedés módja)
- Összefoglaló javaslat

1. Az előkészítés elvi alapjairól (egészségügy helyett betegségügy, de abban is átgondolatlan)

Megállapítható, hogy az egészségügyi reformként emlegetett átalakítás megnevezése oktalan, mert nem az egészségügyről szól, hanem pusztán annak egy részével, az erősen kétséges hatékonysággal működő volta miatt is jelentősen túlterhelt, és ennek következtében a közpénzeket indokolatlan mértékben terhelő betegellátás területével foglalkozik. Nem foglalkozik az egészségmegőrzéssel, a betegségmegelőzéssel, de még a kiugróan önsorsrontó tevékenységek visszaszorításával, vagy ezek következményeinek külön, a társadalmi szolidaritás elve alapján történő ellátást nem terhelő módon való kezelésével.
Ennek következtében a reform még látszólag sem emberséges, sőt a népesség túlnyomó többségének érdekével szemben áll, a korlátozott forrásokat kiugróan pazarló módon használja fel. Nem ott próbál megtakarításokat elérni, ahol könnyen lehetne, hanem a drágább gyógyító eljárásoktól von el forrásokat.
Még a betegellátáson (betegségügy) belül is logikátlanul, a kisebb költséget jelentő hatékony gyógyszerellátástól von el forrásokat, és ezzel a nagyságrenddel drágább kórházi fekvőbeteg-ellátás felé tereli a logikusabb stratégia mellett kedvezőbb költségráfordítással is eredményesen kezelhető betegeket.

2. Az előkészítés jogszabályi alapjairól (jogalkotási törvény kiugróan durva megsértése)

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt az Országgyűlés annak érdekében alkotta, hogy:
a)a jogalkotás a társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a demokrácia kiteljesedését szolgálja,
b)a jogrendszer egysége és áttekinthetősége fokozottan érvényesüljön, továbbá, hogy
c)az alapvető társadalmi viszonyokat szabályozó törvények meghatározó szerepet töltsenek be a jogrendszerben.

A törvény általános rendelkezései szerint (17-20. §) jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdekösszeütközések feloldása azt szükségessé teszi. A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell. Az állampolgárok - közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján - közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában. A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.
Az egészségügy átalakításával kapcsolatos, az elmúlt másfél év alatt történt jogalkotási folyamattal kapcsolatban köztudomású és adatokkal jól alátámasztható, hogy az Alkotmány után a demokratikus jogállamiság legmérvadóbb törvénye, a jogalkotásról szóló törvény előírásait, még nagy vonalakban, a törvény Általános rendelkezések című fejezetében előírtak szintjén sem tartották be a jogalkotó szervek (ezen állítás ellenkezője bizonyíthatatlan).

Mivel az említett módon végzett jogalkotás nem elégíti ki a jogállamiság deklaráltan demokratikus jellegének megfelelően, az Alkotmányban és a jogalkotási törvényben előírtakat, az ilyen jogalkotás alkotmányellenessége már folyamatát tekintve is aggályos.

Az egészségügyi ellátási rendszer indokolt fejlesztése helyett pusztán a betegellátás ésszerűtlen átalakításával foglalkozó, reformnak nevezett jogszabály-változtatások azonban nem csak megalkotásuk folyamata, hanem tartalmuk szempontjából is alkotmányellenesek az alább kifejtettek szerint.

Az Alkotmány 70/A. § szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, többek között vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az embereknek a leírtak szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

Az Alkotmány 70/D. § szerint a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság többek között az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel értelmezte a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megvalósíthatóságának korlátait, és többek között azt állapította meg, hogy "Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése szerinti alkotmányos jog biztosítása olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelynek alapján az állam - egyebek között - a lehető legmagasabb szintű egészségügyi intézményhálózat kiépítésére és orvosi ellátás biztosítására köteles. A "lehetséges szint" nyilvánvalóan nemcsak az orvostudományi, műszaki és technikai szempontokra vonatkozik, de magában foglalja a gazdasági, szervezeti-szervezési lehetőségeket és az állam - továbbá a társadalombiztosítás - teherbíró képességét is. (...) Annak megítélése ugyanis, hogy az állam az Alkotmány 70/D. §-án alapuló kötelezettségének milyen rendszerű, típusú és milyen finanszírozású egészségügyi intézményhálózat és orvosi ellátás megszervezésével tesz eleget, a törvényhozó szabadságába és felelősségébe tartozik, és a rendszer alkotmányos megítélésének - szélső esetektől eltekintve - alkotmányos mércéje nincs." Nyilvánvalóan nem szólt az Alkotmánybíróság azonban megengedhető lehetőségként az egészségügyi intézményhálózat és az orvosi ellátás megszervezésének lezüllesztéséről.

Minden józan gondolkodásra képes ember számára világos ugyanis, hogy hasonlóan a családok esetéhez, a társadalom teherbíró-képessége is elsősorban a közösséget alkotó személyek munkaképességben megnyilvánuló, és a gazdasági versenyképességet is alapvetően meghatározó egészségi állapotától függ. Az állampolgárok testi és lelki egészséghez való jogának kiteljesítését meghatározó egészségi ellátás szintjével való felelőtlen "takarékoskodás" a társadalom teherbíró képességének tönkretételét, és ezzel közvetve az adott társadalom maradék esélyeinek elpusztítását jelenti.


3. Az előkészítés logikai alapjairól (hibás átalakítási sorrend, pl. kórházi intézményi reform az alapellátás megerősítése nélkül)

A parlamentben tartott Egészségbiztosítási Reform 2007-2009 konferencián a miniszterelnök elismerte, értelmes szakmai érv, hogy inkább a családorvosi alaphálózat fejlesztést igénylő átalakításával kellett volna elkezdeni az egészségügyi reformot. Nem kevesebb, hanem több kapacitás, lehetőség kell a járóbeteg-ellátásban, az egészségügyi centrumokban és a sürgősségi ellátásban. Nem kétséges számára, hogy előbb kell bővíteni, és utána hozzányúlni a fekvőbeteg ellátáshoz, mert különben felborul a rendszer. A fekvőbeteg ellátási kapacitások átalakítása csak akkor nem okoz minőségromlást a magyar egészségügyben, ha mellette az ezt megelőző rendszerelemeket, a járóbeteg-ellátást és a családorvosi ellátást fejlesztjük.

Ezek kapcsán közvetve, jelen mondattól nagyon eltérően, de utalt a jelentős zsarolási lehetőségével ügyesen manipuláló, öt százalékos választói támogatással az egész ország egészségügyét saját vágyai szerint alakító koalíciós partner adta egészségügy-leépítési miniszterre (akkor még Molnár Lajosra) is.

Valami azonban éppen ezzel kapcsolatban azóta is nagyon markánsan hiányzik, és ez hitelteleníti a miniszterelnök "megvilágosodásának" őszinteségét, és azt csak egy nyugtatgató szándékú figyelemeltereléssé zülleszti. Azóta sem történtek ugyanis az egészségügy lepusztításának megakadályozása irányába mutató jelzésértékű tettek, tehát a koalíción belül a szándékokban nem, csak a szereposztásban érzékelhető különbség.


4. Néhány konkrétum (esélyegyenlőtlenségi szempontok, veszélyeztetések, gyermekek, idősek érdeksérelme kiemelten)

A reformnak állított, a szociális és tájékozottsági esélyek szerint szelektálva pusztító, népirtó hatású folyamat igen jelentősen tovább növelte a rendszerváltásként emlegetett események óta eltelt idő óta egyébként is brutálisan megnőtt esélyegyenlőtlenséget, a jókor jó helyen meggazdagodottak és az ilyen lehetőségektől elzárt, illetve az esélyek gátlástalan kihasználására célzottan nem nevelt, tisztességes átlagpolgárok között.

Erre mindenki, aki látni is akar, számtalan példát tud, egy újabb felsorolásnak azonban csak akkor lenne értelme, ha bármilyen jobbítási szándék is mutatkozna a hatalmon lévő döntéshozók felől.
Próbaként néhány tényt azonban felvetek azzal a szándékkal, hogy egy esetleges változtatási akarat mégis tesztelhető, érzékelhető legyen.

A gyógyszerek helyettesítéséről szóló, a 2006. évi XCVIII. törvény 44 - 47. §-ainak megfelelő szabályozás szerint: - a gyógyszerrendelés során az orvos tájékoztatja a beteget a gyógyszeres kezelés alternatíváiról, a készítmények beteget terhelő várható költségei közötti különbségekről és a külön jogszabály szerinti helyettesíthetőség lehetőségeiről,
- a helyettesítést ajánló szoftver a gyógyszer árát az egyéb szempontokhoz képest kiemelt helyettesítési szempontként mutatja, és az OGYI helyettesíthetőségi listájának figyelembevétele nélkül, az E. Alap, illetve a beteg számára legalacsonyabb anyagi terhet jelentő gyógyszerre tesz ajánlatot,
- a gyógyszerész - ha a vényen az orvos nem zárta ki a helyettesíthetőséget - a külön jogszabályban előírt szakmai helyettesíthetőség figyelembevételével a beteg helyett a gyógyszert kiváltó személyt köteles tájékoztatni arról, hogy a gyógyszer más olyan gyógyszerrel helyettesíthető, amelynek térítési díja kedvezőbb, és a beteg egyetértése esetén köteles a rendelt gyógyszert - elsősorban a beteg számára legolcsóbb - készítménnyel helyettesíteni,
- az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló hatályos 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 15. §-a szerint viszont, ha az orvos a gyógyszert a 9. § (4)-(6) bekezdése szerint rendelte - és a vényen a helyettesíthetőséget nem tiltotta meg - a gyógyszerész csak az OGYI által közzétett, egyenértékűnek és a terápia során egymással helyettesíthetőnek minősített készítmények listáján is szereplő készítményekre helyettesíthet.
- a betegek egészségét jelentősen megterhelheti az a tény, hogy a csere a betegek által használt, a szoftver által helyettesíthetőként minősített összes gyógyszer tekintetében egyszerre, az elvárható időbeli fokozatosság előírása nélkül történik,
- a helyettesítést a beteg csak a korábban használt, drágább gyógyszerhez tartozó árkülönbözet vállalása mellett, tehát az alkotmányban tiltott esélyegyenlőtlenségre kényszerítve utasíthatja el.
A fentiek alapján elvárható lenne, hogy a szabályozás egyértelmű veszélyei miatt a leírtak alkalmazását azonnali hatállyal függesszék fel annál is inkább, mivel a törvény alkalmazása több mint fél éve, és jelenleg is a vonatkozó végrehajtási jogszabály elfogadása nélkül folyik.

Közismert az ügyben az orvosokat a minél olcsóbb gyógyszerek felírására fenyegetve ösztönző jogszabályi háttér, amely őket a betegeknek a szűkös rendelési időben ténylegesen, érdemi mértékben meg sem valósítható tájékoztatására (a fentiek alapján mondhatnánk félrevezetésnek is) próbálja kényszeríteni, a betegeket pedig rendszeresen a valójában meg sem történt tájékoztatásról szóló (tehát hazug tartalmú) nyilatkozatok aláírására kényszeríti. Ha megtörténne az érdemi tájékoztatás, nem is maradna idő a beteg vizsgálatára, ellátására.

A sok méltatlanul alkalmatlan, további esélyegyenlőtlenséget, más esetben veszélyeztetést jelentő gyógyszer-helyettesítésre az asztmás betegeket érintő két konkrét példaként megemlítem az OEP gyógyszerügyi főosztályvezetője által is jól ismert problémát.
Kivonták például a támogatási körből az ún. "turbuhaler"-rel alkalmazható budesonid illetve formoterol hatóanyagú gyógyszerek szinte teljes választékát, amelyek a megfelelő gyógyszerhatás eléréséhez a szer belégzésekor feltétlenül szükséges időzítési műveleteket nehezebben elvégző, vagy arra képtelen gyermekek ill. az erre szellemileg szintén alkalmatlan vagy idős asztmás betegek számára az eddig talán a leghatékonyabbnak bizonyult gyógyszert ill. eszközt jelentették. Ez az intézkedés az érdekelt betegcsoportok számára ellátatlanságot, valamint veszélyeztetést jelent.
Részletekről esetleges kérdés esetén magam is szívesen adok tájékoztatást, de Önnek a döntések előkészítésében bizonyára megvannak a felelős (tehát szükség és jogi lehetőség esetén felelősségre is vonható) szakemberei.


Többek között az említett gyógyszer-helyettesítésekre is kiemelt hangsúllyal, a "hallgattassék meg a másik fél is" demokratikus alapelvnek, és a közérdekű információk hatékony terjesztésének igényével a közelmúltban felkértem Önt, hogy szíveskedjék megtisztelni szövetségünk háromnapos országos találkozóját egy az asztmás betegek számára kiemelten fontos témában tartandó előadás megtartásával. Jeleztem, hogy más fontos elfoglaltsága esetén természetesen szívesen látjuk az Ön által kijelölt szakértő munkatársát is.


A kért előadás témája: "A biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátás megvalósulása a 2006. évi XCVIII. törvény 44 - 47. §-ainak előírásai szerint" volt. Jeleztem, hogy előadásuk révén szeretnénk választ kapni arra is, hogy Önök szerint van-e, lehet-e felelőssége a minisztériumnak vagy szakértőiknek a reform egyes elemei illetve gyógyszer-helyettesítések kapcsán esetleg megvalósuló veszélyeztetésekben, illetve, ha van, ha lehet, akkor milyen szándékaik vannak azok megelőzése érdekében.
Kérésünk teljesítésére sem Ön, sem munkatársai nem találtak módot.



5. Javaslatok (mit kell azonnal abbahagyni, veszélyeztetés, mit kell újra kezdeni, vizitdíj-beszedés módja)

Amennyiben a betegszervezetek összefoglaló véleményére Miniszter Asszony valóban, és nem csak az eddigieknek megfelelően, formálisan, kipipáló jelleggel lenne kíváncsi, azt javaslom, hogy azonnal függesszenek fel minden, a meglévő esélyegyenlőtlenségeket alkotmányellenesen tovább növelő, illetve a betegek egészségét és életét veszélyeztető szabályozást, és kezdjék újra a jogalkotásról szóló hatályos törvény szigorú betartása mellett az egyébként valóban fontos átalakításokkal kapcsolatos igények felmérését, azok érdemi egyeztetését.
Jelzésértékű lenne például a szintén súlyosan aggályos vizitdíjnak az eltörlése, vagy legalább nem a betegellátás helyén, az orvos-beteg kapcsolatra fordított időt csökkentő és annak minőségét megrontó módon való, az ellátás előzetes anyagi feltételeként való behajtása, hanem utólag, az OEP teljesítésekre vonatkozó egyébként is meglévő adatbázisa alapján, a villanyszámlákhoz hasonló kivetése, beszedése.


6. Összefoglaló javaslat

Javaslatom tudatosan vállaltan nem lesz a legkevésbé sem diplomatikus (erre az előzmények után már jó lelkiismerettel nem vállalkozhatom), de őszinte leszek és nem rosszindulatú. Ön - Magyarországon formálisan még demokráciát feltételezve - eddigi diktatórikus tevékenyégével mind jogalkalmazóként, mind törvényalkotás előkészítésének irányítójaként és rendeletalkotóként kudarcot vallott. Az Ön és tárcája által okozott károk ügyében eddig minden érdemi szembenézést elutasított. További bizalmat ezért betegtől és főként érdekképviselő betegszervezettől nem érdemel. Egészségügyi miniszterként - mivel szakmai és emberi megnyilatkozásai alapján a legkevésbé sem tűnt annak, és érzékelhetően nem is igyekezett felelős tisztsége szerint viselkedni - az ország túlnyomó többsége előtt lejáratta magát, a felmérések szerint elérte a finoman szólva is legkevésbé elviselhető politikus címét.

Ön, az Önt érdemtelenül tisztségében tartók kénye és vélt érdeke szerint, minden demokratikus felhatalmazást nélkülöző programot keresztülerőltetve, egy pusztán törpe kisebbséget alkotó, de annál agresszívabb érdekcsoport akaratának végrehajtójaként tevékenykedik, közvetve emberek sokaságának egészségét megrontva, megnyomorítva, és nekik nem csak "potenciálisan" hanem az előzőek következtében gyakran idő előtti halált is okozva.
Az Ön és háttere tevékenysége - hatását tekintve - csak egy népirtással mérhető össze.

Abban a sajnos nem várható esetben, amennyiben a fentiekben írtakból bármilyen keveset legalább önmaga előtt belátna, és maradna Önben némi tisztesség, akkor a lemondáson kívül nem tehetne egyebet, minthogy érvényteleníti a "reform" kapcsán hozott valamennyi miniszteri hatáskörben lévő rendelkezést. Ezzel még egy lehetséges jogi számonkérés esetére is csökkenthetné felelősségét.

A fentiek ellenére nem kívánok rosszat Önnek, csak azt, hogy kétségtelen meglévő érdekérvényesítő képességét az egészségügyi és szociális ágazattól minél messzebb, a versenyszféra Önhöz jobban illő brutális viszonyai között tegye próbára. Ott "boldogulva", ha a közösségnek hasznot nem is hajtana, a jelenlegi jogviszonyok között mégiscsak a legkevesebb kárt okozhatná.

Budapest, 2007. július 13.

A Miniszter Asszony tisztségének kijáró, de személyéhez méltó szintű tisztelettel:

Pós Péter elnök
Tel./fax: (1) 316-9008
Tel.: (1) 315-1801




Féken tarthatod asztmádat, ha nem Magyarországon élsz! (az MTI-közlemény háttéradatokkal is bővített változata)



A 2007. évben május 1-jére esett Asztma Világnap üzenete: Féken tarthatod asztmádat! Magyarországon élve azonban nincs okunk elhinni az egyébként biztató ígéretet. Számunkra úgy tűnik, egészségügyünk vezetői számára nem fontos a nyilvántartott 200 ezer asztmás életminősége, életkilátásai. Még kevésbé fontos nekik, hogy a ma még csak enyhén asztmás gyermekek ne váljanak majd súlyos betegekké vagy rokkantakká. Eggyel több okunk volt tehát, amiért nem ünnepeltünk május elsején.

Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió bizottságának Tiszta levegőt Európának nevű munkacsoportja szerint Európában légszennyezéssel összefüggő okok miatt évente 300 ezer ember hal meg. A nagyrészt az autók és egyéb közlekedési eszközök keltette, és a sűrű beépítettség miatt is feldúsuló városi szennyeződések dioxin, és nehézfém tartalma kétségkívül asztmát, más légzési nehézségeket illetve egyéb betegségeket is okozhat.
Ez még az egészséges felnőtteket is veszélyezteti, de persze leginkább a leggyengébbeket, a gyerekeket, időseket, a krónikus betegeket. Azokat, akik számára nálunk az esélyegyenlőség alkotmányos ígérete már csak annyi, mint egy hazug reklámé.

Az említett adatok ugyanis nem zavarják sem a hasztalanul képzett Dr. Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, aki a bezárásra ítélt Svábhegyi Gyermekgyógyintézet kapcsán a tiszta levegőt is gyógyszerrel pótolhatónak állította, sem Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvost, aki tüdőgyógyász voltát hangsúlyozva, még hónapokkal később is, álságosan tudományoskodó kiegészítésekkel bizonygatta lényegében ugyanezt a képtelenséget.
Az asztmás gyermekekre vonatkozó fejtegetésének legmegkapóbb részlete szerint meg lehet valakit Budapesten akár a legbüdösebb belvárosi részen is gyógyítani. (A szakirodalom szerint a valóságban az asztmást, allergiást ténylegesen - igen kevés kivételtől eltekintve - egyáltalán nem lehet meggyógyítani, csak kezelni.)

Adalékok az ÁNTSZ honlapjáról:
A Bemutatkozás rovatból nevesítve megtudhatjuk, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak komoly irányító, koordináló és felügyeleti feladatai vannak a környezet- és település-egészségügyi területen is.
Az ÁNTSZ élén az országos tisztifőorvos áll, aki feladatait az egészségügyi miniszter közvetlen irányításával látja el.
Itt kezdődik a baj! A tisztifőorvos tehát nem független, felelős intézményvezetői tisztség Magyarországon, hanem a pártpolitikus miniszter politikai beosztottja. Az együttes szakmaiságát nézve pedig láthatjuk, hogy a minisztérium, és eszerint az ÁNTSZ legfőbb szakmai vezetője is éppen az a Horváth Ágnes, aki csak annyira szakember, hogy bár papírjai között egy orvosi diploma is akad, saját szakmai önéletrajzában nem véletlenül nem említ gyógyító orvosi gyakorlatot. Vak vezet világtalant?
A kemény felvetés nem alaptalan, hiszen az OTH feladatai címre kattintva azt is megtudhatjuk, hogy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal feladata figyelemmel kísérni az egészségi állapotot befolyásoló környezeti tényezőket is, és a népesség egészségi állapotának alakulásával összefüggésben kockázatelemzést kezdeményezni, illetve végezni. Nyilatkozata alapján nem úgy tűnik, mintha Dr. Falus Ferenc tisztifőorvos hallott volna már e feladatokról.

Az OTH vezetői címre kattintva, és Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos, illetve két helyettese, Dr. Molnár Kornélia illetve Dr. Kovács Attila szakmai életrajzi adatait elolvasva kétségünk sem maradhat, hogy szakmai vagy politikai tisztségviselő-e az ország népessége egészségügyi viszonyainak legfőbb őrzője.
Egy egészséges államszervezetű országban az országos tisztifőorvosnak adott esetben akár a mindenkori kormány pénzügyi nyomása alatt tartott egészségügyi miniszterrel szemben is kötelessége lenne a népesség legszélesebb körű egészségmegőrzési és egészségbiztonsági érdekeit képviselni. Ilyen kiállás egy politikai beosztottról nem feltételezhető.

Nem túl megnyugtató persze az a helyzet sem, hogy a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. számú kormányrendelet szerint az országos tisztifőorvos számára sajnos elegendő az egyetemi szintű általános orvosi vagy higiénikus orvosi vagy fogorvosi szakképzettség és bármilyen szakorvosi képesítés.
A közegészségtan-járványtan szakorvosi képzettség tehát nem előírás, ez a szak csak négy szinttel lejjebb, a közegészségügyi felügyelő számára előírt, de neki elég főiskolai szintű képzettség.

Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter később nem restellte még azt is fejtegetni, hogy ha azt mondanák egy asztmásnak, hogy a jó levegő gyógyít, a betegszervezetek tüntetnének.
Pusztán ezért nem tüntetnénk, de természetesen nem vagyunk ostobák, nem hisszük azt sem, hogy a jó levegő önmagában elég. Mint ahogyan, főként az éppen most lezüllesztett, és a betegeket kíméletlenül veszélyeztetve megváltoztatott gyógyszerellátási feltételek mellett, a gyógyszer sem elég.
Nem valószínű egyébként, hogy éppen Horváth Ágnes fogja meghatározni, hogy mikor és miért fognak az asztmások és allergiások is tüntetni, de szemérmetlen érveléseivel ehhez nagyban hozzájárulhat. Akkor pedig érdemes arra is gondolni egy keveset, hogy az esetleges asztmás tüntetők háttere, érdekközössége 200 ezer fő, több mint az összes magyarországi párt együttes taglétszáma. A hazai allergiások még többen, legalább tízszer annyian, 2-3 millióan vannak, és a hagyományos allergének mellett növekvő részük allergiás a hazudozó politikusokra is.

A diktatúrákra jellemző mértékben megfélemlített orvos-szakmai szervezetektől nem várhatjuk el, hogy etikai eljárást folytassanak az említettek ellen. Nem kockáztathatjuk, hogy képviselőiken keresztül a betegek számára még meglévő, de máris veszélyeztetett gyógyító intézményeket tegyenek ki a hatalom esetleges bosszújának.

A 2007. évi Asztma Világnap körülményeinkre pontosított üzenete számunkra a következő.
Féken tarthatod asztmádat, ha nem nyugszol, amíg el nem éred, hogy megszabadulj a magyar egészségügy felelőtlen felelőseitől, a tisztségükre alkalmatlan, azt pusztán politikai megbízhatóságukkal kiérdemlő, hazugságokat gátlástalanul vállaló vezetőktől.

Akár Horváth Ágnes leendő gyermekei érdekében is!

Azt pedig a miniszterelnöknek, azaz a magukat egyszerre szociális(tá)nak és demokratának hirdetők jelenlegi elnökének a felelőssége eldönteni, hogy az egészségügy vezetésének és ellenőrzésének ilyen kezekben tartása mellett van-e még közünk és közük az Európai Unióhoz.

Lásd még: www.nol.hu/cikk/424973, www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html és www.antsz.hu

Budapest, 2007. május 1.

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége




Szétverés helyett javítani is lehetne az egészségügyet



A másság tisztelete ott kezdődik, hogy mások véleményét is meghallgatjuk!


Magyarországon nemigen van értelmes ember, aki azt mondaná, hogy a magyar egészségügy úgy jó, ahogy van, és nem kellene mielőbb sok mindent megváltoztatnunk. Olyan nagy baj azért eddig nem volt, hogy rá kelljen bíznunk az egészet a parlament egyik legkisebb pártjára, az SZDSZ-re, ezzel azokra, akik már másfél évtizede határtalan önérzettel mindenről azt bizonygatják, ők tudják, merik és teszik, csak bízzuk rájuk. A baj, az ellátásunk végveszélybe kerülése igazán csak most kezdődött, amióta az arrogáns törpepárt lehetőséget kapott az egészségügyi ellátás és az egészségbiztosítási rendszer minden más pártétól erőteljesen eltérő ízlésük szerinti átalakítására.

Ötleteik szerintük annyira jók, hogy megvitatásra sem szorulnak. Sem az egészségügyi, sem a gazdasági vonatkozású helyzet, sem változtatási terveik tudományos vizsgálatait, ellenőrzését nem tartják fontosnak, helyette politikai erődemonstráció keretében ráerőltetnek az országra egy az egész eddigi egészségügyi rendszert gyökeresen megváltoztató csomagot.

Nincs szükségük a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyok tudományos eredményekre támaszkodó elemezgetésére, vagy a tudományos igazságok kérdésében a tudomány művelőinek véleménye szerinti döntésre. Nekik az sem akadály, hogy éppen ezeket a szerintük talán pepecselő, időrabló, akadékoskodó tennivalókat nem véletlenül írja kötelezően elő a jogalkotásról szóló törvény, és az Alkotmány.

Mindezt olyan fölényes öntudattal adják elő, akkorára méretezett, elszabadult szabadsággal értelmezik a demokrata eszméket, hogy módszerüket demokratikusnak, őket demokratáknak már a legcsekélyebb jogérzékkel megáldott ember sem állíthatja.

Nem számít, hogy közben már szinte mindenkivel szembekerültek, szakminiszterük, politikai államtitkáruk a leginkább ellenszenves politikusokká váltak, hiszen nálunk ők mondják meg, mit jelent a nép uralma. A nép nevében uralkodónak tekintik magukat. Elvégre kaptak 5 százalékos támogatottságot, és az már csaknem a harmada annak, mint amikor 1945-ben mások 17 százalékkal, és egy négypárti koalíció terrorizálásával átvehették az ország irányítását.

Hiszen ők tudják, merik és teszik!

Mert hagyjuk. Ha hagyjuk, meg is érdemeljük, hogy egészségünk is a gátlástalanul haszonelvű, az alkotmányra, jogra, erkölcsre is fittyet hányó, maffiaszerűen szervezett rablótőkének és kiszolgálóinak érdekeitől függjön, azokétól, akiknek úgy tűnik, nálunk minden megengedhető.

Pedig szétverés helyett javítani kellene az egészségügyet!

Akinek, mint minden értelmes embernek kétségei is vannak, és nem lusta más szempontok, ismeretek megvizsgálására, annak jó szívvel ajánljunk, kattintson az alábbi, lemásolható és szabadon terjeszthető dokumentumok címére.

Rendszerfejlesztési javaslat
Társadalombiztosítás és kockázatközösség
Tévutak és kiutak

Budapest, 2007. április 23.

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége




Levél a tisztifőorvosnak a hivatali felelősségérzetét kétségessé tevő nyilatkozata kapcsán



Előzetes megjegyzés:
az alábbi levél a Magyar Köztársaság tisztifőorvosának szól, és tájékoztatásul megkapták a Kormány véleményező és tanácsadó szervének, a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak (NET) a tagjai is, mivel a NET jelenlegi elnöke januárban történt, de megvalósításában azóta is halogatott lemondása ellenére szintén Dr. Falus Ferenc.

Tisztelt Dr. Falus Ferenc Tisztifőorvos Úr!
Kedves Ferenc!
Tisztelt - másolatban értesített - NET-Tagtársaim!

A kisebb késésért (csak azért) elnézést kérve, tájékoztatásul - hogy ne tűnjön hátulról támadásnak - küldöm az április 19.-én az MTI Országos Sajtószolgálata (OS) számára továbbított közleményem szövegét.
Készséggel elismerem, hogy az írás a legkevésbé sem számítható az udvarias távolságtartással, érzelemmentesen, pusztán tényközlésnek szánt közlemények közé, ennek azonban igen nyomós oka van.

Nem tekinthető ugyanis a legkevésbé sem normálisnak az a nyilatkozat sem, amelyet a Magyar Köztársaság tisztifőorvosa a közszolgálati feladatú MTV Ablak című műsorában, tüdőgyógyász szakorvosi végzettségét hangsúlyozva tett egy olyan ügyben, amellyel kapcsolatban Dr. Horváth Ágnes, az egészségügyi miniszteri kinevezés jelenlegi legvalószínűbb várományosa egy hasonló értelmű, csak egyszerűbben előadott minősíthetetlen nyilatkozatával elérte, hogy azok is ismerjék, és tartósan emlékezzenek rá, akik számára korábban semmit sem jelentett.

A tisztifőorvos szájából azért volt különösen megrázó az asztmás, allergiás gyermekek gyógyítása szempontjából a tiszta levegő hatását jelentéktelennek állító (a közleményben szó szerint leírt) mondat, mert józan ésszel azt gondolná az állampolgár, hogy ilyen fontos tisztségre való kinevezéshez már mégiscsak a kérlelhetetlen szakmai megbízhatóság szükséges, és a kinevezetthez nem férhet a politikai hajlékonyság, rosszabb esetben az elvakult párthűség, vagy esetleges egyéb (pl. anyagi) magánérdekek szerinti tevékenység gyanúja. A tisztifőorvos mégiscsak komolyabb, felelősebb tisztség, mint egy beosztását alapvetően csak megbízható pártemberként elnyerő államtitkáré.

Hivatásra alkalmatlanok által uralt egészségügy


Magyarország lassan mintaadójává válik azoknak a névlegesen demokratikus diktatúráknak, ahol a közszolgálati hivatásra való alkalmatlanság egyre elvártabb feltétele a megszerzett végrehajtó hatalommal gátlástalanul, alkotmányellenesen visszaélő pártpolitikai köröket elvtelenül kiszolgáló tisztségviselők kinevezésének. A jelölteknek bizonyítaniuk kell, hogy megbízóik érdekében felhőtlenül mosolyogva képesek hazudni, és/vagy szakmailag annyira tájékozatlanok, hogy maguk sem igen tudják, mikor mondanak igazat.

Az MTV Ablak című műsorának a kórházbezárásokról és az új beutalási rendről is szóló adásában Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos hangsúlyozottan tüdőgyógyászként állította az asztmás és allergiás gyermekeket mindeddig kimagasló szakmai színvonalon és eredménnyel kezelő, de megszüntetésre ítélt Svábhegyi Gyermekgyógyintézet kapcsán, szó szerint a következőket:

Ma már a tüdőbetegnek a gyógyulásához a megfelelő kivizsgálás, a korrekt gyógyszerelés, a beteg oktatása, tanítása a mondjuk 80-85%-ban lényeges elem, és csak egy 5-10-15%-a az úgynevezett szanatóriumi jó levegő elem, tehát meg lehet valakit Budapesten akár a legbüdösebb belvárosi részen is gyógyítani, és utána fölmehet Mátraházára, és Kékesre, Sopronba.

Az, hogy az előző mondat ostobaságnak vagy hazugságnak minősíthető, csak attól függ, hogy a tisztifőorvos úr elfelejtette-e eredeti szakmájának alapjait, vagy egyáltalán nem felejtette el, csak gátlástalanul kiszolgálja annak a törpepártnak az érdekeit, amely 5 százalékos választói támogatottságával erkölcstelenül visszaélve, a 95 százalékos választói akarattal szemben, diktatórikus ámokfutással akarja az egész ország szolidáris kockázatközösségen alapuló egészségügyét szétverni, majd magánhasznok érdekében piacosítani.

A tisztifőorvos a politikusok népszerűségi listáján abszolút sereghajtó volt egészségügyi miniszter, Molnár Lajos csapatának megbízható szolgálója, a miniszter február elsejei hatállyal nevezte ki az ÁNTSZ élére.

Fenti nyilatkozatával a kinevezésére való megbízhatósági alkalmasságát, azaz a közszolgálati hivatásra való alkalmatlanságát megfelelően bizonyította. Tüdőgyógyász papírjára hivatkozva erősítette azt a botrányos nyilatkozatot, amelyet ugyanebben az ügyben a minisztérium jelenlegi legfőbb szakmai vezetője, éppen az a Horváth Ágnes államtitkár asszony tett, aki csak annyira szakember, hogy bár papírjai között egy orvosi diploma is akad, saját szakmai önéletrajzában nem véletlenül nem említ gyógyító orvosi gyakorlatot.

Falus Ferencből még miniszter is lehet, de várnia kell, most még egy nála is alkalmatlanabb az esélyes.

Nagy lehetőség áll a magukat egyszerre szociális(tá)nak és demokratának hirdetők előtt. Hasonulhatnak, vagy dönthetnek hirdetett értékrendjük szerint. Ha úgy akarnák, elválhatna a víz a szennytől.

Egyébként már csak az alkotmányos ellenállási mozgalom lehetősége marad!

Budapest, 2007. április 19.

Pós Péter elnök

Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége

Megjegyzések:

A tüdőgyógyász tisztifőorvos állításával szemben, Pós Péternek, az asztmás, allergiás betegek érdekében hangsúlyozottan orvosi végzettség nélkül laikus betegszervezeti vezetőként állított, de szakmailag ellenőrizhető megjegyzései:
- a szakirodalom szerint a valóságban az asztmást, allergiást ténylegesen - igen kevés kivételtől eltekintve - egyáltalán nem lehet meggyógyítani, csak kezelni,
- az asztmások, allergiások számára mindig fontos lenne a tiszta levegő, de betegségük indokolt intézeti kezelése közben még inkább,
- a hatalomközeliek számára manapság kevéssé népszerű Alkotmányunk 18. §-a szerint "A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez." (ez tehát még az egészségesek számára is jár, nemcsak az asztmás, allergiás gyermekek számára),
- ha az "5-10-15%"-osként (alábecsült) gyógyító elemet elvesszük, akkor a betegnek legalább ennyiben nem valósul meg a legmagasabb színvonalú egészséghez és ellátáshoz fűződő alkotmányos joga (Alkotmány 70/D. §),
- fontos kiemelni, hogy itt gyermekellátásról van szó, akiknél a felnőttekkel összehasonlítva is sokkal fontosabb, életük további szakaszára nézve meghatározó az időben megkezdett, legjobb színvonalú kezelés.
- egy tájékoztató adat a levegő szennyezettségének "jelentéktelenségére", hogy az USA egészségügyi költségeinek pusztán e tényező következtében adódó hányadát 3,5-27,2 milliárd USD közötti mértékűre becsülik (a kisebb szám sem igen elhanyagolható!)

A tisztifőorvos úrnak - tüdőgyógyászként különösen - illene sürgősen lemondania e nyilatkozatáért is, és a hódmezővásárhelyi-szentesi ügyben a beutalási rend szerepére vonatkozóan, azt felmentő értelemben tett, tisztségével függelmi szempontok miatt összeférhetetlen, elfogult állásfoglalásáért is!
Még akkor is, ha a pártos sajtó a fentebb leírtakat és az összeférhetetlenséget ugyanúgy elhallgatja, mint ahogyan az a sajátos tény sem érdekli, hogy éppen az ország egészségügyi rendszerének teljes átalakítása közben, a média a Kormány véleményező és tanácsadó szervének, a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak az üléseire, de még utánuk tartandó sajtótájékoztatókra sem kap meghívást.

A közlemény eddig talált megjelenései:
http://ots.mti.hu/news.asp?view=2&newsid=44279
http://www.mok.hu/index.php?pg=news_1_22724
http://www.gondola.hu/hirek/38409
http://www.kisalfold.hu/cikk.php?id=1000206&cid=2006930
http://temaborze.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=694

Szebb jövőt!

Üdvözlettel:

Pós Péter, a NET tagja


Aláírásgyűjtés asztmás és allergiás gyermekek tiszta levegőn történő gyógyulási lehetőségének megőrzéséért



Az ABOSZ támogatja a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet érdekében egy asztmás gyermek édesanyja, Zalatnay Eszter által indított aláírásgyűjtést.
Az innen lemásolható és tetszés szerinti számban kinyomtatható ívekre gyűjtött támogató aláírásokat kérjük postán, lehetőleg február 22.-éig a következő címre továbbítani:
Zalatnay Eszter - 1022 Budapest, Lórántffy Zsuzsanna u. 4.




Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1535 Budapest, Pf. 773


Tárgy: indítvány az egészségügy átalakításával kapcsolatos jogalkotás, azon belül különösen a vizitdíj szabályozásával összefüggő jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára
Tisztelt Alkotmánybíróság!

A rendszerváltozás folyamán az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig, tehát ideiglenes jelleggel - a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében megfogalmazta Magyarország Alkotmányának szövegét.
A hatályos Alkotmány bevezetőjében olvasható - az előzőekben írtaknak megfelelő tartalmú - mondat ellenére máig sincs új Alkotmányunk, de a Magyar Köztársaság az Alkotmányban deklaráltan demokratikus jogállam.

Alkotmányunk 32/A. §-a szerint az Alkotmánybíróság törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, és alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt az Országgyűlés annak érdekében alkotta, hogy:
1.a jogalkotás a társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a demokrácia kiteljesedését szolgálja,
2.a jogrendszer egysége és áttekinthetősége fokozottan érvényesüljön, továbbá, hogy
3.az alapvető társadalmi viszonyokat szabályozó törvények meghatározó szerepet töltsenek be a jogrendszerben.

A törvény általános rendelkezései szerint (17-20. §) jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdekösszeütközések feloldása azt szükségessé teszi.
A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.
Az állampolgárok - közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján - közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában.
A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

Az egészségügy átalakításával kapcsolatos, az elmúlt egy év alatt történt történt jogalkotási folyamattal kapcsolatban köztudomású és adatokkal jól alátámasztható, hogy az Alkotmány után a demokratikus jogállamiság legmérvadóbb törvényét, a jogalkotásról szóló törvényt, még nagy vonalakban, a törvény Általános rendelkezések című fejezetében előírtak szintjén sem tartotta meg a törvényhozó (ezen állítás ellenkezője bizonyíthatatlan).
Mivel az említett módon végzett jogalkotás nem elégíti ki a jogállamiság deklaráltan demokratikus jellegének megfelelően, az Alkotmányban és a jogalkotási törvényben előírtakat, az ilyen jogalkotás alkotmányellenessége már folyamatát tekintve is aggályos.

Az egészségügy átalakításával kapcsolatos jogszabályok és jogszabályhelyek közül az alkotmányellenes jogalkotási folyamat szempontjából a következőkben felsoroltak a legjellemzőbbek:

a 2006. évi CXV. törvény egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról,
A Kormány 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelete egyes, az egészségügyet érintő kormányrendeleteknek a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével kapcsolatos módosításáról,
Az egészségügyi miniszter 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelete a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról,
a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény kiegészítése egy új, 18/A. §-al, (a 2006. évi CXV. törvény által),
a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. számú melléklete (a 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelet által).

A felsorolt jogszabályok és jogszabályhelyek azonban nem csak megalkotásuk folyamata, hanem tartalmuk szempontjából is alkotmányellenesek az alább kifejtettek szerint.

Az Alkotmány 70/A. § szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, többek között vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az embereknek a leírtak szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

Az Alkotmány 70/D. § szerint a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság többek között az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.

Az egyes, egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény 7. §-a, egy 18/A. §-sal egészítette ki a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt (az Ebtv.-t).

Eszerint a biztosított személy a jogszabályban meghatározott esetek kivételével meghatározott vizitdíj fizetése mellett jogosult igénybe venni a törvényben felsorolt, meghatározott ellátásokat.

Ettől eltérően [a 18/A. § (2) bekezdés szerint], nem kell azonban vizitdíjat fizetni a külön jogszabályban meghatározott egyes tartós orvosi kezelések részét képező ellátásért.
Ezen, egyes tartós orvosi kezelések részét képező vizitdíj-mentes ellátásokat a Kormány az egyes, az egészségügyet érintő kormányrendeleteknek a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével kapcsolatos módosításáról szóló 4/2007. (I. 22.) Korm. rendeletének 1. számú mellékletében határozta meg a következők szerint.
Tartós orvosi kezelések köre:

a) rosszindulatú daganatos megbetegedésekben szenvedő betegek oki és tüneti kezelése;
b) vesebetegek dialízis kezelése és az azzal összefüggő vizsgálatok;
c) a véralvadás rendszerének veleszületett betegségeiben szenvedők ellátása;
d) véradással összefüggő vizsgálatok;
e) cukorbetegség kezelése;
f) szerv- és szövetátültetésre várók, valamint szerv- és szövetátültetésen átesettek gondozása;
g) HIV fertőzés és AIDS betegség kezelése;
h) szkizofrénia, szkizoaffektív pszichózis, súlyos depresszió, súlyos bipoláris szindróma kórképek kezelése.

A legkevésbé sem támadva a törvényhozó azon szándékát, hogy az Alkotmány 70/A. § szellemében a krónikus betegek jogegyenlőségének megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segítse, meg kell állapítani, hogy a tartós orvosi kezelések felsorolt szűk köre nem mutat semmilyen átgondolt szakmai megfontoltságot, és ennek hiányában az egyéb, 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében fel nem sorolt betegségek kezeléséhez képest a megnevezett kezelések súlyosan diszkriminatív, ötletszerű (remélhetőleg nem lobbytevékenységen vagy egyéb befolyásoláson alapuló) megkülönböztetést mutatnak.

Nem lehet józan indoklást találni arra, hogy miért kapja meg a vizitdíj-mentes vizsgálat illetve kezelés lehetőségét például a cukorbeteg, amikor nem kapja meg például az adott esetben ugyanolyan gyakran ellenőrzésre, kezelésre szoruló súlyos szívbeteg vagy nagyfokú légúti megbetegedésben például előrehaladott asztmában szenvedő; vagy miért kedvezményezett a vesebeteg, és miért nem a májbeteg; miért jobban támogatott az AIDS betegség kezelése, mint a szintén egyre gyakrabban gyógyíthatatlanná váló és hasonlóan fertőző tbc kezelése.
A sort igen hosszan lehetne folytatni, felvetve akár a különböző betegségek elmaradt, de vizsgálható olyan különbségeit is, hogy milyen népegészségügyi szintű következményekkel járhat, ha az egyes betegségekben érintettek a hibás szabályozás miatt ritkábban fognak orvoshoz menni.

Adott esetben, a konkrét személyekre lebontva, felvethető lenne a társadalmi igazságossággal, a méltányossággal és a társadalmi szolidaritással átszőtt biztosításelvű kockázatvállalással összefüggésben olyan szempont is, hogy mely betegségek kialakulásában van jellemzőbben szerepe a biztosított saját életvitelének, és melyik függ inkább külső, a biztosított életvitelével össze nem függő szempontoktól. Minél inkább a biztosításelvet hangsúlyozza a törvényalkotó a társadalmi szolidaritáshoz képest, annál jellemzőbb lehet egy ilyen megközelítés.
Ilyen megközelítésben sem lehetne azonban a jogbiztonság követelményével megfeleltetni olyan szabályozást, amely csak utólag tenne különbséget egyes betegségcsoportok között, és nem vizsgálná előre törvényben szabályozott feltételrendszer szerint a konkrét biztosított saját kockázatnövelő életvezetésének tényét vagy ilyen életmód hiányát.

Jelenleg azonban semmi ilyesmi - a hatályos Alkotmánnyal még nem is összeférő - megközelítés nem mutatható ki a törvényalkotásban, tehát a 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében meghatározott egyéb helyzet szerinti különbségtétel teljesen indokolatlan, és az Alkotmány 70/A. § szerint a Magyar Köztársaságban el nem fogadható megkülönböztetést jelent annál is inkább, hogy az alkotmányos követelmény szerint az embereknek a leírtak szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

Az Ebtv. 18/A. § (6) bekezdés f) pontja szerint nem kell vizitdíjat, illetőleg kórházi napidíjat fizetni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 3. §-ának i) pontja szerinti sürgős szükség esetén nyújtott külön jogszabály szerinti ellátásokért sem.

Az Eütv. alkalmazásában a 3. § i) pont szerint sürgős szükség az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne.

Nem lehet józan indoklást találni arra, hogy miért csak a 3. § i) pont szerinti sürgős szükség szerint nem kell vizitdíjat, illetőleg kórházi napidíjat fizetni, és miért éri hátrányos megkülönböztetés a 3. § j) pont szerinti veszélyeztető állapotban szenvedőket, abban az állapotban, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezne, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene. A jogalkotó az Alkotmány 70/A. § szerint a Magyar Köztársaságban el nem fogadható megkülönböztetést figyelmen kívül hagyva, a veszélyeztető állapotban szenvedőkkel egyáltalán nem foglalkozik a továbbiakban, és mivel nekik egyáltalán nem kíván a vizitdíj, illetőleg kórházi napidíj alól felmentést adni, így az egész csoportnak a további részletezésével sem törődik.

Másként jár el az egészségügyi miniszter 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelete , amikor a szintén a 2006. évi CXV. törvény 7. §-a által 18/A. §-sal kiegészített Ebtv. 83. §-ában kapott felhatalmazás alapján szabályozza a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokat.
Az előzőekben említett kormányrendelethez hasonlóan azonban a miniszteri rendelet önmagában is sérti a hátrányos megkülönböztetést tiltó alkotmányos előírásokat.

Az EüM rendelet ugyan már 31 különböző, életet veszélyeztető állapotot és betegséget, illetve ilyenek csoportját sorolja fel a sürgős szükség körébe tartozók között, de ebben az esetben szintén felvethető jó néhány meg nem nevezett állapot vagy betegség, amely logikai szempontból a megnevezettekkel azonosan, sürgős szükség körébe tartozó elbírálást érdemelhetne.

Fentiek alapján az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontjára, valamint 20. §-ára hivatkozva, a 21. § (2) bekezdése alapján indítványozom a következő jogszabályok, illetve jogszabályhelyek alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, valamint az alkotmányellenesség megállapítása esetén a 37. § szerint javaslom az alább 1), 2) és 3) szám alatt felsorolt jogszabályok, valamint a 4) és 5) sorszám alatt megjelölt jogszabályhelyek teljes megsemmisítését.
A részleges megsemmisítés lehetséges kérelme helyett azért javaslom a teljes megsemmisítést, mert ezzel lehetővé válna, hogy az egészségügy átalakításával kapcsolatos, senki által nem vitathatóan indokolt széleskörű jogalkotási folyamat - a jogalkotásról szóló törvény indítványom elején is idézett feltételrendszerének körültekintő betartásával - végre elkezdődjön, és ennek folyamán, az ügy mielőbb eldöntendő legfontosabb alapvetéseiben lehetőség nyíljon széleskörű társadalmi konszenzus kialakítására.

Reménykedem, hogy indítványom - az ügy jelentősége miatt - mielőbb elbírálásra kerül.
Az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára indítványozott, illetve az alkotmányellenesség megállapítása esetén teljes megsemmisítésre javasolt jogszabályok és jogszabályhelyek:

1)a 2006. évi CXV. törvény egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról,
2)A Kormány 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelete egyes, az egészségügyet érintő kormányrendeleteknek a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével kapcsolatos módosításáról,
3)Az egészségügyi miniszter 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelete a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról,
4)a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény kiegészítése egy új, 18/A. §-al, (a 2006. évi CXV. törvény által),
5)a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. számú melléklete (a 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelet által).

Alkotmányjogilag talán nem közvetlenül mérvadó szempont, de indítványom indokoltságát mégis megerősítheti, hogy a miniszterelnök a parlamentben tartott Egészségbiztosítási Reform 2007-2009 konferencián nyilvánosan elismerte, nem az a baj, hogy mostanában végre vita van a részletekről, hanem az a baj, hogy eddig kevesebb vita volt, mint kellett volna. Azt is mondta, hogy a folyamat hitelteleníteni fogja a végeredményt. Állítása szerint van határozott szándék, hogy ezt a folyamatot több, nyitott, megértő konzultáció, szakmai közéleti vita szegélyezze, mert az egészségügy átalakítása a kormány felelőssége, de az országnak az ügye. Ha pedig így van, akkor nem lehet zárt műhelyekben, diktátumként meghirdetni a reformot - mondta.
Gyurcsány Ferenc szerint a reformhoz nyitottság és hallgatási, meghallgatási készség is kell. A reformernek nemcsak beszélni kell tudni, hanem időnként hallgatnia is, és meghallani másokat.
A miniszterelnök a konferencián való felszólalása napján jelentette meg a Szembenézés című dolgozatát, amelyben elismerte, nem kétséges, hogy ki kell tágítani a koncepcióalkotó és a döntéshozatali folyamatot, "demokratizálni" a munkát. Ígérete szerint a hosszabb távú reformok előkészítő szakaszát kinyitják a szakértő értelmiség számára és bevonják a munkába a meghatározó szakmai műhelyeket, szervezeteket.

Egy megfelelő alkotmánybírósági döntés elősegíthetné, hogy a miniszterelnök a Magyar Köztársaság alkotmányban deklaráltan demokratikus jogállam voltának megfelelően végre demokratizálhassa a jogalkotást.

Budapest, 2007. február 12.
Tisztelettel:

Pós Péter elnök
1025 Budapest, Mandula u. 24.
(Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége - 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4.)



A szembenézés tett nélkül semmi, vagy csak figyelemelterelés
A magyar beteg is megérdemli, hogy embernek tekintsék

A miniszterelnök a parlamentben tartott Egészségbiztosítási Reform 2007-2009 konferencián elismerte, értelmes szakmai érv, hogy inkább a családorvosi alaphálózat fejlesztést igénylő átalakításával kellett volna elkezdeni az egészségügyi reformot. Nem kevesebb, hanem több kapacitás, lehetőség kell a járóbeteg-ellátásban, az egészségügyi centrumokban és a sürgősségi ellátásban. Nem kétséges számára, hogy előbb kell bővíteni, és utána hozzányúlni a fekvőbeteg ellátáshoz, mert különben felborul a rendszer. A fekvőbeteg ellátási kapacitások átalakítása csak akkor nem okoz minőségromlást a magyar egészségügyben, ha mellette az ezt megelőző rendszerelemeket, a járóbeteg-ellátást és a családorvosi ellátást fejlesztjük.

A miniszterelnök homályosan utalt arra is, miért alakult ki ez a szakmailag hibás döntéssorozat. Azt mondta, hogy ez már egy elég bonyolult szakmai és igazgatási kérdés.

Pedig egyáltalán nem bonyolult, csak legalább egy szembenézésben nyíltabban és a teljesebb igazat kellene mondania. Később maga mondta, nem az a baj, hogy mostanában végre vita van a részletekről, hanem az a baj, hogy eddig kevesebb vita volt, mint kellett volna. Azt is mondta, hogy a folyamat hitelteleníteni fogja a végeredményt. Állítása szerint van határozott szándék, hogy ezt a folyamatot több, nyitott, megértő konzultáció, szakmai közéleti vita szegélyezze, mert az egészségügy átalakítása a kormány felelőssége, de az országnak az ügye. Ha pedig így van, akkor nem lehet zárt műhelyekben, diktátumként meghirdetni a reformot - mondta.
Ezek kapcsán óvatosan, közvetve, jelen mondattól nagyon eltérően utalt a jelentős zsarolási lehetőségével ügyesen manipuláló, öt százalékos választói támogatással az egész ország egészségügyét saját vágyai szerint alakító koalíciós partner adta egészségügy-leépítési miniszterre is.
Gyurcsány Ferenc szerint a reformhoz nyitottság és hallgatási, meghallgatási készség is kell. A reformernek nemcsak beszélni kell tudni, hanem időnként hallgatnia is, és meghallani másokat. Ez legalább olyan fontos része a reformnak - mondta.

A fentiek az egészségügy folyamatait felelősen figyelő emberek számára akár igen fontos üzenetet is jelenthetnének, már csak azért is, mert a miniszterelnök a konferencián való felszólalása napján jelentette meg a Szembenézés című dolgozatát, amelyben elismerte, nem kétséges, hogy ki kell tágítani a koncepcióalkotó és a döntéshozatali folyamatot, "demokratizálni" a munkát. Ígérete szerint a hosszabb távú reformok előkészítő szakaszát kinyitják a szakértő értelmiség számára és bevonják a munkába a meghatározó szakmai műhelyeket, szervezeteket.

Valami azonban éppen ezzel kapcsolatban nagyon markánsan hiányzik a szembenézés egészségügyi vonatkozásaiból. A jelzésértékű tettek érzékelhető szándéka, az előbbi koncepcióba illeszkedő érdemi tervek felvonultatása.

Ha a miniszterelnök komolyan gondolja, hogy bevonják a munkába a szakértő értelmiséget és a meghatározó szakmai műhelyeket, szervezeteket, akkor előbb meg kellene szabadulnia kormányának az Egészségügyi Minisztérium és közvetve az OEP szakmai állományára is szégyent hozó, a demokrácia lejáratásában élharcosként ténykedő tagjaitól. Nem képzelhető el ugyanis érdemi és eredményes tárgyalás ugyanazokkal, akik diktatórikus intézkedéseikkel, a tárgyalópartnerek lejáratásával, köztük feszültség keltésével folyamatosan megalázzák az orvosok, a gyógyszerészek, az egészségügyi szakdolgozók, az érdekképviseletek és a betegek képviselőit is.

Mindenekelőtt meg kellene válnia Gyurcsány Ferencnek a kulturált, demokratikus tárgyalást, nyitott, szakmai, közéleti vitát, megértő konzultációt hírből sem ismerő, ezt egész életpályájával sokszorosan bizonyított, tehát közhivatalra alkalmatlan miniszterétől, Molnár Lajostól, és az alulképzettségét, valamint érzéketlenségét botrányos nyilatkozataival többszörösen bizonyított Horváth Ágnes államtitkár asszonytól.
Csak egy példa az említettek alaptalan, de féktelen önbizalmát sugárzó, mindent tudó, merő, és tevő, tehát közhivatalukban közveszélyes szemléletére, hogy kényszertovábbképzésre köteleznék a naponta betegek sorát gyógyító orvosokat abban az esetben, ha nem hajtanák végre az ámokfutó páros egészségromboló receptírási ötleteit. Éppen ők, a betegek gyógyításával - a világhálón elérhető szakmai pályafutása szerint - még nem foglalkozott államtitkár asszony és a korábbi vezetői tevékenysége során létrejött, jellemzően problémás gazdasági viszonyokról elhíresült miniszter. És éppen egy ostoba, népegészségügyi, orvos-szakmai és gyógyszerészeti szempontból is érdemi egyeztetés nélkül végrehajtott brutálisan népirtó hatású szabályozás kapcsán.
Érdemes azonban alaposabban is körülnézni, kikkel bástyázták körül magukat az említettek a minisztériumban. Főként olyanokkal, akik az irányított betegellátás munkanevű, a gyógyításban is csak piaci terepet látni képes, és az Állami Számvevőszék által is többször igen aggályosnak minősített, törvényi megalapozást nélkülözve is kétmillió emberre kiterjesztett umbuldához köthetőek.
Ha a miniszterelnök komolyan gondolta, hogy az egészségügy átalakítása a kormány felelőssége, de az országnak az ügye, akkor ezt az ország népességének 20 százalékára kiterjesztett, közpénzből profitot liberalizáló umbuldát is meg kell szüntetni.
Ezek lehetnének azok a kezdeti intézkedések, amelyek megtörténte után a Szembenézésben az egészségügy kapcsán leírtak, illetve a konferencián elmondott hasonló értelmű mondatok már komolyabb figyelemre volnának méltathatóak.

A magyar beteg, de orvosa, gyógyszerésze is megérdemli ugyanis, hogy végre embernek tekintsék. A beteg azzal érdemli ki az emberként kezelést, hogy amíg, és amikor dolgozik, nem tesz kevesebbet, nem állít elő kevésbé értékes terméket, nem nyújt kisebb értékű szolgáltatást, mint azon embertársai, akik olyan országban élnek, ahol kisebb a kifosztás foka, ahol erősebb az állam, és vezetői nem csak magukért, hanem a közösségért is működtetik az államhatalmat.
Az érdekvédelmet leépítő, a dolgozóit, és kisvállalkozóit a rablótőkének kiszolgáltató, befelé kíméletlen, kifelé puhány állam a szolgáltatás összességéhez képest szemérmetlenül sok egészségügyi járulékot von el a magyar emberektől, ugyanakkor káros és felelőtlenül hatályban tartott szabályozásokkal gazdaságtalan működésre kényszeríti az egészségügyi intézményeket.

Az elszegényedés rohamosan válik lassan ázsiai mértékben tömegessé, míg kevesek, leginkább a jó időben jó helyen közpénzt maguknak átcsoportosítók meggazdagodása már csak a leginkább antiszociális áldemokráciáknál ismert viszonyokhoz mérhető. Sajátos, hogy az egészségügy erőszakos piacosítása éppen ezeket az aránytalanságokat fokozná, és tenné visszafordíthatatlanná.

Eközben, bár orvosegyetemeinket már nem az állam, hanem jellemzően az itt képzett külföldi diákok által fizetett tandíj tartja életben, a magyar orvosképzés színvonala még ma is világhírű. Gyógyszerészeink képzése és munkája ugyancsak a legnívósabb országokéval vethető össze.
A közmegbecsülési listákon mindkét hivatás képviselői az első helyezettek között szerepelnek, miközben politikusaink méltán és következetesen az utolsók között, de csak azért, mert innen kiesni nem lehet.
Azok a politikusok viszont, akik hatalmi helyzetükkel pöffeszkedve visszaélnek, mániás önbizalmukra alapozva, és egyúttal minden más érv figyelmen kívül hagyásával minden más érdeket eltaposnak, nem érdemlik meg, hogy embernek, más, tisztességes emberek vezetésére alkalmas közhivatalnoknak tekintsék, vagy ilyen pozícióban megtartsák őket.

Az olyan párt pedig, amely ereje ellenére ezt tartósan eltűri, többé hiába nevezné magát baloldalinak, demokratikusnak vagy szocialistának, ezt csak annyi joggal tehetné, mint ahogyan korábban egy másik mohó párt hívatta magát alaptalanul egy szóban nemzetinek és szocialistának. Főként akkor, ha parlamenti képviselőikkel szemben tovább folytatják azt a legkevésbé sem demokratikus gyakorlatot, hogy a lelkiismeretük szerint másként szavazókat kemény pénzbüntetéssel sújtják. Ideje lenne meggondolni, mi ér többet, a pillanatnyi, de dicstelen és esendő hatalom, megfejelve a későbbi hitelesség esélyének feladásával, vagy egy később esetleg még megszerezhető hitelesség maradék esélye.

Igaz ugyan a miniszterelnöknek az elemi ellenállást észlelve megfogalmazott, az eddigi diktatórikus eljárás megváltozására homályosan utaló mondata, amely szerint az egészségügy átalakítása a kormány felelőssége, de az országnak az ügye, azonban jobb lenne tovább is lépnie. Gyurcsány Ferencnek kormányfőként észlelnie kellene, hogy az egészségügy átalakítása az egész ország jövőjét meghatározó olyan ügy, amelynek intézését éppen a kormány felelőssége miatt nem adhatja át a koalíción belül is csak kilenced választói támogatást kapott arrogáns partnernek. Főként akkor nem, ha a partner csak az eddigiekben felvonultatott szakmai és emberi minőségű szakembereket tudja az adott minisztérium vezetésére felkínálni.

A közvélemény számára igazán jó üzenete azonban annak lenne, ha esetleg éppen az egészségügy átalakítása kapcsán juthatnánk el oda, hogy az egész ország jövőjét meghatározó ügyeket nem ideológiai természetű, nem pártalapú, hanem sokszínű, és világnézetileg is szerteágazó érdeklődésű szakemberek munkája eredményeként oldhatnánk meg. Függetlenül attól, hogy az ilyen gondolatok éppen melyik nagy párt vezetőjének jutnak eszébe.


Budapest, 2007. január 29.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal állandó résztvevője




A társadalmi egészségbiztosítás fejlesztése II.
A tényleges, eredményes reform, avagy van "tökéletes modell"!

A társadalmi egészségbiztosítás országonként különböző működési, szervezeti formája évszázados társadalmi, kulturális, gazdasági fejlődés hatására alakult ki. A hazai társadalombiztosításra vonatkozó alkalmazott kutatás és a fejlesztő munka részeként a külföldi társadalombiztosítási intézmények működésének, tervezett fejlesztésének, tapasztalatainak valamint a korábbi hazai társadalombiztosítás meghatározó jelentőségű céljainak, elemeinek feltárása megtörtént. A különböző országok társadalombiztosítási rendszere működési, fejlesztési tervei azonos jellemzőinek összesítése a munka része volt. A hazai társadalmi egészségbiztosítás fejlesztése ennek alapján történt.
Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében 1979-től az egészségpolitikai-gazdaságpolitika határterületeinek és kapcsolatának feltárására vonatkozó alapkutatás folyt, melynek részeként 1985-től alkalmazott kutatás tárgya volt az egészségügy-társadalombiztosítás-szociálpolitika intézményfejlesztése, összekapcsolása. A közcélú humán kockázatkezelés módszertani, intézményfejlesztési, szolgáltatási kultúrájának kialakítását végző alkotóközösség 1987-2005-ig ENSZ UNDP programként végezte munkáját. E munkát támogatta a francia, az angol, a belga (flamand) kormány, így lehetőség volt arra, hogy a hazai és külföldi tudományos műhelyek együttműködjenek.
A több évtizedes alkalmazott kutatás és fejlesztés az alábbi alapelv, illetve definiált módszerek érvényesítését határozta meg a társadalmi egészségbiztosítás fejlesztésénél:
A társadalmi egészségbiztosítás erőtartalékot és pénztartalékot gyűjt, azzal gazdálkodik. Az erőtartalék a biztosítottak, jogosultak egészsége, vagyis korukhoz illő aktivitásuk, munkaképességük. A pénztartalék egészségszakmai célú tartalékot jelent. Ez az alapelv megkívánja a vezetési, tervezési, működtetési rendszerek egészségi és gazdasági irányultságát, valamint a két értékrendszer harmonikus összekapcsolását. (Pfisterer Lajos 1932).
Önszabályozó társadalmi egészségbiztosítás: A szükségletek, szolgáltatások, erőforrások, eszközök dinamikus egyensúlyát létrehozó és megtartó, a visszacsatolásos szabályozási mechanizmusok, folyamatos monitorozási és tervezési rendszerei miatt nagymértékben önfenntartó intézmény.
Közcélú egészségi kockázatkezelés: az egészségi szükségletek felmérése és előrebecslése alapján meghatározott egészségi kockázatokat elkerülő, csökkentő célkitűzéseket szabályozott rendszerben (visszacsatolással) megvalósító tevékenység. Az egészségi kockázatkezelés megteremti az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, diagnosztika, gyógyítás és a rehabilitáció dinamikus egységét illetőleg ezek szükséges arányait.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1990-től történt "menetközbeni" fejlesztésénél ezeknek a meghatározó elemeknek a gyakorlati érvényesítésére törekedtek.
Az OEP működési-fejlesztési stratégiájának kihirdetésére 1994. decemberében került sor. (Társadalombiztosítási Közlöny különszám 1994. december). A tervezett fejlesztést "takarékossági" indokokra hivatkozva 1995-től megszüntették. Közben szintén a "takarékosságra" hivatkozva a működési költségeket fokozatosan felére csökkentették. A megrekedt intézményfejlesztés, a működési költségek csökkentése állandósult működési zavarokhoz vezetett.
Ezen kívül az egészségpolitika hiányát, az 1950. szeptembere óta tartó kézi vezérlést (nyílt hatásláncú irányítás), az egészségügyi ellátó rendszer működési zavarait (szerkezet gondok, nem megfelelő tulajdonosi irányítás és támogatás, az amortizáció hiánya, bérezési zavarok, stb.) tévesen, gyakran a társadalmi egészségbiztosítás finanszírozási problémájaként kezelik. E problémák megoldására a "több biztosítós" kísérletezés semmilyen mértékben nem nyújt megoldást, sőt tovább rontja a népegészségi helyzetet, szétszakítja a társadalmat és 2,5-3 szoros pénzügyi fedezetet igényel.
A 1985-től folyó alkalmazott kutatási-fejlesztési programban közreműködő alkotó közösség 2006. júliusában az OEP felkérésére elkészítette "A társadalombiztosítás egészségbiztosítási intézményének fejlesztése" című, "Egy szervezetű, nemzeti szinten egységes szolidaritás alapú, társadalmi kockázatközösséget fenntartó, az egészségi kockázatokat értékelő és kezelő egészségbiztosítási intézményrendszer" alcímű rendszerfejlesztési javaslatot.
A társadalmi egészségbiztosítás rendszerfejlesztési javaslatában az egészségpolitika prioritásait érvényesítő, az egészségi szükségletek, az azokat kielégítő szolgáltatások és a finanszírozás dinamikus egyensúlyát fenntartó intézményt határoz meg. Ennek az intézményrendszernek a hazai kipróbálására több évig mód volt.
Ha érvényesíteni kívánjuk a rendszerfejlesztési munka prioritásokra vonatkozó közismert szabályát; mely szerint az alapelvek, célok, működés, szervezet sorrendben kell a fejlesztést végezni, akkor a tényleges, szakszerű reform az OEP megerősítését, intézményfejlesztését jelenti .(A prioritások utolsó elemével, a szervezet átszervezésével kezdett tevékenység csak álaktivitás, bizonyítottan súlyos károkat okoz.)

Tehát a társadalmi egészségbiztosítás "tökéletes modellje" a nagymértékben önszabályozó (zárt hatásláncú, visszacsatolással szabályozott) önfejlesztő, stabil, egyben dinamikus reagálásra képes intézmény. A tényleges reform az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megerősítését, fejlesztését jelenti.

Budapest, 2007. január 30.

Jankó András




A társadalmi egészségbiztosítás fejlesztése I.

Politikai csalás vagy tévedés a "több-biztosítós egészségbiztosítás" bevezetésének egyre agresszívabb szándéka?

E kérdés megválaszolása érdekében elsőként az utóbbi évek fejlődését, változásait kell áttekintenünk. A társadalombiztosítás önálló alapként való működtetésének tervezése 1985-ben kezdődött. A munka megkezdése után már 1986-ban jelentkeztek azok a külföldi üzleti csoportok, amelyek a társadalmi egészségbiztosítás és az üzleti egészségbiztosítás összekeverésében rejlő folyamatos, kockázatmentes haszonszerzés lehetőségét felismerték, sőt azt már eredményesen ki is próbálták (pl. 1981-től Chilében). 1988.III.22-én a Minisztertanács 2005.(1988/III.22.) számon határozatot hozott az önálló alapként gazdálkodó társadalombiztosítási intézményrendszer kialakításáról, ami ennek megfelelően 1990. január 1-jétől működését megkezdte.

E döntést és a működtetést, a fejlesztést álreform ötletekkel folyamatosan zavarják, gátolják. A főbb kísérletek a következők voltak: a társadalmi egészségbiztosítást részben privatizáló Dunamenti Biztosító Rt. 1989. decemberi alapításának ötlete, 1992-ben a PM javaslata az Egészségbiztosítás Alap "hiányának" bankok és üzleti biztosítók számára történő állampapír kibocsátás útján való finanszírozása, 1992-ben a Világbank által javasolt chilei-modell hazai bevezetése, a társadalombiztosítás privatizációja, 1998. január 18-án a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárának előkészítése alapján a pénzügyminiszter javaslata kormányhatározat elkészítésére a társadalom egészségbiztosítás privatizációjára vonatkozóan, 1998. decemberében az irányított betegellátási modell kísérlet megjelentetése a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéségben. 2004-2005. évi OEP Egészségügyi Minisztérium, Állami Számvevőszék, Közpénzügyi Államtitkárság részéről, egyöntetűen elmarasztaló, törvényszegéseket, eredménytelenséget feltáró vizsgálatok ellenére e program a mai napig folyik, 1999. március a társadalombiztosítási alapokat felügyelő politikai államtitkár asszony előterjesztése a társadalmi egészségbiztosítás privatizálásáról, 2003. februárban az egészségügyi reform titkárság előterjesztésében kormányhatározat tervezet a több biztosítós rendszer Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság bevonásával történő modellezésére vonatkozóan, 2004. április 14-én elkészült az egészségügyi ellátásszervezőkről szóló törvényjavaslat, 2005. novemberben az SZDSZ közzé tette az OEP privatizációját jelentő több biztosítós rendszerre vonatkozó törvény dolgozatát, 2006. folyamán elkészült a "zöld könyv", ami látszólagos objektivitással mérlegelni kívánja az "egymással versengő egészségbiztosítók" bevezetésének lehetőségét, de azt egyéb programjaiban előkészíti, 2006. folyamán az országgyűléssel elfogadtatják az egészségbiztosítás felügyeletéről szóló törvényt.

A fentiekben közölt felsorolás csak a főbb, viszonylag nagyobb nyilvánosságot kapott, nagyrészt sikertelen kísérleteket tartalmazza. Külön terjedelmes felsorolásban lehetne a 20 éve tartó médián keresztüli félrevezető manipulációs akciókat ismertetni. Azonban ennél fontosabb azt megvizsgálnunk, hogy ilyen szervezett, folyamatos ellehetetlenülést jelentő aktivitás mellett, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hogyan képes ellátni feladatát?

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a menet közbeni fejlesztési ígéretével az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság keretében kezdte meg 1990. január 1-jén a működését. 1993-ban intézményesen, szervezetileg önállósult. A menet közbeni fejlesztés 1995-től takarékosságra hivatkozva fokozatosan megszűnt, 1998-tól tervezett, céltudatos működési-szervezeti fejlesztés nincs. Ennek következtében az óriási emberi áldozatok ellenére egyre gyakoribb működési zavarokat tapasztalhatunk.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működési nehézségeinek másik fő oka az, hogy a feladat, hatáskör, felelősségi viszonyok, erőforrások, államigazgatási szervezeti, hierarchikus összefüggésének összhangját - mint a szabályozott működés alapfeltételét - nem teremtették meg, sőt azt rendszeresen megváltoztatják. E helyzetnek következménye a szervezet működésének egyre nagyobb mértékű ellehetetlenülése.

Különösen az emberi károk jelentősek. A társadalombiztosítás kultúráját ismerő, azzal azonosuló, a napi működést fenntartó emberek az intézményt elhagyják, a szervezet lassan összeomlik. Így az álreformerek számára a működőképesség visszaállításának indokával megnyílik bármilyen további változtatás, a privatizáció azonnali lehetősége.

Tehát politikai csalás, vagy tévedés a "több biztosítós egészségbiztosítás" bevezetésének egyre agresszívabb szándéka?

Politikai csalás, mivel az ezt erőltető üzleti köröknek, és a politikusaiknak, szakértőiknek két évtized alatt meg kellett ismerniük a több biztosítós egészségbiztosításra vonatkozó, már tudományos-módszertani tapasztalati evidenciát jelentő tényeket. E tények a következők: ahol történelmileg (pl. USA, Hollandia), vagy ahol tudatos döntésként (pl. Chile, Szlovákia, Németország 1996-tól engedélyezett verseny miatt) több biztosítós egymással versengő egészségbiztosítók vannak, ott mindenféle jogi szabályozás, ígéret, szándék ellenére a mindenkori krónikus betegek, idősek, szegények különböző mértékben kiszorulnak az ellátásból. Ahol a társadalmi szolidaritás érdekében, kockázat kiegyenlítő alapok létrehozásával csökkenteni próbálják e súlyos hatásokat (pl. Hollandia 1964-től) az állam garanciális szerepvállalása miatt a kiegyenlítő alapokat finanszírozza. Ez a kiadásokat 2,5 - 3 szorosára növeli, ennek ellenére az ellátáshoz való egyenlő hozzáférés nem valósul meg.

Azért is politikai csalás, mert e közismert tényeket elhallgatják, sőt valótlanságokat állítanak, a médián keresztül súlyosan manipulálnak mindenkit.

Azonban egyben tévedés is, mert a mindenkori politikai, szakmai vezetés nem tartotta fontos területnek a társadalombiztosítást, két évtizede hagyja, hogy ezeket a kérdéseket egyáltalán feltegyék, és azt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat tudatosan tönkretegyék, valamint azt is hagyják, hogy a médián keresztül az egész társadalmat manipulálják.

A tényleges egészségügyi-egészségbiztosítási reform legfontosabb eleme az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azonnali tervszerű tudatos megerősítése és fejlesztése.

Budapest, 2007. január 23.

Jankó András



Panaszbeadvány tömeges közterületi veszélyeztetés elleni feljelentés elutasítása miatt



Fővárosi Főügyészség
Budapest

benyújtva a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél
1056 Budapest, Belgrád rakpart 5.
1461 Budapest, Pf.: 65.


Tárgy: panasz bejelentése a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 1644/2006/1.-I. sz. határozata ellen, ismeretlen tettes ellen - a tömegoszlatások folyamán - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve/valamint az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme ügyében

Tisztelt Fővárosi Főügyészség!

Alulírott Pós Péter, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, feljelentő az ismeretlen tettes ellen - a tömegoszlatások folyamán - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve/valamint az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt tett feljelentésem elutasítása ellen panasszal élek, amely panaszt a Fővárosi Főügyészséghez címzek, és a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél terjesztek elő, az alábbi indoklással.

Az elutasító határozatban a Budapesti Nyomozó Ügyészség egyáltalán nem foglalkozik a feljelentésben az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme ügyében megfogalmazottakkal. Ezt a kérdést az ügyészség láthatóan nem is vizsgálta, tehát az elutasítás a feljelentés e részére - legalábbis érdemben - nem is vonatkozhat.

A veszélyeztetés vonatkozásában pedig, a feljelentést elutasító ügyészség indokolása szerint: "A Btk. 171. §-a szerinti bűncselekmény alanya tettesi minőségben csak olyan személy lehet, aki foglalkozási szabályok hatálya alatt áll. A rendőr nem szakképzettséget igénylő foglalkozás, tehát a hivatásos állomány tagjai e bűncselekményt nem követhetik el."
Ezzel szemben a Btk. 171. §-a semmilyen módon nem tesz különbséget azok között, akik foglalkozásukat szakképzettségük birtokában vagy annak hiányában (például betanítottként végzik).
Közismert, hogy vannak állampolgárok, akiknek hivatalos foglalkozása például betanított munkás, rakodó, építőipari segédmunkás stb., akik tehát szakképzettség nélkül végzik akár igen felelősségteljes, gondatlanság esetén akár életveszélyt is előidézni tudó munkájukat.
A hivatkozott törvényhely lehetséges bűnelkövetőként általánosan szól arról, "aki foglalkozása szabályainak megszegésével" követi el az adott cselekményt, sőt a (4) bekezdésben kibővíti a lehetséges tettesi kört a nem foglalkozás körében, hanem csak fegyvertartóként, a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályokat be nem tartókra is. A szakképzettség megléte a tettesi minőséghez feltételként sehol nem szerepel.

Egyébként sem valószínű, hogy az ügyészség ezen érvelése ("A rendőr nem szakképzettséget igénylő foglalkozás") alapos lenne, hiszen a Rendőrség hivatalos honlapját megtekintve (www.police.hu/allas) nem található olyan álláshirdetés, amely szakképzettség nélküli felvételi lehetőséget ígér. A legalacsonyabb beosztás betöltésének feltétele is Rendőr-szakközépiskolai (vagy ennek megfelelő iskolai) végzettség vagy Rendészeti Szakközépiskolai végzettség, és általában még kiegészítő szaktanfolyam megléte.

Éppen ezért még inkább alaptalan érvelésnek tűnik, hogy - legalábbis az elutasításban hivatkozott törvényhely alapján - "a hivatásos állomány tagjai e bűncselekményt nem követhetik el."

Még ha a "parancsra cselekvés" közkeletű, de végső soron minden törvénysértés alól felmentést nem biztosító elvére gondolnánk is, akkor sem adna ez felmentést a magasabb beosztású parancskiadók számára. A parancs végrehajtása különben is megtagadható, ha a rendőr tudja, hogy a végrehajtással bűncselekményt követne el [lásd pld.: a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 61. § (1) bek.].
Feljelentésem egyébként még a Rendőrségen kívül is kiterjedt a Rendőrséget irányító Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium döntéshozatali körére, és végső soron nem korlátozódott felfelé sem, hiszen feljelentésem (melyet nyomós okkal a Legfőbb Ügyésznek címeztem) elején nem véletlenül írtam a következőket:
"A Rendőrség helyett azért fordulok feljelentésemmel közvetlenül a Legfőbb Ügyészséghez, azon belül Önhöz, mert véleményem szerint a lehetséges tettesi körben akár közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy felelőssége is szóba jöhet, és a büntetőeljárásról szóló törvény szerint ilyen esetekben kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást, illetve ezen belül közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a legfőbb ügyész indítványozza a mentelmi jog felfüggesztését."

Feljelentésem ennek ellenére két szinttel lejjebb, a végül eljáró, és a feljelentést elutasító Budapesti Nyomozó Ügyészséghez került, mégpedig minden indoklás nélkül, ilyent ugyanis sem az elutasításban, sem egyéb módon nem közöltek.

A feljelentést elutasító ügyészség a Rendőrségen kívül is szóba jöhető tettesi körrel egyáltalán nem foglalkozott, tehát az elutasítás a feljelentés e részére - legalábbis érdemben - szintén nem vonatkozhat.

Az ügyészség, amikor indokolásában azt taglalja, hogy a feljelentés elbírálásakor mely tényekből kellett kiindulnia, kizárólag a civil állampolgárok jogellenes demonstrációiról és e bejelentés nélküli tüntetések mérlegelést nem tűrő kötelesség alapján való rendőrségi feloszlatásáról ír, valamint arról, hogy "tényként állapítható meg az is, hogy a (...) tömeg több helyen megtámadta, kövekkel és más tárgyakkal dobálta a rendőröket.
Mintha a feljelentés nem a rendőrség által a tömegoszlatás folyamán végrehajtott, Európa szerte közismert rendőri túlkapások egy jól körülhatárolt - hatásában egészségügyi vonatkozású - részére vonatkozna, és az ismeretlen tettesek körét egészen máshol, a rendőrhatóság által egyébként is jellemzően aránytalanul, illetve gyakran alaptalanul korlátozott a civileknek körében jelöltem volna meg.

Az ügyészség az elutasító határozat szövege szerint egyáltalán nem foglalkozott a feljelentés azon állításainak kivizsgálásával, amelyek szerint a rendőrség indokolhatatlanul akadályozta meg a békésen ünnepelni kívánó állampolgárokat azon normális szándékuk érvényesítésében, hogy a szokásos módon, egyénileg, családdal vagy ismerősök csoportjaival, eljussanak a legismertebb ünneplési helyszínekre, például és jellemzően arra a Kossuth térre is, amelyen 50 éve, az ott békésen tüntető polgárok ellen, az egyik legbrutálisabb mészárlás történt.

A világ szabadnak mondott részén talán egyedülállóan, és máig indokolatlanul, éppen ide, egy olyan helyszínre sem engedték be egész nap, még a békésen ünnepelni kívánó állampolgárokat sem, ahol nem véletlenül tartják mindig az állami ünnepséget is, és ahol a magyar állampolgárokon kívül a világ minden részéről érkezett küldöttségek is leróhatták tiszteletüket az ’56-os forradalom és szabadságharc fél évszázados évfordulója kapcsán.
A Rendőrség indokolatlan eljárása folytán a magyarok saját hazájukban, hivatalos nemzeti ünnepükön nem ünnepelhettek azon a legismertebb hagyományos helyszínen, ahol ehhez eddig természetesen soha nem volt szükségük még előzetes bejelentésre sem!

Aki mégis megpróbált eljutni a Kossuth térre, vagy onnan és a környékéről indokolatlanul kiszorítva azon túl, más helyszínen próbált ünnepelni - és éppen a rendőrség törvénysértő eljárása ellen jogosan tiltakozni is, - az kitette magát ismeretlen, azonosítatlan, de legalábbis rendőrnek látszó, és vitathatatlanul rendőri vezénylés alatt ténykedő, tehát együtt rendőrségként említhető elemek brutalitásának, amelynek kapcsán az eljáró közeg az állampolgárok testi épségét és egészségét súlyosan veszélyeztette. Az említett közeg durván sértette az általa okozott behatások kapcsán megsérült állampolgárok számára szükségessé váló megfelelő egészségügyi ellátások elérésének lehetőségét, tehát az ehhez fűződő állampolgári alapjogok érvényesülését is.
A rendőrség ez utóbbi kapcsán sem az események előtt (legalább a mentőszolgálat tájékoztatása céljából), sem a tömegoszlatás kapcsán, sem közvetlenül azokat követően, sőt erre vonatkozó - egyébként is indokolhatatlanul hosszú határidejű - ígérete ellenére azóta sem tette hatékonyan közzé, hogy milyen összetételű könnygázt használt, és ezzel megakadályozta a megfelelő minőségű egészségügyi ellátást és utókezelést.
A rendőrség, jellemzően, nem védte meg megfelelő légzésvédő felszereléssel a könnygáz hatásától a tömegoszlatás céljából általa bevetett rendőr és rendőrnek látszó személyeket sem. A kérdéses helyszíneken nyomát sem lehetett látni olyan szakszerű eljárásnak, ami a demokratikus országokban elvárható (azonosító jelzések alkalmazása, lefelé, a lábak irányába célzott könnygázgránát-kilövés, védőfelszerelés a rendőrökön, stb., lásd például Kanadában:
http://commons.wikimedia.org/wiki/Image:Ftaapolice.png)

Az ORFK sajtóosztálya is csak utólag, a Magyar Hírlap kérdése alapján reagált úgy, hogy tizenöt napon belül, írásban válaszol a könnygáz összetételére, és az emberi szervezetre gyakorolt hatására vonatkozó kérdésre. Ennek kapcsán csak azt tartotta fontosnak, hogy megfeleljen a közérdekű adatokra vonatkozó jogszabálynak, de azt úgy tűnik nem, hogy elősegítse a sérültek megfelelő ellátását. A különböző könnygázokra vonatkozóan, bevetési helyszínekre és időpontokra kiterjedően részletekbe menő, tehát használható információt tartalmazó közzététel azóta is elmaradt!

A Magyar Hírlap részletes összeállítást közölt a Rendőrség intézkedései kapcsán ezekkel kapcsolatban is megvalósult anomáliákról, tehát a nyomozó ügyészségnek lehetősége lett volna akár ezen a szálon elindulva könnyen feltárni a tényállást, de úgy tűnik, nem tette meg.
(www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=110134)

A rendőrség, mondhatni jellemzően, nem választotta el, nem emelte ki a rendbontókat a békésen ünnepelni kívánóktól, többnyire nem tartotta be tömegoszlatás vagy kiszorítás előtti előzetes felszólításra vonatkozó előírásokat, több alkalommal a már menekülő emberek közé és után is könnygázt lőtt, válogatás nélkül, kollektív bűnös jelleggel, egyformán kezelte az utcán útjában lévőket.

Hangsúlyozni kell, hogy az ügyészség az elutasító határozat szövege szerint a feljelentés ezekre a kérdésekre utaló részeivel egyáltalán nem foglalkozott!

A panaszban leírtakat összegezve: az ügyészség a feljelentés elutasításának indoklásában a szóba jöhető törvényhelyek között indokolatlanul szelektálva, nem közvádlói szemlélettel, hanem pusztán védőként járt el. Azon konkrét tényállások vizsgálata és felderítése helyett, amelyek eldönthették volna, hogy a rendőri intézkedések az adott helyszíneken, időpontokban és helyzetekben indokoltak, arányosak és a jogszabályokban előírtaknak megfelelően előkészítettek lettek volna, az ügyészség csak az intézkedések jogosságának indoklására alkalmasnak látszó törvényhelyek felsorolását végezte el.
A nyomozó és vádhatóság tehát az elutasító határozat szövege szerint vizsgálat nélkül figyelmen kívül hagyta mindazon, a feljelentésben megtalálható tényeket és érveket, amelyek az ismeretlen tettesek bűnelkövetői minőségét alátámasztják.

A fentiek alapján kérem a Tisztelt Fővárosi Főügyészséget, hogy panaszomnak helyt adni szíveskedjék.


Budapest, 2006. december 20.


Tisztelettel:
Pós Péter elnök

Az Ügyészség elutasította a tömeges közterületi veszélyeztetés elleni feljelentést
1. oldal.
2. oldal.
3. oldal.





Nyílt levél a miniszterelnöknek az egészségügyi reform törvényjavaslatok soron kívüli visszavonása érdekében



Gyurcsány Ferenc miniszterelnök

Miniszterelnöki Hivatal
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 4

2006. december 7.


Tárgy: soron kívüli intézkedési javaslat - vonassa vissza a kormánya nevében az Országgyűlés elé beterjesztett egészségügyi reform törvényjavaslatokat!
Az előkészítés szakmai színvonala, a hatásvizsgálatok hiánya, a készülő szabályozások elmaradt, ill. hiányos véleményezése valamint a jogalkotási törvény tartós megszegése miatt.


Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az "Új Magyarország Szabadság és szolidaritás" kormányprogram Modern állam fejezetének Kevesebb, de minőségi jogszabály című szakaszában megnyugvással olvashattuk, hogy a kormány kiszámítható, átlátható, biztonságos jogi környezetet ígérve meg kívánja teremteni a minőségi jogalkotás feltételeit.

A hivatkozott szakasz egymást követő három bekezdésében a következőket olvashattuk:
  • Magasabb szakmai követelményeket támasztunk a jogszabályok előkészítését és szerkesztését végzőkkel szemben, megállítjuk a jogszabályok inflálódását.
  • Kötelezővé tesszük, hogy kizárólag magas színvonalú, átfogó gazdasági-társadalmi hatásvizsgálat nyomán kerülhet egy jogszabálytervezet a Kormány elé.
  • A Kormány mindenkire számít a jogalkotásban, ezért biztosítjuk a civil szféra, de az egyes állampolgárok érdemi részvételének lehetőségét is a döntések előkészítésében. A jogszabály-tervezeteknek, törvénykoncepcióknak a világhálón való nyilvánosságra hozatalával minden állampolgár véleményt nyilváníthat a készülő szabályozásról. Létrehozzuk a Társadalmi Konzultáció Rendszerét, amely érdemben biztosítja, hogy a jogszabályok előkészítésekor mindenki elmondhassa a véleményét.


Sajnálattal állapítjuk meg, nemhogy a Kormányprogram megvalósulását nem észleljük, hanem az elmúlt 16 év során még soha nem tapasztalt tartós törvénytelenséget és a civil társadalom teljes semmibe vételét tapasztaljuk.
Ennek elképesztő bizonyítékát éppen dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, az érintetteknek a velük való egyeztetés elmaradását kifogásoló panaszlevelükre írott válaszában adta.


"Nem egyedi esetről van szó, az elmúlt tizenhat évben nem egy alkalommal merültek fel gondok a törvényjavaslatokkal kapcsolatos egyeztetésekkel. Maga a jogalkotási törvény közel húsz esztendős, egy korábbi törvény-előkészítési rendszer követelményei szerint készült, számos előírása meghaladottá vált. Ennek kiküszöbölése érdekében az elmúlt parlamenti ciklusban a Kormány új jogalkotási törvény parlamenti elfogadására tett javaslatot, erre azonban sajnos nem került sor, mivel elfogadásához minősített többségre lett volna szükség."

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal soron kívüli intézkedést vár az ország miniszterelnökétől, hogy vonja vissza az országgyűlés elé beterjesztett egészségügyi reform törvénycsomagot, melyek:
  - T/1093 számú, egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról,
  - T/1035 számú, az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről,
  - T/1202 számú, a kormányzati szervezet átalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló tervezet 76. szakaszát,
  - T/1375 számú törvényjavaslat az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről.


A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal felkéri az állampolgárokat, hogy demokratikus jogaikkal élve segítsenek saját testi- és lelki egészségük védelme érdekében a törvénytervezetek elfogadását megakadályozni.

A kormány által az Országgyűlés elé beterjesztett törvénytervezetek azért sértik az állampolgárok alapvető jogait, mert:
  - a törvényjavaslatban meghatározott intézményrendszer képtelen lesz teljesíteni az előírt feladatokat, így alkalmatlan a javasolt felügyeleti intézmény a szerteágazó - számtalan intézményben jelenleg végzett - széleskörű feladatok ellátására. A tervezett feladatok ellátására a jelenlegi intézményrendszer - ÁNTSZ, OEP - keretei között kell megoldást találni.
  - a törvényjavaslat fő, de rejtett célkitűzése a társadalombiztosítás privatizálásához szükségesnek vélt stabilizációt ellátó hatóság létrehozása. E célkitűzés a társadalmi szintű kockázatközösség, a szolidaritás évszázados hagyományú intézményének megszűntetése miatt tudományosan és a tapasztalatok alapján is bizonyítottan visszafordíthatatlan társadalmi szétszakadással, súlyos népegészségi következményekkel és folyamatosan jelentkező gyakorlatilag elháríthatatlan gazdasági károkkal jár.
  - az "egészségbiztosítási felügyeletre" vonatkozó törvényjavaslat elkészítésénél nem tartották be a jogalkotásra vonatkozó 1987. évi XI. törvényt, nem támaszkodtak a tudomány eredményeire, nem elemezték a társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek összeütközések feloldásának lehetőségét, nem vizsgálták a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit, mindezekből eredően az előkészítő munka dokumentálására sem kerülhetett sor, és mindezekről semmiféle egyeztetés nem történhetett.
  - az egészségügyi rendszer fejlesztése címmel álcázott, valójában kapacitásszűkítő, elképzelés beláthatatlan következményekkel jár mindannyiunk számára.


Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal





Fantomszervezetekre bízzák a magyar egészségügyet?



A sajtó szerint a Magyar Kórházszövetség elnöke, Golub Iván botránytól tart annak kapcsán, hogy senkivel sem egyeztették azt az anyagot, amely szerint a kormány által végül közölt 31 súlyponti kórház listáján számos olyan kórház van, amelynek nem kellene ott lennie, sok fontosat viszont levettek róla. Golub közölte: eldőlt, hogy a Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET) feladata lesz, hogy a régiónként meghatározott aktív és krónikus kapacitásokat elossza majd. Tudnunk kell azonban, hogy léteznek-e valójában az elvben két éve létező RET-ek?

A törvény szerint a Regionális Egészségügyi Tanácsok a regionális egészségpolitika kialakításában közreműködő, jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, melyeknek titkársági feladatait az ÁNTSZ-nek az adott régió területén működő megyei intézetei közül az országos tisztifőorvos által kijelölt intézet keretében működő RET titkárság látja el.

Feladataik:
a) az egészségügyi régió egészségpolitikai programjának összeállítása,
b) koordináció és érdekegyeztetés az egészségügyi régió területén működő egészségügyi közszolgáltatók, fenntartók és a lakosság, illetve betegszervezetek között,
c) az Egészségügyi Fejlesztési Előirányzat (a továbbiakban: EFE) forrásaira kiírt pályázatokkal kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá az EFE regionális részének kezelése,
d) a kapacitás-szabályozásban és a többletkapacitás befogadására irányuló eljárásban való külön jogszabály szerinti közreműködés,
e) működési területén az egészségügyi közszolgáltatást igénybe vevő betegek körében betegelégedettségi vizsgálatok végzése és ennek figyelembevétele a fejlesztési prioritások kijelölése során,
f) a regionális egészségpolitikai program megvalósulásának évenkénti értékelése és amennyiben szükséges, annak módosítása és kiegészítése.


Fentiekhez képest aggasztó, hogy a hat elvben jogi személyiséggel rendelkező szervezet közül, egyik Regionális Egészségügyi Tanácsról sem található a világhálón vagy a T-com adatbázisában fellelhető hivatalos elérhetőség (bejegyzett cím, telefonszám, bejegyzési adat stb.).
Csak néhány Tanácsról érhető el alakulási dokumentum, vagy tagjairól lista.
Az Egészségügyi Minisztérium honlapján keresgélve sem található érdemi adat, pusztán egy sok jót nem ígérő, dátum és aláírás nélküli (a szövegből az derül ki, hogy 2005 májusának elején íródott!) dokumentum.
http://www.eum.hu/index.php?akt_menu=2720


A Közép-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanácsról egy, az alapítók megnevezése nélküli dokumentumból (melynek végén 109 szervezeti szinten nevesített aláírásra van hely, de a jelen voltak személyére nincs adat) annyit lehet tudni, hogy a 2004. május 3-i alakuló ülésén jelenlevő alapítók megállapították a Tanács Alapító Szerződését.
http://www.eski.hu/new3/adatok/RETpalyazat/RETalapito-szerz-20040510.doc
Ezen kívül az EREK Kht. és a Perfekt Rt. által jegyzett vitaanyag található a régióra vonatkoztatott ellátásszervezés elvi és gyakorlati kérdéseiről.


Nyugat-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsról egy Zalaegerszeg, 2003. október 17. keltezési jelölésű dokumentum található, amely szerint akkor a működési elképzelésektől az alapítói szándéknyilatkozatig (10 fővel) jutottak el.
A Tanács egyetlen, közvetve észlelhető ülését 2004. november 26.-án tartotta. A törvénynek megfelelő szervezet megalakulásának, bejegyzésének a szervezet honlapján azonban nincs nyoma. A legfrissebb dokumentum 2005. januári.
http://www.westpa.hu/nydret/

A Közép-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács elérhető Alapító Szerződése és Alapszabálya Székesfehérváron, 2004. június 10.-én kelt, de ez egy alapítók megnevezése nélküli üres dokumentum, illetve egy dátum és aláírás nélküli előterjesztés.
http://www.kdrfu.hu/doc/ret.doc

A Dél-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsról annyit lehet tudni, hogy megalakítása, a szervezet Elnökségének, szakbizottságainak, alapszabályának kialakítása és elfogadása három egymást követő közgyűlésen, 2004. 10. 12-én, 11. 17-én, valamint 12. 09-én történt, mely utóbbit jelenlétével megtisztelte Dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr is. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik weblapján, azon a Dél-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács linkjére kattintva is csak egy kérdőívet találunk!
http://84.206.43.83/letoltes.php?d_id=68

Az Észak-alföldi Regionális Egészségügyi Tanács tagjairól egy 2006. novemberi dokumentumban 22 fős lista található, betegszervezeti tag viszont nincs köztük. Más adat tevékenységükről vagy létezésükről, esetleges bejegyzésükről nincs
http://apps.haon.hu/download/hbntippek/Region_lis_eg_szs_g_gyi_tan_cs.pdf

A Dél-alföldi Regionális Egészségügyi Tanácsról mindössze egy 2005. június 28.-i dokumentum található, amiből annyi tudható, hogy az EM Csoport Kht.-val fejlesztési elképzeléseket készíttetett a 2007-2013 közötti időszakra
http://www.del-alfold.hu/public/headings.php?heading_id=13&lang=hu

Akit a fentiek nem nyugtatnak meg, az inkább érdeklődjön orvosánál, gyógyszerészénél addig, amíg ők még megvannak.
Utána, ha még egyáltalán érdemesnek találja, forduljon országgyűlési képviselőjéhez!
A nyugtalanabbak ne nyugtatót szedjenek, inkább már most keressék fel képviselőiket, ha máshol nem, Budapesten, a Kossuth téren! Ha elegen lesznek, akkor talán sikerrel járnak, és talán azt is megtudhatják, hogy mindezért ki a felelős.


Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) háláját fejezné ki mindazoknak, akik a fentieknél több hasznos adatot tudnak találni a magyar egészségügy átalakításáért felelősséggel tartozó bármelyik Regionális Egészségügyi Tanácsról, azok érdemi tevékenységéről.
További részletek és elérhetőségeink honlapunkon: www.abosz.hu

Addig is felkérem az ország hat Regionális Egészségügyi Tanácsának elnökét, hogy mindannyian jelenjenek meg a nyilvánosság előtt, számoljanak be szervezetük átlagosan két éves, a törvényben számukra előírtaknak megfelelő tevékenységéről, legalább a világhálón tegyék nyilvánossá a tevékenységüket bizonyító, nyilvánvalóan közérdekű tartalmú dokumentumokat, és nyilatkozzanak arról, hogy szervezetüket maradéktalanul képesnek látják-e a törvényben előírt feladatok felelős ellátására.

Budapest, 2006. november 22.


Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője,
a kormány konzultatív testülete, a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja





Feljelentés tömeges közterületi veszélyeztetés miatt



Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr
Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége


1055 Budapest, Markó u. 16.

Tárgy: feljelentés ismeretlen tettes ellen - a tömegoszlatások folyamán - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve/valamint az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

A Rendőrség helyett azért fordulok feljelentésemmel közvetlenül a Legfőbb Ügyészséghez, azon belül Önhöz, mert véleményem szerint a lehetséges tettesi körben akár közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy felelőssége is szóba jöhet, és a büntetőeljárásról szóló törvény szerint ilyen esetekben kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást, illetve ezen belül közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a legfőbb ügyész indítványozza a mentelmi jog felfüggesztését.
Semmilyen rendőri túlkapás nem maradhat szó nélkül. Fontos ugyan az ügyek gyors elintézése, de ez nem mehet a törvényesség rovására - mondta Ön parlamenti bizottsági meghallgatásán, amikor a többi közt az utóbbi hetek zavargásairól kérdezték a képviselők.

Beadványomat a nemzeti ünnep délelőttjén a Kossuth téri emlékhelyhez igyekezve, majd a Falk Miksa utca és a Markó utca sarkánál való feltartóztatásom után a helyszínen és a környéken, a rendőri intézkedések indoklása, illetve az utcán lévőknek a Szent István körútig való indokolatlan kiszorítása kapcsán szerzett közvetlen tapasztalatom alapján, majd délután a média képi híradásaiból a rendőri tömegoszlatás módjáról tájékozódva terjesztem elő.

Fentiek alapján az a szilárd meggyőződésem alakult ki, hogy Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve az irányítása alá tartozó Rendőrség döntéshozatali rendszerében olyan döntések születhettek, amelyek kimeríthetik a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés fogalmát.
A Büntető Törvénykönyv szerint erről van szó, ha valaki foglalkozása szabályainak megszegésével mások egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki.

Meggyőződésem, hogy a könnygázhasználat demokráciában, bárki ellen korlátlanul nem alkalmazható.

Október 23.-án Budapesten a legkülönbözőbb irányultságú elektronikus média képsorai alapján bárki által jól érzékelhetően sérültek az állampolgárok számára Alkotmányunkban biztosított alapjogok, a rendőrségi törvényben előírt előírások, ennek kapcsán a rendőrség súlyosan veszélyeztette az állampolgárok egészségét, ennek során nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. Emellett az érintettek és a mentőszolgálat megfelelő tájékoztatásának hiányában sérült a vegyi tömegoszlató anyagoknak kitett állampolgároknak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való joga is.

A különböző hírek és a közterületeken, illetve a világhálón keresztül megszerezhető, de hivatalosan a rendőri szervek által nyilvánosságra még nem hozott adatok alapján a rendőrség az elmúlt hetekben tömegoszlatásra minden valószínűség szerint legalább kétféle, CS illetve CN jelű könnygázt használt.

Az CS egy igen irritáló anyag, amely erős könnyezés mellett súlyos köhögést vált ki, valamint megemeli a vérnyomást és a pulzust. Használata kétségkívül igen veszélyes olyan emberekre, akik asztmában, epilepsziában, illetve hasonló tüdő- vagy légúti betegségekben szenvednek.
Az Orvosi Hetilap 141. évfolyam 28. száma szerint súlyos mellékhatások, olyan esetekben fordulnak elő, amikor például a krízishelyzet hevében a rendőrök túl sokat használnak belőle, vagy pl. a könnygáznak kitettek nem távoznak a helyszínről és nem semlegesíti a könnygáz hatását a friss levegő. A szaklap szerint még nem történtek követéses vizsgálatok az emberekben kialakuló későbbi hatásokról, ezért ezeket szükséges elvégezni. A leginkább érintett csoportok valószínűleg a krónikus légúti betegek, asztmások, szívbetegek.

A CN jelű könnygáz is hasonló hatásmechanizmusú, de a másiknál is sokkal irritálóbb, és adott esetben tartós következményeket is okozó, az előzőnél sokkal veszélyesebb anyag.

Az alább közölt adatokat a CN könnygáz kémiai biztonsági kártyája alapján állítottam össze.
Hatására belégzéskor a következő azonnali veszélyek, tünetek lépnek fel: égő érzés, köhögés, torokfájás, hányinger, légszomj.
Elsősegélyként friss levegőre, nyugalomra, fél-ülő helyzet biztosítására, ha indokolt, mesterséges lélegeztetésre van szükség. Orvosi ellátást kell igénybe venni.
Szembe kerülve hatásai: vörösség, fájdalom, homályos látás, maradandó. A látás részleges elvesztése.
Már rövid idejű behatás lehetséges következményei is a könnyeztetésen kívül, hogy az anyag súlyosan irritálja/izgatja a szemet, és irritálja/izgatja a bőrt és a légzőrendszert is. A gőz vagy aerosol belégzése tüdővizenyőt okozhat. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Orvosi megfigyelés indokolt.
A tüdő-vizenyő tünetei gyakran csak néhány órával később jelentkeznek és a fizikai megterhelés (ez mind a rendőröknél, mind a demonstrálók egy részénél fennállhat) fokozza súlyosságukat. Ezért fontos a nyugalomba helyezés és az orvosi megfigyelés.


Nincs adat arról, hogy a rendőrség használta-e a legtöbb nyugati országban tiltott CR jelű, az előzőeknél is veszélyesebb, köhögést, kapkodó légzést, ideiglenes vakságot és ezek együttes hatása miatt erős pánikot okozó, a borshoz hasonló szagú könnygázt, amely a legtöbb esetben teljesen cselekvésképtelenné teszi az anyagnak kitett embert, és amelyből zárt térben alkalmazva rövid idő alatt halálos dózist lehet belélegezni.

Köztudott, hogy könnygázgránát ablakon keresztül zárt térbe is bejutott, nem ismert azonban, hogy ezután az adott helyen, helyeken milyen egészségügyi intézkedés történt, vagy történt-e egyáltalán.
Ismert az is, hogy a belvárosi mellékutcákban az átszellőzés az igen szeles napoktól eltekintve nem megfelelő, és a nagy mennyiségben használt könnygáz még az eseményeket követő napon is jól érezhető volt. Erre tekintettel vizsgálandó lett volna az Orvosi Hetilap idézett számában írt súlyos mellékhatások veszélye, előfordulása.

A nem halálos vegyi hatóanyagoknak, mint a könnygázoknak a használata sok kritikát váltott és vált ki ma is, ezért sok országban nem, vagy csak igen szélsőséges cselekmények elhárítása érdekében vetik be. Megjegyzésre érdemes, hogy az ENSZ vegyi fegyverek korlátozását kitűző egyezménye szerint katonai hadviselésben mindenféle vegyi anyag használata tiltott, beleértve a nem halálos vegyi anyagokat is.

Nagy kérdés, hogy a rendvédelmi szervek működése folyamán normális-e egy demokráciában, hogy fel nem fegyverzett állampolgárok ellen bevessenek a hadviselésben tiltott eszközöket azért, mert be nem jelentett tüntetésen vesznek részt, vagy azon részt sem véve, esetleg csak azokkal egy közterületi környezetben tartózkodnak.
Többen csak azért tiltakoztak, mert egyik legnagyobb nemzeti ünnepükön, a legfontosabb helyszínen való ünneplésükben éppen a rendőrség, igen erősen vitatható jogosultság és indokok alapján megakadályozta őket.

Nem volt és nem is lehetett az Alkotmányban meghatározott rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet, amelynek alapján az alapvető jogok így a szabad mozgás jogának gyakorlása - akkor is garanciák és kivételek mellett - felfüggeszthető vagy korlátozható lett volna. Nem volt elrendelve, és nem lehetett a honvédelemről szóló törvényben meghatározott kijárási tilalom, amelynek alapján jogszerűen korlátozni lehetett volna a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását.

A rendőrség jellemzően nem választotta el, nem emelte ki a rendbontókat a békésen ünnepelni kívánóktól, ellenkezőleg az ő számukra, és más, pusztán az utcán közlekedők számára is jogszerűen indokolhatatlanul, egész nap lehetetlenné tette a például a Kossuth tér és környezete megközelítését. Az elzárt területekre csak az ott lakásukat iratokkal dokumentálni képes embereket engedték be.
A rendőrség többségében és teljes körűen, jellemzően nem tartotta be tömegoszlatás vagy kiszorítás előtti előzetes felszólításra vonatkozó előírásokat, nem közölte, hogy a helyszínt az ott lévők milyen irányban hagyják el, sőt nem is biztosított mindig megfelelő menekülési útvonalat, és válogatás nélkül egyformán kezelt minden, az útjában lévő embert.
Az utcán lévők elmondása szerint a rendőrség több alkalommal a már menekülő emberek közé és után is könnygázt lőtt.

Az Országos Mentőszolgálat kommunikációs vezetője, Győrfi Pál ígérete ellenére nem adott számomra határozott választ arról, hogy a rendőrségtől az előzetes egyeztetéseken megkapták-e azokat az adatokat, hogy az esetlegesen bevetetendő vegyi tömegoszlató fegyverek (a könnygázok és a paprikagáz) közül mit és hol fognak bevetni. Erre szükség lenne abból a célból, hogy az alkalmazásuk következtében ellátandó személyek megfelelő orvosi kezelést kaphassanak.

Nem helyes, ha a mentők alapvetően pusztán az észlelt tünetek alapján járnak el, a pillanatnyi tüneteken túl mindenképpen fontos a hatóanyagok ismerete, mert attól függően esetleg keletkezhetnek későbbi tünetek és más következmények is, amelyek megelőzéséhez az orvosnak tudnia kell, hogy a használt vegyi anyagok alapján mire számíthat. Ilyen adatok ismeretére a betegnek (akár tüntető, akár rendőr) is szüksége van. Meg kell jegyezni, hogy a bevetéseken hosszú ideje részt vett fővárosi rendőrök nagy részének szeme jellegzetesen bevörösödött volt, ami a rájuk is ható könnygáz következménye is lehetett.
Vizsgálandó tehát a veszélyeztetés és egészségügyi ellátáshoz való jog érvényesülésének szempontjából a Rendőrség és a Mentőszolgálat együttműködésének mélysége is.

Külön járulékos veszélyt okozott, hogy a nem megfelelően kiképzett, vagy rosszabb esetben szándékosan jogsértően irányított rendőrök nem a talajjal párhuzamosan, laposan céloztak, hanem fejmagasságban vagy távolról, nagy ívben, több alkalommal járműre szerelt, a katyusa sorozatvetőkhöz hasonló kialakítású eszközzel, felülről a tömeg közé lőtték a nem jelentéktelen súlyú, így egyéb súlyos sérülést is okozni képes gránátokat.

A rendőrség túlzott mértékű és módszerű tömegoszlató eljárása következtében törvényben meghatározott veszélyeztető állapot állt fenn, olyan helyzet, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg életét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezhet.

Röviden: a tömegoszlatások folyamán, nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, és emellett sérült a vegyi tömegoszlató anyagoknak kitett állampolgároknak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való joga.

Ezt erősítette az a körülmény is, hogy az állampolgárok - közvetlenül is megtapasztalva azt, hogy a rendőrség válogatás nélkül, kollektív bűnös jelleggel, egyformán kezeli az utcán útjában lévőket - a rendőri behatásra utaló sérüléseikkel, tüneteikkel, az esetleges későbbi következményektől tartva, sok esetben nem mertek orvosi ellátást igénybe venni.

Budapest, 2006. október 25.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)




Egy lelkileg beteg miniszterelnök a társadalmat is megbetegíti



Ha egy miniszterelnök lelkileg beteg, és ennek ellenére tartósan hatalomban marad, a társadalmat is súlyosan megbetegíti. Ha ilyen betegség lehetősége komolyan felmerül, egy intelligens ember független szakértőkkel részletesen kivizsgáltatja magát, és az eredménytől függően felelős döntést hoz. Súlyos személyiségzavar fennállása esetén például hatalomgyakorlásra nincs joga, erre senkitől sem kaphat jogszerűen felhatalmazást. Egy intelligens ember, ha felelős vezetőnek, sőt sajátosan, nyilvánosan vallva, gyakran hangsúlyozott önértékelése szerint hazafinak is tekinti magát, nem vállalhatja, hogy veszélyeztesse az ország általa megmenteni szándékozott társadalmát. Hasonló felelősség terheli azonban az adott vezetőt hatalomba juttató pártot is, amelynek leginkább lehetősége van a veszélyeztetés megszüntetésére. Bár az elmúlt évek eredménytelensége, és különösen a legutóbbi hónapok sorozatosan, durván erkölcstelenül és jogsértően végrehajtott, itt nem részletezett politikai döntései miatt bőven van okunk haragra és elfogultságra, próbáljunk meg még egyszer, saját érdekünkben is megértést tanúsítani, de hangsúlyosan mindennemű megengedés lehetősége nélkül.

Gyurcsány Ferenc jogi értelemben másodszor is miniszterelnök lett Magyarországon, bár mindkét esetben szokványosnak nem mondható körülmények között. A tanulságokat higgadt kiértékelés után később le kell majd vonnunk, de most az a fontos, hogy balatonőszödi beszéde nyilvánosságra kerülése, és különösen az azóta történt nyilatkozatai, lépései, helyzetértékelései után meddig maradhat tisztségében. Ez utóbbiak legalább annyira fontosak, mint maga a beszéd tartalma és minősége.

Sokan és sokszor felvetették már általában nyersen, sokszor durván megfogalmazva, hogy véleményük szerint Gyurcsány Ferencnek súlyos személyiségzavara van. Ezzel kapcsolatban, az alábbiakban, szakcikkből gyűjtött ismereteket írok le anélkül, hogy állítanám (mivel nem orvosként nem is állíthatom), hogy a miniszterelnökre feltétlenül mindez igaz lenne (forrás: Népszabadság 2001. ápr. 14. Szerzők: Dr. Tringer László, Dr. Sümegi András, Dr. Boldizsár Ferenc http://www.psyche-lelkisegely.hu/szemzav.txt)

A felvetés közvetlen, időszerű oka az, hogy amikor 2006. szeptember 19-én az Este adásában Gyurcsány Ferenccel beszélgetett Baló György, a miniszterelnök reakciói és válaszai még a nem orvos szakember, de a téma iránt nyitott, lelki vonatkozású betegségekkel is foglalkozó emberek számára is igen elgondolkodtatóak voltak. (http://video.hirado.hu/videok/este/20060919/01_100.wmv).

A személyiségzavar olyan kóros magatartásbeli, érzelmi tulajdonságokra, megnyilvánulásokra utaló összefoglaló fogalom, melyek tartósan és jelentősen eltérnek a társadalmi, kulturális elvárásoktól. Az ilyen ember személyiségében ezen eltérések hosszan (akár egész élete során) fennállnak, viselkedésének, reagálásának módja legtöbbször erőteljesen eltér az egészségesétől.

Ezen emberek jó része nem tud ilyen állapotáról, nem szenved tőle, legtöbbször őszinte meggyőződéssel tagadja, hogy bármi gond volna vele, noha környezete többé-kevésbé tisztán érzékeli és elszenvedi mindennapi alkalmazkodásbeli nehézségét..
A személyiségzavar fő jelei már serdülőkorban mutatkoznak, felnőtté érve az egyén olyan kifejezett, mélyen rögzült sajátságokkal (kóros gondolkodás-, magatartás- és érzelmi, indulati, hangulati mintákkal) bír, melyek egész életében fokozott veszélyforrást jelentenek..
Környezetükkel szinte mindig problémás a viszonyuk, állandó feszültségekkel terhelt. Viselkedésükre nincsenek belátással, alig tudják beleélni magukat mások lelkiállapotába. Náluk fordul elő a legtöbb válás, belőlük lesz a legtöbb bűncselekmény áldozata vagy elkövetője..
Más (társadalmi, örökletes és egészségkárosodási) tényezők mellett a személyiségzavar főbb lehetséges hátterét a kora gyerekkor lelki fejlődési problémái, a problémás szülő-gyerek kapcsolat, a hibás tanulási folyamatok képezhetik. A gondolkodási, érzelmi, hangulati, indulati mintázatokban kóros elemek jelenhetnek meg, megnehezítve, gyakran ellehetetlenítve az egészséges lelki működéseket..

A fentiek ismeretében minden felelős állampolgárnak érdemes figyelmesen, de harag és elfogultság nélkül megnéznie azt az összeállítást, amely Gyurcsány Ferenc eddigi életútjáról szól (http://www.box.hu).

Úgy gondolom, hogy Gyurcsány Ferencnek, egy magát modern politikusnak valló és mutató embernek kötelessége, hogy:.
komolyan vegye az ország jövőjének befolyásolására vitathatatlanul fennálló lehetőségét, és még inkább ezzel kapcsolatos felelősségét,.
szembe nézzen személyiségzavarának eddigi életpályájából adódó, nem jelentéktelen mértékű lehetőségével, és.
amennyiben többszörösen megismételt független vizsgálatok után megbizonyosodik arról, hogy sokak véleményének sajnos van alapja, akkor saját jól felfogott érdekében is megteszi azt, ami ilyen helyzetben minden becsületes embernek kötelessége:.
egyészségi állapotára, pontosabban a feladatra való lelki alkalmatlanságára hivatkozva lemond..


Nagyon remélem, hogy a miniszterelnök nem fogja rossznéven venni, ha némileg rövidítve a fent említett szakcikkből itt idézem azt a tünetcsoportot, amelyet, ha nem is a teljességében, de rá, és sajnos még jó néhány ismert magyar politikusra jellemzőnek gondolok.

Nárcisztikus (önimádó) személyiségzavar


Mértéktelenül énközpontú, önszerető, képtelen a másik érzéseit, gondolatait észrevenni, kizárólag magával törődik, magát felsőbbrendűnek gondolja, olyan embernek, akire más szabályok érvényesek, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társai önszeretete fenntartásában eszközök, arra kellenek, hogy kiszolgálják, dolgozzanak helyette, felnézzenek rá, elismerjék. Hogy mindenki csak őt istenítse, ezért rövid ideig még megnyerő, elbűvölő is tud lenni. Viselkedése gyakran irigy, mohó, követelődző, mert mindent a magáénak akar tudni. A nárcisztikus ember nem adja fel könnyen, az istenítés vágyától hajtva gyakran találjuk a tudomány, politika, művészet csúcsain őt. Céljának elérése miatt akár az önfeláldozás, alázat álarcát is magára veszi, de e mögött is felsőbbrendűségi, önimádó gondolat, késztetés lakozik.
Kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is saját nagysága jeleként mutatja. Saját jelentőségét, a világban való szerepét hatványozottan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, gondolatai állandóan e körül járnak. Az ilyen ember rendkívül sérülékeny, a légvárait ért enyhe kritika is indulatot, feszültséget, dühöt vált ki benne, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni.
Kedvességet, melegséget vár, de viszonozni képtelen.


Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jó példát mutathatna valamennyi őt követő jelölt számára. Döntésével erkölcsi kötelességévé tehetné a posztját betölteni kívánóknak, hogy végleges jelöltségük elfogadása előtt előzetesen és önkéntesen személyiségzavar irányában elvégzendő vizsgálatukat kérjék.


Ennyit Magyarország mindenkitől megérdemel, aki valóban a hazája üdvéért akar szolgálni! Aki pedig erre nem lenne hajlandó, azzal szemben különösen indokolt az óvatosság.


A fentiekhez fontos kiegészítő anyag hallgatható meg Kopp Mária egyetemi tanárral, a Magatartástudományi Intézet igazgatójával és Karátson Gábor íróval, festővel folytatott rádiós beszélgetésből, amelyet Lakatos Tamás ortopéd sebész, Az én Hazám műsorfolyamban kifejtett gondolatait követően, a műsor folytatásában (a reklám után) hallgathatunk meg:
http://real1.radio.hu:8080/ramgen/kossuth/2006/09/20/2006-09-20-k06.rm?start=0:33:00.0

Budapest, 2006. szeptember 21.

Pós Péter, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) állandó résztvevője,
a kormány konzultatív testülete, a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) tagja


Megjegyzés:

A fenti anyag az aláírás fölötti dátummal az MTI Országos Sajtószolgálata (OS) felületén (http://ots.mti.hu/news.asp?view=2&newsid=41856), három egymást követő folytatásban közleményként megjelent, de azt, vélhetően a politikai oldalaktól független, minden miniszterelnökre vonatkozó végkövetkeztetések miatt a teljes párthátterű sajtó tökéletesen elhallgatta.

Éppen ezért fogom eljuttatni a közleményt megfelelő időben egy még fogalmazás alatt lévő kísérőlevéllel az összes parlamenti képviselőnek, hogy senki se mondhassa, hogy nem tudott róla.
Most is időszerű a mottó: Vétkesek közt cinkos, aki néma!

Pós Péter





A parlagfű visszaszorítására felkérő társadalmi célú film





Feljelentés és közérdekű bejelentés a magyar egészségügy lezüllesztése miatt



MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉGE
1055 Budapest, Markó u. 16.

Tárgy:
  - feljelentés ismeretlen tettes ellen - az egészségügyi ellátórendszer átalakítása folyamán, azon belül is különösen a sürgősségi betegszállításban és az ellátásban tevékenykedő intézmények finanszírozásának megszervezése keretében - nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve/valamint
  - közérdekű bejelentés az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!


A legkülönbözőbb irányultságú sajtó hírei szerint Molnár Lajos egészségügyi miniszter 2006. szeptember 6-án, a kórházigazgatóknak elküldött levelében elismerte, hogy az év utolsó negyedében nincs elég pénz a sürgősségi betegellátás teljes finanszírozására, és az ügyeleti díjak kifizetésére sem. A miniszter sajtóban hivatkozott levele szerint a gyógyító munkáknak csak egyharmada akut jellegű, ezért arra kéri a sürgősségi betegellátó intézmények vezetőit, hogy csak életveszély elhárításával foglalkozzanak. Javasolja, hogy halasszák el a nem sürgős műtéteket, kezeléseket. A hírek szerint azt is írja a miniszter, próbálják megérteni a kórházvezetők: nincs fedezet a korábbi években megszokott minőségű kórházi működés anyagi hátterének biztosítására. A tárca vezetője állítólag azt is közli: ha a 30 százalékos finanszírozásból valamelyik intézmény tud spórolni, akkor a fennmaradó pénzösszeget felhasználhatja a nem sürgős betegek ellátására.

A sajtó szerint hasonlóan súlyos visszaesés történt a gyógyítás haladéktalan megkezdése és folyamatos biztosítása szempontjából különösen veszélyeztetetté válható rákbetegek kezelése terén. A daganatos betegekkel megtörténhet, hogy a betegség megállapítása után pénz hiányában a gyógyítás eredményességét veszélyeztető módon várakozniuk kell a terápiára, sőt, egyes onkológiai centrumok vezetői a korszerű és hatékony, de drága gyógyszereket pénzszűke miatt olcsóbbakra kényszerültek cserélni. A négy legnagyobb onkológiai centrumban 10-15 százalékkal nőtt a betegek száma, miközben átlagosan feleannyi pénz jut a gyógyszerekre, mint amennyire szükség lenne. (Az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ tavasszal végzett vizsgálata szerint az onkológiákon orvosok, illetve a gyógyításhoz szükséges eszközök is hiányoznak.)

A sajtó adatai szerint a mintegy 210 mentőbázis közül száznál nincs mentőorvos vagy mentőtiszt. A tavaly júliustól érvényes túlóra-korlátozás, illetve a pénzhiány miatt elrendelt túlóratilalom több helyen is a huszonnégy órás szolgálatok korlátozását eredményezte. Mindez annak ellenére alakult így, hogy éppen a sürgősségi betegellátás átalakítása volt a korábbi kormányprogram egyik fő pillére, és azon belül a legtöbb pénzt pontosan az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) fejlesztésére ígérték. Már most is vannak olyan napok, amikor orvos vagy mentőtiszt nélkül kell kivonulniuk a kocsiknak.

Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során a fent leírt helyzetben nem érvényesülnek, tehát sérülnek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 2. §-ában előírt alapelvek, így többek között:
 - nem valósul meg esélyegyenlőség,
 - nem érvényesül az egészségi állapot javításának elsődleges eszköze az egészség meglévő szintjének megőrzése és a további betegségek, illetve a betegség súlyosbodásának megelőzése sem,
 - az a törvényi előírás, amely szerint egészségügyi szolgáltatások alapvető szakmai feltételrendszerének kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán kellene alapulnia,
 - az a követelmény, hogy az egészségügyi intézményrendszer működése emberközpontú, az eltérő jellegű és súlyosságú megbetegedésben szenvedők egészségi állapota által meghatározott szükségletekhez igazodjon, és költséghatékony eljárásokon alapuljon.


Ezzel szemben fennáll a törvény 3. § j) pontjában meghatározott veszélyeztető állapot, azaz olyan helyzet, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg életét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezhet.

Sérül a betegeknek az egészségügyi ellátáshoz való joga, mivel a törvény 6. §-a szerint sürgős szükség esetén minden betegnek joga lenne a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz és szenvedéseinek csökkentéséhez.

A betegek a fent leírt helyzetben nem kapják meg a törvény 7. § (1), (2) és (3) bekezdésében előírt, az egészségi állapotuk által indokolt, megfelelő ellátást, ha az jellemzően nem az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával, hanem pénzügyi megszorításokkal korlátozott mértékben történik, illetve az ellátáshoz való folyamatos hozzáférhetőség ténylegesen nem valósul meg, mert az egészségügyi ellátórendszer ugyan napi 24 órán keresztül működik, de csak elvben biztosítja az igénybevehetőségét, mivel megszorításokkal korlátozva, csak szűkített betegkör számára áll rendelkezésre.

A fentiek szerint a közpénzekből gazdálkodó, közszolgálati feladatú Egészségügyi Minisztérium, esetleg a Kormány bővebb döntéshozatali rendszerében nagy valószínűséggel olyan vezetői döntések születtek, amelyek kimeríthetik a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés fogalmát.

A Kormány feladata szerint, többek között irányítja és összehangolja az egészségügyi államigazgatási feladatok végrehajtását, gondoskodik az egészségügyet érintő jogok érvényesítéséről, törvényességi felügyeletet gyakorol az egészségbiztosítási szervek tevékenysége felett [1997. évi CLIV. törvény 147. § (1)]. Az egészségügyi miniszter feladata szerint, többek között az egészségügyről szóló törvényben foglaltaknak, valamint a Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelően ellátja az egészségügy ágazati irányítását, irányítja az egészségügy területén működő országos intézeteket, miközben a miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden egészségügyi tevékenységre, illetőleg - jogállásától függetlenül - minden egészségügyi szolgáltatóra (150. §). Az egészségügyi intézmények fenntartójának hatáskörét képezi többek között a területi ellátási kötelezettség körében, hogy köteles biztosítani az általa fenntartott egészségügyi intézményben az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges szakmai feltételeket, valamint, az egészségügyi intézmény működőképességét és fejlesztését (155. §).

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 171. §-a szerint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésről van szó, amennyiben valaki foglalkozása szabályainak megszegésével mások egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki. Az említett törvényhely külön foglalkozik azzal is, ha a gondatlan veszélyeztetés következményeiben súlyos egészségromlást vagy maradandó fogyatékosságot okoz.

A rendőrség helyett azért fordulok közvetlenül a Tisztelt Legfőbb Ügyészséghez, mert véleményem szerint a lehetséges ismeretlen tettesi körben akár közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy felelőssége is szóba jöhet, és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29. §-a szerint ilyen esetekben kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást, illetve ezen belül közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a legfőbb ügyész indítványozza a mentelmi jog felfüggesztését [a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 5. § (2) h) pont].

Kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészséget, hogy az 1972. évi V. törvény 1. §-ában leírt feladatköre szerint járjon el az ügy kivizsgálása érdekében, törvénysértés esetén lépjen fel a törvényesség védelmében, gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét, az esetleges bírósági eljárásban képviselje a vádat, továbbá gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat.

Amennyiben az ügyészségi vizsgálat azt eredményezné, hogy mégsem valósult volna meg a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve ettől függetlenül is kérem, hogy a Tisztelt Legfőbb Ügyészség járjon el a törvényesség biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a betegek törvényben meghatározott, alkotmányos alapjogokon is alapuló jogai. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13. § bekezdése alapján az ügyész többek között óvást emelhet az Alkotmánnyal vagy magasabb szintű jogszabállyal ellentétes jogszabály, illetőleg állami irányítás egyéb jogi eszköze ellen; illetve elbírálja azokat a törvényességi kérelmeket, közérdekű bejelentéseket és törvénysértésre utaló jelzéseket, amelyeket az államigazgatás és más, bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek határozatai, illetőleg törvénysértő mulasztásai ellen az ügyészséghez benyújtanak. Előzetesen felhívom a Tisztelt Legfőbb Ügyészség figyelmét arra, hogy a gyógyszertárak nyitásának liberalizálása és a nem receptköteles gyógyszerek gyógyszertárakon kívüli forgalmazásának tervezett engedélyezése, mind a gyógyszerekhez való hozzáférés területén jelenleg is meglévő hátrányos esélyegyenlőtlenség további növekedése, mind a gyógyszerek mértéktelen és ellenőrizetlen fogyasztása tekintetében további népegészségügyi szintű kockázatokkal jár.

Kérésemet, bejelentésemet az állampolgárok adójából származó közpénzeknek az állampolgárok érdekében való törvényes felhasználásában érdekelt állampolgárként teszem meg, úgy is, mint egy az érdekképviseletet alapszabályában rögzített betegszervezet képviselője, akinek e feladatkörében is komolyan kell vennie az Országgyűlés által az egészségi állapot megőrzésének és javításának összetett feltételrendszerét meghatározóan megalkotott 1997. évi CLIV. törvényt, illetve az annak bevezetőjében is rögzített célok, alapelvek teljesülését, többek között a következőket:

 - az egyén egészséghez fűződő érdeke és jólléte elsőbbséget kell élvezzen,
 - az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, amely döntő hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre,
 - az egészség megőrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere a gazdasági feltételrendszerrel együtt, továbbá az egészséget támogató politikával kiegészülve képes szolgálni.


Budapest, 2006. szeptember 13.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)




A Zöld Könyv, mint kiszolgáltatásunk eszköze (... avagy felelős nemzetté válásunk újabb, sürgető oka)!



A magyar egészségügy szinte mindenki által kívánatos megújítása döntő, de igen veszélyes lépés előtt áll. Tizenhat év langyos problématologatása után sajátosan helyzetbe került egy ellentmondást nehezen tűrő, 5 százalékos parlamenti erejű harcos csapat, amely tudná, merné, és tenné is, ha hagynánk nekik. Nagy dolgokra képesek, az biztos. Őket a támogatottság olyan mértékű hiánya sem teszi bizonytalanná, amely másokat nyomasztana. Bizonyára küldetéstudattal rendelkezhetnek, de nem olyannal, amit másoknál nem győznek kárhoztatni. Kicsire nem adnak. Céljuk megvalósításában nem gátolják őket alkotmányos elvek, törvényes előírások, választási eredmények, ellenben makacs kitartással hirdetik a piaci viszonyok mindenhatóságát. Akkor is, ha mi már tizenhat éve tapasztaljuk keserűen, hogy a módszerváltás előtti ígéretek közül talán éppen ez volt a legnagyobb, a legkárosabb hazugság.

A megoldást ügyesen időzítve, a nyári uborkaszezonban, egy Zöld Könyv című (kérdezz, tudjuk a választ, ránk bízhatod magad jellegű) füzetben kínálják, miközben társadalmi megvitatást ígérnek a társadalom nyaralni már nem tudó, a hőségtől gondolkodni, csapdát észrevenni is esélytelen részének. Megkaptuk az egész augusztus hónapot, hogy döntsünk arról, amiben másfél évtized és négy választási ciklus alatt nemigen tapasztaltunk lényeges és pozitív eredményt. Ráadásul egy olyan semmiben sem rögzített, de baljós szándékokat lebegtető, a választásokon csak jelentéktelen támogatást kapott új rendszer kialakításához szeretnének szabad kezet kapni, amelynek alkalmasságáról semmilyen hatástanulmányt nem készítettek, de amely az egészségügyi rendszer alapvető átalakítását jelentené. Az eltelt rövid idő alatt az is többszörösen bizonyítottá vált, hogy az álvita kiértékelésének módszere szintén hamis.

A legkisebb baj még az lenne, hogy miután a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából elkészült a mű, kiderült, hogy azt az ügyben leginkább érintett közvélemény számára ismeretlen, a nevüket talán nem véletlenül nem vállaló szerzők követték el. Az is csak szokásosan minősíthetetlen, hogy az állampolgárok félrevezetésének eme egyébként értéktelen eszközét a mai magyarországi politikai életben egyre gyakoribb, törvénysértő módon, az uniós átláthatósági elvárásokat is felrúgva, ismeretlen mennyiségű közpénzért, ismeretlen kapcsolatok által megtalált ismeretlen nyomdában nyomtatták ki.

A nagyobb baj az, hogy a célként hirdetett feladatkörhöz mérve méltatlanul vékonyka füzet tartalma tekintetében is legalább ennyire csalárd. A szerzők vagy megbízóik a lehetséges kérdések közül célzatosan kiválasztott, majd félrevezetően irányított felvetések útján, többségében bizalomkeltően valós, csak ritkán, de akkor éppen a fontos kérdésekben hamis tényekből vonják le a betegség-biznisz ügyében érdekeltek által elvárt következtetéseiket. Ez a témához méltatlan, piaci meggyőzési technikákra emlékeztető módszer elég ok ahhoz, hogy felmentsen a részletes megvitatás elvárásának álságosan meghirdetett együttműködés keretében történő teljesítése alól.

A kiszámítható legkisebb közfigyelem időszaka ellenére viszonylag heves és általánosnak mondható elutasítást váltott ki az a könyv, amelynek már a címe is hazug, hiszen az európai műfaji besorolás szerint a kiadvány bizony csak állapotleíró tanulmánynak, azaz fehér könyvnek minősíthető, mivel a hazánkban alkalmasként igazolt megoldási lehetőségek (éppen a zöld könyvként értékelhetőség feltétele) kimaradtak belőle.

A számunkra egészségügyként bemutatni próbált betegségügy kezelése, a teljes társadalombiztosítással együtt, egész Európában, sőt az ún. fejlett, gazdagabb világ nagy részén igen súlyos helyzetben van, bár magát a tényt és ennek valós okait is igyekeznek elleplezni azok, akiknek nem a helyzet megoldása a fontos.

A szegényebb országok közül is a lepusztulók közé sodródó Magyarország betegségügye, annak a társadalom jövőbeni esélyeit döntően meghatározó volta miatt, már vészhelyzetben van, de minden ellenkező állítás ellenére egyelőre nem a pillanatnyi állapota, hanem a legutóbbi években egyre markánsabban megnyilvánuló, célt nem, de az ellenállás legyűrése érdekében taktikát sűrűn váltó, az egészségünket is piacosítani törekvő, és a hatalomban sajnos komoly zsarolási lehetőséghez jutott erők vágyai miatt.

Már csak egy olyan fontos területe van a magyar társadalmi közvagyonnak, amely mindeddig egységes, máig egy nagy rendszerként megúszta a megfontolt átalakítás helyett általánosan, és a világon is szinte egyedülálló mértékben végbement szétverve privatizációt, őszintébben fogalmazva az erősebb győz, a gyenge pusztul elvén végbement fosztogatást. Ez az egy terület az egy szervezetű, egységes társadalombiztosítás alapján álló egészségügy, pontosabban annak a gyógyítással foglalkozó intézményrendszere.

Az a rendszer, amely számos kérdésben megújításra, a benne lehetséges visszaélések hatékony megszüntetésére, a működtetésének biztosítása körüli döntések átláthatóvá tételére, a közpénzekkel való gazdálkodásban a magánérdekek érvényesülésének törvény általi üldözésére szorul. Sok javításra van még szükség, de legkevésbé sem a súlyos ellentmondások feltárása helyett azok további elfedését célzó félrevezetésre. Ezen alantas kísérletek közé tartoznak például a közfigyelmet a lényegről elterelő, orvos ellenes, bűnbakképző próbálkozások, amelyek veszélyeztetik gyógyulási tényezőként bizonyítottan fontos, egyébként sem felhőtlen orvos-beteg viszony javítását, általában is mérgezik a gyógyító tevékenység iránti közbizalmat. Hasonlóan álságos a már más területeken is túl sok kárt okozott piacosításnak olyan, egyedüli megoldásként való bemutatása, amelynek során a szemfényvesztő becsapás szinte teljes eszköztárát felvonultatják.

Népességünk egészségét, és általában társadalmunk kóros állapotát tekintve Európán belül is folyamatosan hátrább szoruló helyzetünk alapján máris vészhelyzetben vagyunk ugyan, de még rajtunk áll, hogyan döntünk, hagyjuk-e veszni társadalombiztosítás alapú egészségügyünk maradék értékeit.

Ellenállunk-e a valóságos társadalmi vita számára még nyomokban sem helyet biztosító, immár sorozatosan ismétlődő önkényes döntéshozatali akarat megerősödésének, és ezzel a láthatóan újra kibontakozni kívánó önkényuralomnak? Vagy elfogadjuk azt a betegesen jóhiszemű szemléletet, amely szerint legjobb az ország irányítását a gazdaságban, a piacon másokat legyőzni képesnek bizonyult milliárdosokra bíznunk, mert ők úgyis tudják, hogy mi kell a népnek?

Megállj-t mondunk-e az 5 százalékos törpepárt mohóságának, amellyel biznisszé züllesztené az egész ország egészségügyét, és mindazoknak, akik ezt az akaratot hatalmi helyzetük ellenére is érvényesülni hagyják? Vagy mindezt eltűrjük, és amellett, hogy egy egészsége alapján versenyképesebb társadalom megalapozására maradék esélyünket is veszni hagyjuk, tehetetlenségünket kimutatva eltűrjük, hogy ismét belesodorjanak minket egy a képviseleti demokráciát csak hatalomszerzés nyűgös eszközének tekintő, de a kinyilvánított választói akaraton gátlástalanul átlépő, újabb diktatúrába.

Most kell jól döntenünk, amíg "csak" az ország egészségügye van vészhelyzetben. Némaságunkkal kiszolgálóként vétkessé válva akár az ország vészkorszakba sodródását is elősegíthetjük.

Aki olvasta a többek között a II. világháborús Vészkorszak-kal foglalkozó kutató, Schmidt Mária Kollaboráció vagy kooperáció? című könyvét, melyben a német megszálló hatóságok által kinevezett testület, a Zsidó Tanács tevékenységének állít emléket, az tudja, hogy mi a különbség a diktatúrák által kényszerített kiszolgálás és a demokráciákban lehetséges együttműködés között.

Fel kell hagynunk végre a mindenkori hatalomba bármilyen eszközzel jutottak elvtelen kiszolgálásával, és egyértelműen érzékeltetnünk kell, hogy együttműködésünkre csak egy eszközeiben is tisztességes, a társadalmi összetartást nem legyűrendő tényezőként kezelő, hanem a közösségvállalást értékként célul kitűző hatalom számíthat.

Itt az idő, választanunk kell, és választani nem csak a fülkében, titokban lehet. Ha észrevesszük, hogy becsapnak, és már azt is megtapasztaltuk, hogy a fülkében szavazgatással eddig nemigen juthattunk előbbre, akkor ismét nyíltan, szabadon, az utcán, kell megpróbálnunk az elcsalt rendszerváltozást megvalósítani.

Rá kell ébresztenünk a hatalmat, hogy nem kliensei érdekkérvényesítésére, hanem az ország felelős vezetésére kapott felhatalmazást, kényszerítenünk kell, hogy fejükbe véssék, az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, ahol minden hatalom a népé, és ahol még a képviseleti demokrácia ürügyén sem szabad úgy kormányozni, hogy az a hatalommal (vagy abban törpe, de hatékony részességgel) való szemérmetlen visszaélést jelentse.

Az egészségügy jövőnk legfontosabb kérdése, feltétele. Jobbítására égetően szükségünk van, de ahhoz csak tiszta eszközökkel foghatunk. Ennek ilyen kezelése egyszerűen arcátlanság!

Nem elég beszélni, most már tenni kell! Persze csak akkor, ha még sokáig akarunk a saját hazánkban, felelős állampolgárként, a saját sorsunkról való döntési jogunk birtokában, azaz felnőtt választópolgárként élni, egy olyan országban, ahol az Alkotmány nem csupán áthágni való írott malaszt. Egy olyan országban, amely a mi Magyarországunk és nem a fölöttünk zsarnokoskodók egyszerű profitnövelő területe, tehát ahol még nem értelmetlen, és szabad továbbra is így fohászkodnunk: Isten áldd meg a magyart!

Persze, ha most sem vesszük észre, hogy saját érdekeink feladásában már lassan nem tudunk hova hátrébb lépni, ha engedjük, hogy egy ilyen ügyben is rólunk, de nélkülünk, sőt ellenünk döntsenek, akkor is tengethetjük majd itt életünket, de már nem döntésképes állampolgárként egy hazánknak nevezhető országban, hanem csak csendben, esélytelen kiszolgáló páriaként kushadva az arctalan rablótőke műveleti területén.



Budapest, 2006. augusztus 28.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke






Törvénysértő gyógyszerreklám az Egészségügyi Minisztérium televíziós híranyagán!



Az Egészségügyi Minisztérium madárinfluenzával kapcsolatos televíziós közleményében törvénysértő módon megjelenítették az egyik nagy nemzetközi gyógyszergyár erre a célra egyébként is vitatott hatású termékét a közszolgálati feladatú Magyar Televízió mindkét adásának Híradó műsorában, október 28-án.

Miközben bemutatták a Minisztérium ingyenes madárinfluenza vonalát, a képernyőn jól olvasható feliratokat biztosító méretben jelenítették meg az egyik nagy nemzetközi gyógyszergyár termékét, közben megemlítve a megnövelt oltóanyaggyártást, vakcina-tárolást.

A gyógyszer ilyen megjelenítése legalább három jogszabályt sért, így a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 9. §-ának, azon belül különösen az (1) és (4) bekezdésnek az előírásait, illetve az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek reklámozásáról és ismertetéséről szóló 64/2003. (X. 31.) ESzCsM rendelet 1. § (1), (2) és (3) bekezdésében és a 2. § (1) bekezdésében előírtakat, valamint az 1996. évi I. törvény (médiatörvény) 13. § (1) bekezdésében foglaltakat.

Várjuk, lesznek-e következményei az ügynek a történtekért felelős Magyar Televízióban és az Egészségügyi Minisztériumban, és megvizsgálják-e azt is, hogy esetleg a gyógyszer gyártói vagy forgalmazói köréből kinek, kiknek a kezdeményezésére, ténylegesen kik követték el a jogszabálysértést.

A következmények nélküli Magyarországon ugyanis nem jellemző, hogy a törvénysértő reklámok után az elkövetőket terhelő következményekkel járó, személyi felelősséget megállapítanának. Sokkal inkább jellemző az, hogy komoly egyéni vagy csoportérdekű hasznokat lehet bezsebelni a nagyobb közösség, leginkább a teljes társadalom kárára.

A képernyőn bemutatott gyógyszert egyébként sem a madárinfluenza ellen fejlesztették ki, és még a szenzációhajhász, egymásnak durván ellentmondó sajtóhírekből is megállapítható, hogy a szer nem gyógyít vírusos megbetegedéseket, nem is vakcina, nem immunizál, de ha előzetes védekezésre folyamatosan szedik, csökkentheti a tüneteket, így gyorsítja a betegség lezajlását.
Minden szempontból remek üzlet tehát már most, jó előre azt sugallni, hogy eredményes eszköz lehet majd a ma még nem is létező, emberről emberre terjedő madárinfluenza ellen is.

Sikeresen, időben gerjesztett pánik esetén el lehet érni, hogy a nagy mennyiségben indokolatlanul szedett gyógyszer csak abban legyen hatásos, hogy növelje a nálunk már egyébként is közveszélyessé váló gyógyszerfogyasztást, és ezzel elősegítse az indokolt és értelmes gyógyításra szánható közpénzek megcsapolását is.

Ha másra nem, arra is alkalmas lehet ez a mások veszélyére spekulálva haszonleső, förtelmes akció, hogy tovább növelje a népesség még nagyobb hányadának esélyét az allergiássá válásra. Keresni meg majd azon is lehet, mert itt már mindent lehet!

Budapest, 2005. november 2.


Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja

Utóirat:

A törvénysértő gyógyszerreklámról szóló fenti írás megjelent az MTI Országos Sajtószolgálatának (OS) internetes felületén. Az ügyben természetesen a feladata szerint érintett médiahatósághoz (az ORTT-hez) és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez is hivatalos beadvánnyal fordultam.
Aznap este azután megtudtam, majd meg is győződtem róla, hogy a tiltott reklámtevékenység nem először fordult elő a Minisztérium híranyagában, és mindkét alkalommal ugyanannak a cégnek ugyanazt a termékét mutatták be jogsértően. Hangsúlyozni kell tehát, hogy mindez éppen a közszolgálati feladatú Magyar Televízió Híradó műsorában történt meg, és mindkét alkalommal éppen az Egészségügyi Minisztérium televíziós híranyagán belül.
Ez után már fontosnak tartottam, hogy az Ügyészséghez is forduljak, amit másnap, november 3-án meg is tettem.
Meggyőződésem, hogy egy EU-tagországban különösen megengedhetetlen, hogy egy az ország népességét a későbbiekben esetleg súlyos közegészségügyi veszélynek kitevő madárinfluenza fertőzés kapcsán az akár a pánikhangulatig felfokozható közérdeklődést, nemzetközi gyógyszergyárak óriási hasznok megszerzésére használják fel, ráadásul egy olyan termékkel, amely egyelőre még pusztán tudományosan nem bizonyítható védelmet ígér a ma még létre sem jött vírus ellen.
Különösen elgondolkodtató, ha ebben a tevékenységben sajátos körülmények miatt esetleg az Egészségügyi Minisztérium hallgatólagos vagy aktív közreműködése is kivizsgálásra szorul.

Még inkább gondolkodásra késztető szempont, hogy a fentiekről az érintett 10 milliós magyar népességet nem tartotta érdemesnek tájékoztatni sem a közszolgálati feladatú magyar elektronikus média, sem a különböző irányú politikai szálakkal még inkább átszőtt nyomtatott sajtó.
Nagy kérdés, hogy miért? Kinek az érdeke a tájékoztatás, és kinek az érdeke az elhallgatás?

2005. november 4-e az 1956-os forradalom vérbefojtásának, a diktatúra és vele a cenzúra visszatérésének 49. évfordulója Magyarországon.

Éppen ezen a napon, tizenöt évvel az állítólagos rendszerváltozás után talán újra fel kell tennünk a legfontosabb kérdéseket:

1. valóban demokráciában élünk-e?
2. van-e ténylegesen sajtószabadság, vagy újra működik valamilyen sajátos, a közvetlen diktatúráénál sokkal rafináltabb cenzúra?
3. független-e még Magyarország, és kitől, mitől félünk most, ha megszálló hadsereg nincs az országban?


Pós Péter, az ABOSZ elnöke




Az ABOSZ zárójelentése a 2005. évi parlagfű-szezon végén


Szövetségünk több száz adásban, több százezer háztartás televíziókészülékén keresztül összesen több millió nézőhöz eljutva hívta fel a figyelmet az egyre többünk egészségét súlyosan károsító parlagfű visszaszorításának kötelességére, és egyben annak értelmére. Az általunk megfogalmazott tartalmú, és a Mentor Média Kft. kivitelezésében elkészült társadalmi célú reklám költségeit a szövetségünkkel megkötött együttműködési megállapodás keretében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) biztosította.

Társadalmi célú reklámunk tartalma:

Hangbemondással:
Lehet, hogy nem "polgár", de állampolgár vagy! Lehet, hogy nem vagy allergiás, de esélyed rá egyre nő! Lehet, hogy nem zavar a rendetlenség, de most a közrend is kötelez! Utálod a törvény hatalmát? Pedig most valamennyiünk nyereségét hozhatja! Közös felelősségünk, közös kötelességünk - de közös hasznunk is a parlagfű visszaszorítása! Cselekedj Te is mindannyiunkért!

Képfeliratként:
Rendezett környezetben parlagfű nem virágozhat!


Köszönettel tartozunk az alább felsorolt televíziós műsorszolgáltatóknak, amelyek megértve és támogatva a kiemelten fontos közegészségügyi célt, a várhatónál is kedvezőbb feltételekkel biztosították a felhívásnak a nézők minél szélesebb köréhez történő eljuttatását.

SPEKTRUM TV (a legtöbb elért nézővel)
DUNA TV
MTV 1
MTV 2
RTL KLUB
ZUGLÓ TV
ÚJBUDA TV
SZENTENDRE ÉS TÉRSÉGE TV
KISPEST-FIBERNET KÁBELTV SZOLGÁLTATÓ
CSEPP TV
SZIGETSZENTMIKÓS ÉS TÉRSÉGE KÁBEL TV
GÖDÖLLŐ ÉS TÉRSÉGE KÁBELTV
ELEKTRO-SZIGNÁL TELEVÍZIÓ
CEGLÉD KÁBEL TV
KECSKEMÉT KÁBEL TV
KALOCSA KÁBELTV
T-KÁBEL MAGYARORSZÁG


Sajnálatos félreértés miatt, politikai okokra hivatkozva nem segítette elő az üzenet sikeres továbbítását az ÚJPEST TV.
A természetellenesen felfokozott hazai politikai hangulat miatt döntésüket megértjük, de el nem fogadhatjuk. Mivel az üzenet tudtunk szerint, és akaratunkkal megegyezően semmilyen visszatetsző hatást nem keltett, reméljük, utólag átértékelik a döntést.

Reméljük, az idei üzenet jövőre is hatni fog. Szükség lesz rá!





Parlagfű, allergia, asztma (környezet, felelősség és az élővilág veszélyeztetése)


A közelmúltban, a médiában a parlagfű elleni védekezés kapcsán fejtegetés hangzott el arról, hogy jövőre más allergiát okozó növényekre is kiterjeszthetőek lennének a parlagfű visszaszorítására vonatkozó intézkedések.

Legfőbb ideje, hogy figyelmeztessünk, nem az emberért van a világ, de még az élővilág sem!

Az allergia előfordulásának robbanásszerű növekedéséért nem az élővilág szereplői, hanem az emberiség ostoba, felelőtlen, az élővilágban folytatott, kifejezetten ön- és közveszélyes viselkedése a felelős! Mindezért egyenként valamennyien felelősek vagyunk, legfeljebb azzal nyugtatgathatjuk magunkat, hogy felelősségünk arányos a gazdasági, társadalmi és politikai életre való hatásunk képességével.
Leegyszerűsítve elmondhatjuk tehát:

Fejétől bűzlik a hal!

Arra is emlékezzünk azonban:

Minden társadalomnak olyan vezetői vannak, amilyent megérdemel!


Az embernek - tudatos lényként - felelőssége van az élővilág ellene csaknem védtelen tagjaival szemben. Alapelvek, amelyekről a parlagfű visszaszorításakor sem szabad megfeledkeznünk:
1. Az élővilágnak csak az egyik szereplője az ember.
2. Az élővilág az ember nélkül is zavartalanul meglenne.
3. Az élővilágot eddig érdemben csak egyetlen szereplője, éppen az ember veszélyeztette.
4. Az ember egyre növekvő veszélyt jelent az élővilágra, és benne önmagára is.
5. Az ember az élővilág többi szereplője nélkül egészen biztosan gyorsan kipusztulna.

A parlagfű, amely az ember tevékenysége következtében eredeti élőhelyétől több tízezer kilométerre, számára új környezetben hihetetlen mértékben elterjedt, pusztán emiatt veszélyezteti az európai növényvilág korábbi egyensúlyát, károkat okoz a mezőgazdasági, és élelmiszeripari termelésben, és emellett virágpora igen erős allergénként kellemetlen hatású, amely tartós belégzése esetén előbb allergiát, később asztmát majd ezeken keresztül, közvetve más betegségeket is okozhat.

A parlagfű eredményes visszaszorítása kiemelten fontos közérdekünk, állampolgári kötelességünk!

Néhány kép a parlagfűről, hogy pontosan tudjuk, mit kell keresnünk, és azért, hogy helyette más növényfajokat ne veszélyeztessünk:



Az allergiás betegségek megelőzésével kapcsolatos állami felelősség illetve inkább felelőtlenség főként a külső környezet állapota tekintetében kérhető számon. Ennek csak egyik jellemző példája a parlagfű irtásának kérdése, az azzal kapcsolatos tartósan hatékony intézkedések hiánya. Milyen eredményt várhatunk a mindenkori felelős politikai vezetéstől, például a közlekedésből adódó szennyezés kérdésében (amelynek egy jövőbeni esetleges hatékony kezelése rendkívül erős lobbyérdekeket sértene), ha a parlagfű visszaszorítása érdekében hosszú évek óta sem lehet a pollenszám csökkenésében is érzékelhető eredményről beszélni.

Az ember jövője - nem csak az allergia, és az asztma kérdéskörében, hanem túlélése tekintetében is - nem képzelhető el anélkül, hogy legalább és leggyorsabban azokban a társadalmakban, amelyek az emberiség összességének körülményeire legnagyobb hatással bíró környezeti károkért felelősek, kialakuljon a felelős döntéshozás képessége. Ehhez talán az egyre fokozódó természeti, éghajlati katasztrófák is figyelmeztetés lesznek.

Persze csak akkor, ha nem maradunk vakok, süketek és főképpen némák!

Bővebben: http://www.abosz.hu/kornyezet_es_felelosseg.html

Budapest, 2005. szeptember 6.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja





Meghívó az Allergia Világszervezet Első Allergia Világnapjának tudományos konferenciájára (MAKIT rendezvény 2005. július 7-én)]

Az allergiák társadalmi súlya, a megelőzés és a kommunikáció közös felelőssége
Az Allergia Világnap, amely nemzetközileg az Allergia Világszervezet (World Allergy Organization, WAO) rendezvénye, 2005. július 8-án lesz világszerte.

Az Allergia Világszervezetet 1951-ben alapították, jelenleg 70 nemzeti és regionális allergológiai - klinikai immunológiai tudományos társaság, szervezet a tagja.

Tudományos és továbbképző aktivitásainak körébe 92 ország 38.000 szakemberét vonta be eddig. Küldetése a világ allergológusainak és immunológusainak összefogása a betegellátás, kutatás, képzés és továbbképzés legmagasabb színvonalának biztosítása érdekében világszerte; valamint a társadalmak és a politikai döntéshozók, véleményformálók informálása és befolyásolása az allergiák össztársadalmi terheinek mérséklése, a betegség enyhítése, megelőzése érdekében.
A WAO együttműködő társa az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) és a Nemzetközi Orvostudományi Szervezetek Tanácsának (CIOMS).

Az Allergia Világszervezetnek országonként egy tagszervezete, képviselője lehet, ez nálunk a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság. Társaságunk (szakmai elődeivel együtt) közel 50 éves múltra tekint vissza. A vezető tudományos szervezet, amely az allergia egészének kutatását, megelőzését, kommunikálását; az allergiás embernek (és nem csak egyes szerveinek) kezelését, gondozását; egyedi és társadalmi környezetének informálását és aktiválását tekinti legfőbb céljának.
Jelenleg közel 700 tagunk van: allergológusok, gyermekgyógyász, tüdőgyógyász, fül-orr-gégész, bőrgyógyász szakorvosok, háziorvosok, biológusok, betegszervezetek képviselői.
Az első Allergia Világnap magyarországi rendezvényére 2005. július 7-én, a Budapesten, a Duna Palotában kerül sor 10 órai kezdettel.

Az 1. ALLERGIA VILÁGNAP tudományos programja
(2005. július 7, csütörtök, 10 órától: BM Duna Palota, Budapest V., Zrínyi u. 5. II. emelet, Színházterem)(Az előadások, hacsak eltérően nincsenek jelölve, vitával 15 percesek)

Az allergiák társadalmi súlya, a megelőzés és a kommunikáció közös felelőssége

10:00 - 12:00:
Üléselnök: Nékám Kristóf, Páldy Anna
Nékám Kristóf (Magyar Allergológiai Társaság): A prevenció: közös felelősség. Az egyén felelőssége.
Bujdosó László (ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal): A prevenció közös felelősség. A társadalom felelőssége (20')
Kerekes Sándor (Corvinus Egyetem): A "zöld érdek"-érvényesítésének ellentmondásai (20')
Páldy Anna (OKK-OKI): A pollenjelentés múltja és jövője
Dobó Márta (Országos Gyermekegészségügyi Intézet): Családtervezési tanácsadás szerepe az allergiákban
Polgár Marianne (Madarász utcai Gyermekkórház-RI): Allergia-megelőzés a fogantatás pillanatától
Rudnai Péter (OKK-OKI): A környezeti levegőszennyezés szerepe az allergia kialakulásában
12:00 - 12:15: Hozzászólások

- szünet -

12:30 - 14:15:
Üléselnök: Kósa Lajos, Sipka Sándor
Sipka Sándor, Gyimesi Edit (Debreceni Egyetem OEC): Új utak keresése az allergia megelőzése érdekében
Jánosi István (Planiméter Kft): Statisztikusokat (is) az allergia-ellenes harcba!
Kósa Lajos (Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet): A szakorvosok szerepe az allergia prevencióban
Bánkuti Beáta (Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet): Súlyos, fiatalkori asthma bronchiale
Szabó Alexandra, Cserháti Endre (Semmelweis Egyetem): Életminőség és pszichés tünetek romlása a gyermekkori asztmában: a prevenció lehetőségei
Endre László, Misz Irén Irisz (OEFI): Ételek lehetséges allergia-protektív szerepe
Farkas Ildikó (OKK-OKI): A sajtó és az allergológus is holtig kell tanuljon: pozitívumok és negatívumok
14:15 - 14:30: Hozzászólások, az ülés bezárása.

- Büfé -

Részvételi díj nincsen, de kérjük, hogy vagy a titkarsag@makit.hu e-mail címen, vagy az (1) 335-0915 fax számon július 4-éig szíveskedjék részvételi szándékát jelezni!



Halált is okozhat a felelőtlen egészségpolitika!

Ideje lenne hatósági vizsgálatokat folytatni abból a célból, nem okoznak-e foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést azok az egyre szaporodó intézkedések, amelyek az egészségügy gyökeres átalakítását ígérő (egyébként régen várt, örvendetes üzeneteket tartalmazó) tervekkel egyidejűleg a jelen lendületesen és brutálisan keményedő valóságát jelentik az érintett betegek számára. Az OEP legújabb döntései már nem az egészség, hanem az élet megőrzésének egyenlő esélyét teszik kérdésessé.


Néhány héttel ezelőtt az immunterápia támogatásának a korábbiaknál is durvább visszaszorítása keltett komoly feszültségeket. Megalapozott érvekkel indokolni azóta sem sikerült, miért köti az OEP alkotmányellenes feltételekhez az allergiások immunterápiás kezelésének támogatását, miért utasít el jogilag megalapozatlanul gyógyszer-támogatási kérelmeket. A botrányt azóta a nyilvánosság számára más, újabb botrányok sorozata sikeresen elnyomta, bár ez nem jelent vigaszt azoknak, akik úgy érzik, a sokat emlegetett, de még inkább semmibe vett esélyegyenlőség elvének újabb megcsúfolásával zárták el őket maradék egészségük megőrzésének esélyétől.

Kíváncsian várjuk, átlépi-e a párt- és közpolitikai botrányok sorozatától egyre inkább kifáradó, a már-már a banánköztársaságok demokráciát reménytelenül váró népességéhez hasonlóan, mindenbe belenyugvó közfigyelem küszöbét, hogy Magyarországon körülbelül 15 millió forint megtakarítása fontosabb több mint ezer ember életveszélytől való megóvásánál.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (lassan méltóbb lenne Pénztárelvű Egészség-megtakarító Hatóságnak nevezni) legújabb intézkedésével olyan fokozottan allergiás betegektől vonja meg a saját kezű életmentést hatékonyan biztosító öninjekció használatához való hozzájutás egyenlő esélyét, akik egy kirándulás, vagy más, pihenést célzó tevékenységük miatt elkerülnek a gyors orvosi ellátást nagyobb valószínűséggel biztosító lakott területek közvetlen közeléből.
Egy ilyen környezetben az orvos néhány percen, jó esetben félórán belüli elérhetőségének hiánya akár a halált is jelentheti.

Európától és emberies gondolkodástól távoli országokban logikus lehet persze annak a felvetése, hogy az ilyen problémás beteg minek mászkál számára veszélyes helyen orvosi kíséret nélkül? Maradjon inkább otthon, és kapcsolódjon ki a méltányos egészségbiztosítást, azon belül elsősorban a helikopteres sürgősségi ellátást ígérő egészségpolitika lendületes fejlesztéséről tudósító hírek nézésével!
Ha van mobilja, GPS-helymeghatározója, lélekjelenléte és egy elég nagy tisztáson csípi meg a darázs, persze elvben még őt is megmenthetnék. Ha ezek közül bármi hiányzik, akkor nem. Az esélyek ugyanis - egy kicsit - a legjobb helyen is különbözhetnek. Még nálunk is!

Budapest, 2005. május 18.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) álláspontja a 2005. május 3-ai Asztma Világnap alkalmából

Az idei Világnap nemzetközileg meghatározott gondolatköre:

"Asztma: hosszú, de reményteljes út"


(Szép ígéret, de ma még, és közreműködésünk nélkül nem állíthatjuk, hogy igaz lenne!)

Fontos információ: az előbbi, zárójeles mondat nem része a Világnap mondanivalójának!

Mit kell tennünk ahhoz, hogy az idei ígéret valamikor mégis igazzá váljon?

1. Nem csak ismételgetnünk kellene belenyugvóan, hogy az asztma, az allergia (a stressz, a pánikbetegség, a mértéktelenül felfokozott agresszió stb.) a civilizáció velejárói, hanem megvizsgálnunk, érdeke-e valakiknek, és kiknek, hogy mindezt minden további gondolkodás nélkül elhiggyük?
2. Ne elégedjünk meg a szokásosan kikiáltott bűnbakokkal (gyógyszergyárak, orvosok stb.) mert ők velünk csak már betegként, és a mások okozta következményekkel foglalkoznak. Érdemes megvizsgálnunk inkább a hangoskodó bűnbak-kijelölők felelősségét!
3. Legfőbb ideje lenne a tünetek mellett (olykor helyett) az okokkal is foglalkoznunk!
4. El kellene hinnünk, hogy mi is felelősek vagyunk mindenért, ami velünk vagy a környezetünkben történik (ez a személyes egészségünktől, anyagi helyzetünktől az országunk politikai és gazdasági viszonyaiig mindenre igaz).
5. Hosszú távon mindenben azt kapjuk, amit cselekedeteink vagy mulasztásaink, másként szólva a saját és közös érdekeinkkel való törődésünk vagy felelőtlen érdektelenségünk miatt megérdemlünk.
6. El kell döntenünk, vakon folytatjuk-e a személyes és társadalmi méretű önsorsrontást, vagy észrevesszük, a fogyasztói társadalom is függővé tesz, és szószólóinak érdekeltsége nem sokban különbözik a dohánygyárak tulajdonosaiétól.

Jelen rövid közleményhez a háttéranyagot az info@abosz.hu címünkről bárkinek szívesen megküldjük.

Budapest, 2005. május 2.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



A jogsértéshez szoktatás is immunterápia?

Lendületesen szilárdul a jogsértés Magyarországon. A hazai egészségügyi ellátás szeszélyesen ingadozó ütemű romlását sem az EU-csatlakozás, sem a cikluson belüli kormányváltás nem tudta visszafordítani, sőt, korábban is indokolhatatlan, szégyenletesen betegellenes döntések következetesebbé váltak, és a jogsértő döntésekhez használt ürügyek száma is megnövekedett. Megszilárdul tehát, ami elmúlhatna.

Az allergiások immunterápiája ugyanúgy megoldatlan, mint a tavaly tavaszi botrány kirobbanásakor, csak a helyzet lett reménytelenebb, és az indokok váltak még kevésbé európaiakká. Az immunterápia lényege, hogy a beteg szervezetét ellenőrzött körülmények között, lassan hozzászoktatják a neki káros tüneteket okozó anyagok, kockázati tényezők elviseléséhez. Nálunk e helyett más immunterápia folyik: az állampolgárok fokozódó hozzászoktatása a betegek érdekeivel és egyben a közpénzek felelős kezelésének kötelezettségével is kevéssé törődő döntésekhez.

Több mint egy éve nincs érdemi válasz az alábbi kérdésekre.

1. Miért köti az OEP alkotmányellenes feltételekhez az allergiások immunterápiás kezelésének támogatását?
2. Milyen felhatalmazással utasít el jogilag megalapozatlanul gyógyszer-támogatási kérelmeket?
3. Meddig hivatkozhat szabályozatlanságra elutasításai indokaként, miközben időnként mégis képes pozitív döntést hozni ugyanabban az állítólagos szabályozatlanságban?
4. Miért alkalmaz több szempontból is alkotmánysértő megkülönböztetést beteg állampolgárok között?
5. Miért alkalmaz alkotmánysértő megkülönböztetést orvosok között, és miért zaklatja őket hiánypótlás címén szakmainak tűnő, valójában csak időhúzó, alibi-kérdésekkel?
6. Miért szakítja meg valós indok nélkül a korábban támogatott gyógykezelések folytatását?
7. Miért nem a jó gazda gondosságával kezeli a rábízott közpénzeket e döntési körében sem?
8. A pénztárosok vagy az orvosok joga-e, hogy válasszanak az elvben rendelkezésre álló gyógyszerek közül?
9. Összeférhetetlen-e, ha a pénztáros feladatkörű OEP saját berkeiben megbízott és pénzügyileg tőle függő orvosokkal bírálja felül, vagy hagyja figyelmen kívül az általuk nem is látott betegeket kezelő orvosok eseti, illetve orvosi szakkollégiumok elvi döntéseit?
10. Mikorra fogja az Országgyűlés úgy szabályozni az egész bővebb kérdéskört, hogy a közigazgatási szervek, hivatalok, így főként az egész ország népegészségügyi állapotát is döntéseivel jelentősen befolyásolni képes OEP ne léphessen túl hatáskörén?
11. Meddig lesz fontosabb hazánkban a rövidtávú gazdasági érdek, néhány döntéshozó személyi vagy csoportérdeke, mint a társadalmi szintű, hosszú távú egészségnyereség és az abból tartósan eredő, országos szintű gazdasági versenyképesség, általános fejlődés?
12. Mikor lesznek a közérdekkel szemben álló érdemi döntések meghozói személyükben is ténylegesen felelősek döntéseikért?

Budapest, 2005. április 11.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) álláspontja a parlagfű visszaszorítása érdekében szükséges jogalkotási és közigazgatási folyamatról, illetve annak veszélybe kerüléséről

Sajtóanyag,

a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület és az ABOSZ

2005. április 6-án 14 órakor, a Parlament Café (1054 Budapest, Vértanúk tere 1.) kistermébe szervezett közös sajtótájékoztatóra

Meghívott politikusok és felelős közigazgatási tisztségviselők:
Dr. Orosz Sándor (MSZP) és Dr. Illés Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselők,
Dr. Kökény Mihály kormánymegbízott és Dr. Berczi Norbert FvM államtitkár h.

A parlagfű-fertőzöttség romló állapota, és következményei:

1) Magyarországról sajnos évek, évtizedek óta elmondható, hogy talajának, légkörének túlnyomó része európai viszonylatban is kiugró mértékben szennyezett az érintett betegek számára az egyik legkellemetlenebb tünetcsoportot a legközvetlenebb módon kiváltó, ún. első allergénként közegészségügyi méretekben is kiugró jelentőségű parlagfűtől illetve annak pollenjétől.
2) A helyzet minden szempontból jellemzően nagymértékben romló tendenciát mutat, az ettől eltérő átmeneti, kisebb pollenszám-ingadozások elsősorban az időjárás szélsőséges ingadozására vezethetők vissza.
3) Különösen riasztó a folyamat, ha a változásokat és következményeket az átlagnál is sokkal súlyosabban érintett kisgyermekek szempontjából vizsgáljuk.
4) Külön megemlítendő sok más mellett az is, hogy a tanulók esélyegyenlőségét teljesítményük lerontásán keresztül rövidtávon, de közvetve életükre szólóan is hátrányosan befolyásolhatják mind a parlagfű-allergia tünetei, mind az ezek elnyomása céljából szedett egyes gyógyszerek figyelemcsökkentő mellékhatásai.
5) A példátlan mértékben elterjedt parlagfű a káros egészségügyi hatások mellett következményeiben egyre fokozódó mértékű pénzügyi, gazdasági, turisztikai károkat is okoz, a kérdés eredménytelen kezelése az ország jó hírére, arculatára nézve is romboló hatású.

Új esélyek vagy veszélyek 2005-ben:

1) Elismerten a civil egészség- és környezetvédő szervezetek miniszterelnök számára írt levelének hatására, végre újabb komoly jogalkotási munka kezdődött, kiemelten a földművelésügyi és igazságügyi minisztérium szakapparátusán belül.
2) Az ígéretes kezdetek után a valóban mérföldkövet jelentő tervezett változások hatékony bevezetése - vélhetően a költségigényeknek a nadrágszíjhúzás és a gyors pénzügyi ill. politikai haszon mindenek fölötti alapelvével való összeegyeztethetetlen volta és a választási évben keletkező esetleges feszültségek miatt - veszélybe került.
3) A népegészségügyi szempontok így továbbra is a jobb érdekérvényesítő képességű gazdasági lobbykat kiszolgáló pénzközpontú politizálás és a gátlástalan, lelkiismeretlen pártpolitikai haszonelvűség áldozatává válhatnak. E politika legutóbbi példája az egyébként tiltott dohányreklámot a Hungaroringre eseti döntéssel engedélyező, a dohánylobbyt utolsó csatlós módjára kiszolgáló gazdasági kormányzat intézkedése.

Alapkérdések az ország népességének allergiás negyede számára:

1) Célszerű-e, és még meddig a jóhiszemű, de végeredményben kiszolgáltatott helyzetű, és a mindeddig naivnak bizonyult tehetetlen reménykedés a felelős politizálásban?

Vagy:

2) Megfontolandó-e új módszerek, így a pártpolitika közérdekre érzéketlennek tűnő, de a választási esélyekre túlzottan is figyelő jellemvonásaihoz időszerűen alkalmazkodó, erőteljesebb nyomásgyakorlás megkísérlése.

Még akkor is, ha:

3) Ezzel az egyébként legkülönbözőbb politikai szimpátiájú allergiások kitehetik magukat annak a jól ismert veszélynek, hogy a pártérdekeket a közérdek fölé helyezők megkísérelhetik őket is pártszolgálatos árokásó brigádokba szervezni.

Következtetések 2005 áprilisának elején:

1) Adjunk egy utolsó esélyt a politikusoknak, hogy bizonyíthassák, nem csak beléptek az EU-ba, hanem megpróbálják a valamikor komolyabban vett európai értékrend normáit figyelembe véve, a képviseletükre vagy vezetésükre bízott embereket nem pusztán négyévente szavazógépként kezelni, hanem közben szolgálni is.
2) Ha június elejéig nem tudunk már okkal jobban bizakodni, akkor meg kell mutatnunk, hogy a parlagfüvön kívül mire vagyunk még allergiásak.
3) Ha erre alkalmatlanok leszünk, akkor vessünk magunkra, és júliustól (meg a további években is) nyeljük a többi mellé azt, amit megérdemlünk!
4) Ha a bizonyítottan visszaszorítható parlagfű ügyében ennyire érdektelen és hatékony munkára alkalmatlan a politika, akkor az ennél komolyabb egészségügyi feladatainak megoldásában semmit sem várhatunk tőle. Emlékszünk a kampányígéretekre, és arra is, hogy még a legutóbbi kormányprogram alaposan kiüresített egészségügyi fejezetében is hangsúlyos maradt a parlagfű visszaszorításának ígérete.

Biztatás nekünk, üzenet a felelős döntéshozóknak, politikusoknak:

Mi, allergiások, asztmások már ma is sokkal többen vagyunk, mint bármelyik párt biztos választóközönsége! Minket toborozni sem kell, mások felelőtlen döntései következtében akaratunk ellenére is egyre többen leszünk. Választási jogunk ugyanúgy van, mint a többieknek, és reméljük, egyre kevesebben szavaznak az egészségük ellen.

Budapest, 2005. április 6.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



A kufárlelkű országimázs még nem magyaros!

Kóka János gazdasági miniszter bejelentette, engedélyezi a dohányreklámok elhelyezését a Hungaroringen. Szerinte ezzel jót teszünk az országimázsunknak. Rácz Jenő egészségügyi miniszter nem ért egyet ezzel, hiszen hazánkban évente 28 ezer ember hal meg közvetlenül a dohányzás miatt. Reméljük, kitart álláspontja mellett. Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott korábban kiállt a tiltás mellett, mára már úgy látszik, megpuhult. A felelősség a miniszterelnöké.

A gazdasági tárca főosztályvezetője szerint egyeztettek Kökénnyel, a dohányreklámokon a veszélyekről szóló feliratok is lesznek, a Hungaroring pedig kétmillió forinttal támogatja a dohányzásellenes felvilágosító munkát.

No persze a dohánygyáraktól származó haszon potyadékából!

Még nem tudjuk, mit szól az alkuhoz Rácz Jenő. Korábban úgy hírlett, Kóka János nem dönthet a kérdésről az egészségügyi miniszter nélkül.
A legfőbb felelősség viszont a miniszterelnöké még akkor is, ha kényes ügyekben szakminiszterei döntési jogára szokott hivatkozni.

Egy hír szerint az óriási magánhasznok 2 milliós morzsáját egy dohányzásellenes felvilágosító munkát végző civil szervezetnek akarják adni. Talán azért, hogy ebből küzdjön eredményesebben a profitérdekeknek lefekvő elvtelen politikusok további felelőtlenségei ellen? Úgy tűnik, az ilyen szemérmetlen, szemforgató eljáráson már meg sem botránkoznak a hasonlókhoz naponta, módszeresen szoktatott állampolgárok!

Még reméljük, az egészségtelen dohányzás visszaszorításáért dolgozó civilek nem szennyezik be a kezüket júdáspénz elfogadásával.

Ez a tervezett, szégyentelen alku ahhoz hasonlít, mintha a prosti kedvezményt ajánlana a tudatosan megfertőzött kuncsaftnak, csakhogy ne mondhassák, nem támogatja a tripper elleni gyógykezelését. Meglátjuk, hozzájárul-e a miniszterelnök, hogy a sokak által bankárkormánynak hívott elődintézmény után az ő kormánya esetleg, mint prostikormány váljon-e emlékezetessé?

Az ország arculatát sok tényező befolyásolja. Persze a Hungaroringre érkező turisták emlékei is, köztük azoké, akik a verseny környékén ugyancsak jó üzletmenetet bonyolító prostituáltak szolgáltatásait is igénybe veszik, majd otthon esetleg átkozódnak, ha azt kezeltetik, amiért nem fizettek, mégis megkapták.

Attól is függ az ország arculata, hogy felelős vagy felelőtlen politikai vezetése van-e. Olyan, amely fontosnak tartja az állampolgárok egészségét, vagy olyan, amely az EU törekvéseivel szemben, cinkos partneréül szegődik a békeidős népirtásban jeleskedő dohánygyárak segítőinek, a serény közreműködésük alapján részesedő versenyszervezőknek és a benzinlobbynak.

Ne legyünk olyanok, mint a távol-keletre kihelyezett gyermekmunkából nyugaton meggazdagodott, de fajtalan ösztöneit ismét keleten kiélő, otthon viszont a gyermekmunka és a gyermekprostitúció ellen szónokló modern farizeusok áldozatai.

Budapest, 2005. március 21.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



A magyar gazdatársadalom jövője egészségünk és függetlenségünk maradékának biztosítéka

Ideje szólni arról, hogy a pártérdekű demagógiának nem pusztán hangulatromboló, hanem közvetlenül egészségkárosító hatása is van, míg a közérdekű, felelős döntéseknek egészségvédő következményei lehetnének. A téma felvetését az a botrányos, időhúzó, felelőtlen vagy rosszakaratú ügykezelés indokolja, amely a hazai gazdatársadalom túlélését, de közvetve mindannyiunk egészségét, sőt hazánk maradék függetlenségét is veszélyezteti.

A magyar emberek túlnyomó többsége, mivel nem tájékoztatják megfelelően a népegészségügyi szinten is fontos kockázatokról, nem tudja az alábbiakat:

1. Egészségünket alapvetően meghatározza, hogy valódi táplálékokat, vagy vegyi- és sokszor gyógyszervegyészeti anyagokkal is előkezelt műtápot eszünk-e,

2. a magyar lakosság kb. 25%-át kitevő, csaknem minden családban előforduló allergiások betegségének kialakulása és életminőségének kilátásai (sok más kockázati tényező között) legalább annyira függenek a táplálkozásuktól, mint például a sokat emlegetett parlagfű pollenjétől,

3. minél nagyobb az élelmiszerek ipari feldolgozottsága, így minél több tartósító, állományjavító, íz-fokozó, íz-szabályozó, homogenizáló, színező, emulgeáló, puffasztó, természet-azonosnak állított és más mesterséges anyag van bennük, annál valószínűbb, hogy hozzájárulnak egészségünk megingatásához,

4. a távoli, egzotikus országokból származó élelmiszereket a minél nagyobb profitban érdekelt bankárlelkű, felelőtlen élelmiszerüzérek a harmadik világban nyomorgókkal, éhbérért termeltetik, és dömpingáraikkal ezek a mi szervezetünk számára ismeretlen összetevőjű, ezért fokozottabb kockázatot jelentő, de piacunkon jelenlévő termékek révén is veszélyeztetik a számunkra biztonságos hazai élelmiszerek versenyképes előállítását, közvetve a gazdatársadalom fennmaradását,

5. a nemzetközi tőkeérdekek nyomására és a felelőtlen politikusok közreműködésével folyamatosan sorvad a korábbi, megbízható hazai hatósági ellenőrzés lehetősége, ezért az idegen eredetű élelmiszerek egyre lazábban követett körülmények között, szinte ellenőrizetlenül jutnak az asztalunkra.

Egészséges élelmiszereket, mint sok évszázad óta, ma is elsősorban és túlnyomórészt a magyar gazdáktól várhatunk. Biztonságos és egészséges ellátásunk eddig is az ő munkájukból eredt, és ez így lesz a jövőben is.
A külső hatalmaknak jobb esetben vásárlóerőt, rosszabb időkben megszerzendő földet jelentettünk. Ma ugyanez a helyzet. Ha nem leszünk éberek, gyorsan és visszafordíthatatlanul kiszolgáló, gyarmati régióvá válhatunk, és függőséget okozó műtápot fogunk enni, mint ma még csak egyesek kutyái, macskái!
Az idegen érdekeknek mindig voltak hazai kiszolgálói, akik hol keletre, hol nyugatra, olykor felváltva ide-oda hajlongtak. Az utóbbiak a legrosszabbak.
A magyar gazdák nem tartoznak közéjük.

Budapest, 2005. március 10.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



Sólyom Lászlót most még a parlamenti pártoktól várjuk!

Miért is legyen éppen Sólyom László Magyarország államfője? Azért, mert egyre inkább, és egyre alkalmasabb elnökre van szükségünk!

Érvek Sólyom László alkalmassága mellett:

1. A parlamenti pártoknak valahogy nem akar eszükbe jutni.

2. Azért nem jut a pártok eszébe, mert csalódtak benne, hiszen egyiküket sem szolgálta ki.

3. A politikát általában kemény kritikával figyelő polgárok nem, vagy csak kellemesen csalódhattak benne.

4. Természetében nem található arra utaló hajlam, hogy mindannyiunk jóságos papájává vagy hatalmaskodó vezérévé akarjon válni.

5. Nem keménykedik, hanem kemény jellemű.

6. Vitathatatlanul alkalmas, nemzetközileg igen elismert jogász szakember, aki pontosan ismeri az elnöki tisztség lehetőségeit, de határait is.

7. Kiemelkedően felelősségteljesen viszonyul hazánk és a világ valóban legfontosabb gondjaihoz, például jövőnk környezeti feltételeinek megőrzéséhez is.

8. Nem veszünk vele zsákban macskát, a módszerváltás legfontosabb szakaszában, az Alkotmánybíróság első elnökeként bizonyított.

9. Jelenleg nem ismerünk nála alkalmasabbat, aki személyében az államfői tisztségben is megtestesíthetné a nemzet egységét.

Ennyi bőségesen elég ahhoz, hogy elnökünkké váljon, ha a pártok bizonyítani akarnák, hogy nekik sem a saját érdekük, hanem az országé a fontosabb.
Éppen ideje lenne, hogy ilyen szándékaikról meggyőzzenek minket, mert egyre inkább mélyül az országot kétfelé választó árok.
Amennyiben a helyzet nagyon gyorsan nem fog javulni, akkor tényleges rendszerváltozás várható, és már nem a pártok a parlamentjükben, hanem a nép az Ország Háza előtt, a Kossuth téren fog köztársasági elnököt választani.

Budapest, 2005. február 24.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



Megfellebbezte az ABOSZ a margitszigeti beépítést

Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) az előírt határidőn belül megfellebbezte az előzetes építési engedélyét, azon beruházási szándékok képviselőinek, melyek fokozottan veszélyeztetnék a Margitsziget hagyományosan kiegyensúlyozott, nemzetközi ismertséggel rendelkező értékes élő környezetét, levegőjének viszonylagos tisztaságát és az ott átmeneti nyugalmat, pihenést kereső fővárosiak érdekeit is.

Az előzetes építési engedélyt egyébként a közvélemény újabb csendes félrevezetésével, a 2006 os úszó, műugró és műúszó Európa-bajnokság megrendezéséhez tervezett teljes építkezési tervek megvalósítása helyett, egy csökkentett változatra kérték. Vélhetően azért, mert egy lépésben nem is remélhették jogszerűen a hatósági engedélyek megszerezhetőségét.

A régóta közismert trükkhöz folyamodtak tehát, mint a népmese malachúsra éhes farkasa, amely először csak az egyik hátsó lábának beengedését kérte a kismalactól.

Megkockáztatták, hogy akkor is belevágnak a végcélként tervezett monstrum-telep építésének megkezdésébe, ha a 2006-os rendezvényekhez szükséges összes létesítmény megvalósítását, az azokkal szemben a jogszabályok által majdan előírt követelmények mai ismeretének hiányában, esetleg el sem tudják érni.
Megerősödik tehát a gyanú, hogy a nemes célként emlegetett EB-rendezés (ami egyébként semmiképpen sem indokolta a rendezvény helyszínének a Margitszigetre történő áthelyezését), csak beruházási indok volt, ami pusztán a nagyközönség számára készített mézesmadzag szerepét töltötte be.
Ismét meg kell említeni, hogy a tervezett beruházások hátterét biztosító hasznosítási megállapodás jó erkölcsbe ütköző feltételei révén az uszodabővítést közpénzből kivitelező építtető a leendő létesítményre kizárólagos hasznosítási jogot kap, sőt kizárólagos tulajdonossá válhat. Így szabadon határozhatná meg azt is, hogy a nagyközönség használhatja-e majd a létesítményeit.

A közpénzek átlátható felhasználását alapelvként megkövetelő demokráciákban tűrhetetlen, hogy a nyilvánosság ne értesüljön az ország egyik legértékesebb területén keresztül a közérdeket is súlyosan kockáztató szándékokról és a háttéralkukkal vezérelt folyamatokról.

A veszély még egyáltalán nem múlt el. Felkérjük a közérdeket képviselő valamennyi országos tekintélyű köztisztviselőt, és más közszereplőt, valamint minden megkülönböztetés nélkül a parlamenti és azon kívüli politikai pártokat, hogy saját lehetőségeik körében tegyenek meg mindent az ügy részleteinek alapos megismerése, és még megmaradt értékeink megóvása érdekében.
A Margitsziget hagyományos értékeit máig megóvni képes környezete, amely jelentősen hozzájárul a belvárosi levegő maradék tisztaságához is, nem válhat haszonelvű érdekek prédájává.

Fellebbezésünk szövegének elolvasásához kérjük, kattintson IDE !

Budapest, 2005. február 23.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



Gyárfás Tamás köszönetmondása, és a közvélemény félrevezetése

Gyárfás Tamás médiacézár, másként a Magyar Úszószövetség elnöke, a Fővárosi Közgyűlés döntését követően az MTI-nek többek között ezt mondta: "... az úszószövetség nevében köszönjük az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a MIÉP fővárosi képviselőinek a megszavazott bizalmat. " Aki csak erről szerzett tudomást, azt hiheti, végre valamiben teljes az összhang hazánkban, az egységes véleményt alkotó parlamenti pártokhoz még a MIÉP is csatlakozott, közel már az egypártrendszer. A köszönet azonban alaptalan, tehát a belőle levonható üzenet hamis.

Ezzel szemben a tények:

A Fővárosi Közgyűlés a kormánypárti képviselőket nézve sem teljes támogatást mutató többséggel tulajdonosi hozzájárulást adott csütörtökön ahhoz, hogy a 2006-os úszó, műugró és műúszó Európa-bajnokságot, ellentétben az eredeti pályázat szerinti, a Lágymányosra szóló tervekkel, a Margitszigeten, a már meglévő Hajós Alfréd uszoda jelentős, versenycélú bővítésével (új lelátók, ugrótorony stb.) rendezhessék meg.

A szavazásban három kormánypárti képviselő, köztük Atkári János (SZDSZ) főpolgármester-helyettes, nem vett részt, az ellenzékiek egy tartózkodó MKDSZ-es képviselő kivételével valamennyien a hozzájárulás megadása ellen voksoltak. Bőhm András (SZDSZ) frakcióvezető szerint módosításai részbeni elfogadásával ellentmondásos a határozat, ezért ez alapján nem lehet szerződést kötni.

A döntést súlyos környezetvédelmi aggodalmakat felvető hosszas vita előzte meg. Többen hangsúlyozták, hogy ebben a kormány által a fővárosra kényszerített ügyben jó döntés nem hozható, a helyszínre érvényes előírások alapján sem a felszín alatt, sem a felszínen nem lehet építkezni, ezért például az öt emelet magas műugró torony aligha valósulhat meg. Elfogadhatatlannak tartották az állammal kötendő szerződésnek azt a részét is, amellyel becsempészik a magántulajdonná válhat a közpénzen épülő létesítmény.

Gyárfás Tamás óriási tekintélyű médiaszakember szavaira azonban figyelnek a kollegák, meg is van tehát az eredmény.

A rövid híradásokból ezt a lényegi tartalmat hallhatta a népnek az éterből információt szerző jelentős többsége:

Lehet úszó Európa-bajnokság a Margitszigeten. A Fővárosi Közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a margitszigeti uszoda bővítésével megrendezhessék Budapesten a 2006-os úszó Európa Bajnokságot. Gyárfás Tamás köszönetet mondott a négy parlamenti párt és a MIÉP fővárosi képviselőinek a megszavazott bizalomért.

Margitsziget ügyben tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetünk elégedve! Köszönjük, parlamenti pártok, köszönjük MIÉP! Csak így tovább közügyeinek intézésével.

Vastaps, éljen ., vastaps, éljen ., vastaps (a szűnni nem akaró fajtából). Reménykedjünk, közel a jó világ! A félrevezetéseket majd megszokjuk.

Csak levegőnk maradjon! Marad? De azért már ébredezhetnénk is!

Budapest, 2005. január 28.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja



A Margitsziget nem eladó!

Ideje emlékeztetnünk: a törvények gyakran ostoba, állandó módosítgatásra szoruló betűinek áthágásán kívül a közerkölcsök megsértése is tilos! Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem igaz, hogy eladó az egész világ! (Nem csak allergiásoknak ajánlott tananyag ehhez José Bové: A világ nem eladó című könyve.) Mi azonban egyelőre védjük meg a sunyi eltulajdonlásra kinézett Margitszigetünket.

Holnap, 2005. január 27-én, a Fővárosi Közgyűlés olyan döntést fog hozni, amellyel látszólag csupán a nadrágszíjhúzó költségvetés miatt a Margitszigeten, olcsóbban letudni szánt 2006-os úszó Eb helyi megrendezését teszi lehetővé vagy utasítja el. (A tervezett hazai helyszínek között a Margitsziget nem is szerepelt, és az Eb alkalmasabb helyszínen most is megrendezhető lenne.)

A Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására előterjesztett vaskos iratcsomagban elrejtve olyan feltételeket is meghatároztak, amelyek révén az uszodabővítést közpénzből kivitelező építtető a leendő létesítményre kizárólagos hasznosítási jogot kap, sőt kizárólagos tulajdonossá válhat. Így szabadon határozhatja meg, hogy a létesítmények használatát a nagyközönség számára milyen mértékben és milyen feltételekkel teszi lehetővé, majd tulajdonát gyakorlatilag zavartalanul ő is elidegenítheti.

Létrejöhet tehát az első biztos jogi hivatkozási alap ahhoz, hogy az eddig köztulajdonú Margitsziget privatizációjának gyorsaságát, és ezzel a bárki által használható közterületből való kivonását, a jövőben már csak a karvalytőke általában kevéssé érzékelhető önmérséklete korlátozza.

Meglátjuk, bízhatunk-e a Fővárosi Önkormányzatba juttatott képviselőink felelősségérzetében, illetve a számukra is fontos választások figyelmeztető közelségében. Eszükbe jut-e, hogy egyszer végre azt mondják: eddig, és ne tovább!

Eszükbe jut-e, hogy a Margitsziget már végképp nem eladó?

Nem eladó, mert nem azoké, akik eladását lehetővé akarják tenni!

Nem eladó, mert az elkoszosított, büdös levegőjűvé tett, zajos, stresszes belvárosi környezetben élő városlakók számára az egyik utolsó elviselhető légkörű, átmeneti felüdülést nyújtó oázist jelenti.

Nem eladó, mert a tervezett tulajdon-átruházással létrejövő üzlet az előbbiek miatt a jó erkölcsbe is ütközik, és a Legfelsőbb Bíróság korábban, hasonló indokkal hozott, precedensértékű ítélete alapján akár törvénysértő volta is aggályos.

Ahogyan nem eladó a vérünk, a vesénk, a gyerekünk (sem csecsemőként, sem serdültebb korában), és nem eladó a pótolhatatlan közös örökségünk, utódaink jövőjének alapja, ugyanúgy nem eladó az egészségünk, a levegőnk, és általában nem eladó a közterület, ehhez hasonlóan, még a legszégyenletesebb, sajnos sikeresen demagóg félrevezetések ellenére sem eladó a Margitsziget!

A tudva hallgatóknak pedig csak ezt üzenjük: vétkesek közt cinkos, aki néma!

Budapest, 2005. január 26.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja





Szégyenletes félrevezetés, a közérdek elárulása a Margitszigeten

A pénteki botrány hétfőre maradék erejét is elvesztheti. Ügyes! Nem tudjuk pontosan, ki hazudott, ki volt balek, de ma még nem is ez a lényeg. A fő dolog az, hogy január 21-én, pénteken a Nemzeti Sporttanács (NST) ülést tartott, majd nyilvánosságra hozta: a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével egyhangú szavazással támogatja a 2006-os úszó Eb megrendezését és a kiválasztott margitszigeti helyszínt.

Az NST tagjait meggyőzték azok a cáfolhatatlanként említett érvek, melyeket a média hírei szerint Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke és Bakonyi Tibor, Budapest főpolgármester-helyettese remélhetőleg jóhiszemű közvetítésével ismertek meg a 2006-os úszó, műugró és műúszó Eb fejlesztési koncepciójáról. Olyan információt is kaptak, mely szerint január 8-án több mint száz zöld szervezet, az uszodaépítés terveit megismerve, többségi állásfoglalást tett volna közzé arról, hogy ellenőrzésük mellett a szóban forgó Eb megrendezhető.

Az információ tartalma azonban szemenszedett hazugság. Január 8-án ugyanis pusztán a Centrum Pártot elhagyva már külön politizáló Zöld Demokraták Szövetsége tartott egy sok tekintetben igen ellentmondásos konferenciát, mégpedig a zöld szervezetek pénztárcájához mérten feltűnően fényűző körülmények között, a Margitsziget egy jó nevű szállodájában. A meghívottak közül többen egymástól és olykor a szervezőktől is azt kérdezgették, hogy valóban a Margitsziget jövőjéért szervezett konferencián vannak-e, vagy talán egy párt kampányrendezvényére tévedtek.

A már előre egységes zöld koncepció igényével megfogalmazott és a meghívottaknak szétküldött, a helyszínen is kiosztott, gyanús tartalmú tervezetről aztán igen heves viták folytak a sok szempontból jóvátehetetlen, káros következményekre figyelmeztető résztvevőkkel. A csaknem hatórás vita után úgy széledt szét a talán nyolcvan érdeklődő, hogy a szervezők nemhogy egységes, hanem még csak többségi álláspont kialakítását sem kísérelték meg. A megjelenteknek egyébként csak töredéke volt hivatalos szervezeti képviselő vagy küldött, de erre nem is volt senki kíváncsi!

A sajtót a közben egymást érvekkel győzködők tudta nélkül, már dél körül úgy tájékoztatták, mintha a zöld szervezetek szigorú feltételeket szabva már beletörődtek volna a korábban máshová tervezett komplexum Margitszigetre telepítésébe. A médiából a közvélemény arról értesült, hogy több mint ezer zöld szervezetet hívtak meg a konferenciára. A zöldekben megbízó állampolgárok becsapása láttán akár Göbbels vagy Sztálin is elégedetten somolyoghatna.

A Fővárosi Önkormányzat néhány napon belül dönt a nadrágszíjhúzó költségvetés miatt a szigeten olcsóbban letudni szánt Eb helyszínének engedélyezéséről. Hírlik, a sötét hátterű hazugság a képviselőkig hatolt. Most szólunk, és várjuk, feljegyezzük név szerinti döntésüket!

 

Budapest, 2005. január 24.

Pós Péter,

az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja






Még mindig aktuális kérdések


Az ombudsmantól kérjük az
immunterápia támogatásának átláthatóvá tételét

Mint ahogyan erről az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül már 2004. január 25-én és február 10-én is hírt adtunk, hazánkban az allergiás betegek azon - sajnos töredék arányt képviselő - hányada sem kapja meg megbízható, kiszámítható körülmények között a számára orvosilag ajánlott immunterápiát, akiknek ez tényleges gyógyulási esélyt is jelenthetne.

A legtöbb allergiásnak az orvostudomány és a gyógyszeripari lehetőségek jelenlegi állása szerint nincs reménye arra, hogy betegségétől véglegesen megszabaduljon, kezelésük tehát gyógyulás helyett legfeljebb a tünetek elnyomását, a betegség szinten tartását vagy az állapotromlás fékezését ígérheti. Mindez az egyén és a társadalom számára is igen költséges, élethosszig tartó folyamatot jelent, és sajnos nem lehet kizárni azt sem, hogy a kezelés a beteg számára további mellékhatásokkal járhat, sőt, nőbeteg esetén a születendő gyermekére nézve is káros következményekkel fenyegethet.

Az allergiások egy kisebb, de növekvő hányadánál azonban lehetőség nyílik arra, hogy egy legfeljebb néhány éven át tartó, többnyire szakaszosan visszatérően alkalmazott immunterápiával a beteg érzékenysége az őt terhelő allergénnel szemben igen nagy mértékben lecsökkenthető, gyakorlatilag megszüntethető legyen.

A terápia sikeressége esetén tehát mind az egyén, mind a társadalombiztosítás megszabadulna az említett, igen költséges, élethosszig tartó kezeléstől, annak költségeitől és az egyéb káros következmények veszélyétől is.

Magyarországon azonban úgy tűnik, ezek a pozitívumok nem elegendőek az immunterápia következetes alkalmazásához. Az Országos Egészségügyi Pénztár egy tavalyi kormányrendeletre hivatkozva egyrészt jövedelemnyilatkozathoz kötötte az immunterápiához szükséges gyógyszerek támogatását, másrészt minden ellenkező ígéretével szemben (az érintettek 99%-a számára a gyógyszerellátás támogatásának folytatását ígérték) hihetetlen mértékben lelassította az egyéni elbírálási körbe sorolt engedélyek kiadását.

A gyógyszereket a betegek többségének az allergén szezonális megjelenése miatt, még az adott időszakot megelőzően, kúraszerűen kellett volna megkapnia, de ez a pótlólagos követelményekkel járó ügyintézés és a jogállaminak legkevésbé sem mondható felvilágosítási és iratkezelési eljárások miatt igen nagy hányaduknál meghiúsult. Ez a már előző szezonban megkezdett gyógykezelésben részesülők számára a korábbi kúra értelmetlenné válását is jelentette.

Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége az említett kormányrendeletben előírt megkötések és az OEP eljárása miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, Dr. Lenkovics Barnabáshoz fordult, mert véleményünk szerint sérült az alábbi alkotmányos jogok érvényesülése:

  •   a jogbiztonság , a korábban pozitív elbírálásban részesültek esetében a már folyamatban lévő kezelés utólagos megszüntetése révén,

  •   a lehető legmagasabb szintű egészséghez való jog , mivel a potenciálisan lehetséges meggyógyítás helyett a beteg csak az élethosszig tartó tünetcsillapítást kapja, ráadásul tartós mellékhatásoknak kitéve, azok egészségügyi, anyagi és életminőségbeli következményeivel együtt (adott esetben születendő gyermekét is veszélyeztetve), ráadásul a költséghatékonyabb eljárás alkalmazása helyett a nemzetgazdaság teherbíró képességét, ezen belül a többi beteg egészségügyi ellátását biztosító egészségügyi alapot is ésszerűtlenül, tartósan megterhelve,

  •   a betegek önrendelkezéshez kapcsolódó joga, arra nézve, hogy a lehetséges beavatkozások tekintetében a kezelését érintő döntésekben részt vegyen, mivel az immunterápia vállalására vonatkozó korábbi döntése (a rövid távú gazdasági érdekeknek alávetve) utólag megkérdőjeleződik, a korábban vállalt esetleges kockázat értelmetlenül vállalttá válik,

  •   az emberi, illetve az állampolgári jogokhoz való hozzáférés , az anyagi háttérnek egy igen kevéssé jellemző résztényezője szerinti megkülönböztetés miatt .


Budapest, 2004. június 30.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja


Egészség, esélyegyenlőség, vagy csontritkulás és jogritkulás?


Csaknem négy hónapja, hogy a Csontritkulás Világnapjának egyik rendezvényén, majd az MTI-n keresztül is szóvá tettünk egy igen súlyos népegészségügyi kérdést, ami a tavaly év végén elhangzott biztató ígéretek alapján még gyorsan megoldódni látszott, de aztán - más hasonló reményeinkkel együtt - ebben is csalódnunk kellett.

A népbetegségnek számító csontritkulás megelőzésével, illetve gyógyítási lehetőségeivel kapcsolatban Magyarországon több alapvető ellentmondás létezik, amelyekről a betegségben érintettek többsége sem tud.

Ezek közül a legfontosabb - súlyos alkotmányjogi, esélyegyenlőségi, illetve diszkriminációs problémákat is tartalmazó - kérdés az, hogy míg a nők csontritkulásuk foka szerint a hazánkban törzskönyvezett legdrágább gyógyszerekhez is megkapják az amúgy igen komoly támogatást (egyébként indokoltan, hiszen nagyon hatékony gyógyszerekről van szó), a férfiak ugyanezeket a szereket csak támogatás nélkül válthatnák ki. A gyógyszerek ára számukra gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ezekhez a kezelésükhöz és a további állapotromlásuk megelőzéséhez szükséges, legkorszerűbb készítményekhez hozzájussanak. Ez akkor is így van, ha a férfiak állapota már kifejezetten előrehaladott vagy súlyos, illetve egyéb betegségük, gyógyszerszedésük miatt a kiemelten veszélyeztetettek közé tartoznak.

A leírtakra elfogadhatatlan indok (bár tény), hogy a nők között több az érintett beteg. A megfelelő orvosi ellátás nem a statisztikának, hanem a betegeknek jár, mégpedig állapotuk alapján, és nemi alapú, hátrányos megkülönböztetés nélkül.

Kevés szó esik arról, hogy komoly kockázati tényezőt jelent a csontritkulás szempontjából, ha valaki tartósan kortikoszteroid tartalmú gyógyszert szed. Ez egyes mozgásszervi betegségek mellett igen gyakori az asztmások, allergiások esetében is. A súlyosabb asztmások éppen betegségük következtében mozgásszegény életmódot folytatnak, és ez tovább fokozza veszélyeztetetté válásuk esélyét. A csontritkulás miatt gyakori csigolyatörés pedig tovább korlátozza légzésük hatékonyságát.

Azt még megérthetnénk, hogy egy méltatlanul kicsire méretezett egészségügyi költségvetésből nem jut mindig a leghatékonyabb, tehát a hosszabb távon legkedvezőbb költségráfordítást jelentő gyógyszerek befogadására. Azt viszont nem fogadhatjuk el, hogy a politika az egészségügyet - szinte következetesen - a maradékelven támogatandók közé sorolja.

Még kevésbé "eurokonform", mert nem "pusztán" az állampolgárok egészsége, hanem a jogállamiság iránti csökkent érzékenységre is vall, ha a politika számára az alkotmányellenes diszkrimináció kérdése csak a nagyobb botrányértékűnek vélt, a pártpolitikában jobban felhasználható (főként kisebbségi) ügyekben fontos. Tudatosítanunk kell, a betegség még a pártszimpátiákra sincs tekintettel, tehát mindennemű kisebbséggel együtt a többséget is érinti.

Az alkotmányos alapjogot felismerten és elismerten, tételesen sértő rendeletek kijavítása nem halasztgatható olyan indokkal, hogy elnézést, ismét bennmaradt a hiba, de hát már lezártuk a költségvetést, majd legközelebb jobban figyelünk. Nincs olyan törvény, amely tiltaná a hibák kijavítását, a költségvetés módosításához pedig bőven elég a parlamentben az egyszerű többség szavazati ereje. Nincs indok a késlekedésre!

Hibajavítás céljából hozzányúlni a költségvetéshez nem szégyen, sőt méltánylandó lenne, főként, ha egyúttal komoly szándék mutatkozna az érdemibb változtatásokra is. Betartatlan ígéretet sokat hallottunk, ideje lenne egyszer már kellemesen csalódnunk! A jó hírek azonban még nem hallatszanak: a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalról is mindenki tudja, hogy megszervezését nem szabadna tovább halogatni, a kormányzat részéről mégis olyan mély hallgatás veszi körül, hogy az már elhallgatásként is értékelhető.

Budapest, 2004. február 17.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja

Hogyan tehető az egészségpolitika is egészségellenessé?


Egy normálisnak nevezhető, takarékos egészségpolitika fontossági sorrendje csak az egészségmegőrzéssel, a betegségmegelőzéssel kezdődhet, és a mégis megbetegedettek mielőbbi meggyógyításával folytatódhat. A társadalom tartósabban beteg tagjainak gyógyítását, kezelését csak egy kölcsönös közösségvállaláson alapuló egészségbiztosítás rendszere alapján, tehát minél több egészséges társunk munkájának nagyobb eredményességétől várhatjuk.

Így hát bárki beláthatja, hogy az egyén és az ország közös érdeke - emberi, de pénzügyi szempontból is - a gyógyítható betegek mielőbbi meggyógyítása, ezzel munkaképességük kiteljesítése, helyreállítása lenne.

A hazai egészségügyre a józan gazdálkodás egyre kevésbé jellemző. Mind több az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező krónikus beteg, míg a bajukból végleg kigyógyultakra többen már gyanakodva néznek, gondolván, eddig talán csak szimuláltak. Az ország kezd egy gyorsuló ütemben lepusztuló egészségügyi nagyüzemhez hasonlítani. A csodaszerként beállított nadrágszíjhúzás pedig csak a gyomorbetegek számát növelheti.

Magyarországon ma legalább 2,5 millió allergiás él. A talán legtöbb embert érintő népbetegségben szenvednek. Számuk egyre gyorsuló ütemben növekszik. Jelentős hányaduk később asztmássá is válik, mely állapot sajnos hosszan sorolható további betegségek okává válhat.

A gyógyíthatóság a tudomány mai állása szerint jelenleg csak az allergiások egyelőre kis töredéke számára áll fenn, de remélhető, hogy arányuk lassan növekedni fog. Az ilyen betegek száma hazánkban most talán tízezerre becsülhető, bár róluk célzott felmérés még nem is készült. Az "immunterápia" - amelytől a gyógyulás is remélhető - a betegnek az allergénhez való lassú, gondosan felügyelt hozzászoktatása elvén működik. Mivel a betegek allergiája a legkülönbözőbb anyagokkal szembeni egyéni érzékenységükön alapszik, az alkalmazott gyógyszerek elkészítésére sem a tömeggyártás a jellemző, a szokásosnál ezért drágábbak.

Ettől alapvetően eltér az allergiások kevésbé szerencsés többségének kezelése, amely - mivel a kiváltó októl csaknem függetlenül, pusztán a kellemetlen tünetek csökkentésén vagy megelőzésén alapszik - viszonylag kedvezőbb árú, tömegtermeléssel előállítható szerekkel történik. E betegtársaink esetében sajnos nem számíthatunk a meggyógyulásra, tehát a tudomány mai állását tekintve életük végéig gyógyszerfogyasztók maradnak, és csak reménykedhetnek, hogy a mellékhatások kevéssé fogják más irányban is tovább károsítani egészségüket.

Az immunterápiával gyógyíthatók közül most 1500 betegnek van olyan szerencséje, hogy orvosa és saját kérésére nála még egy új kormányrendeletet megelőzően megkezdték a gyógykezelést. Nem biztos azonban, hogy folytatni is fogják, ha a jogalkalmazók nem találják eléggé kisjövedelműnek. A folytatáshoz megkívánt kispénzűségre nincs szabály, de aki gyógyszert akar, annak nyilatkoznia kell a saját és a vele közös háztartásban élők által - a kérelem benyújtását megelőző három hónapban - megszerzett jövedelemről. Nem kérdezik, hányan élnek a közös bevételből, van-e némi tartalékuk is, vagy éppen vagyonuk nagysága miatt utálnak jövedelem után nézni.

Kérjük az érintett betegeket, ne törődjenek a kormányrendelet "okosságával", ha gyógyulni (és ezzel a többi beteg ellátásához közpénzt megtakarítani) akarnak, nyilatkozzanak minél gyorsabban. A dédmama születési kivonatát most még nem kell csatolniuk!
A jobban keresők (senki se kérdezze, hogy ez mit is jelent?), számára is azt javasoljuk, legyenek jogkövetők, bármilyen is a "jog", de forduljanak azonnal hozzánk, ha elutasítanák igényüket. Talán még kipróbálhatjuk, jogállamban élünk-e, vagy csak úgy tűnik.

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megszervezésére, és ezzel együtt az egészségügyi költségvetés józan mértékű, tehát jelentős megnövelésére pedig nem várhatunk tovább! Azért sem, mert az OEP az újabb hírek szerint nemcsak az allergiásoktól, hanem sok más esetben is kér jövedelemnyilatkozatot, és az Alkotmánybíróságot sem jó túlterhelni.


Budapest, 2004. február 10.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja




A Magyar Orvosi Kamara (MOK) és az
Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus
Szakszervezete (EDDSZ)
tájékoztatója

Budapest, 2003. november 10. - Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének honlapján az alábbiakban tartalmi változtatás nélkül közöljük a MOK és az EDDSZ által jegyzett - betegtársainknak is szóló - közös tájékoztatót.

Kísérő megjegyzések:

A tájékoztató mondanivalóját megalapozó tényeket érdemben cáfolni sajnos nem lehet, sőt az abban írt 10 év helyett már 40-50 éve várjuk, hogy a döntéshozók megtegyék a szükséges lépéseket. Azóta - állítólag - egy rendszerváltozás is megtörtént, ma már küszöbén állunk az Európai Unióhoz való csatlakozásnak, az egészségügy legfontosabb problémáiban azonban érdemi változás nem történt, sőt a még meglévő értékeket is komoly, hatásvizsgálat és megfelelő referenciák nélkül bevezetendő szerkezeti változások veszélyeztetik.

Természetesen adott esetben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) válaszként nyilvánosságra hozandó álláspontját is közöljük, ha ilyent kapunk.

Pós Péter, az ABOSZ elnöke


Tájékoztató a betegellátás kockázatai és
mellékhatásai elkerülése érdekében

Kedves Betegünk!

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, mi kormányoktól és pártoktól függetlenül szeretnénk vizsgálni, gyógyítani, ápolni Önt. Ezért tudatjuk: a magyar állam az Ön egészségének megóvására, betegségeinek gyógyítására ötször kevesebbet költ, mint ahogyan az átlagosan szokásos az Európai Unióban. Teszi ezt annak ellenére, hogy:

  • Magyarországon az európai átlagnál jóval betegebbek, és 7-10 évvel előbb halnak meg az emberek,
  • a megalázóan alacsony bérek, az embertelenül magas és igazi ellentételezés nélküli túlmunkaterhelés okán egyre csökken a gyógyító szakma utánpótlása,
  • a közel 10-szer magasabb uniós bérek miatt várható szakember elvándorlás következtében Önnek is számolnia kell azzal a veszéllyel, hogy magyarul nem tudó, esetenként bizonytalan szakmai színvonalon álló orvosokra és szakdolgozókra bízhatják a gyógyítását.
Úgy érezzük, hogy az Ön érdekében sem hallgathatunk tovább!

Elegünk van abból, hogy a méltatlan ellátási körülményekért csak nekünk kelljen felelősséget vállalnunk! Elegünk van a beteget és gyógyítóját egyaránt megalázó hálapénz intézményből! Nem tűrhetjük tovább, hogy a megbetegedésekben és a halálozásban élen járó magyar lakosság egészségének megőrzése és helyreállítása folyamatosan és méltánytalanul háttérbe szorul.

Több mint 10 éve a döntéshozók nem hajlandók a szükséges lépések megtételére, ehelyett az egészségügy munkavállalóit próbálják egymással szembe fordítani, betegeinket ellenünk hangolni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a felelősök végre hajlandóak lesznek lépéseket tenni a súlyos helyzet megoldására, és nem kényszerítenek minket munkabeszüntetéssel járó érdekérvényesítésre, Önt pedig az ezzel járó kellemetlenségek elviselésére.

Szeretnénk megnyugtatni, hogy a sztrájk fegyverével csak a legvégső esetben kívánunk élni! Ha mégis erre kényszerülnénk, biztosítjuk, hogy egészségügyi problémái közül legfeljebb a megoldásukban halaszthatóak fognak átmeneti késedelmet szenvedni, míg az egészségét, életét veszélyeztető helyzetekben az ügyeletek és a sürgősségi ellátások helyszínein  m i n d e n k o r  számíthat ránk.

Magyarország 2003. október 30.

Szíves megértésében bízva:

Magyar Orvosi Kamara
 
- EDDSZ Egészségügyi és Szociális Ágazatban
     Dolgozók Demokratikus Szakszervezete





Archivált anyagok

Hasznos lenne, ha a pártok visszafognák magukat!
(a kettős népszavazás kérdései - ma már - nem pártügyek)

A kettős népszavazás kérdései (mindkettő!) a magyar nemzet egészségéről szólnak. Az egyik inkább a már betegek egészségének gyógyításáról, a másik inkább a határainkon belül élők egészséges, vagy beteg lelkéről, és a magyarok teljes közösségének egészségesebb vagy betegebb jövőjéről, akár megmaradásáról is.

A tét tehát minden eddiginél komolyabb, a legszélesebb értelemben közügy, a legkevésbé sem pártügy. A jó döntések esélyén a pártok ma már keveset javíthatnak, de még mindig sokat ronthatnak.



1. Hasznos lenne, ha a pártok megértenék:
időnként üzen a nép!

A népszavazás hazánkban (ma még) nem gyakori esemény, de egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is ritka marad. Igazán csak akkor van rá szükség, ha az Országgyűlés pártjai, vagy a törvényhozás munkáját aktuálisan meghatározni képes többség nem jól képviseli választóit, nem érti meg kívánságainkat, nem ismerik értékrendünket, rossz esetben nem is kíváncsiak igazán a véleményünkre. Azaz négy évig jól megvannak nélkülünk.



2. Hasznos lenne, ha a pártok tudomásul vennék:
az alkotmány szerint sincs mindenben döntési joguk!

Aminek eldöntési jogát a nép, a hatalom végső tulajdonosa - képviselőitől elvéve - magához vonja, abba a pártok, a képviselők, illetve a végrehajtó szervek (kormány, minisztériumok stb.) már érdemben nem szólhatnak bele. Hiszen Alkotmányunk szerint " A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. "

Ez a mondat adja meg a garanciát a népnek arra, hogy az iránymutatóan fontos kérdéseket a parlamenti jogalkotással való elégedetlensége esetén a választások közötti időszakokban is önállóan eldöntheti.



3. Hasznos lenne, ha a pártok felfognák:
a kötelező erejű országos népszavazás nem pártválasztás!

A kötelező erejű országos népszavazás kampányát nem a pártoknak kell szervezniük, az nem róluk szól, hanem a nemzet egészének életét komolyan befolyásoló olyan ügyekről, amelyeknek kezelésében a pártok már előzőleg csődöt mondtak. Ha nem így lett volna, a népszavazási kérdés nem is kapott volna elegendő támogatást. Joggal várható el a pártoktól, hogy a kampányidőszakban ne eddig nem kínált ígéretek és ellenőrizhetetlen valóságtartalmú problémák választóikra zúdításával, és ezáltal a szavazók hiteltelen befolyásolásával foglalkozzanak. Olyan ígéretekkel és problémákkal, amelyek megvalósítása, kezelése egyébként a népszavazás után is a hatáskörükben marad.

Volt alkalmuk korábban tenni az ügyek érdekében, ha akkor nem tettek, ne most okosodjanak meg, ne most ígérgessenek!



4. Hasznos lenne, ha a pártok figyelembe vennék:
mit jelent az állami és önkormányzati egészségügyi ellátási felelősség és kötelezettség!

Alkotmányunk szerint: "A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez." Ezt a jogot a Magyar Köztársaság az Alkotmány szerint legjellemzőbben az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg, valamint az önkormányzatokat ilyen feladataik ellátásához a feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesíti.

Ezekből az következik, hogy amennyiben a jelenlegi állami és önkormányzati tulajdonú egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak eladhatók, akkor az állam és az önkormányzat olyan eszközök nélkül marad, amelyek hiányában, ha akarja sem képes beteljesíteni a betegellátásért viselt alkotmányos felelősségét.

A "zöldmezős" új magánkórházak alapítását vagy a magántőke ellenőrzött bevonását a felelősen irányított állami és önkormányzati tulajdonú kórházakba természetesen senki sem akarja gátolni.

Megakadályoznunk pusztán azt kell, hogy az egészségügy legfőbb intézményeivel is az történjen, aminek már sokszor voltunk tanúi az elmúlt években. A közszolgáltató intézmények módszeres lezüllesztése utáni olcsó felvásárlásának, majd magánprofit termelése céljából a magánszolgáltatás borsos, sokak számára elérhetetlen áron történő megfizettetésének.



5. Hasznos lenne, ha a pártok azt is tudnák:
mit jelent a magyar nemzet tagjai iránti felelősség és a kapcsolatok előmozdításának kötelezettsége!

Mindenesetre nem üres szócséplést, nem kufárlelkű költség-haszon elemzést, hiszen Alkotmányunk szerint: "A Magyar Köztáraság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását".

Érdemi felelősséget azonban a Magyar Köztársaság csak állampolgárai irányában vállalhat, hiszen "Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.", idegen államok magyar származású, de magyar állampolgársággal nem rendelkező polgárait viszont Magyarország nem védheti meg saját államuk önkényével vagy az ottani egyéb fenyegető viszonyokkal szemben. Ezt 80 év gyakorlata bizonyítja.

A határainkon kívül élő magyarok Magyarországgal való kapcsolatának ápolása pedig nehezen képzelhető el a magyar állampolgárságuk nélkül kötelezően közénk eresztendő schengeni vasfüggönnyel.



6. Hasznos lenne, ha a pártok időben észrevennék:
bár fontosaknak tartjuk őket, időnként elegünk van belőlük!

A jóból is megárt a sok, nemhogy az olyan pártpolitizálásból:

  • amely egyre inkább elmélyíti az ország népessége között húzódó, egyébként is abnormális mértékű árkot,
  • amely a magyar nemzet legelemibb egészségügyi érdekeit súlyosan sértő körülményeket a rendszerváltozás után még 15 évvel sem volt képes méltó módon kezelni,
  • amely a magyarok nemzeti összetartozását, sorsközösségét jelentő, azt legjellemzőbben bizonyító, magától értetődő lehetőséggel - a közösség tagjai számára a magyar állampolgárság biztosításával - akkor sem él, amikor hosszú évtizedek óta először, ennek végre semmilyen komoly akadálya nem lehet,
  • amelynek egyes szereplői gyakorlatilag azt ajánlják nekünk, hogy ne adjuk meg azt a védelmet se rokonainknak, amely nélkül szerencsétlenebb történelmi előzmények folytán esetleg köztük élve magunk is leírhatatlanul szenvednénk,
  • amely nem törődik azzal, hogy érzéketlen és nemzetellenes tevékenységével mind a belföldi, mind a határainkon túl élő honpolgárok tömegeit teszi ki súlyos lelki megrázkódtatásnak, tömegesen előforduló stressz-hatásnak, meghasonlásnak, önértékelési zavarnak, ezáltal a lelki hatásokon túl, következményként népegészségügyi szintű testi egészségi válságnak.

A fenti kritikák természetesen nem mind egyformán szólnak minden párt felé, de a választók még ráérnek méricskélni, és a pártoknak is marad idejük javítani. Még versenyezhetnek a 2006-os választói jóindulat megszerzése érdekében.

Éppen ideje, hogy észleljék a nép tőlük fokozatosan elforduló hangulatát, és megkíséreljék ennek a demokrácia létét is veszélyeztető káros folyamatnak a megállítását, az eljátszott közbizalom visszaszerzését.

Fogják vissza magukat a korábban jellemzően feleslegesnek tartott, de most egyszeriben sürgőssé vált "információközlés" ürügyével folytatott demagóg félrevezetés folytatásától, és a legkisebb lejáratódás reményében - ha már támogatni nem akarják - mindkét kérdésben bízzák a döntést a népre.

Az esetleges téves döntések felelőssége már egyébként is - a korábbiak miatt - azokat a rövid távú politikai hasznot leső köröket terheli, akik a pártérdeket képtelenek megkülönböztetni a közérdektől. Jobban járnának, ha csak most veszítenének!



Budapest, 2004. november 17.

Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja

 

 

Az új kormány egészségügyi miniszteréhez


    Örömmel értesültem arról, hogy Dr. Rácz Jenő lett az új kormány egészségügyi minisztere. A szóba jöhető személyek közül talán a legjobb választás volt. Feladatköre és a számára biztosított hatáskör alapján kinevezéséhez együtt érzően gratulálok, várakozásaimat az alábbiakban részletezem.

    Mivel európainak mondható társadalmi-gazdasági viszonyok versenyképes egészségi állapotú állampolgárok nélkül egyáltalán nem képzelhetők el, minden , a közjó érdekében működni köteles kormány egészségügyi miniszterétől, jelen esetben Rácz miniszter úrtól (a kormányprogram konkrétumokat szinte nem is tartalmazó egészségügyi fejezete ellenére, ma még bizalommal) ugyanazt várom:

  •   Elsősorban ne pártja vagy kormánya rövidtávú érdekeinek legyen kiszolgálója, hanem az egészségügynek legyen hű, és egyben legfőbb, legharcosabb szolgálója (a "miniszter" szó eredeti jelentése szolgáló).

  •  Csak addig és abban az esetben vállalja felelős tevékenységét, amíg és ha:
  •   az egészségügy számára a költségvetésben meghatározott kereteket utólag nem csökkentik, (nem szolgálnak vésztartalékul más feladatok finanszírozásához), és felhasználásukhoz más szerv (pl. a pénzügyminisztérium) eseti jóváhagyását nem kötik ki,

  •   már egy éven belül is kezdeti eredményt mutató kormányzati intézkedések történnek a hazai orvos- és egészségügyi szakdolgozói hiány csökkentése, és a külföldre vándorlás megelőzése érdekében,

  •   az egészségügyi ellátás és a közegészségügyi feladatkörök tekintetében az állami felelősségvállalás nem csökkenhet, sőt, azt jelentősen megerősítik,

  •   az egészségügy alapértékeit meghatározó társadalmi konszenzus megteremtése érdekében pártpolitikai feltételek nélkül, azonnali, érdemi többpárti egyeztetések indulnak, a szektor minden ebben közreműködést vállaló, nem profitérdekelt szakmai és igénybevevői képviseletének bevonásával,

  •   a kormány hat hónapon belül megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a közszolgálati média rendszeresen, fő műsoridőben tájékoztatja az állampolgárokat a népegészségügyi program célkitűzéseiről, eredményeiről és az egészségügy vitatott kérdéseiről,

  •   a kormány egy éven belül megteremti az egészségügyi költségvetés átláthatóságát, és az OEP gazdálkodásának, döntéseinek társadalmi ellenőrzését .

  • Amennyiben az egészségügy további, súlyosabb veszélyeztetésének elkerüléséhez szükséges fenti alapvető feltételeknek akár csak egyike is nem teljesülne, az egészségügyi minisztertől csak annyit várok, hogy minden egyéb pártpolitikai szempontra tekintet nélkül azonnal nyújtsa be lemondását, és annak részletes okait hozza nyilvánosságra.

 

Budapest, 2004. október 5.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja







Levél Magyarország ismertebb pártjai vezetőinek,
vezető testületeinek és egészségpolitikusainak
(Parlamenten belül és kívül is)


Tisztelt Felelős Pártvezetők és Pártpolitikusok!

Kérem Önöket, hogy a magyar egészségügy évtizedek óta ismert, sőt közismert hibáinak megszüntetését szíveskedjenek végre kiemelt területként kezelni, és legalább az értékrendjük szerinti legfontosabb irányvonalukat meghatározó álláspontjukat a legszélesebb nyilvánosság előtt következetesen, és már most, az európai uniós csatlakozással kapcsolatos választás előtt is egyértelművé tenni.

Jelen levelemnek az adott sürgető aktualitást, hogy a kormány elé a közeljövőben egy olyan tervezet kerül, amely az egész országra érvényesen szándékozik bevezetni az irányított betegellátást.
A most tárgyalt törvénytervezet soha nem látott mértékben, és legalábbis országos viszonylatban sehol meg nem tapasztalt módon változtatná meg a Magyar Köztársaság népességének egészségügyi ellátását.
Ehhez képest nem tűrhető, hogy az érdeklődő állampolgárok elől "20 évig NEM NYILVÁNOS"-nak minősítve el legyen zárva ennek a rendkívül vitatható elképzelésnek a kormány számára készült előterjesztése.
Kérem Önöket, mindent tegyenek meg azért, hogy mielőbb hozzák nyilvánosságra a törvénytervezet teljes szövegét is, hogy állampolgárok legszélesebb körei korlátozás nélkül megtudhassák, milyen terv készült az európai uniós csatlakozással egy időben "a nemzet egészségügyének lehető legmagasabb szintre emelése" érdekében. Fontos, hogy minden állampolgárnak fogalma lehessen arról, mit is jelent az előterjesztők (az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, az igazságügy-miniszter és az egészségügyi reform kormánybiztosa) szerint a nemzet egészségügyének legmagasabb szintje.

Az egészségügy nem az a terület, ahol az állampolgárok számára tartósan eltűrhető az a sajnos hazánkban gyakran megélhető tapasztalat, hogy a választások előtti ígéreteket a pártok alapértékeik szintjén is - aktuális politikai érdekviszonyaikra hivatkozva - feladják.

Az egészségügynek elsősorban azért kell a közpolitika elsőrendűen meghatározó területévé válnia, mert egészséges népesség nélkül a gazdaság, sőt az élet minden más területén is folyamatosan növekvő mértékben veszítjük el még az esélyegyenlőség reményét is. Ez igaz az egyén szintjétől kezdve országunknak az európai és nemzetközi versenyben lehetséges esélyeire is.

Az egészségügyet meg kell védeni a felelőtlen kísérletezésektől. Nincs több időnk, nem tűrhető a további hazardírozás, ez már közvetlenül a bőrünkre menő kérdés. Halaszthatatlan a teljes nyilvánosságot bevonó nyílt társadalmi vita megkezdése, a nehezen kezelhető gondok elleplezése helyett azok felelős bemutatása.

Szíves tájékoztatásuk céljából levelemhez csatolom az előterjesztés és a törvénytervezet áttanulmányozása után kialakult összefoglaló véleményemet.

Budapest, 2004. április 30.

Tisztelettel:

Pós Péter
az ABOSZ elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja


Összefoglaló vélemény az egészségügyi ellátásszervezőkről szóló törvényjavaslatról

a kormány részére készült előterjesztés-tervezet
és a törvénytervezet szövege alapján



A most tárgyalt törvénytervezet soha nem látott mértékben, és legalábbis országos viszonylatban sehol meg nem tapasztalt módon változtatná meg a Magyar Köztársaság népességének egészségügyi ellátását. Ehhez képest az előterjesztők elképesztő felelőtlenségére vall, hogy szándékaik szerint az ország valamennyi ellátás?szervezési területére nézve már 2004. augusztus 31-éig kiíratnák az ellátás?szervezési pályázatot. A pályázatok benyújtásának határideje 2004. szeptember 30. lenne! A pályázat eredményét 2004. október 31-ig közzétennék, és a nyertesekkel 2004. november 15-éig szerződést is kötnének az ellátásszervezés 2005. január 1-étől kezdődő elindítására.

Természetesen nem állnak rendelkezésre még azok a később létrehozandó intézmények sem, amelyek nélkül már a pályázatok kiírása és megnyugtató mélységű érdemi átvizsgálása sem volna megvalósítható.

Hovatovább, még nem jöttek (korábban nem is jöhettek) létre azok a jogi személyiséggel bíró, összetett feladatokra vállalkozni képes lehetséges ellátásszervezők sem, amelyek majd pályázhatnának.

Hosszan lehetne sorolni még, hogy hány, és milyen sokféle meglévő szervezetnek a tervezetre vonatkozó alapos ismereteire és felkészülésére volna szükség a hátralévő néhány hónapban ahhoz, hogy egy rendszer átállása megtörténhessen.

Mindennek semmi esélye nincs. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügy szereplőivel is el kellene fogadtatni az új rendszer gyökeresen más szemléletet kívánó logikáját, ami még egy kiváló rendszer esetén is hosszú időt venne igénybe (legalábbis demokratikus, jogállami körülményeket feltételezve).

Összesen egy magyarázat jöhet szóba a fenti problémák kezelésére. Az, ha a háttérben már a nyilvánosság kizárásával minden előkészület lezajlott volna, személyi mélységig meglennének a potenciális ellátás-szervezők, a pályázatkiíró, az elbíráló és a felügyeleti szervek is. Erről azonban jobb nem vizionálni, mert semmi köze nem lenne egy demokratikus jogállamhoz, mindez már egy orwelli forgatókönyv meglétét feltételezné. Egyelőre vessük el tehát az ilyen "gyors megoldások" lehetőségét!

Nincs más hátra, a szükséges vizsgálatokat, hatáselemzéseket el kell végezni, és a demokrácia törvényes egyeztetési folyamatait sem lehet kikerülni.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az egészségügy teljes reformját célul kitűző elképzelések érdemi, társadalmi megvitatását még csak be sem tervezték. Ebből viszont az következik, hogy az előterjesztők a legkevésbé sem érzik át, hogy egy ország egészségügye nem kezelhető és nem is tervezhető egy lepusztult kisváros öregek otthonának az átszervezéséhez sem elegendő egyeztetési készséggel, és ehhez hasonló szintű körültekintéssel, felelősségérzettel.

Országos hatáskörrel bevezetnének egy olyan rendszert, amelynek balsikere esetére a legkevésbé sem dolgoztak ki még problémakezelő megoldásokat sem. Arról már nem is érdemes sokat írni, hogy a törvénytervezet igen alacsony szintű hibáktól és szabályozási hiányosságoktól is hemzseg, de annyira azért utalni kell erre is, hogy világos legyen: a tervezet botrányos mértékben átgondolatlan, előkészítetlen, ami szintén előrevetíti, hogy bevezetése óriási mértékű kockázatot jelentene. Furcsa és - legalábbis jóhiszemű laikusnak - megmagyarázhatatlan, hogy miért kell ezt az anyagot 20 évre "NEM NYILVÁNOS"-nak minősíteni. Egyetlen magyarázatot tudok elképzelni: azt, hogy talán az előterjesztés összeállítói is szégyellik "művüket". Ez ugyan biztató lenne, de az eltitkolás elfogadhatatlan. Egyébként van miért szégyenkezniük, és azoknak is, akik ezt esetleg megszavaznák. Az előterjesztés tervezetéből nem derül ki (de a törvénytervezetből sem!), hogy az ellátásszervezők munkájával közvetített orvos-szakmai minőséget ki ellenőrzi?

A tervezett Felügyelet a törvényjavaslat szerint nem! Csak nem maga az ellátásszervező? Az egész anyagra alapvetően és összefoglaló értelemben is leginkább az jellemző, hogy minden logikai alapon is értékelhető érvelés teljes hiányában ígéri a magyar egészségügy olyan megreformálását, amely a születési hibából betegesen hiszékeny emberek számára akár az egészségügyi Kánaán eljövetelét is jelenthetné.

Nem csak az értelmes észérveken alapuló érvelés hiányzik teljesen, hanem a törvénytervezet normaszövegében sem lehet fellelni az előterjesztésből esetleg kimaradt garanciákat. Rosszul járna tehát a gyanútlan olvasó, ha netalán azt hinné, azért hiányzik következetesen az előterjesztésből a megoldás leírása, mert annak helye az ellátásszervező rendszer "technológiáját" pontosan szabályozó normaszöveg. A tervezet szövege ugyancsak megragad az előterjesztés deklaratív, de legkevésbé sem számon kérhető, "szebb jövőt" jellegű ígéreteinek szintjén.

A hazai jogalkotás és jogalkalmazás ismert analógiáihoz hasonlítva erre a tervezetre is igaz, hogy a Magyar Köztársaság egyébként nagyon szépen hangzó alkotmányos alapjogaiból csak annyit lehet akár bírósági úton is ténylegesen érvényesíteni, aminek részletes szabályozását valamely alacsonyabb szintű törvény vagy más jogszabály tételesen is biztosítja.

Csaknem közismert az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott előírás, amely a Magyar Köztársaság területén élőknek a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát hivatott biztosítani. Mégis csaknem mindenki tudja, tapasztalja már az országban, hogy ebből az ígéretből közvetlenül semmi sem érvényesíthető, mert a bíróságok számára - legalábbis a jogállam magyar változatában - csak az alacsonyabb rendű jogszabályok normaszövege lehet az ítélkezés alapja. Az említett alkotmányszakasz talán nem véletlenül kevésbé ismert (2) bekezdése (mely szerint: "Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.") már közli a tájékozottabbakkal, hogy mennyit ér valójában az (1) bekezdés ígérete. Különösen akkor válik minden világossá, ha a vonatkozó alacsonyabb szintű jogszabályokat is megismeri a kíváncsi polgár. Hasonlóan nem jelent semmilyen közvetlen garanciát az Alkotmány 70/E §-ában olvasható igen szép alkotmányos ígéret ("70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak." illetve: "(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.")

Az eddigi, egyébként közismerten teljesen hibás, teljesítményérdekelt - tehát nem a legelőnyösebb vizsgálati és gyógyítási eljárások alkalmazására, sőt visszaélésekre is ösztönző - egészségügyi elszámolási rendszert a tervezet szerint egy olyan ellátórendszer váltaná fel, amely a korábbinál is bővebb teret engedne a pénzkivételi lehetőségek számára. Az elképzelésben leírt rendszerre a jelenlegivel szemben az a jellemző, hogy a legmarkánsabb megtakarítási lehetőség a nem feltétlenül elvégzendő vizsgálatok és kezelések elhagyásából, tehát teljesítmény-megtakarításból és a lehetségesek közül a legolcsóbb lehetőség választásából adódik.

Egy egyszerű hasonlattal élve egy olyan rendszert javasolnak az előterjesztők létrehozni, amely az állampolgároknak előírná, hogy nem vihetik szabadon, előnytelen retorziók vállalása nélkül az általuk kiválasztott - megbízható munkát végző - autószervizbe a kocsijukat, hanem csak egy szervizellátás-szervező főhatóság döntése szerintibe. Amennyiben mégis máshova vinnék, a normális szervizdíjon felül 10%-ot be kellene fizetniük a főhatóság számlájára. Remélem jól érzékelhető, hogy ebbe a rendszerbe milyen mélyen beágyazottan lenne belekódolva a korrupció lehetősége mind a szervizek és a főhatóság, mind az autótulajdonos és a főhatóság közötti viszonylatokban. A nem "kellően rugalmas" szervizek hamarosan bezárhatnának, vagy csak a felvásárlásukra régóta váró főhatósági stróman kegyére szorulnának, a gépkocsi tulajdonos pedig szintén "rugalmasan viselkedne", hogy jó szervizbe vihesse autóját.

A tervezet megvalósulása esetén annyival lenne még inkább groteszk a helyzet, hogy a ma még túlnyomórészt önkormányzati vagy állami tulajdonú egészségügyi szolgáltatókat főhatósági szerepkörben egy magánérdek vezérelte ellátásszervező szervezet uralná, a beteg pedig saját teste-lelke vonatkozásában lenne minden eddiginél kiszolgáltatottabb.

Realista szemmel olvasva tehát, jelen törvénytervezet semmi jót nem ígér az állampolgárok számára. Ehelyett gyakorlatilag magántőke érdekű irányítás alá helyezné a joggal megbukott kórháztörvény segítségével megszerezni nem sikerült, jelenleg még állami vagy önkormányzati tulajdonú és ellátási felelősségű egészségügyi szolgáltató intézményeket. Egyszerűbben fogalmazva fel kell tenni a kérdést: államinak, önkormányzatinak tekinthető-e bármilyen szolgáltató, amely fölött irányítási és ellenőrzési joga is van bármilyen magánérdekű szerveződésnek, sőt, működésének igénybevételéről is szinte kizárólagos hatáskörrel dönthet.

Az előterjesztésben és a törvénytervezetben leírtakat felelősen kritikus szemmel elemezve az a véleményem alakult ki, hogy a szövegből jól érzékelhető szándékokat - leginkább - magánérdekű anyagi haszonszerzés céljából elkövetni tervezett (hatásában népellenes) összeesküvésnek lehetne minősíteni. A zárójelben írt, a létező szocializmus által is gyakran használt terminológia nyilván magyarázatot kíván, hiszen nyomós ok nélkül a "népellenes" jelző manapság ritkán használatos. Jelen indoka az, hogy nem vitatható: egy népet legközvetlenebbül, és leginkább hosszú távú következményekkel, a háborút kivéve a népegészségügy tönkretételével lehet veszélyeztetni.
Természetesen bizonyítékok hiányában nem állítom, hogy jelen esetben már ebben a fázisban is erről lenne szó, de az egészségügyet csak a tőkehasznosítás terepéül igénybe vevő, a nép érdekeit figyelmen kívül hagyó, döntően magánérdekű haszonszerzés lehetőségét a törvénytervezet elfogadása megteremtené.

Létezik természetesen olyan szélsőségesen ultra-liberális elképzelés is, amely minden probléma megoldására a magánosítást, a korlátozatlan szabad versenyben uralkodó "győzzön az erősebb..." (esetleg: életrevalóbb, ügyesebb, rafináltabb, az önmegvalósításban sikeresebb stb.; az erkölcs ismeretlen, a határ csak a törvény), elvét ajánlja, de még reménykedem, mások mellett az egészségügy sem az a terület, ahol az ilyen szemlélet érvényesülése eltűrhető.

A fentiekből pedig - véleményem szerint - elsődlegesen annak kellene következnie, hogy Dr. Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak, mint egy magát szociáldemokrata értékrend szerint dolgozó emberként meghatározó kormányfőnek mielőbb vissza kellene vonnia Dr. Radnai György kormánybiztos úr kinevezését. Vele együtt természetesen a kormánybiztos úr elképzeléseivel a média legkülönbözőbb fórumain teljesen azonosulni látszó Dr. Kökény Mihály miniszter úr megbízásának visszavonását is meggondolandónak tartom.

Mivel a választók döntése értelmében egy magát szociáldemokratának hirdető politikai tömörülés kapott döntő kormányzati szerepet, a miniszterelnöknek intézkednie kellene, hogy a jelenlegi egészségpolitika további támogatása helyett a kormány - legalább a kormányzati ciklus hátralévő idejében - áttérjen a szó eredeti és nemes értelmében valóban szociáldemokrata, azaz szociál - demokrata egészségpolitikára, ami választóik túlnyomó többsége számára valószínűleg megfelelő lenne, és a választásokon győztesnek nyilvánított párt hirdetett alapelveivel is összhangban volna.

A miniszterelnök intézkedjen végre, hogy a jobb esetben felelőtlen ötletbazár színvonalának megfelelő, rossz esetben az egészségügy forrásainak sajátos érdekkörök általi, haszonelvű megcsapolását célzó elképzelések helyett ígéretük szerint hozzák nyilvánosságra az egészségügyi dolgozók helyzetéről, jövőjéről, illetve az átalakuló egészségügyben betöltött szerepükről szóló vitaanyagot összefoglaló úgynevezett Zöld könyv tartalmát, és kezdeményezzenek valódi társadalmi párbeszédet róla.

A kormányfő haladéktalanul és aktív közreműködésével segítse elő a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megszervezését.

Az erre jogosult felelős tisztségviselő mielőbb intézkedjen, hogy kormány számára készült, és "20 évig NEM NYILVÁNOS"-nak minősített jelen előterjesztést mielőbb hozzák nyilvánosságra, hogy az állampolgárok legszélesebb körei korlátozás nélkül megtudhassák: az európai uniós csatlakozással egy időben milyen terv készült "a nemzet egészségügyének lehető legmagasabb szintre emelése" érdekében. Fontos, hogy minden állampolgárnak fogalma lehessen arról, mit is jelent az előterjesztők (az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, az igazságügy-miniszter és az egészségügyi reform kormánybiztosa) szerint a nemzet egészségügyének legmagasabb szintje.


Budapest, 2004. április 28.


Véleményezte:
Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja


Megjegyzés:
A fenti anyag nem a teljes vélemény, mivel a véleményezendő "20 évig NEM NYILVÁNOS" anyag megfelelő helyeire beszúrt, és csak a szövegkörnyezettel együtt értelmezhető megjegyzések értelemszerűen nem hozhatók nyilvánosságra!










A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megszervezése nem halogatható


Felelőtlen nadrágszíjhúzás az egészségügyben. Azonnali spórolás bármi áron, akár a korábban kifizetett közpénzek elpocsékolásával és a lehetséges egészségnyereség feláldozásával is. Időhúzás, csodavárás vagy csak gyarló figyelemeltereléssel leplezett tehetetlenség?

A legújabb botrány talán azért nem közismert, mert az érintett betegek többsége a kezelésük folytatásának feltételeként visszamenőlegesen előírtak teljesítésére még fennálló igen szűk időkeret miatt eleve kilátástalannak látja a helyzetet. A lényegre térve: még olyan betegek sem kaphatják meg időben a gyógyításukhoz szükséges speciális gyógyszereket, akiket már hosszabb ideje kezeltek immunterápiával és ezért nemcsak megszakad a gyógykezelésük, hanem eddigi terápiájuk értelmetlenné, haszontalanná, a kezelésükre korábban kiadott közpénz pedig felelőtlenül kidobottá válik. Az eset különösen szégyenletes azért is, mert olyan - összesen másfélezer - súlyos, de sajátos allergiás betegről van szó, akiknek a betegsége ezzel a pár éves terápiával feltehetőleg örökre megszüntethető lenne. Kezelésük abbahagyásával azonban ők is rendszeresen, és adott esetben életük végéig gyógyszerekre szorulnak, ami nyilvánvalóan sokszoros költséget von el az egészségügyi pénztártól, másként fogalmazva egyéb gyógyítási lehetőségektől. Az ügy mögött egy átgondolatlanul létrehozott, egyébként jogilag is súlyosan aggályos kormányrendelet, és egy példátlanul felelőtlen ügykezelés áll.

Egy állam pénzügyi, gazdasági életében történhetnek hibák, a rövidebb-hosszabb gazdasági zavarokat viszonylag könnyen helyrehozhatja az ország, de az egészségügyet nem illik gondatlan kísérletezőkre bízni, mert a hibákat nem biztos, hogy kiheverjük. Az ember testét nem szervizben javítják, a gyógyítás halogatása teljesen sosem jóvátehető, az elhanyagolt betegséget nem lehet alkatrészcserékkel kiküszöbölni.

A rendszerváltozás után lassan másfél évtizeddel, minden évben keserűbben tapasztaljuk, hogy egészségügyünkben még a legszükségesebb változtatnivalók sem történtek meg, meglévő maradék értékei viszont rohamosan fogyatkoznak. A hazai vadkapitalista átalakulás veszteseinek kiszolgáltatottsága minden korábbinál erősebbé vált többek közt az 50 évvel ezelőtti politika által fizetéspótlóként kiagyalt, balkáni baksisrendszer révén is. Ilyen szégyennel pedig májusban csak a hátsó kapun lehet jogállamok közé sunnyogni.

A kíméletlen, gyakran embertelen versenyhelyzetből adódó lelki terhek, és a romló munkaerőhelyzet miatt kényszerűen elhanyagolt, vagy kezeletlen betegségek népegészségügyi szinten mérhető, súlyos egészségromlást okoztak. A legutóbbi évekig azonban volt némi javulás is. Évről-évre korábban nem elérhető, új, korszerű gyógyszerekhez, gyógyászati és vizsgálati eljárásokhoz juthattunk, melyek némileg fékezték a romló folyamatokat, hiszen orvosaink a korábbiaknál eredményesebben kezelhettek minket.

Úgy tűnik, ennek most vége! Az újabb gyógyszerek bevezetése gyakorlatilag megszűnt, a régiek elérhetősége a rászorulók számára az ártámogatások csökkenése és az árak forgalmi adóval megterhelése miatt egyre nehezebb, a közgyógyellátás éppen a legszegényebbek részére diszkriminatívan igazságtalan, átalakítása mégis egyre késik, bár más szempontból ugyanakkor érthetetlenül közpénzpazarló.

Mielőbbi jelentős változások nélkül egészségünk megőrzése, a megbetegedések megelőzése vagy legalább meglévő betegségünk miatti állapotromlásunk fékezése tehát egyre nehezebbé válik. Mindezt úgy kell tapasztalnunk, hogy a kormányváltásonként átalakítgatott, és újra elnevezett, (új borítóba kötött, aláírt stb.) de tartalmát tekintve szerencsére még vissza nem vont népegészségügyi programnak elvben éppen az egészségmegőrzés lenne a lényege.

A gyakorlat azonban más. Az említett jelenségeken kívül is hosszan sorolható káros jelenségek mellett egymást érik a hasznos változást nem jelentő pótcselekvések, a bűnbakkeresések, az ígérgetések, valódi eredményt azonban már régóta nem tapasztalunk.

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megszervezésére, és ezzel együtt az egészségügyi költségvetés jelentős megnövelésére nem várhatunk tovább. Be kellene végre látni, hogy a primitív és ötlettelen nadrágszíjhúzástól csak emésztési zavarokat vagy más további egészségkárosodást, és ezzel együtt még több kiadást várhatunk. A napokban kezdődött ötletbörze méltatlan az életünket döntően befolyásoló feladathoz.

Budapest, 2004. január 25.

Pós Péter
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja