[Legfontosabb jogszabályok] [Közérdekű tudnivalók] [Nemzeti Egészségügyi Tanács] [Orvosi Etika] [Betegjog]

  • Legfontosabb jogszabályok

 

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

Rövidített kivonat!

az eredeti törvényszövegből a betegek számára legfontosabbnak tartott részletek kigyűjtése, a hiányzó vagy csak alcímekkel említett további részletekre való utalással

Az Országgyűlés

- a lakosság egészsége iránt érzett felelõsségétõl áthatva,

- attól a meggyõzõdéstõl vezérelve, hogy az egyén egészséghez fûzõdõ érdeke és jólléte elsõbbséget kell élvezzen, továbbá, hogy az orvostudomány fejlõdésének eredményeit a jelen és a jövendõ nemzedékek javára kell felhasználni,

- annak tudatában, hogy az egészség az egyén életminõségének és önmegvalósításának alapvetõ feltétele, amely döntõ hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre,

- tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését, megõrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes szolgálni,

- figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a jogrendszert érintõ változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre,

az egészségi állapot megõrzésének és javításának összetett feltételrendszerét meghatározó alábbi törvényt alkotja meg:

I. Fejezet

A TÖRVÉNY CÉLJA, ALAPELVEI ÉS HATÁLYA

1. Cím

A törvény célja

1. § E törvény célja

a) elõsegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közremûködõk feladatainak meghatározásával,

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

2. Cím

Alapelvek

2. § (1) Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

3. Cím

Fogalommeghatározások

3. § E törvény alkalmazásában

a) beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevõ vagy abban részesülõ személy;

b) kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végzõ orvos, illetve orvosok, akik a beteg gyógykezeléséért felelõsséggel tartoznak;

c) egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások összessége;

d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy, továbbá az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közremûködõ egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezõ személy;

e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megõrzése, továbbá a megbetegedések megelõzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelõzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdõellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a mûvi meddõvétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggõ külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;

f) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott mûködési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében nyújtja;

g) egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel rendelkezõ, valamint a fekvõbeteg-szakellátást nyújtó, jogi személyiséggel nem rendelkezõ egészségügyi szolgáltató;

h) egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes szerve;

i) sürgõs szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne;

j) veszélyeztetõ állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegetõ helyzetet eredményezne, illetõleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene;

k) vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának felmérése, egészségének megõrzése, a betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek) meghatározása, prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógykezelés eredményességének, valamint a halál bekövetkeztének és a halál okának megállapítása;

l) beavatkozás: azon megelõzõ, diagnosztikus, terápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy idézhet elõ, továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint szövetek, szervek eltávolításával összefüggõ eljárás;

m) invazív beavatkozás: a beteg testébe bõrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentõ beavatkozásokat;

n) életmentõ beavatkozás: sürgõs szükség esetén a beteg életének megmentésére irányuló egészségügyi szolgáltatás;

o) életfenntartó beavatkozás: a beteg életének mesterséges módon történõ fenntartására, illetve egyes életmûködéseinek pótlására irányuló egészségügyi szolgáltatás;

p) egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától;

q) szakképesítés: az adott tevékenység folytatására jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a külföldön szerzett és Magyarországon honosított, illetve elismert, alap-, közép- és felsõfokú szakképzésben, az egyetemi vagy fõiskolai szintû alapképzésben, valamint az egyetemi és fõiskolai végzettségû egészségügyi dolgozók felsõfokú szakirányú szakképzése során megszerzett szakképzettség;

r) közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelõszülõ, a testvér, valamint az élettárs;

s) magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal, továbbá az illetékes hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság területére érvényes letelepedési engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek minõsülõ személy.

4. Cím

A törvény hatálya

4. § (1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén

a) tartózkodó természetes személyekre,

b) mûködõ egészségügyi szolgáltatókra,

c) folytatott egészségügyi tevékenységekre.

(2) Törvény a természetes személyek egyes csoportjai tekintetében az e törvényben foglaltaktól eltérõ szabályokat állapíthat meg.

(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában is megfelelõen alkalmazni kell.

II. Fejezet

A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. Cím

Az egyén szerepe

5. § (1) Az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi kötelezettségek az egyén saját és környezete egészségi állapotáért viselt felelõsségével együtt biztosítják a lakosság egészségének védelmét és egészségi állapotának javítását.

(2) Mindenki köteles tiszteletben tartani mások jogait egészségük megõrzéséhez és védelméhez, a betegségek megelõzéséhez és a gyógyuláshoz.

(3) Mindenkinek

a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetõvé teszik számára az egészsége megõrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetõségei megismerését, valamint megfelelõ tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben,

b) joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátások jellemzõirõl, azok elérhetõségérõl és az igénybevétel rendjérõl, továbbá a betegeket megilletõ jogokról és azok érvényesíthetõségérõl,

c) saját egészségi állapotáért a tõle elvárható módon felelõsséggel kell tartoznia,

d) kötelessége tartózkodni minden olyan magatartástól és tevékenységtõl, amely a társadalmilag elfogadható kockázati szinten felül, köztudottan mások egészségét veszélyezteti,

e) kötelessége - a tõle elvárható módon - segítséget nyújtani és a tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgõs szükség vagy veszélyeztetõ állapot fennállását észleli, illetve arról tudomást szerez.

2. Cím

A betegek jogai és kötelezettségei

Az egészségügyi ellátáshoz való jog

6. § Minden betegnek joga van sürgõs szükség esetén az életmentõ, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelõzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.

7. § (1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelõ, folyamatosan hozzáférhetõ és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az emberi méltósághoz való jog

10. § (1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.

(2) A betegen - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában - kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetõk el.

(3) Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig - törvényben meghatározott - mértékben és módon korlátozható.

(4) A beteg személyes szabadsága - ellátása során - fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgõs szükség esetén, illetõleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható. A beteg korlátozása nem lehet büntetõ jellegû, és csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

A kapcsolattartás joga

11. § (1) A (2)-(7) bekezdésekben foglalt jogokat a beteg a fekvõbeteg-gyógyintézetben meglévõ feltételektõl függõen, betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait - e jogok tartalmának korlátozása nélkül - a fekvõbeteg-gyógyintézet házirendje határozza meg. A házirend a (2)-(7) bekezdésekben foglaltakon túl további jogokat is megállapíthat.

(2) A beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során jogosult más személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot tartani, továbbá látogatókat fogadni. A beteg megtilthatja, hogy a gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt más elõtt feltárják. Ettõl csak a gondozása érdekében, közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére lehet eltekinteni.

(3) A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon. Cselekvõképtelen beteg esetén a fenti személy megjelölésére a 16. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott személy is jogosult. E bekezdés alkalmazásában súlyos állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetõk meg, illetõleg pszichés krízishelyzetben van.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az intézmény elhagyásának joga

12. § (1) A betegnek joga van az egészségügyi intézményt elhagyni, amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.

(2) A beteg távozási szándékát a kezelõorvosnak bejelenti, aki ezt a tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti.

(3) Amennyiben a beteg az egészségügyi intézményt bejelentés nélkül hagyja el, a kezelõorvos ezt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti, továbbá, ha a beteg állapota indokolja, az intézmény elhagyásának tényérõl értesíti az illetékes hatóságokat, valamint cselekvõképtelen, illetve korlátozottan cselekvõképes beteg esetén a törvényes képviselõt.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

A tájékoztatáshoz való jog

13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körû tájékoztatásra.

(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon

a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,

b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,

c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges elõnyeirõl és kockázatairól,

d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett idõpontjairól,

e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,

f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekrõl,

g) az ellátás folyamatáról és várható kimenetelérõl,

h) a további ellátásokról, valamint

i) a javasolt életmódról.

(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követõen további kérdezésre.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az önrendelkezéshez való jog

15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.

(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban elõírt korlátozásokat.

(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintõ döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektõl eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstõl, fenyegetéstõl és kényszertõl mentes, megfelelõ tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha e törvény eltérõen nem rendelkezik.

(5) Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy - amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.

(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhetõ az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az ellátás visszautasításának joga

20. § (1) A cselekvõképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetõleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejû magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

24. § (1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplõ adatait, illetve joga van ahhoz, hogy - a 135. §-ban foglaltak figyelembevételével - egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.

(2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplõ adattal a beteg rendelkezik.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

Az orvosi titoktartáshoz való jog

25. § (1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevõ személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.

(2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségérõl, annak várható kimenetelérõl kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismerésébõl.

(3) Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is közölni kell, amennyiben ezt

a) törvény elrendeli,

b) mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi.

 

További részletek a törvény teljes szövegében!

 

A beteg kötelezettségei

26. § (1) A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és intézményi rendet.

(2) A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetõvé teszi - köteles az ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttmûködni:

a) tájékoztatni õket mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelõ kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségérõl, gyógykezelésérõl, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedésérõl, egészségkárosító kockázati tényezõirõl,

b) tájékoztatni õket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertõzõ betegségekrõl és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekrõl és állapotokról,

c) az egészségügyi miniszter rendeletében foglalt fertõzõ betegségek esetén megnevezni azon személyeket, akiktõl a fertõzõ betegséget megkaphatta, illetve akiket megfertõzhetett,

d) tájékoztatni õket minden, az egészségügyi ellátást érintõ, általa korábban tett jognyilatkozatáról,

e) a gyógykezelésével kapcsolatban tõlük kapott rendelkezéseket betartani,

f) az egészségügyi intézmény házirendjét betartani,

g) a jogszabály által elõírt térítési díjat megfizetni,

h) jogszabályban elõírt személyes adatait hitelt érdemlõen igazolni.

27. § (1) A beteg és hozzátartozói jogaik gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani más betegek jogait.

(2) A beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait.

(3) A betegjogok gyakorlásának módját - e törvény keretei között - az intézmény házirendje szabályozza.

3. Cím

A beteg jogainak érvényesítése

28. § Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függõen - a felvételekor, illetõleg az ellátás elõtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetõségeirõl, illetve az intézmény házirendjérõl. E rendelkezés megfelelõen alkalmazandó az önrendelkezési jog gyakorlására jogosult egyéb személy vonatkozásában is.

A beteg panaszainak kivizsgálása

29. § (1) A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.

(2) Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és ennek eredményérõl a beteget 10 munkanapon belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak szerint - a panasz kivizsgálása érdekében - más szervekhez forduljon. Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.

(3) A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az egészségügyi szolgáltató belsõ szabályzatban rögzíti.

(4) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve annak kivizsgálásával összefüggõ iratokat 5 évig meg kell õrizni.

A betegjogi képviselő

30. § (1) A betegjogi képviselõ a (2)-(5) bekezdésekben foglaltaknak megfelelõen ellátja a betegek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti õket e jogaik megismerésében és érvényesítésében.

(2) A betegjogi képviselõ tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja magában:

a) segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,

b) segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,

c) a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi intézmény vezetõjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggõ ügyekben - eljár az arra illetékes hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget,

d) rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesülésérõl az egészségügyi intézményben.

(3) A betegjogi képviselõ egyedi ügyekben kizárólag a betegtõl kapott meghatalmazás keretei között járhat el.

(4) A betegjogi képviselõ a tevékenysége során az egészségügyi szolgáltató mûködésével kapcsolatban észlelt jogsértõ gyakorlatra és egyéb hiányosságokra köteles felhívni a szolgáltató vezetõjének, illetve fenntartójának a figyelmét, és azok megszüntetésére javaslatot tesz. A felhívás eredménytelensége esetén a betegjogi képviselõ jogosult az illetékes szervhez, illetve személyhez fordulni.

(5) A betegjogi képviselõ kiemelten kezeli az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévõk betegjogi védelmét.

31. § (1) A betegjogi képviselõ - az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztetve - illetékességi körében jogosult:

a) az egészségügyi szolgáltató mûködési területére belépni,

b) a vonatkozó iratokba betekinteni,

c) az egészségügyben dolgozókhoz kérdést intézni.

(2) A betegjogi képviselõ köteles a betegre vonatkozó orvosi titkot megtartani, és a beteg személyes adatait a vonatkozó jogszabályok szerint kezelni.

32. § (1) A betegjogi képviselõ az ÁNTSZ megyei (fõvárosi) intézetének szervezeti keretei között mûködik.

(2) A betegjogi képviselõ nem állhat azzal az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa képviselendõ betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.

33. § (1) Az egészségügyi szolgáltató biztosítja, hogy a betegek és hozzátartozóik a betegjogok képviseletét ellátó személy(ek) kilétét és elérésük módját megismerhessék.

(2) Az egészségügyi szolgáltató vezetõje 10 munkanapon belül, a fenntartó 30 munkanapon belül - ha a fenntartó önkormányzati képviselõ-testület vagy közgyûlés, a soron következõ testületi ülésen - érdemben megvizsgálja a betegjogi képviselõ észrevételeit és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról õt tájékoztatja.

A közvetítői tanács

34. § (1) A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülõ jogviták peren kívüli megoldására a felek együttesen kezdeményezhetik a jogvita közvetítõi eljárás keretében történõ rendezését.

(2) A közvetítõi tanács összetételét, a közvetítõi eljárás rendjét külön törvény szabályozza.

 

III. Fejezet

NÉPEGÉSZSÉGÜGY

35. § (1) A népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség megõrzése, a betegségek megelõzése révén.

(2) A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti feltételeit, az egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ és a lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait.

(3) A népegészségügyi tevékenység keretében

a) rendszeresen elemezni kell a lakosság egészségi állapotát és az ezt befolyásoló kémiai, fizikai, pszichikai, biológiai, környezeti és társadalmi tényezõket,

b) az elemzés során feltárt adatok alapján értékelni kell az egészségkárosító hatások kockázatát és rangsorolni kell a népegészségügyi feladatokat,

c) ki kell dolgozni a megelõzés és az egészségkárosító hatások csökkentésének módozatait,

d) a feladatok megoldása érdekében környezetegészségügyi programokat, egészségmegõrzõ, megelõzõ, gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat kell megvalósítani,

e) a szolgáltatásokat hatékonyságuk, hozzáférhetõségük és egyéb minõségi jellemzõik szerint rendszeresen értékelni kell.

(4) Az egészséget támogató társadalompolitika céljainak meghatározásánál, valamint a döntések elõkészítésénél támaszkodni kell a népegészségügyi tevékenység során feltárt adatokra.

(5) A lakosságot a népegészségügyi helyzetrõl, a felmerült problémákról, az elõidézõ tényezõkrõl, a várható következményekrõl, a megoldás lehetõségeirõl és korlátairól rendszeresen tájékoztatni kell.

36. § (1) A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre ható kockázati tényezõknek figyelemmel kísérése és elemzése, amelynek keretében

a) fel kell tárni az emberi szervezet, illetõleg a természeti és az épített környezet (a továbbiakban együtt: környezet) kölcsönhatásait, a környezet egészségkárosító tényezõit és kockázatait, valamint ezek hatásmechanizmusát az emberi szervezetre;

b) meg kell határozni

ba) az emberi szervezettel érintkezõ közegek egészséget még nem veszélyeztetõ anyagainak tartalmát,

bb) a megelõzés és az egészséget károsító hatások csökkentésének módozatait,

bc) az egészséges élet- és munkakörülmények feltételeit;

c) rendszeresen felül kell vizsgálni az egészségügyi határértékeket, továbbá szükség szerint gondoskodni kell módosításukról;

d) el kell végezni az egészségkárosító kockázatok becslését, és intézkedni kell csökkentésük érdekében;

e) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal összefüggõ egészségkárosodások, illetve megbetegedések bejelentési rendszerét;

f) rendszeresen ellenõrizni kell

fa) a környezet emberi szervezettel kapcsolatba kerülõ tényezõinek állapotát,

fb) az épített környezet és a munkakörülmények közegészségügyi megfelelõségét.

(2) A népegészségügyi feladatok ellátása során az egyes - a népegészségügyi szempontból is fontos - megfigyelõ, ellenõrzõ tevékenységet végzõ rendszerek együttmûködnek.

(3) Az egészségkárosító hatások megelõzése rendszeres ellenõrzési, tájékoztatási és felvilágosító tevékenységen alapul.

(4) Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátása során az emberi egészségre káros tevékenységek korlátozhatók, illetve megtilthatók.

(5) A népegészségügy egyes területeire vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabályok állapítják meg.

 

A következő alcímeket csak felsorolásszerűen említjük, a részletes tartalom a törvény teljes szövegében kereshető meg! (lásd a dokumentum legvégén!)

1. Cím

Egészségfejlesztés

Család- és nõvédelmi gondozás

Ifjúság-egészségügyi gondozás

Sportegészségügyi gondozás

2. Cím

Környezet- és település-egészségügy

3. Cím

Élelmezés- és táplálkozás-egészségügy

4. Cím

Sugáregészségügy

5. Cím

Munkaegészségügy

6. Cím

Járványügy

Védõoltások

Járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatok

A fertõzõ betegek bejelentése

Kötelezõ orvosi vizsgálat

Járványügyi elkülönítés

Járványügyi megfigyelés és járványügyi zárlat

Járványügyi ellenõrzés

Fertõzõ betegek szállítása

Fertõtlenítés

Rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint rágcsálók irtása

Egyéb járványügyi intézkedések

IV. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK RENDSZERE

1. Cím

Működési elvek

2. Cím

A megelőző ellátások

A fertõzõ betegségek megelőzése

A szűrővizsgálatok

Az egyéni kockázati tényezőkön alapuló megelőzés

A magzat egészséges fejlődésének ellenőrzése és a várandós anya egészségi állapotának védelme

3. Cím

Az egészségügyi ellátórendszer

Az alapellátás

Járóbeteg-szakellátás

Fekvőbeteg-szakellátás

4. Cím

Egyéb egészségügyi ellátások

Ügyeleti ellátás

Mentés

Betegszállítás

Ápolás

A haldokló beteg gondozása

Rehabilitáció

Orvostechnikai eszközellátás

Gyógyszerellátás

Pszichoterápia és klinikai szakpszichológia

A nem-konvencionális eljárások

Egyéb gyógyászati ellátások

Az egészségügyi ellátás keretében végzett szakértői tevékenység

V. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI

1. Cím

Az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételei

2. Cím

Tárgyi feltételrendszer

3. Cím

Személyi feltételrendszer

Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartása

Az egészségügyi dolgozók mûködési nyilvántartása

Az egészségügyi tevékenységre való alkalmatlanság

Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés

4. Cím

Az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítása

A minőségi rendszer

A belső minőségügyi rendszer

A külső minőségi rendszer

A szakmai felügyelet

A megfelelőség-tanúsítás

VI. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége

Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása

Az ellátás megtagadásának joga

Tájékoztatási kötelezettség

Dokumentációs kötelezettség

Titoktartási kötelezettség

Az egészségügyi dolgozók védelme

A szakmai fejlõdéshez való jog és kötelezettség

VII. Fejezet

AZ ÁLLAM FELELÕSSÉGE A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁÉRT,
AZ EGÉSZSÉGÜGY SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA

1. Cím

Az állam felelõssége a lakosság egészségi állapotáért

141. § (1) Az állam - az e törvényben meghatározott keretek között - felelõs a lakosság egészségi állapotáért, különösen azért, hogy az ehhez szükséges feltételrendszer kialakításával lehetõvé váljon a közösségek és az egyének számára egészségi állapotuk megõrzése, védelme és fejlesztése, valamint szükség esetén lehetséges mértékû helyreállítása.

(2) Az állam felelõsségének tartalma:

a) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához az egészségügyi ellátórendszer megfelelõ mennyiségû, minõségû, eloszlású, összetételû és hatékonyságú mûködése általános (szervezési, intézményi, oktatási, kutatási) feltételeinek megteremtése, mûködtetésének biztosítása,

b) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga gyakorlásához a kötelezõ egészségbiztosítási rendszer mûködtetésének biztosítása,

c) az emberi méltóság és az önrendelkezési jog teljes körû védelme és biztosítása az egészségügyi intézményrendszer mûködése során,

d) az egészségpolitikai cél-, feladat- és eszközrendszer meghatározása és érvényesítése.

(3) Az állam felelõssége körében az állam kötelezettségét képezi különösen

a) az egészségmegõrzés és egészségfejlesztés alapvetõ feltételeinek biztosítása,

b) az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi ellátási kötelezettség és felelõsség meghatározása,

c) az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer kialakítása és fejlesztése,

d) az egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételrendszerének meghatározása, ideértve az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítását és ellenõrzését is,

e) az egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés rendszerének szabályozása, feltételeinek biztosítása,

f) az egészségügyi kutatási tevékenység támogatása, szervezése és koordinálása,

g) az egészséges életmód választásához szükséges ismereteknek az oktatási rendszerbe történõ integrálása,

h) az e törvényben meghatározott esetekben a közérdek védelme az egyéni érdekekkel szemben,

i) az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolása a ritka, a kiemelkedõ költségigényû, illetve az új módszerek és eljárások alkalmazásánál,

j) a mentés, a katasztrófa-egészségügyi ellátás, a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás,

k) a népegészségügyi és az egészségügyi igazgatási tevékenység feltételeinek biztosítása.

142. § (1) Az állam a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosítja a megfelelõ szintû és minõségû egészségügyi ellátások mûködésének fedezetét.

(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az e törvényben foglalt ellátások és feladatok közül a központi költségvetésben kell biztosítani

a) a mentéssel,

b) a katasztrófa-egészségügyi ellátással,

c) a vérellátás megszervezésével, valamint a vér rendelkezésre állásával,

d) a ritka, a kiemelkedõ költségigényû vagy orvosbiológiai kutatások keretén belül végzett gyógyító célú eljárások alkalmazásával,

e) a 35-36. §-okban foglalt népegészségügyi feladatokkal,

f) a kötelezõ népegészségügyi és járványügyi feladatokkal,

g) az elsõdleges megelõzést szolgáló népegészségügyi feladatok közül az egészségfejlesztéssel, az egészségnevelés szervezésével, a családtervezési tanácsadással,

h) a terhesgondozással, a gyermekágyas anyák gondozásával,

i) az egészségügyi szakképzésre és kötelezõ továbbképzésre vonatkozó állami támogatással,

j) az e törvény alapján az államot terhelõ kártalanítási kötelezettségek teljesítésével,

k) az e törvény alapján az államot terhelõ megtérítési kötelezettségek teljesítésével [70. §, 204. § (2) bekezdés], valamint

l) a külön törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben meghatározott feladatokkal

kapcsolatban felmerülõ költségek fedezetét.

(3) A (2) bekezdés d) pontja szerinti ellátásra - a központi költségvetés terhére - a Magyarországon lakó-, illetve tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar állampolgár és az ezzel biztosítási jogviszony tekintetében egy elbírálás alá esõ, továbbá nemzetközi szerzõdés alapján az ellátásra jogosult nem magyar állampolgár jogosult.

2. Cím

Az egészségügy szervezése és irányítása

143. § Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggõ jogok gyakorlásáért és kötelezettségek teljesítéséért való felelõsség - az e törvényben foglaltaknak megfelelõen - az Országgyûlést, a Kormányt, az egészségügyi minisztert, az ÁNTSZ-t, illetõleg a helyi önkormányzatokat, továbbá az egészségbiztosítási szerveket, valamint az egészségügyi intézmény fenntartóját terheli.

144. § (1) Az állam a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és elõsegíti az egészségügy területén mûködõ szakmai kamaráknak és más köztestületeknek, valamint szakmai érdek-képviseleti szerveknek, szakmai egyesületeknek és más társadalmi szervezeteknek az e törvényben foglaltakkal összhangban levõ tevékenységét.

(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti szervekkel együttmûködik abból a célból, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása, illetõleg a jobb életminõség érdekében elõsegítse az e törvényben meghatározott célok és alapelvek érvényesülését, valamint az egészségkárosító környezeti, társadalmi és egyéb hatások elleni eredményes fellépést.

Az Országgyűlés feladatai

145. § A Magyar Köztársaság Országgyûlése az egészségüggyel kapcsolatosan:

a) tevékenysége során figyelembe veszi és érvényesíti a lakosság egészségének megõrzéséhez fûzõdõ érdekeket és az ehhez rendelt egészségpolitikai célokat,

b) elfogadja a Nemzeti Egészségfejlesztési Programot, értékeli az abban foglaltak végrehajtását és a lakosság egészségi állapotának általános helyzetét.

A Nemzeti Egészségfejlesztési Program

146. § (1) A Nemzeti Egészségfejlesztési Program (a továbbiakban: NEP) az egészségügyi tervezés alapja. A NEP-ben foglaltakat a gazdaságpolitikai, a terület-, illetõleg településfejlesztési, továbbá valamennyi állami tervezés körébe tartozó döntés meghozatala, illetõleg végrehajtása során érvényre kell juttatni.

(2) A NEP tartalmazza:

a) a lakosság egészségi állapotának bemutatását, különös figyelemmel a kiemelkedõen kritikus területekre,

b) a megvalósítani kívánt egészségfejlesztési, egészségvédelmi célok meghatározását,

c) a kitûzött célok megvalósításához szükséges feladatokat, azok végrehajtási sorrendjét,

d) a kitûzött célok megvalósításához szükséges eszközöket, különös tekintettel a pénzügyi forrásokra.

(3) A NEP-et legalább négyévenként felül kell vizsgálni.

A Kormány feladatai

147. § (1) A Kormány az egészségügy szervezésével és irányításával összefüggõ feladatkörében

a) gondoskodik - az egészségügyi miniszter útján - a NEP elõkészítésérõl, illetõleg annak az Országgyûlés elé terjesztésérõl,

b) meghatározza az egészséget támogató kormányzati politika, ezen belül az egészségpolitika elveit, céljait és fõbb irányait,

c) irányítja és összehangolja az egészségügyi államigazgatási feladatok végrehajtását,

d) gondoskodik az egészségügyet érintõ nemzetközi szerzõdésekben foglalt kötelezettségek teljesítésérõl, illetõleg jogok érvényesítésérõl,

e) gondoskodik az e törvény szerint az államot terhelõ kártalanítási és megtérítési kötelezettségek teljesítésérõl,

f) katasztrófa [225. § (2) bekezdés] esetén gondoskodik a veszély elhárításához szükséges feltételek biztosításáról, továbbá ellátja az annak elhárítását célzó tevékenységek általános irányítását.

(2) A Kormány a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen törvényességi felügyeletet gyakorol az egészségbiztosítási szervek tevékenysége felett.

Nemzeti Egészségügyi Tanács

148. § (1) A Kormány egészségügyi szervezéssel és irányítással kapcsolatos feladatainak ellátását a Nemzeti Egészségügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) segíti.

(2) A Tanács

a) a kormányzati egészségpolitika kialakításában kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és tanácsadó,

b) a kormányzati egészségpolitikai döntések végrehajtásának folyamatában elemzõ és értékelõ

tevékenységet végez.

(3) A Tanács közremûködik:

a) a NEP kialakításában és végrehajtásában,

b) a lakosság egészségét támogató és fejlesztõ kormányzati szintû társadalompolitika kialakításában és a döntések elõkészítésében,

c) az egészségpolitika cél- és eszközrendszerének kidolgozásában és érvényre juttatásában,

d) a népegészségügyi feladatok és azok végrehajtási sorrendjének meghatározásában.

149. § (1) A Tanács tagjai:

a) az egészségügy területén mûködõ országos szakmai kamarák egy-egy képviselõje,

b) az egészségügyben dolgozók országos érdek-képviseleti szervezetei által delegált három fõ,

c) a betegek országos érdek-képviseleti szervezetei által delegált tíz fõ,

d) a helyi önkormányzatok országos érdekszövetségei által delegált három fõ,

e) az egészségügyi szolgáltatók országos szövetségei által delegált három fõ,

f) az egészségügyi oktatási intézmények által delegált három fõ,

g) az egészségügyi intézményt fenntartó minisztériumok által delegált egy-egy fõ,

h) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség által kijelölt egy fõ,

i) a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt egy fõ, valamint

j) az egészségügy területén mûködõ tudományos társaságok által delegált két fõ.

(2) A Tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja, továbbá

a) az egészségügyi miniszter,

b) az országos tisztifõorvos, valamint

c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében említett személy.

(3) A Tanács a tagjai sorából elnököt választ. A Kormány képviseletében az egészségügyi miniszter e törvény erejénél fogva társelnöki tisztséget tölt be.

(4) A Tanács mûködésének költségeit a központi költségvetés Egészségügyi Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.

(5) A Tanács feladataira, szervezetére, illetõleg mûködésére vonatkozó további részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

Az egészségügyi miniszter feladatai

150. § (1) Az egészségügyi miniszter az e törvényben foglaltaknak, valamint a Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelõen ellátja az egészségügy ágazati irányítását. Így különösen

a) ellátja a NEP által meghatározott ágazati feladatokat,

b) ellátja az egészségügyi képzéssel, szakképzéssel, szakirányú szakképzéssel és továbbképzéssel összefüggõ szakmai feladatokat,

c) meghatározza az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelmény rendszerét,

d) támogatja és összehangolja az egészségügyi ágazat feladatkörét érintõ tudományos kutatótevékenységet,

e) irányítja az egészségügyi tevékenység ágazati irányításához és egységes mûködéséhez szükséges nyilvántartási és információs rendszert,

f) az országos tisztifõorvoson keresztül irányítja az ÁNTSZ-t,

g) irányítja az egészségügy területén mûködõ országos intézeteket,

h) meghatározza és összehangolja a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök elõállításával, forgalmazásával és rendelésével kapcsolatos tevékenységeket.

(2) A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden egészségügyi tevékenységre, illetõleg - jogállásától függetlenül - minden egészségügyi szolgáltatóra.

(3) Az egészségügyi miniszter tevékenységét az Egészségügyi Tudományos Tanács (a továbbiakban ETT), a szakmai kollégiumok, valamint az (1) bekezdés g) pontja szerinti országos intézetek segítik.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatai

151. § (1) Az ÁNTSZ központi és területi szervei ellátják a népegészségügy, valamint az egészségügyi szakigazgatás és koordináció körében az e törvényben, továbbá más jogszabályokban meghatározott állami feladatokat és hatásköröket.

(2) Az ÁNTSZ szervezetérõl és mûködésének fõbb szabályairól külön törvény rendelkezik.

A helyi önkormányzatok feladatai

152. § (1) A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében gondoskodik:

a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,

b) a fogorvosi alapellátásról,

c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról,

d) a védõnõi ellátásról,

e) az iskola-egészségügyi ellátásról.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete megállapítja és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit, több településre is kiterjedõ ellátás esetén a körzet székhelyét.

(3) A helyi önkormányzat biztosítja a tulajdonában vagy használatában levõ járóbeteg-szakellátást, illetõleg fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények mûködését.

153. § (1) A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében

a) gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról,

b) biztosítja a 73. § (1) bekezdése szerinti külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,

c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi helyzetének alakulását és ennek esetleges romlása esetén - lehetõségeihez képest - saját hatáskörben intézkedik, vagy a hatáskörrel rendelkezõ és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések meghozatalát.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete dönt a gyógyiszap és gyógyforrástermék kitermelésérõl, kezelésérõl, az elismert gyógyvíz, a gyógyiszap és a gyógyforrástermék palackozásáról, csomagolásáról, valamint forgalomba hozataláról, illetve engedélyezi e tevékenységeket.

Az egészségbiztosítási szervek feladatai

154. § Az egészségbiztosítási szervek a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen kötelesek biztosítani az egészségügyi intézmények által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában

a) a szükséges kapacitás megfelelõ idõben történõ lekötését, valamint

b) a teljesített és ellenõrzött szolgáltatás finanszírozását.

Egészségügyi intézmények fenntartása

155. § (1) Az egészségügyi intézmények fenntartójának hatáskörét képezi különösen

a) az alapítói jogok, a létesítés, az átszervezés, illetve a megszüntetés gyakorlása,

b) az intézmény költségvetésével kapcsolatos jogok gyakorlása,

c) az intézmény vezetõinek (helyetteseinek) tekintetében a munkáltatói jogok gyakorolása,

d) az intézmény mûködését szabályozó dokumentumok (pl. szervezeti és mûködési szabályzat, házirend) jóváhagyása,

e) az intézmény mûködésének folyamatos felügyelete és ellenõrzése.

(2) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi intézmény fenntartója a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen köteles biztosítani az általa fenntartott egészségügyi intézményben

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges szakmai feltételeket, valamint

b) az egészségügyi intézmény mûködõképességét és fejlesztését.

156. § (1) A területi ellátási kötelezettség körében fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi felügyelõ tanács és kórházi etikai bizottság mûködik.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény - a külön jogszabályban foglalt rendelkezések értelemszerû alkalmazásával - kórházi felügyelõ tanácsot hozhat létre, valamint kórházi etikai bizottságot mûködtet.

(3) A kórházi felügyelõ tanács a fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény által nyújtott egészségügyi szolgáltatással összefüggõ feladatkörében

a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény mûködésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben,

b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett lakosság között,

c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény mûködésében,

d) figyelemmel kíséri az intézmény mûködését.

(4) A kórházi felügyelõ tanács kilenc, tizenkettõ vagy tizenöt tagból álló testület. A tagok több mint a felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében, az egészségügy területén mûködõ társadalmi szervezetek küldötteibõl, a többi tagot az intézmény küldötteibõl kell megválasztani. A tanács elnökét a társadalmi szervezetek küldöttei közül kell megválasztani.

(5) Az önkormányzati tulajdonban lévõ egészségügyi intézmények esetében a (4) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tagok legfeljebb egyharmadát az egészségügyi intézmény ellátási körzetéhez tartozó települési önkormányzatok küldötteibõl, a további tagok felét a (4) bekezdésben megjelölt társadalmi szervezetek küldötteibõl, a többi tagot az intézmény küldötteibõl kell megválasztani.

(6) A kórházi etikai bizottság feladata

a) az intézményen belül felmerülõ etikai ügyben való állásfoglalás,

b) a betegjogok érvényesítésében való közremûködés,

c) a szerv- és szövetátültetés e törvényben szabályozott kivételes eseteiben a jóváhagyás megadása,

d) amit az intézmény szervezeti és mûködési szabályzata a bizottság hatáskörébe utal.

(7) A kórházi etikai bizottság legalább öt, legfeljebb tizenegy tagú testület. Tagjait az egészségügyi intézmény vezetése kéri fel azzal, hogy a bizottság összetétele biztosítsa a bizottság elé kerülõ ügyek sokoldalú (orvosi, pszichológiai, jogi, vallási stb.) megítélését.

 

A következő alcímeket csak felsorolásszerűen említjük, a részletes tartalom a törvény teljes szövegében kereshető meg! (lásd a dokumentum legvégén!)

VIII. Fejezet

AZ EMBEREN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK

IX. Fejezet

AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK,
AZ EMBRIÓKKAL ÉS IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK,
A MÛVI MEDDÕVÉ TÉTEL

Ivarsejt-adományozás és -letét

Embrióadományozás és -letét

Embriókkal, ivarsejtekkel végezhetõ kutatások, vizsgálatok és beavatkozások

Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben

Humán Reprodukciós Bizottság

Mûvi meddõvé tétel

X. Fejezet

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA

1. Cím

Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok

2. Cím

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

Az önkéntes gyógykezelés

Sürgősségi gyógykezelés

Kötelező gyógykezelés

Közös eljárási szabályok

XI. Fejezet

SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS

Szerv, szövet eltávolítása élõ személy testébõl

Szerv, szövet eltávolítása halottból

Szerv és szövet beültetése

XII. Fejezet

A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

XIII. Fejezet

VÉRELLÁTÁS

XIV. Fejezet

KATASZTRÓFA-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

XV. Fejezet

EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÉRTÕI TEVÉKENYSÉG

XVI. Fejezet

TERMÉSZETES GYÓGYTÉNYEZÕK,
FÜRDÕ- ÉS KLÍMAGYÓGYINTÉZETEK, GYÓGYHELYEK

Természetes gyógytényezõk

Fürdő- és klímagyógyintézetek

Gyógyhely

A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel és gyógyhelyekkel kapcsolatos engedélyek módosítása, visszavonása

XVII. Fejezet

NEMZETKÖZI RENDELKEZÉSEK

XVIII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

 

Megjegyzés:

A törvény rövidített kivonatát az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke, Pós Péter a hivatalos CD jogtárról állította össze.

Hatályosság ellenőrizve a 2000. október 31-ei jogtár szerint.

Az egészségügyről szóló törvény teljes szövege témák, alcímek szerinti kezeléssel elérhető az Egészségügyi Minisztérium honlapján.

 

 

1997. évi CLIV. törvény

az egészségügyről

 

Kivonat

(csak a kórházi felügyelő tanácsokról és a kórházi etikai bizottságokról szóló rész!)

 

Egészségügyi intézmények fenntartása

156. § (1) A területi ellátási kötelezettség körében fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi felügyelő tanács és kórházi etikai bizottság működik.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó egészségügyi intézmény a szervezeti és működési szabályzatában kórházi felügyelő tanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhat létre

(3) A kórházi felügyelő tanács feladatkörében

a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény működésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben,

b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett lakosság között,

c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény működésében,

d) figyelemmel kíséri az intézmény működését.

(4) A kórházi felügyelő tanács legalább kilenc, legfeljebb tizenhét tagból álló testület. A tagok felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében, az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek küldöttei, másik felét az intézmény küldöttei alkotják. A tanács elnökét minden esetben a társadalmi szervezetek küldöttei közül kell megválasztani.

(5) A kórházi etikai bizottság feladata

a) az intézményen belül felmerülő etikai ügyben való állásfoglalás,

b) a betegjogok érvényesítésében való közreműködés,

c) a szerv- és szövetátültetés e törvényben szabályozott kivételes eseteiben a jóváhagyás megadása,

d) amit az intézmény szervezeti és működési szabályzata a bizottság hatáskörébe utal.

(6) A kórházi etikai bizottság legalább öt, legfeljebb tizenegy tagú testület. Tagjait az egészségügyi intézmény vezetése kéri fel azzal, hogy a bizottság összetétele biztosítsa a bizottság elé kerülő ügyek sokoldalú (orvosi, pszichológiai, jogi, vallási stb.) megítélését.

 

 

 

23/1998. (XII. 27.) EüM rendelet

a kórházi felügyelő tanácsról

 

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. §-a (2) bekezdésének n) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) A kórházi felügyelő tanács (a továbbiakban: felügyelő tanács) létrehozásával összefüggő feladatok ellátása a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény (a továbbiakban: fekvőbeteg-intézmény) orvosszakmai vezetőjének hatáskörébe tartozik. E körben az orvosszakmai vezető a fenntartó által meghatározottak szerint gondoskodik arról, hogy a felügyelő tanács az Eütv. 156. § (4) bekezdésében meghatározott létszámban megalakuljon.

(2) Az orvosszakmai vezető a 2. § (1) bekezdése szerinti társadalmi szervezetek, a 3. § (1) bekezdése szerinti közalkalmazotti tanács és a fekvőbeteg-intézmény fenntartója, tulajdonosa, valamint önkormányzati tulajdonban levő fekvőbeteg-intézmény esetén, annak ellátási területéhez tartozó települési önkormányzatok részére tájékoztatást ad a felügyelő tanács megalakításáról.

(3) A felügyelő tanács megbízatása négy évre szól.

2. § (1) Az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek küldötteit (a továbbiakban: társadalmi küldöttek) a fekvőbeteg-intézménynek

a) a megye/főváros egészére vagy annak egy részére kiterjedő ellátási kötelezettsége esetén az adott megyében/fővárosban bírósági nyilvántartásba bejegyzett,

b) több megyére kiterjedő ellátási kötelezettsége esetén az adott megyék valamelyikében bírósági nyilvántartásba bejegyzett,

c) az ország egészére kiterjedő ellátási kötelezettsége esetén a fekvőbeteg-intézmény szakmai profilja által érintett, illetve országos, és bírósági nyilvántartásba bejegyzett

társadalmi szervezetek tagjai köréből kell delegálni, figyelemmel az adott ellátási területen működő társadalmi szervezet taglétszámára, valamint arra, hogy a fekvőbeteg-intézmény ellátási területén a társadalmi szervezet rendelkezik-e tagszervezettel.

(2) Ha a fekvőbeteg-intézmény az ellátási kötelezettsége tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott feltételek közül többnek is megfelel, a magasabb ellátási kötelezettség alapulvételével egy felügyelő tanácsot kell létrehozni.

(3) Ha a felügyelő tanács megbízatása alatt az ellátási kötelezettség terjedelme változik, a felügyelő tanácsot az ellátási kötelezettség terjedelmének megfelelően - e rendeletben foglalt szabályok figyelembevételével - újra kell alakítani. A felügyelő tanácsot újra kell alakítani a fekvőbeteg-intézménynek más fekvőbeteg-intézménnyel való integrációja esetén is.

3. § (1) A fekvőbeteg-intézmény által delegált küldötteket (a továbbiakban: intézményi küldöttek) a közalkalmazotti tanács választja meg.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti rendelkezés közalkalmazotti tanács hiányában nem alkalmazható, az intézményi küldöttek megválasztásának szabályait a fekvőbeteg-intézmény szervezeti és működési szabályzata határozza meg.

(3) Az intézményi küldöttek delegálása során lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a különböző szakképesítésű egészségügyi dolgozók képviselve legyenek a felügyelő tanácsban.

3/A. § (1) Az önkormányzati tulajdonban levő fekvőbeteg-intézmény esetében, annak ellátási területéhez tartozó önkormányzatok a fenntartó önkormányzat számára a választás lebonyolításához - az általa meghatározott időtartamon belül, de legkésőbb a korábbi felügyelő tanács megbízatásának lejártáig - megküldik a felügyelő tanácsba jelöltek névsorát.

(2) Az (1) bekezdés szerint tagjelölt személyek közül a legtöbb szavazatot kapott jelöltek válnak a felügyelő tanács tagjává.

4. § (1) A felügyelő tanács megalakítását - a felügyelő tanács megbízatásának lejárta előtt 60 nappal - a fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetője kezdeményezi.

(2) Az intézményfenntartó a fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetőjét felszólítja a felügyelő tanács megalakításával kapcsolatos intézkedések megtételére, amennyiben a fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetője az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségének - a felügyelő tanács megbízatásának lejárta előtt 30 nappal - nem tesz eleget.

(3) A fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetője a 2. § (1) bekezdés szerinti társadalmi szervezetek bevonásával egyeztető fórum megtartását kezdeményezi, ha a társadalmi szervezetek megegyezésére a tagok megválasztása tekintetében a felügyelő tanács megbízatásának megszűnése előtt 15 nappal még nem került sor.

(4) A fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetője a felügyelő tanács megbízatásának megszűnését követő 90 napon belül újra kezdeményezi a felügyelő tanács megalakítását - e rendeletben foglalt szabályok alkalmazásával -, ha annak megalakítására a felügyelő tanács megbízatásának lejártát követő 45 napon belül nem kerül sor.

(5) Amennyiben a (4) bekezdés szerinti rendelkezések alkalmazásával a felügyelő tanács nem alakul meg, a fekvőbeteg-intézmény fenntartója a felügyelő tanács megbízatását meghosszabbíthatja. A felügyelő tanács a meghosszabbítástól számított 1 évig működhet, e határidőn belül a felügyelő tanács szabályszerű létrehozását újra meg kell kísérelni.

5. § (1) A felügyelő tanács tagjának megbízatása

a) a megbízási idő lejártával,

b) a tag lemondásával,

c) a tag halálával,

d) társadalmi küldött esetén

da) a delegáló társadalmi szervezet bírósági nyilvántartásból való törlésével,

db) a tagnak a társadalmi szervezeti tagsága megszűnésekor,

e) intézményi küldött esetén a küldöttnek a fekvőbeteg-intézménnyel való munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnésekor

szűnik meg.

(2) A felügyelő tanács tagjának megbízatása megszűnik továbbá, ha a tag ellen büntetőeljárás indul, és a büntetőeljárás során a bíróság jogerősen megállapítja, hogy bűncselekményt követett el.

(3) Az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban, valamint a (2) bekezdésben foglaltak bekövetkezése esetén az eredeti tagot választó szervezet az új tagot - az eredetileg választott tag megbízatásának megszűnését követő - 30 napon belül választja meg, a 2-4. §-okban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával.

(4) A felügyelő tanács tagja nem lehet a fekvőbeteg-intézmény vezetője, valamint a kórházi etikai bizottság tagja.

6. § (1) A felügyelő tanács az Eütv. 156. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott feladatai végrehajtásával kapcsolatosan

a) jogosult megismerni

aa) az egészségügyi szolgáltatás működésével, fenntartásával, bővítésével, átszervezésével kapcsolatos pénzügyi, gazdasági adatokat, mutatókat, beszámolókat, valamint

ab) az egészségügyi szolgáltatással, annak minőségével kapcsolatos - személyazonosításra alkalmatlan - statisztikai adatokat;

b) kérdést intézhet a fekvőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetőjéhez, aki 15 napon belül tájékoztatást ad,

c) véleményt nyilváníthat, illetőleg javaslatot tehet minden olyan ügyben, amelyet a fekvőbeteg-intézmény szervezeti és működési szabályzata a hatáskörébe utal.

(2) A felügyelő tanács az Eütv. 156. § (3) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott feladatainak végrehajtása érdekében

a) az egészségügyi szolgáltatás színhelyére beléphet, ott tartózkodhat, azonban az ott folyó egészségügyi ellátást, valamint egyéb munkavégzést nem zavarhatja,

b) lakossági fórumot tarthat,

c) közvetíti a fevőbeteg-intézmény orvosszakmai vezetője felé az egészségügyi szolgáltatás igénybe vevőjének az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó kezdeményezéseit,

d) figyelemmel kíséri a fekvőbeteg-intézmény szervezeti és működési szabályzatában, valamint házirendjében foglaltak érvényesülését.

7. § (1) A felügyelő tanács az általa elfogadott ügyrend alapján működik.

(2) A felügyelő tanács a társadalmi küldöttek sorából elnököt választ. Az elnök megbízatása két évig, legfeljebb azonban küldötti megbízatásának megszűnéséig tart.

(3) A felügyelő tanács szükség szerint, de évente legalább két alkalommal ülésezik. Az üléseket az elnök hívja össze. A tagok felének, illetve a társadalmi küldöttek kétharmadának az ülés összehívására irányuló - napirendi javaslatot is tartalmazó - írásban tett indítványa esetén az elnök köteles az ülést az indítvány kézhezvételétől számított 15 napon belüli összehívni.

(4) A felügyelő tanács akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van.

(5) A felügyelő tanács határozatainak érvényességéhez a jelen levő tagok több mint a felének igen szavazata szükséges. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

(6) A felügyelő tanács üléseiről az ülést követő 8 napon belül jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza a felügyelő tanács döntéseit.

(7) A felügyelő tanács ülésére tanácskozási joggal meg kell hívni az intézményfenntartó, illetve a tulajdonos, valamint a területileg illetékes, az egészségügy területén működő szakmai kamara képviselőjét is.

(8) A felügyelő tanács működésével kapcsolatos szervezési és ügyviteli feladatokat a fekvőbeteg-intézmény látja el. A működéssel kapcsolatos költségeket az intézmény költségvetésében kell biztosítani.

8. § (1) Ez a rendelet 1999. január 1. napján lép hatályba.

(2) A felügyelő tanácsokat első alkalommal e rendelet hatálybalépését követő 180 napon belül kell megalakítani.

(3) Az intézmény orvosszakmai vezetője - a felügyelő tanácsok első alkalommal történő megalakulása előtt - e rendelet hatálybalépésétől számított

a) 60 napon belül a helyben szokásos módon felhívást tesz közzé az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek részére;

b) 120 napon belül a 4. § (3) bekezdésében meghatározott intézkedéseket értelemszerűen alkalmazza, amennyiben egyeztető fórum megtartása indokolt.

(4) Az intézményfenntartó, illetve a tulajdonos a 4. § (2) bekezdés szerinti felszólításra irányuló jogával, a (2) bekezdés szerinti határidőt megelőző 90 napon belül élhet.

 

Megjegyzés:

Hatályosság ellenőrizve a 2000. október 31-ei jogtár szerint.

 

1999. évi XLII. törvény

a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól

Az Országgyűlés, tekintettel a magyar lakosság kedvezőtlen népegészségügyi mutatóira, annak érdekében, hogy a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával, illetőleg forgalmazásának részleges korlátozásával védelmet nyújtson a nemdohányzók, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt egyébként fokozott védelmet igénylő személyek részére a passzív dohányzás káros hatásaival szemben, elősegítve ezzel az egészséghez, valamint az egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogok megvalósulását és védelmét, figyelemmel azonban - az ellentétes érdekek megfelelő egyeztetésével - a dohányzás fogyasztói szokásokkal összhangban álló lehetőségének biztosítására, a következő törvényt alkotja:

Értelmező rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában

a) dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék;

b) dohányzás: a dohánytermék füstképződéssel járó elégetése;

c) közforgalmú intézmény: az érintettek számára közfeladatot, illetőleg közérdekű vagy egyéb szolgáltatást, ellátást (a továbbiakban együtt: szolgáltatás) végző természetes vagy jogi személynek, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal összefüggő tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye vagy egyéb eszköze;

d) rendezvény: a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, valamint gazdasági, kulturális, - nem szabadidős jellegű - sport, egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejű jelenlétével létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény;

e) zárt légterű helyiség: valamely műszaki megoldással környezetétől fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külső környezetből történő folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetőleg egyéb műszaki berendezés útján biztosított.

A dohánytermékek fogyasztásának alapvető szabályai

2. § (1) A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - nem szabad dohányozni

a) közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben;

b) tömegközlekedési eszközön;

c) zárt térben megtartott rendezvényen;

d) munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben.

(2) Nem jelölhető ki dohányzóhely

a) egészségügyi alapellátást, illetőleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben;

b) közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben;

c) nappali vagy bentlakásos gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevők számára nyitva álló közösségi helyiségeiben;

d) helyi közforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon;

e) sportlétesítménynek a sporttevékenység végzésére szolgáló zárt légterű helyiségeiben.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - ha tűzvédelmi előírás nem tiltja - dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni

a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményeknek kizárólag élelmiszerek, illetve egyéb italáruk kiszolgálására a vendégforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben, ha a helyiségben helyben történő fogyasztás céljából meleg- és hidegkonyhai, továbbá cukrászati készítményt nem, illetőleg - az üzletkörnek megfelelően - csak kiegészítő jelleggel hoznak forgalomba;

b) a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történő fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást az e törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják.

(4) A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhető ki, kivéve, ha annak légtere a helyiség egyéb részétől elkülöníthető, vagy az elkülönítés megfelelő légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható. A dohányzásra kijelölt hely zárt légterű csak abban az esetben lehet, ha a megfelelő légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nemdohányzó személy benttartózkodása - a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel - a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában megfelelő a dohányzóhelyek légtechnikai elkülönítése abban az esetben, ha a helyiségben legalább

a) a friss levegő befúvását, illetve az elhasznált levegő elszívását biztosító mechanikus szellőztető berendezés működik, és

b) a dohányzóhelyek kijelölése, valamint a helyiség légöblítése olyan módon került kialakításra, hogy a dohányfüst a keletkezése helyétől közvetlenül az elszívócsatornába áramlik anélkül, hogy a nemdohányzó helyek az áramlás irányába esnének.

(6) A kijelölt dohányzóhelyek megfelelőségét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes városi, fővárosi kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézete, illetve tűzvédelmi szempontból a tűzvédelmi hatóság jogosult rendszeresen ellenőrizni.

(7) A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyiségeket felirat vagy más egyértelmű jelzés alkalmazásával - tűzvédelmi szempontú tilalom esetén szabványos tiltó táblával, illetve piktogrammal - szembetűnő módon meg kell jelölni, valamint a belépő vendégforgalom számára jól látható helyen fel kell tüntetni, ha a szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményben a dohányzás a (3) bekezdés a) pontja alapján korlátozás nélkül megengedett. A jelölés megfelelőségét a fogyasztóvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi.

(8) A munkavállalók munkahelyi dohányzásának, valamint a dohányzóhelyek munkavállalók részére történő kijelölésének feltételeire külön jogszabály, valamint a munkáltató rendelkezései irányadóak.

(9) Közforgalmú intézményben, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat.

3. § (1) A közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, valamint a tömegközlekedési eszköz működtetésében hivatásszerűen közreműködő személy (a továbbiakban együtt: rendelkezésre jogosult) a dohányzásra vonatkozó korlátozást megsértőt a jogsértés haladéktalan befejezésére köteles felhívni. A felhívás eredménytelensége esetén a rendelkezésre jogosult az érintett személyt felszólítja, hogy a közforgalmú intézményt, illetve a tömegközlekedési eszközt hagyja el, illetőleg kezdeményezi a 7. § (1)-(2), illetve (13) bekezdései szerinti eljárás lefolytatását.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy felhívására - az eljáró intézkedési jogosultságának igazolását követően - az érintett személy személyazonosságát hitelt érdemlő módon köteles igazolni.

4. § (1) A 2. § (1) bekezdésének a), illetőleg c) pontjaiban meghatározott esetekben - az (5)-(6) bekezdésekben, valamint a 2. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - dohányzásra az e törvényben foglaltaknak, valamint a tűzvédelmi szabályoknak megfelelő helyet kell kijelölni és fenntartani, amennyiben megfelelő önálló helyiség rendelkezésre áll, vagy az azonos helyiségben a dohányzóhely 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő kijelölése a helyiség rendeltetésszerű igénybevételének veszélyeztetése nélkül megoldható, és a kijelölés a 2. § (2) bekezdése alapján nem tiltott. Dohányzóhely kijelölésének hiányában a helyiségen kívül dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni, a 2. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával.

(2) Személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni. A kijelölés tűzvédelmi szabályokat, illetőleg közlekedésbiztonsági érdeket nem sérthet, vagy veszélyeztethet, és a kijelölt dohányzóhely - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - meg kell hogy feleljen a 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(3) A (2) bekezdésben, valamint a 2. § (2) bekezdés d) pontjában nem szereplő közforgalmú, valamint a magánforgalomban közlekedő tömegközlekedési eszközökön a dohányzóhely kijelöléséről az üzembentartó dönt. A dohányzóhely kijelölésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadóak azzal, hogy a 2. § (4) bekezdésében meghatározott feltételeket a kijelölés során nem kell alkalmazni.

(4) A dohányzóhelyek tömegközlekedési eszközön történő kijelölésének részletes szabályait - az egészségügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(5) Az üzembentartó egyes, belföldi forgalomban, menetrend szerint közlekedő személyszállító vonatokat nemdohányzó járattá nyilváníthat, ha a kiindulási és a célállomás menetrend szerinti távolsága nem haladja meg a 100 kilométert. Ebben az esetben a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni. A nemdohányzó járattá történő nyilvánítás tényét jól látható módon és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával a személyszállító vasúti kocsik külsején és utasterében fel kell tüntetni.

(6) Szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmény üzemeltetője az intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilváníthatja. Ebben az esetben az intézményben dohányzóhelyet kijelölni nem kell. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat vagy jelzés alkalmazásával az intézménynek a közforgalom számára nyitvaálló bejáratánál, valamint a vendégforgalom által igénybe vett valamennyi helyiségében fel kell tüntetni.

(7) Az (1)-(6) bekezdésekben meghatározott feltételek biztosításáról a közforgalmú intézmény belső szabályzatában meghatározott személy, a rendezvény szervezője, illetőleg a tömegközlekedési eszköz üzembentartója gondoskodik.

A dohánytermékek forgalomba hozatalának egyes korlátai

5. § (1) Dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben, valamint egészségügyi intézményben.

(2) Dohánytermék kereskedelmi forgalomban 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozás érvényesítése érdekében a forgalmazó feladatkörében eljáró személy kétség esetén - saját eljárási jogosultságának igazolását követően - életkorának hitelt érdemlő igazolására hívhatja fel a dohányterméket vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a dohánytermék kiszolgálását meg kell tagadni.

(4) Dohánytermék árumintaként nem forgalmazható.

(5) Dohánytermék az üzlet jellegét, kialakítását figyelembe véve az egyéb termékektől elkülönítve, önálló polcon vagy az üzlethelyiség erre a célra elkülönített részén, vagy kizárólag dohánytermékek, illetőleg azok fogyasztásához kapcsolódó kiegészítő kellékek forgalmazására szolgáló önálló üzlethelyiségben hozható kereskedelmi forgalomba.

(6) Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezések betartását az illetékes megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi.

6. § (1) Cigarettát kiskereskedelmi forgalomba hozni - a 8. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - csak abban az esetben lehet, ha a forgalomba kerülő fogyasztói csomagolási egység felirata - szembetűnően, kontrasztos háttérben, jól olvashatóan, tartósan, magyar nyelven - tartalmazza

a) egyik főoldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen a "A dohányzás súlyosan károsítja az egészséget!" figyelmeztetést,

b) másik főoldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen a külön jogszabály szerinti, szabadon megválasztható egészségvédő figyelmeztető feliratot,

c) egyik keskenyebb oldalán, az oldal legalább 4%-át kitevő felületen, a cigaretta főfüst egységnyi mennyiségében lévő kátrány- és nikotintartalom számszerű értékét.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeire az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadóak azzal, hogy az egészségvédő figyelmeztetések legkisebb méretére vonatkozó rendelkezést, valamint az (1) bekezdés c) pontját nem kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott egészségvédő figyelmeztetést a dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó árusítóhely kiszolgáló terében is el kell helyezni. A figyelmeztetés feltüntetésének módjára az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadóak azzal, hogy a figyelmeztető felirat legkisebb méretére vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni.

(4) A dohánytermékek címkézésének és csomagolásának részletes szabályaira külön jogszabály rendelkezései az irányadóak.

A dohánytermékek fogyasztására, illetőleg forgalmazására vonatkozó tilalmak, valamint kötelezettségek megszegése

7. § (1) A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével összefüggő e törvényben foglalt korlátozást, illetve kötelezettséget megszegő természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egészségvédelmi bírság, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben meghatározott tilalom megszegése esetén a külön jogszabály szerinti fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére köteles. A munkavállalóknak, illetőleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintő dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történő kijelölésének kötelezettségét sértő magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza.

(2) Egészségvédelmi bírság megfizetésére köteles a 4. § (7) bekezdésében megjelölt személy is, aki a dohányzásra, illetőleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások betartását feladatkörében nem érvényesíti.

(3) Egészségvédelmi bírság csak azon természetes személy ellen szabható ki, aki a cselekmény elkövetésekor 14. életévét betöltötte, és saját jövedelemmel rendelkezik.

(4) Az egészségvédelmi bírság összege

a) a dohányzással összefüggő tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30 000 Ft,

b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése, valamint a dohányzást, illetőleg a dohánytermékek forgalmazását érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50 000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft.

(5) A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az igazodjon a cselekmény súlyához és az elkövető személyi körülményeihez. Indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthető, illetőleg a felelősségre vonás mellőzhető.

(6) Az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást a dohánytermék fogyasztására, illetőleg a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetén az ÁNTSZ illetékes városi intézete folytatja le.

(7) Az egészségvédelmi bírság az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak az (1)-(2) bekezdések szerinti magatartásról való tudomásszerzését követő 6 hónapon belül alkalmazható. A jogsértő magatartás tanúsításától számított 1 éven túl egészségvédelmi bírság nem szabható ki, kivéve, ha a magatartás jogsértő állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülési idő a jogsértő állapot megszűnésének napján kezdődik.

(8) A (6) bekezdés szerinti hatóságot eljárása során megilletik a 3. § (2) bekezdése szerinti jogosultságok.

(9) A jogerős határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot, valamint a dohánytermékek forgalmazásával összefüggő, e törvényben foglalt tilalmat megszegővel szemben jogerősen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság összegének 50%-át az Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészségmegőrzési célra, illetőleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztő szakmai programok támogatására használható fel.

(10) A jogerősen kiszabott és meg nem fizetett egészségvédelmi bírságot adók módjára kell behajtani, azokkal egy sorban.

(11) E törvény alkalmazása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

(12) Az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a jogsértésnek megfelelő, külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatóságát.

(13) A közoktatási intézménynek az e törvény szerint elrendelt dohányzási tilalmat - a tanulói jogviszonyból származó kötelezettség teljesítése vagy az azzal összefüggő bármely tevékenység során a közoktatási intézmény, vagy annak feladatkörében működő más intézmény területén - megsértő, 14. életévét betöltött tanulójával szemben a 3. § (1) bekezdése szerinti személy kezdeményezi a külön jogszabály szerinti fegyelmi eljárás lefolytatását.

Záró rendelkezések

8. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hetedik hónap első napján lép hatályba azzal, hogy a hatálybalépésének napján - érvényes működési engedély alapján - működő vagy folyamatban lévő működési engedélyezési eljárás alapján a működésüket a törvény hatálybalépését követően megkezdő szórakoztató, vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézmények tekintetében a dohányzási korlátozást, illetőleg a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó kötelezettséget 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

(2) A dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások nem érintik az egyéb jogszabályban meghatározott érdekből, célból, illetőleg módon elrendelt dohányzási tilalmakat, korlátozásokat.

(3) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott felirat nagyságára vonatkozó rendelkezéseknek meg nem felelő csomagolóanyaggal dohánytermék 2000. december 31-ig forgalmazható.

(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az igazságügyminiszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, hogy az irányítása, illetve felügyelete alá tartozó fegyveres szervek tekintetében a dohányzásra, a dohányzóhelyek kijelölésére, illetőleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó részletes, az e törvénnyel összhangban lévő szabályokat rendeletben meghatározza.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 38. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni.

(3) A 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkavégzésre irányuló jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a munkavégzéssel összefüggő bármely tevékenység során a munkahelyén még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ez a rendelkezés nem érinti a közoktatási intézmény tanulója esetében külön törvény szerint előírt dohányzási korlátozást."

 

 

1999. évi XLII. törvény indokolása

a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A törvény célja a nemdohányzók védelme a dohányzás egészségkárosító hatásaival szemben, egyidejűleg figyelemmel az egészséghez, az egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogok érvényesülésének elősegítésére, illetőleg a dohányzáshoz, a társadalmi együttélés magatartás-normáinak megfelelő dohányzási szokások megtartásához fűződő jogosultságok, valamint a magánszféra tiszteletben tartására. A törvény a jog eszközrendszerével kívánja kiegészíteni a társadalmi önszabályozás, valamint az egészségmegőrzés programjainak a dohányzással összefüggő magatartásformáló és - indirekt módon - a dohányzás mérséklésére irányuló szerepét. Céljával összhangban a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatban javasolja további meghatározott korlátozó szabályoknak a jogrendszerbe iktatását. A törvény - a dohányzás, illetve a dohánytermékek forgalmazásának differenciált korlátozásával - kiemelten vonja védelem alá azokat a személyeket, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk következtében fokozott mértékben veszélyeztettek a passzív dohányzás egészségkárosító hatásával szemben.

A törvény a dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozó szabályok meghatározásakor figyelembe veszi az Európában, illetőleg - az utóbbi időszakban - Észak-Amerikában azonos célok érdekében alkalmazott szabályozási megoldásokat és azok tapasztalatait.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A törvény tartalmazza a dohányzási, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozások alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalmak meghatározását. A dohánytermékek, illetve a dohányzás fogalmának meghatározása igazodik a szabályozás céljához, így nem tartozik a törvény hatálya alá az a dohánytermék, illetőleg azon dohánytermék fogyasztása, valamint forgalmazása, amely közvetlenül nem, vagy füstképződés nélkül fogyasztható, és ennek következtében passzív egészségkárosító hatása nincs vagy nem jelentős.

A fogalmak meghatározása a meghatározás milyenségén alapuló dohányzási korlátozás indokolható legteljesebb mértékéhez igazodik. Így egyrészről a közforgalmú intézmény fogalmába kizárólag az intézmény feladatkörének megfelelően nyújtott szolgáltatások számára biztosított helyiségek értendők, valamint a rendezvény e törvény szerinti fogalomköréből kimaradnak a kizárólag családi céllal szervezettek, másrészt a közforgalmú intézmény vagy a zárt légterű helyiség fogalmába nem csupán bizonyos létesítmények, hanem eszközök (pl. gépkocsi) is beletartoznak.

A 2. §-hoz

A törvény meghatározza azokat a helyeket, ahol a dohányzás korlátozott. E helyek közös sajátossága - a korlátozás céljából adódóan - a zárt, a külső környezettel folyamatos légcserét csak az 1. § e) pontja szerinti korlátozott módon biztosító légtér, valamint a korlátozással érintett helyiségek rendeltetéséből fakadó, több személy által történő együttes használat. Az együttes használatnak a helyiség rendeltetéséből kell adódnia, a korlátozás alkalmazandóságának nem feltétele azonban, hogy a rendeltetésszerű használat során a helyiségben egyidejűleg ténylegesen többen is tartózkodjanak.

A szabályozás a dohányzási korlátozással érintett helyiségekben az arra kijelölt helyeken engedi meg a dohányzást, ezen általános szabály alól azonban kétirányú kivételt enged. Egyrészt - életkoruknál, egészségi állapotuknál vagy az igénybevett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet igénylő személyek érdekében - egyes helyeken - dohányzóhelyek kijelölésének tilalmával - a törvény teljesen megtiltja a dohányzást. Másrészt - meghatározott szolgáltatási körben - a dohányzási korlátozás alól teljes körű kivételt ad. Ez utóbbi kivételek egyikében értelemszerű a korlátozás alóli mentesítés, a másik esetben a szolgáltatás jellege nem teszi indokolttá dohányzási korlátozás alkalmazását, valamint az ezen körbe tartozó szolgáltatást nyújtók többségénél végrehajthatatlan feladatot jelent önálló, e törvénynek megfelelő dohányzóhelyek elkülönítése.

A dohányzóhely kijelölésének mikéntjére és a kijelölés megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabály a biztosítéka annak, hogy az elkülönített hely kijelölése valóban megfelelő intézkedést jelentsen a nemdohányzók érdekeinek védelme szempontjából azáltal, hogy a dohányzóhely ne csupán térben, de fizikailag is elkülönüljön a korlátozással érintett helyiség egyéb részeitől. Egyidejűleg a törvény előírja az elkülönített dohányzóhely megfelelő belső légcseréjének biztosítását is.

A törvény a 18. életévét be nem töltött személyek közforgalmú intézményben történő dohányzása tekintetében kategorikus tilalmat rendel el. Ennek megfelelően ezek a személyek a jelzett intézményekben még az arra kijelölt helyen sem dohányozhatnak. A tilalmat megsértőkkel szembeni szankcióalkalmazás lehetőségéről és mikéntjéről a 7. § rendelkezik.

A 3. §-hoz

A törvény meghatározza azokat a személyeket és azt a módot, akik és ahogyan a dohányzás korlátozására vonatkozó rendelkezések betartásának kötelesek érvényt szerezni. Az eljárás eredményességét segíti elő a személyazonosság hitelt érdemlő igazoltatásához való jogosítvány.

A 4. §-hoz

A törvény a dohányosok és a nemdohányzók érdekeinek megfelelő egyeztetésével kötelezővé teszi a dohányzási korlátozással érintett helyiséget igénybevevők részére elkülönített dohányzóhely kijelölését vagy - a helyiségen kívül - megfelelő dohányzóhely meghatározását. A dohányzóhelyet elsődlegesen önálló helyiségben vagy a dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli megfelelő elkülönítéssel kell biztosítani. Amennyiben ez a megfelelő feltételek hiányában vagy e törvény tiltó rendelkezése következtében nem lehetséges, a helyiségen kívül a dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a törvény további rendelkezést nem ad, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás azonban nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a törvényben vagy egyéb jogszabályokban foglalt, a dohányzás korlátozására, illetőleg teljes tilalmára vonatkozó más szabályokkal.

A tömegközlekedési eszközök esetében - azok sajátosságaira való tekintettel - a dohányzásra alkalmas hely kijelölése egyrészt további feltételekhez kötött, másrészt - meghatározott esetekben - a kijelölés az üzembentartó egyedi, elsősorban műszaki, technikai, illetve üzletpolitikai szempontokat figyelembevevő döntésén alapul. Az üzembentartó megfelelő intézkedése hiányában az utóbbi körben (repülőgép, személyszállító hajó zárt légterű helyiségei, nemzetközi közforgalomban közlekedő autóbusz) teljes dohányzási tilalom érvényesül. Helyi tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, illetve belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon - a teljes dohányzási tilalomra tekintettel - dohányzóhely nem jelölhető ki.

Az 5-6. §-hoz

A törvény az életkor alapján vagy egészségi állapotuknál fogva fokozott védelmet igénylő személyek érdekében, meghatározott intézményekben megtiltja a dohánytermékek forgalomba hozatalát.

A törvény - az alkoholtartalmú termékek forgalomba hozatalára vonatkozó hatályos szabályokkal megegyező módon - a vásárlói kör életkora alapján korlátozza a dohánytermékek közvetlen kiszolgálhatóságát.

Az életkoruknál fogva fokozott védelmet igénylő személyek érdekében a törvény a kereskedelmi forgalomban megtiltja a dohánytermékek kiskorúak számára történő kiszolgálhatóságát.

A törvény a forgalomba hozatal módját az üzlethelyiségen belüli árusítás esetén is rendezni kívánja oly módon, hogy az üzletköre szerint dohánytermékek forgalmazására is jogosult üzletek kínálatában e termékek elhelyezését az egyéb termékektől térben vagy más egyértelmű megoldás alkalmazásával elkülönítetten kell biztosítani. A törvény az elkülönítés módjára részletszabályokat nem határoz meg, a szabályozás céljából adódóan - a fogyasztásra ösztönző hatás csökkentése - nyilvánvalóan nem a törvénynek megfelelő az elkülönítés akkor, ha pl. az üzlethelyiségen belül egyes közfogyasztású cikkek hozzáférhetősége kizárólag dohánytermék, illetve a vásárlására ösztönző felirat, jelzés elmozdításával biztosított, vagy elsősorban az e törvény szerint fokozott védelmet igénylő korosztály által használt, fogyasztott terméktől elérhető közelségben, illetőleg a közvetlen látóterükben kerül elhelyezésre a dohánytermék.

A dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeként a törvény az alkalmazott, magyar nyelvű egészségvédő figyelmeztetést, valamint a termék egységnyi károsanyag tartalmát megfelelő, jól látható módon feltüntető csomagolási szabályokat tartalmaz, amelyek e feliratokat a csomagolás főoldalain, az egyes felületek legalább 4%-át kitevő méretben rendelik alkalmazni. Az e szabályoknak meg nem felelő, a törvény hatálybalépésekor már legyártott csomagolóanyagokkal a dohánytermékek 2000. december 31-éig forgalmazhatóak.

A 7. §-hoz

A törvény bevezeti - az e törvényben foglalt korlátozások, illetőleg kötelezettségek megsértésének speciális szankciójaként - az egészségvédelmi bírság intézményét a dohányzással kapcsolatos korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése érdekében, valamint a fogyasztóvédelmi bírság alkalmazását írja elő a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó a törvényben foglalt szabályok megszegése esetére. Egyúttal kiegészítő forrást teremtve az egészségvédelem, egészségmegőrzés, valamint a gyógyító ellátások feladatainak a fejlesztésére irányuló programok finanszírozásához.

A törvény lehetővé teszi az egészségvédelmi bírság kiszabását a rendelkezésre jogosult mulasztása esetén is, amennyiben a dohányzással kapcsolatos korlátozó intézkedéseket feladatkörében eljárva nem érvényesíti.

A törvény az egészségvédelmi bírság kiszabását szubjektív feltételekhez köti, - a hatályos jogszabályokkal összhangban - az elkövető életkorára vonatkozóan, és vagyoni viszonyaira figyelemmel.

A törvény az egészségvédelmi bírság összegét az elkövető személyi körülményeire és a szabályszegés súlyára figyelemmel differenciáltan, egyszázezer forintban maximálva határozza meg, széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosítva az eljáró hatóságnak, arra az esetre, ha az enyhébb jogkövetkezmény vagy - indokolt esetben - a korlátlan enyhítés, illetőleg a jogkövetkezmény elmaradása is biztosítja a szankció alkalmazásától várt cél elérését, illetőleg az elkövető méltányolható körülményei a körültekintő szankció alkalmazást teszik indokolttá.

A törvény értelmében a bírság alkalmazásának szubjektív elévülési ideje hat hónap, objektív elévülési ideje egy év, a bírság kiszabására - az ÁNTSZ számára ad felhatalmazást.

Az egészségvédelmi bírság önállóan és más, külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezményekkel (pl. szabálysértési bírság) együtt is alkalmazható. Az eljárás eredményességének biztosítása indokolja a fogyasztóvédelmi bírság behajtásához hasonló szabályozás megalkotását.

A munkavállalóknak az adott munkahelyre vonatkozó dohányzási korlátozást, illetőleg a munkáltatónak a munkavállalók részére történő dohányzóhely kijelölési kötelezettségét sértő magatartása esetén azonban nem az egészségvédelmi bírság, hanem a munkavédelmi törvényben meghatározott szankciók kerülnek alkalmazásra.

A törvény lehetőséget biztosít a dohányzási tilalom megsértése esetére a közoktatási intézmény vétőképes korú tanulójával szembeni fegyelmi eljárás lefolytatására.

A 8. §-hoz

A záró rendelkezések - a törvénnyel összhangban szükségessé váló - törvénymódosító, valamint a törvény egyes rendelkezéseinek fokozatos hatálybaléptetésére irányuló rendelkezéseket tartalmaznak.

Tevékenységük és a felügyeletük alatt álló szervezetek eltérő jellegére tekintettel e törvénytől eltérő szabályozásra kap felhatalmazást a belügyminiszter, honvédelmi miniszter, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter.

A munkavédelmi törvény módosítása rendezi a munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezethez fűződő jogának figyelembevételével a munkahelyi dohányzás korlátozására vonatkozó legfontosabb szabályt, egyúttal biztosítva a megfelelő dohányzóhelyek rendelkezésre állását is.

 

Megjegyzés:

Hatályosság ellenőrizve a 2000. október 31-ei jogtár szerint.

 

 

 

  • Közérdekű tudnivalók

Az MTI Országos Sajtószolgálat anyagából:

"Ifjúság és dohányzás a közép-kelet-európai országokban" konferencia záródokumentuma

A 2000. november 16-18-án Budapesten zajló konferencia végkövetkeztetésének közlésére az Egészségügyi Minisztérium kérte az Országos Sajtószolgálatot. A fiatalok megerősítése Az ifjúságnak kulcsszerepet kell kapnia a dohányzás elleni programokban, és aktívan be kell vonni őket azokba. Az ifjúsági megelőzési programokat a felnőttek felé irányuló tájékoztatással összhangban kell kidolgozni.
A felnőttkori dohányzással foglalkozó programok kiemelt kezelésének folyamatossága döntő hatást gyakorol a dohányzásra az ifjúság körében - ha csak a fiatalokra összpontosítunk, az azzal a veszéllyel járhat, hogy bátorítja azt a nézetet, amely szerint a felnőttkori dohányzás elfogadható és kívánatos. Mivel a felnőttek mintaként szolgálnak a fiatalok számára, dohányzásuk fokozhatja a fiatalok dohányzásra való késztetését. A szülők dohányzása befolyásolja a fiatalok aktív és passzív dohányzását - az olyan programok, amelyek a szülői (felnőttkori) dohányzást csökkentik hatékonyak lehetnek az ifjúság dohányzási szokásainak befolyásolásában is.

Nemzeti politikák
A széles körű nemzeti stratégiák kidolgozása elősegíti a dohányzással kapcsolatos feladatok kezelésének össz-kormányzati támogatását. Az ilyen stratégiák kidolgozása részét képezheti a dohányzás visszaszorítását szolgáló keretegyezménynek (FCTC). A sikeres dohányzás elleni programok finanszírozása hatékony eszköz. A kulcsszereplő szakmai csoportok - orvosok, nővérek, tanárok, ifjúsági munkások - erős dohányzása ellentétes hatású lehet és gátolhatja a sikeres dohányzás elleni programokat az ifjúság körében. Azt javasoljuk, hogy a dohánnyal kapcsolatos adókból származó bevételeket használják fel a nemzeti dohányzás elleni stratégiák finanszírozására.

Nemzetközi együttműködés
Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) és egyéb nemzetközi szervezeteknek, mint például az UNICEF, a Világbank (WB), a Nemzetközi Valuta Alap (IMF), szorosabban kell együttműködniük az országokkal és tevékenységüknek szakértőik munkája által észrevehetőbbé kell válnia. Az Egészségügyi Világszervezet által támogatott programok, mint az "Egészségesebb Iskolákért" és az "Egészséges Városok" hálózatok, a "CINDI", valamint a "Hagyd abba és nyerj" mozgalom továbbfejleszthetőek lennének és ki kellene őket terjeszteni további országokra is. Nagyon fontos a legsikeresebb gyakorlati tapasztalatok kicserélése, és a "Keretegyezmény a dohányzás visszaszorításáért" kezdeményezés alapján előreláthatóan létrejövő mechanizmus hozzájárulhat ennek megvalósulásához. Az Európai Unió kibővítése fontos és pozitív hozzájárulást jelenthet Közép- és Kelet-Európa számára a dohányzás visszaszorításához, az EU-előírásokkal való harmonizáció útján. A dohánytermelők támogatási rendszerét azonban célszerű lenne felülvizsgálni. A konferencia résztvevői támogatják azt az ötletet, hogy az ifjúság és dohányzás témában egy újabb értékelő konferencia kerüljön megrendezésre egy-két éven belül.

Árak és adók
Az árak adókon keresztül történő emelése a dohányzás elleni politikák hatásos és nagyon költség-hatékony módszere. Ez a megközelítés különösen hatékony az ifjúság vonatkozásában. A dohányra kivetett adók emelése ésszerű és hatékony gazdaságpolitika. A megemelt adók hosszú távon nem szükségszerűen növelik a munkanélküliséget. Azok akik a dohányzást abbahagyják, a pénzüket egyéb javakra és szolgáltatásokra fogják költeni. Ez valószínűleg más szektorokban új munkahelyek létrehozását eredményezheti. A csempészés alááshatja a hatékony dohányadó-politikákat, ezért sürgősen kidolgozandó lenne egy széles körű, nemzetközi csempészet elleni stratégia, amelyet például az előkészítés alatt álló, a dohányzás visszaszorítását szolgáló keretegyezmény is felvázol.

Reklám, promóció és szponzorálás
A dohánytermékek reklámját, promócióját és szponzorálását szabályozni, sőt tiltani kellene. Folyamatosan keresni kell olyan innovatív technikákat, megközelítési módokat és üzeneteket, amelyekkel az ifjúság elérhető. Szükség van a nemzetközi tapasztalatcserére. A média globalizációja sajátos fenyegetést jelent, amely alááshatja a dohánykereskedelem elleni küzdelem nemzeti törekvéseit. Nemzetközi összefogásra és megegyezésekre lesz szükség ahhoz, hogy visszaszorítsuk a határokat átlépő reklámokat, mint például a kábel- vagy műholdas adásokkal, nemzetközi szponzorálással és az interneten keresztül terjesztetteket.

Média
A média - a nemzeti és a nemzetközi egyaránt - jelentős lehetőséget nyújt üzenetek közvetítésére, "ellen-reklámra", valamint a tapasztalatok és információk cseréjére. Jogalkotás Az országok fölismerték, hogy annak ellenére, hogy már számos megfelelő jogszabállyal rendelkeznek, ezek sok esetben nem kerülnek érvényesítésre, illetve a lakosság nem veszi őket komolyan. Meg kell alapozni a nemdohányzók védelmére szolgáló törvényeket. Számos országban ilyen törvény nem létezik, vagy gyenge, azonban a kampány nyomására tudatosulhat a jogalkotás megerősítésének szükségessége.

Dohányipar
A fiatal dohányosok rendkívül fontosak a dohányipar egészének sikere szempontjából, valamint az egyes cégek versenyében. Nem szabad bevonni a dohányipart semmiféle dohányzás elleni programba. A dohányipar egyértelmű kereskedelmi érdekének tudatában a kormányoknak fenntartással kell fogadniuk minden olyan ajánlatot, amelyet a dohánygyárak tesznek egészségügyi, tudományos, kutatási vagy oktatási programok támogatására, finanszírozására. A kormányoknak nem szabadna megengednie azt, hogy a fiatalok egészségét a dohánytermelők érdekei miatt veszélyeztessék.

Nem kormányzati szervezetek
A nem kormányzati szervezeteknek (NGO) - mint például a fogyasztók szövetségei, egészségügyi-, szociális-, orvos-szakmai szervezetek, ifjúsági szövetségek, közösségre alapozott csoportok és szakmai szervezetek - tagjaik által fontos és változatos szerepet kell betölteniük.

 

Amiért a dohányzás is felelős!

(kivonatok Dr. Pákozdi Lajos adatgyűjtéséből)

A halálozás mértéke a leggyakoribb
halálokok szerint
1960 - 1999

a./
Daganatos betegségek
halálozások száma

Év

Férfi

Összesen

1960

8658

8732

17 390

1999

19 227

15 028

34 255


b./
Légzőrendszeri betegségek
(idült hörghurut, tüdőtágulat, asthma)
halálozások száma

Év

Férfi

Összesen

1960

2158

1103

3261

1999

2719

1771

4490


c/
Keringési rendszer betegségei
(heveny szívinfarktus, ischaemiás szívbetegségek,
a szívbetegségek egyéb formái, agyérbetegségek,
érelmeszesedés, a keringési rendszer egyéb betegségei)
halálozások száma

Év

Férfi

Összesen

1960

19 688

22 435

42 123

1999

31 912

35 742

67 654


d/
Életkor szerint standardizált, a daganatos betegségek okozta halálozási arányok a világ különböző országaiban, 100 000 lakosra számítva

1994

1995

1.

Magyarország 

280.5

 1.

Magyarország  

280.9

2.

Skócia

237.8

2.

Skócia

236.3

3.

Lengyelország

213.7

3.

Szlovénia

215.8

4.

Szlovénia

211.2

4.

Lengyelország

215.4

5.

Hollandia

210.3

5.

Hollandia

206.9

6.

Egyesült Királyság

209.6

6.

Egyesült Királyság

206.5

 

A dohányzás egészségügyi következményeiről és egyéb csatlakozó információkról lásd: Dr. Pákozdi Lajos adatait, összeállítását!

 

  • Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET)

 

229/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet

a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatköréről, szervezetéről és működéséről
(az eredeti törvényszövegen belüli egyéni - vastag betűs - szöveghangsúlyozással)

 

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. § (1) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

1. § A Nemzeti Egészségügyi Tanácsba (a továbbiakban: Tanács) az Eütv. 149. §-a (1) bekezdésének a)-b), d)-e), g)-j) pontjai szerinti szervezetek által delegált tagok kijelölését a szervezetek saját hatáskörben végzik.

2. § (1) Az Eütv. 149. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti tagok - az (5) bekezdés szerinti - tíz betegségcsoportba tartozó betegeket képviselő, a bírósági nyilvántartásba bejegyzett országos érdek-képviseleti szervezetek (a továbbiakban: az egyes betegségcsoportokat képviselő szervezetek) jelöltjei köréből kerülnek ki.

(2) Az egyes betegségcsoportokat képviselő szervezetek egy-egy főt jogosultak a Tanácsba delegálni.

(3) Az egyes betegségcsoportokat képviselő szervezetek által delegált tagok megbízatása két évre szól, amely - ha az adott betegségcsoport az (5) bekezdés szerinti felülvizsgálat alkalmával ismét bekerül a betegségcsoportok körébe - további két évre meghosszabbítható.

(4) Amennyiben a felülvizsgálat eredményeként az adott betegségcsoport nem kerül be a delegálásra jogosult körbe, az új betegségcsoportot képviselő szervezetek a régi tag mandátumának lejártát követő 30 napon belül delegálják az új tagot a Tanácsba.

(5) A betegségcsoportok körét a Tanács határozza meg, és kétévente felülvizsgálja. A felülvizsgálatot a Tanács az egyes betegségcsoportokat képviselő szervezetek által delegált tagok mandátumának lejárta előtt legalább 60 nappal végzi el. A Tanács által elfogadott betegségcsoportok körét az Egészségügyi Közlöny közzéteszi.

3. § (1) Az Eütv. 149. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetben három tag képviseli az egészségügyi szakképzést végző intézményeket, illetve az egészségügyi felsőoktatást végző intézményeket.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tagok kijelölését az egészségügyi szakképzést végző intézmények, valamint az egészségügyi felsőoktatást végző intézmények vezetői végzik.

(3) Az intézményvezetők az egészségügyi miniszter által meghatározott jelölőlistában szereplő személyek közül jelölik ki az egészségügyi oktatási intézményeket képviselő tagokat. A jelölőlistára csak egészségügyi oktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazott vehető fel.

4. § (1) A Tanács tagjainak megbízatása - ha e rendelet másként nem rendelkezik - négy évre szól.

(2) A tagok megbízatása megszűnik

a) lemondással,

b) visszahívással,

c) a tag halálával, valamint

d) a delegáló szerv jogutód nélküli megszűnésével.

(3) A (2) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetekben az új tag(ok) megbízatása az eredetileg delegált tag megbízatásának időtartamából még hátralevő időre szól.

(4) A delegáló szervezetek a tagokat megbízólevéllel látják el. A Tanács tagja a megbízólevelét a Tanács alakuló ülésén - új tag delegálása esetén a delegálást követő első ülésen - mandátum igazolása céljából a Tanácsnak bemutatja.

5. § (1) A Tanács az Eütv. 148. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározottak keretében figyelemmel kíséri a Kormány egészségpolitikai, illetve egészségfejlesztési stratégiájában megfogalmazott értékrend érvényesülését.

(2) A Tanács az Eütv. 148. §-a (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, az Eütv. 148. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feladatkörében, valamint a Kormány által a Tanács számára adott feladatok kapcsán állást foglal. Az állásfoglalás keretében a Tanács a Kormány részére véleményt nyilvánít, illetőleg döntési javaslatot tesz.

(3) A Tanács szakmai konszenzust alakít ki az egészségfejlesztési prioritások megállapításában és a Nemzeti Egészségfejlesztési Program (a továbbiakban: NEP) végrehajtásánál elősegíti az ágazatközi együttműködést.

(4) A Tanács az (1) bekezdésben foglalt feladatainak, valamint az Eütv. 35. §-ában foglalt feladatok végrehajtása érdekében ajánlásokat dolgoz ki, és tesz közzé.

(5) A NEP-et a Tanács állásfoglalásával együtt kell az Országgyűlés elé terjeszteni.

6. § (1) A Tanács az általa meghatározott ügyrendnek megfelelően látja el tevékenységét.

(2) A Tanács által tagjai sorából megválasztott elnök megbízatása küldötti megbízatásának időtartamára, de legfeljebb két évre szól.

(3) A Tanács szükség szerint, de legalább évente négy alkalommal ülésezik.

(4) A Tanács üléseit a Tanács elnöke hívja össze. A Tanács tagjainak legalább egynegyede által tett, az ülés összehívására irányuló írásbeli kezdeményezés esetén a Tanács ülését össze kell hívni.

(5) A Tanács akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van.

(6) A Tanács döntéseinek érvényességéhez - a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel - egyszerű szótöbbség szükséges.

(7) Az ügyrend elfogadásához és módosításához, valamint az abban meghatározott ügyekben való döntés érvényességéhez a jelen lévő tagok kétharmadának egybehangzó szavazata szükséges.

(8) A Tanács üléseiről jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza az elfogadott állásfoglalásokat és ajánlásokat.

(9) A Tanács az 5. §-ban foglalt feladatai végrehajtására albizottságokat hozhat létre.

7. § (1) Az Egészségügyi Minisztérium a Tanács

a) működésével kapcsolatos titkársági, ügyviteli feladatok ellátásához a feltételeket biztosítja,

b) megalakulásával összefüggő szervezési feladatokat ellátja.

(2) A Tanácsot az összes küldött mandátumának lejártát követő 30 napon belül kell megalakítani.

(3) Az egészségügyi miniszter az összes küldött mandátumának lejárta előtt legalább 30 nappal közleményt tesz közzé a Tanács megalakításáról az Eütv. 149. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezetek részére.

(4) Amennyiben az 1-3. §-ok szerinti szervezetek a (2) bekezdésben, illetve a 2. § (4) bekezdésében meghatározott időponttól számított 15 napon belül a delegálási jogot nem gyakorolják, az egészségügyi miniszter kéri fel a tagot az adott szervezet(ek) köréből.

(5) A 4. § (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti esetben az egészségügyi miniszter a (4) bekezdésben foglalt jogát a tag megbízatásának megszűnésétől számított 30 napon belül gyakorolja.

8. § (1) Ez a rendelet 1999. január 1-jén lép hatályba.

(2) A 2. § (5) bekezdésében meghatározott betegségcsoportok körét első alkalommal az egészségügyi miniszter határozza meg, és erről e rendelet hatálybalépését követő 90 napon belül tájékoztatja az érintett szervezeteket. Az egészségügyi miniszter a betegségcsoportok meghatározását az Egészségügyi Közlönyben közzéteszi.

(3) Az egészségügyi miniszter e rendelet hatálybalépését követő 90 napon belül közleményt tesz közzé az Egészségügyi Közlönyben a Tanács megalakításáról.

(4) A Tanácsot e rendelet hatálybalépését követő 180 napon belül kell megalakítani, a 7. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés értelemszerű alkalmazásával.

Megjegyzés:

A rendelet eredeti szövegében a NET feladatkörét és lehetőségeit leginkább leíró részt (az 5. §-ban megfogalmazottakat) vastag betűvel hangsúlyoztuk.

Hatályosság ellenőrizve a 2000. október 31-ei jogtár szerint.

A Nemzeti Egészségügyi Tanács krónikus légzőszervi betegségek csoportjában a rendelet 2. §-ában meghatározott tagsággal járó képviseletet jelenleg az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) látja el.